Korunk egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a kiemelkedő műveltségű Yuval Noah Harari világszinten ismert írásában, a 21 lecke a 21. századra című kötetben úgy vélekedik, hogy „egyetlen civilizáció létezik”.
A neves gondolkodó szerint téves a Huntington-féle elképzelés a civilizációk összecsapásáról, hiszen nincsenek különböző civilizációk. Véleménye szerint a különböző közösségek pontosan olyanok, amilyenné azokat az abba a körbe tartozó személyek teszik. Nincsenek ilyen vagy olyan közösségek, csak egyetlen nagy, globális értékrendszer létezik, amelybe minden ember beletartozik, és amelyet minden ember alakít. Adódik azonban a kérdés: ha nincsenek különböző típusú és értékrendű közösségek, akkor mi eredményezi az egyes embercsoportok közötti konfliktusokat, összecsapásokat, a háborúkat, a terrorizmust?
Az izraeli történész-írónak kétségtelenül igaza van abban, hogy létezik egyfajta egyetemes emberi közösség, azonban alapvető hiba, ha elvitatjuk azt, hogy minden egész az egymástól elkülöníthető részek összességéből áll. Az emberi közösségek által alkotott, különböző társadalomfejlődési szinten lévő vallási, kulturális és politikai csoportok azok, amelyeket civilizációknak nevezünk. Pontosan a különböző fejlődés az, amely azonban egyértelművé teszi, hogy lehetetlenség kizárólag egy nagy globális civilizációval számolnunk, hiszen az egymástól gyakran elkülönülten élő társadalmak más és más fejlődésen mentek keresztül. A különböző fejlődési folyamatok eredménye pedig csak különböző kulturális, gazdasági, vallási csoportosulásokat eredményezhet, amelyeket a tudományos keretek között civilizációknak nevezünk.
A civilizációk különbözősége az, amely diszharmóniát teremt az egyetemes emberi közösségben, amely súrlódást, összecsapást eredményez, a civilizációk összecsapását. A mindennapok gyakorlata, a multikulturális rendszer bukása, az Európát érő terrortámadások, a globális konfliktusok eszkalálódása azt mutatja, hogy a huntingtoni elmélet igaznak bizonyult, és a civilizációk összecsapása elkezdődött. A mindennapi élet mind több és több területén érezni, hogy a globalizálódás nem azonos a multikulturalizmussal, a békés egymás mellett és egymással élés pedig nem azonos az egy civilizációval. El kell fogadni, hogy az egyes társadalmak, a különböző civilizációk eltérő értékrendszerrel rendelkeznek, és az ezek között az értékrendszerek közötti eltérések bizonyos körülmények mellett összecsapásokhoz vezetnek. Ilyen körülmény lehet többek között a párhuzamos társadalmak kialakulása. A bukott multikulturálistársadalom-felfogás melléktermékeként létrejövő, az állami főhatalom gyengeségét jelző multikulturális lét azonban annak minden tagjára nézve rejt veszélyeket. A multikulturális lét a szabályrendszerek tisztázatlansága miatt a civilizációk összecsapásának, a társadalmi biztonságvesztés egyik melegágya.
A megoldás a békés egymás mellett élésben rejlik, amelynek alapja, hogy ne tagadjuk a különböző civilizációk meglétét. A különbségtétel adja meg a lehetőséget arra, hogy az egyes ütközési pontok megállapításával az azok realizálódása elleni lépések megszülethessenek, ezáltal pedig az összecsapások bekövetkezését minimalizálni lehessen.
Az egyetemes emberi értékrendszerbe vetett hit ösztönözhet arra, hogy az egész egyes részeit, a különböző civilizációkat elkülönítsék.
Harari zseniális gondolkodó, azonban ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értenünk vele. Ahhoz, hogy az elődeink és az általunk ismert Európa továbbélhessen, ahhoz igenis szükségünk van arra, hogy a saját, keresztény civilizációnk létét ne tagadjuk meg, annak értékeit, kiválóságait és hagyományait megőrizzük. A civilizációk összecsapása zajlik, és nem lehet kétséges, hogy az erősebb fog fennmaradni.
