 | A józan ész megáll. A csillár leszakad. Ám a történelem képes ilyen groteszket produkálni. |
(Részlet az Országgyűlés jegyzőkönyvéből 1990-ből az ellopott vagyonról, Horváth Béla MDF-es képviselő interpellációjából.)
„Menjünk vissza 1989 nyarára, közepére. Mint tudjuk, akkor a KISZ megszűnt, az úttörőszövetség pedig önállósodott, önálló társadalmi szervezetté alakult át. És most elérkeztünk a problémához, a mértéktartáshoz és az igazi igazságérzethez. A magyar állam tulajdonát képező ingatlant, a volt csillebérci úttörőtábort, a több mint ötven hektárt a Demisz ingyen elajándékozta a Magyar Úttörők Szövetségének, és a tulajdonosváltást a fővárosi kerületek földhivatala bejegyezte.
Tisztelt Képviselőtársaim! El tudják Önök képzelni, hogy Budán, a Szabadság-hegyen, a XII. kerületben ötven hektár terület mennyit ér? Mielőtt háborogni kezdenénk a társadalmi érdek sérelmén, tudni kell, hogy 1989. június 22-én jelent meg a Magyar Közlönyben az a törvény, amely az ilyen jellegű elajándékozásokat, tulajdonosátruházásokat megtiltotta. Ezek után a KISZ, a Demisz és az úttörők szövetsége lázas munkába kezdett, hisz a törvény életbe lépéséig volt egy hetük. Június 27-én, kedden meg is kötötték az elajándékozási szerződést, és a Fővárosi Földhivatal példás gyorsasággal három nap alatt, pénteken bejegyezte a tulajdonosváltozást, majd szombaton életbe lépett a tiltó törvény. Mikor rákérdeztem a földhivatal vezetőjénél, hogy ugyan már, hogyan lehetséges, ahogy amikor tízezer és tízezer elintézetlen akta várja az elintézést, s ők három nap alatt ezt az ajándékozást bejegyezték, azt a választ kaptam, hogy a KISZ, a Demisz és az úttörők szövetsége soron kívüli eljárást kért, és mivel a földhivatal vezetőjének erre joga van, az engedélyt meg is adta.
Kérdem ezek után, hogy mit mond az itt ülők igazságérzete? Mint megtudtam az ügyészi szervektől, jogi felelősségre vonásra nincs lehetőség (sic!), de úgy gondolom, hogy az erkölcsi elmarasztaláshoz nincs szükség ügyészségre.
Tisztelt Országgyűlés! Önök is, én is a közelmúltban kaptunk egy levelet a Demisztől. Csak egy mondatot szeretnék belőle idézni: »A Demisz az első pillanattól kezdve a jogállamiság és a piacgazdaság megteremtéséért szállt síkra.« Eddig az idézet. Úgy vélem, az itt ülők másképpen képzelik el a jogállamiságot és a piacgazdaságot.”
Ennek a történetnek az egyik főszereplője, a főtolvajok egyik éceszgébere a KISZ és a Demisz második embere, bizonyos Gyurcsány Ferenc volt. Egy másik ikonikus, „jogállamiságot” hirdető komisszár pedig a magát a KISZ jogutódjának hazudó Demisz Gazdasági Irodájának ügyvivője, Varju László, a mai Országgyűlés gazdasági bizottságának ellenzéki elnöke. Ezek az emberek, más fontos elvtársakkal együtt Csillebérc után széthordták, szétlopták az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség hatalmas (akkori értéken harmincmilliárd forintra becsült) vagyonát. Aztán 2002 után hatalomra kerülve, hozzáláttak az ország kiárusításához, eladósításához, csődbeviteléhez.
Ma pedig 2020 Magyarországán oda jutottunk, hogy magukat „demokratikus ellenzéknek” hazudják, és brüsszeli hátszéllel újra a hatalom után ácsingóznak. A józan ész megáll. A csillár leszakad. Ám a történelem képes ilyen groteszket produkálni. Ősbolsevikok, akiket 1990 után Csehországban például a parlament közelébe sem engedtek, ma Magyarországon – egy bukott kormányzást követően tíz évvel – a visszatérésről ábrándoznak, a jog és az erkölcs győzelméről handabandáznak.
Ami Csillebércet illeti, a Legfelsőbb Bíróság a kétezres évek első évtizedében kimondta: az ajándékozási ügylet törvénytelen volt. A tolvajoknak azonban a hajuk szála sem görbült. Sem ezért, sem annyi minden másért.
