 | Ágh Attila valószínűleg tudja, milyen a tökéletes pártállam, hiszen egynek a működtetésében maga is évtizedeken át aktívan részt vett. Ráadásul – legalábbis a baloldalon – ünnepelt politológus, úgyhogy nemcsak jelentős pártállami múlttal rendelkező „tudszoc” előadó, hanem valódi „szakértő” is. |
És bár több mint harminc éve nem tudjuk, mit takar a legendás baloldali „szakértelem”, azt érzékeljük, hogy ez valami nagyon fontos baloldali differentia specifica, ami megkülönbözteti őket a semmihez nem értő, mucsai jobboldaliaktól, azaz tőlünk.
Mindezek alapján (aktív pártállami múlt, politológia professzori státusz, szakértelem, etc.) azt gondolnánk, hogy Ágh Attila képes különbséget tenni pártállam és többpárti demokrácia között.
Úgy tűnik azonban, hogy nem. Írt ugyanis egy cikket a Népszavába, amely olyan, mint amikor vizsgázik a fel nem készült politológia szakos hallgató, akinek a pártállam kifejezést kellene definiálnia, de mivel fogalma sincsen annak jelentéséről, ezért összevissza hablatyol mindenféle, tudományosnak tűnő magyar és idegen kifejezést véletlenszerűen egymás mellé hajigálva, úgymint szélesebb megközelítés (ezt tipikusan azok használják, akiknek fogalma sincsen egy adott szó jelentéséről), sajátos, eltorzított mód, Gólem párt, színház effektus, szociális szenzilizáció, hazai kleptokrácia, sőt: puha behatolás (khm…), és sorolhatnánk tovább.
Szóval röhejes. Vagy inkább siralmas. Egyben azonban igaza van Ágh Attilának: mint írja, az ellenzéki pártok elveszítették a magyar lakossággal a kapcsolatot, és az ellenzéki szavazók „döbbenten néznek az ellenzékinek titulált pártokra, és nem látják bennük az érdekeik képviseletét”.
Na, ez éppen igaz. Az okokat azonban már eltérően látjuk. Ágh Attila szerint ugyanis „az autokrata Orbán-rezsim durva sebészi beavatkozással az ellenzéki pártokat leválasztotta az ellenzéki szavazók táborától”. Elég nehéz értelmezni, hogy ez pontosan mit is jelent, de nekünk van egy sokkal könnyebben érthető és sokkal kézenfekvőbb magyarázatunk, nevezetesen, hogy az ellenzéki pártok és politikusok olyannyira siralmasak, hogy az lassan már a hardcore ellenzéki szavazóknak is ciki.
Ami pedig a durva sebészi beavatkozást illeti, azt nem az „Orbán-rezsim”, hanem a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven futott – Ágh Attilát is a sorai között tudó – kommunista párt gyakorolta évtizedeken keresztül mindenféle ellenzéki megnyilvánulással szemben.
A nyolcvanas évek vége felé többek között a Fidesszel és Orbán Viktorral szemben. Már amennyiben a gumibotot sebészi eszköznek lehet tekinteni. Meg persze az ólomgolyót és az akasztófakötelet, amelyeket nem is olyan sokkal korábban ugyanaz a rendszer szintén igen szívesen alkalmazott „sebészi beavatkozásai” során. Ágh Attila pedig műtőssegédként asszisztált mindezen sebészi beavatkozáshoz. Úgyhogy jó lenne nem nagyon pártállamozni…
Magyar Nemzet
Mindezek alapján (aktív pártállami múlt, politológia professzori státusz, szakértelem, etc.) azt gondolnánk, hogy Ágh Attila képes különbséget tenni pártállam és többpárti demokrácia között.
Úgy tűnik azonban, hogy nem. Írt ugyanis egy cikket a Népszavába, amely olyan, mint amikor vizsgázik a fel nem készült politológia szakos hallgató, akinek a pártállam kifejezést kellene definiálnia, de mivel fogalma sincsen annak jelentéséről, ezért összevissza hablatyol mindenféle, tudományosnak tűnő magyar és idegen kifejezést véletlenszerűen egymás mellé hajigálva, úgymint szélesebb megközelítés (ezt tipikusan azok használják, akiknek fogalma sincsen egy adott szó jelentéséről), sajátos, eltorzított mód, Gólem párt, színház effektus, szociális szenzilizáció, hazai kleptokrácia, sőt: puha behatolás (khm…), és sorolhatnánk tovább.
Szóval röhejes. Vagy inkább siralmas. Egyben azonban igaza van Ágh Attilának: mint írja, az ellenzéki pártok elveszítették a magyar lakossággal a kapcsolatot, és az ellenzéki szavazók „döbbenten néznek az ellenzékinek titulált pártokra, és nem látják bennük az érdekeik képviseletét”.
Na, ez éppen igaz. Az okokat azonban már eltérően látjuk. Ágh Attila szerint ugyanis „az autokrata Orbán-rezsim durva sebészi beavatkozással az ellenzéki pártokat leválasztotta az ellenzéki szavazók táborától”. Elég nehéz értelmezni, hogy ez pontosan mit is jelent, de nekünk van egy sokkal könnyebben érthető és sokkal kézenfekvőbb magyarázatunk, nevezetesen, hogy az ellenzéki pártok és politikusok olyannyira siralmasak, hogy az lassan már a hardcore ellenzéki szavazóknak is ciki.
Ami pedig a durva sebészi beavatkozást illeti, azt nem az „Orbán-rezsim”, hanem a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), majd Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven futott – Ágh Attilát is a sorai között tudó – kommunista párt gyakorolta évtizedeken keresztül mindenféle ellenzéki megnyilvánulással szemben.
A nyolcvanas évek vége felé többek között a Fidesszel és Orbán Viktorral szemben. Már amennyiben a gumibotot sebészi eszköznek lehet tekinteni. Meg persze az ólomgolyót és az akasztófakötelet, amelyeket nem is olyan sokkal korábban ugyanaz a rendszer szintén igen szívesen alkalmazott „sebészi beavatkozásai” során. Ágh Attila pedig műtőssegédként asszisztált mindezen sebészi beavatkozáshoz. Úgyhogy jó lenne nem nagyon pártállamozni…
Magyar Nemzet