 | Mennyivel jobb hely lenne a világ Orbán Viktor nélkül! – így az állami Osztrák Rádió és Televízió – tehát a hivatalos Ausztria – egyik vezetője, bizonyos Karl Pachner, majd ezt a remek gondolatot rögtön közzétette, amitől mi, magyarok egy kissé idegesek lettünk, mert pontosan ugyanezt mondta a hivatalos Ausztria egyik vezetője korábban egy másik magyar miniszterelnökkel, gróf Batthyány Lajossal, továbbá tizenhárom magyar tábornokkal és még néhány száz magyarral kapcsolatban. |
Megjegyzem, ha csak némi humorérzéke lenne Herr Pachnernek, magvas gondolatának közzétételét október 6-ra vagy március 15-re időzítette volna, az még nagyobbat szólt volna. De hát az osztrákoknak nincs humorérzékük, nem tehetnek róla, így rakta őket össze az Úristen. Hogy miért, azt csak ő tudja.
És mivel nincs humorérzékük, ezért tudhatjuk, hogy nem viccelnek. Nem vicceltek 173 évvel ezelőtt sem, a kimondott gondolatot tettek követték, és kivégezték a magyar miniszterelnököt, az aradi tizenhármat és még néhány száz magyart – szigorúan az európai értékek jegyében. Persze ehhez először igénybe kellett venni I. Miklós orosz cár segítségét. Akkor is az volt a gond velünk, hogy szembementünk az éppen aktuális európai értékekkel, és csupa unortodox eszközhöz nyúltunk, mint például a jobbágyfelszabadítás, a cenzúra eltörlése, a sajtószabadság törvénybe iktatása, a közteherviselés, a szabad szak- és tanárválasztás az egyetemeken, az abszolutista kormányzás lecserélése népképviseleten alapuló, parlamentáris kormányzásra. Számtalan módon sértettük meg tehát a közös európai értékeket, a parasztok alávetettségét, a cenzúrát, a különböző vélemények elnyomását, a leggazdagabbak adómentességét és az abszolút monarchiát mint kormányzati formát.
És mivel mi, rebellis magyarok nem akartuk ezeket az értékeket magunkévá tenni, továbbá hogy a világ jobb hely legyen, ezért ki kellett végezni néhány száz embert. Szívesen megkérdezném Pachner úrtól, hogy azoktól a kivégzésektől vajon jobb hely lett-e akkor a világ. (Milyen érdekes: akkor az volt a sláger Európában, hogy a monarchia csak abszolút lehet. Ma pedig az, hogy a demokrácia csak liberális lehet. Az alkotmányos monarchia gondolata akkor éppen olyan Istentől elrugaszkodott volt, mint ma az illiberális demokráciáé.)
Aztán volt egy másik osztrák – bár az osztrákok egy kommunikációs bravúrral elhitették a világgal, hogy valójában nem is osztrák volt, hanem német –, bizonyos Adolf Hitler, aki hasonlóan gondolkodott, és aki szintén nem viccelt. Mennyivel jobb hely lenne a világ zsidók nélkül! – gondolta, majd ezt a remek gondolatot közzétette, a gondolatot pedig tettek követték, többek között annak köszönhetően, hogy a mindenkori európai értékekre oly fogékony osztrákok – a németekkel egyetértésben – jónak és megvalósítandónak találták az ő gondolatait. Miközben ugyanis mi, magyarok a náci pártot betiltottuk, az osztrákok – az aktuális európai értékek jegyében – nemzetiszocialista kormányt juttattak hatalomra, és lelkesen lobogózták fel a városaikat horogkeresztes zászlókkal, hogy így fogadják imádott Führerüket. A rebellis magyarok tehát megint szembementek az európai értékekkel: a könyvégetésekkel, a zsidó üzletek kirakatainak beverésével, a nemzetiszocialista rendszer bevezetésével és a hasonlókkal. Ezért meg is kellett szállni őket. Ezzel kapcsolatban is szívesen megkérdezném Pachner úrtól, hogy vajon az osztrákok által lelkesen támogatott hitleri gondolat szárba szökkenésétől is jobb hely lett-e a világ.
De inkább nem kérdezek semmit, hanem továbbra sem koccintok sörrel, ellenállok az aktuális európai értékeknek, és közben némi aggodalommal várom, hogy milyen remek gondolattal áll elő legközelebb valamelyik osztrák vezető.
Magyar Nemzet