(A szerző újságíró)
Magyar Hírlap
„Menjünk vissza 1989 nyarára, közepére. Mint tudjuk, akkor a KISZ megszűnt, az úttörőszövetség pedig önállósodott, önálló társadalmi szervezetté alakult át. És most elérkeztünk a problémához, a mértéktartáshoz és az igazi igazságérzethez. A magyar állam tulajdonát képező ingatlant, a volt csillebérci úttörőtábort, a több mint ötven hektárt a Demisz ingyen elajándékozta a Magyar Úttörők Szövetségének, és a tulajdonosváltást a fővárosi kerületek földhivatala bejegyezte.
Tisztelt Képviselőtársaim! El tudják Önök képzelni, hogy Budán, a Szabadság-hegyen, a XII. kerületben ötven hektár terület mennyit ér? Mielőtt háborogni kezdenénk a társadalmi érdek sérelmén, tudni kell, hogy 1989. június 22-én jelent meg a Magyar Közlönyben az a törvény, amely az ilyen jellegű elajándékozásokat, tulajdonosátruházásokat megtiltotta. Ezek után a KISZ, a Demisz és az úttörők szövetsége lázas munkába kezdett, hisz a törvény életbe lépéséig volt egy hetük. Június 27-én, kedden meg is kötötték az elajándékozási szerződést, és a Fővárosi Földhivatal példás gyorsasággal három nap alatt, pénteken bejegyezte a tulajdonosváltozást, majd szombaton életbe lépett a tiltó törvény. Mikor rákérdeztem a földhivatal vezetőjénél, hogy ugyan már, hogyan lehetséges, ahogy amikor tízezer és tízezer elintézetlen akta várja az elintézést, s ők három nap alatt ezt az ajándékozást bejegyezték, azt a választ kaptam, hogy a KISZ, a Demisz és az úttörők szövetsége soron kívüli eljárást kért, és mivel a földhivatal vezetőjének erre joga van, az engedélyt meg is adta.
Kérdem ezek után, hogy mit mond az itt ülők igazságérzete? Mint megtudtam az ügyészi szervektől, jogi felelősségre vonásra nincs lehetőség (sic!), de úgy gondolom, hogy az erkölcsi elmarasztaláshoz nincs szükség ügyészségre.
Tisztelt Országgyűlés! Önök is, én is a közelmúltban kaptunk egy levelet a Demisztől. Csak egy mondatot szeretnék belőle idézni: »A Demisz az első pillanattól kezdve a jogállamiság és a piacgazdaság megteremtéséért szállt síkra.« Eddig az idézet. Úgy vélem, az itt ülők másképpen képzelik el a jogállamiságot és a piacgazdaságot.”
Ennek a történetnek az egyik főszereplője, a főtolvajok egyik éceszgébere a KISZ és a Demisz második embere, bizonyos Gyurcsány Ferenc volt. Egy másik ikonikus, „jogállamiságot” hirdető komisszár pedig a magát a KISZ jogutódjának hazudó Demisz Gazdasági Irodájának ügyvivője, Varju László, a mai Országgyűlés gazdasági bizottságának ellenzéki elnöke. Ezek az emberek, más fontos elvtársakkal együtt Csillebérc után széthordták, szétlopták az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség hatalmas (akkori értéken harmincmilliárd forintra becsült) vagyonát. Aztán 2002 után hatalomra kerülve, hozzáláttak az ország kiárusításához, eladósításához, csődbeviteléhez.
Ma pedig 2020 Magyarországán oda jutottunk, hogy magukat „demokratikus ellenzéknek” hazudják, és brüsszeli hátszéllel újra a hatalom után ácsingóznak. A józan ész megáll. A csillár leszakad. Ám a történelem képes ilyen groteszket produkálni. Ősbolsevikok, akiket 1990 után Csehországban például a parlament közelébe sem engedtek, ma Magyarországon – egy bukott kormányzást követően tíz évvel – a visszatérésről ábrándoznak, a jog és az erkölcs győzelméről handabandáznak.
Ami Csillebércet illeti, a Legfelsőbb Bíróság a kétezres évek első évtizedében kimondta: az ajándékozási ügylet törvénytelen volt. A tolvajoknak azonban a hajuk szála sem görbült. Sem ezért, sem annyi minden másért.
(A szerző újságíró)
Magyar Hírlap