 | Bécs, a valcer városa, az európai és keresztény kultúra egyik kiemelkedő központja, és nem mellékesen tíz éve a világ legélhetőbb városa |
A sarki wurstos stand, hol a kulturális emlékek sora között csalinkázó, tudásra és emlékre éhes turista továbbindulásra készen, toporogva vesz magához egy kis elemózsiát, hogy újabb boldogságot hozó élmények közé vesse magát. A kávézók intim félhomályában tejszínhabos hegycsúcsok alatt roskadozó kávécsészék, hol két szerető szív egymásba merülve oldódhat fel, vagy ahol éppen egy könnyű baráti beszélgetés erősíti meg két lélek szoros kapcsolatát. A Kaiserváros, hol villamosokban gyönyörködve, andalogva a Ringen, betérve a Rosengarten csodás virágai közé vagy akár a Grabenen kirakatokat nézegetve az ember eggyé válhat az európai életérzéssel, ahol megtapasztalhatja, mit is jelent Európa, a kultúra és a szabadság csodája. Ez az a hely, ahol jó európainak lenni. Illetve, ahol jó volt európainak lenni.
A bécsi terrorcselekmény bebizonyította, hogy a koronavírus-járvány nem vetett véget a terrorizmus globális előretörésének, sőt a terrorszervezetek, jól kihasználva a rendelkezésükre álló időt és teret, új hídfőállásokat építettek ki. Nem szabad elfelejteni, hogy a pandémiás helyzet következtében a lakosság egészségének biztosítása érdekében bevezetett korlátozások a terroristák számára ugyanannyi pozitív hozadékkal is járnak, mint amennyi negatívumot hoznak számukra. Bár a szervezetek tagjainak mozgása jóval kontrollálhatóbbá vált mint korábban, a kapcsolattartás elsődleges platformja azonban ma már nem a közvetlen találkozás, hanem a digitális tér. Az a digitális tér, amelynek forgalma a vírushelyzetben jelentősen megnövekedett, hiszen mind több és több ember „kényszerül” az internet elé, munka vagy akár szórakozás céljából. A több felhasználó pedig több potenciális célpontot jelent a radikalizálható személyeket kereső terroristaközösségek számára, amelyek vezetői így könnyebben találhatnak új, beszervezhető híveket beteg ideológiájuk kiszolgálására.
A Bécsben végrehajtott akció azonban ennél sokkal összetettebb jelentéstartalommal is bír. Az embertelen franciaországi mészárlásokat követően az osztrák fővárosban elkövetett terrortámadás célja ugyanis pontosan az volt, hogy lerombolja az érzést, hogy Bécsben jó európainak lenni, hogy lerombolja a szabad és boldog Európába vetett hitet. A bécsi támadás mondanivalója hasonlatos a 2001. szeptember 11-ei New York-i támadáséhoz: az otthonotok biztonságában támadtunk meg titeket, ahol senki nem számított fenyegetettségre, innentől kezdve pedig sehol sem vagytok biztonságban. Nem a pokolgép, nem a sorozatlövő fegyverek és nem a macséta a terrorizmus legfőbb fegyverei, hanem a félelem és bizonytalanság keltése. Ahol félelem van, ott a terroristák győzelmet aratnak. A globális terrorhálózatok működése pedig lehetőséget adott arra, hogy a brutális francia eseményeket mintegy előzményként felhasználva, egy koordinált támadássorozat egyik csúcspontjaként az Iszlám Állam Kelet-Közép-Európában is megpróbálja a félelem magjait elültetni.
A terroristák ideológusai mindig szimbólumokban gondolkodnak. A nyugati ember azonban sokszor elfelejti szimbólumait, azokat a különleges értékkel bíró jelentéstartalmakat, amelyeknek kultúráját, társadalmát és gazdasági sikereit köszönheti.
A terrorizmus posztmodern korának első támadása a szabadelvű európai kultúra otthonát, Párizst érte, hogy aztán alig három évvel később a klasszikus európai kultúra bölcsőjét is a terrorizmus mocskával szennyezzék be. A radikális vallási tanokat hirdető Iszlám Állam Európa és a keresztény kultúrkör elleni hadviselése ezzel totális háborúvá szélesedett. A terroristák első célja nem más, mint a szimbólumok lerombolásán keresztül az ellenfél gerincét megroppantva az identitástudat megtörése, hogy az európai társadalom könnyű prédává váljon majd a végső cél, Európa meghódítása végett indított háborúban.
Az a tény külön sajnálatos, hogy egyes szélsőbaloldali és radikális jogvédő közösségek a tevékenységükkel – ha akaratukon kívül is –, de éppen ennek a célnak az elérésében segítik a terroristákat, amikor a hagyományos értékrend megbontásán keresztül egy káoszon és identitásválságon alapuló társadalmat akarnak kiépíteni. Holott az a kultúra, amelyet az Iszlám Állam képvisel, a legkevésbé sem az elfogadó szemléletéről híres, így esetleges térnyerésük minden másként gondolkodó vagy viselkedő európai számára végzetes lehet.
Így nincs más út, mint európaiként egységben fellépni a radikális törekvések ellen, hogy gyermekeink és unokáink is megismerhessék, milyen is a világ legélhetőbb városa: Bécs, ahol jó európainak lenni.
(A szerző egyetemi docens, a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője)
Magyar Hírlap