Nekünk, magyaroknak is kiemelt a szerepünk az európai civilizáció megőrzésében. Évezredes szerep ez, amely sokszor tette nemzetünket a keresztény Európa védőbástyájává.
A mostani szerepünk kísértetiesen hasonlatos a történelmi Magyarországéhoz. Saját identitásunk, összetartozásunk és értékeink megőrzése lehet a garanciája a magyarság fennmaradásának, amely egyben része az európai civilizáció megőrzésének is.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője.
Magyar Hírlap
Az izraeli történész-írónak kétségtelenül igaza van abban, hogy létezik egyfajta egyetemes emberi közösség, azonban alapvető hiba, ha elvitatjuk azt, hogy minden egész az egymástól elkülöníthető részek összességéből áll. Az emberi közösségek által alkotott, különböző társadalomfejlődési szinten lévő vallási, kulturális és politikai csoportok azok, amelyeket civilizációknak nevezünk. Pontosan a különböző fejlődés az, amely azonban egyértelművé teszi, hogy lehetetlenség kizárólag egy nagy globális civilizációval számolnunk, hiszen az egymástól gyakran elkülönülten élő társadalmak más és más fejlődésen mentek keresztül. A különböző fejlődési folyamatok eredménye pedig csak különböző kulturális, gazdasági, vallási csoportosulásokat eredményezhet, amelyeket a tudományos keretek között civilizációknak nevezünk.
A civilizációk különbözősége az, amely diszharmóniát teremt az egyetemes emberi közösségben, amely súrlódást, összecsapást eredményez, a civilizációk összecsapását. A mindennapok gyakorlata, a multikulturális rendszer bukása, az Európát érő terrortámadások, a globális konfliktusok eszkalálódása azt mutatja, hogy a huntingtoni elmélet igaznak bizonyult, és a civilizációk összecsapása elkezdődött. A mindennapi élet mind több és több területén érezni, hogy a globalizálódás nem azonos a multikulturalizmussal, a békés egymás mellett és egymással élés pedig nem azonos az egy civilizációval. El kell fogadni, hogy az egyes társadalmak, a különböző civilizációk eltérő értékrendszerrel rendelkeznek, és az ezek között az értékrendszerek közötti eltérések bizonyos körülmények mellett összecsapásokhoz vezetnek. Ilyen körülmény lehet többek között a párhuzamos társadalmak kialakulása. A bukott multikulturálistársadalom-felfogás melléktermékeként létrejövő, az állami főhatalom gyengeségét jelző multikulturális lét azonban annak minden tagjára nézve rejt veszélyeket. A multikulturális lét a szabályrendszerek tisztázatlansága miatt a civilizációk összecsapásának, a társadalmi biztonságvesztés egyik melegágya.
A megoldás a békés egymás mellett élésben rejlik, amelynek alapja, hogy ne tagadjuk a különböző civilizációk meglétét. A különbségtétel adja meg a lehetőséget arra, hogy az egyes ütközési pontok megállapításával az azok realizálódása elleni lépések megszülethessenek, ezáltal pedig az összecsapások bekövetkezését minimalizálni lehessen.
Az egyetemes emberi értékrendszerbe vetett hit ösztönözhet arra, hogy az egész egyes részeit, a különböző civilizációkat elkülönítsék.
Harari zseniális gondolkodó, azonban ez nem jelenti azt, hogy mindenben egyet kell értenünk vele. Ahhoz, hogy az elődeink és az általunk ismert Európa továbbélhessen, ahhoz igenis szükségünk van arra, hogy a saját, keresztény civilizációnk létét ne tagadjuk meg, annak értékeit, kiválóságait és hagyományait megőrizzük. A civilizációk összecsapása zajlik, és nem lehet kétséges, hogy az erősebb fog fennmaradni.
Nekünk, magyaroknak is kiemelt a szerepünk az európai civilizáció megőrzésében. Évezredes szerep ez, amely sokszor tette nemzetünket a keresztény Európa védőbástyájává.
A mostani szerepünk kísértetiesen hasonlatos a történelmi Magyarországéhoz. Saját identitásunk, összetartozásunk és értékeink megőrzése lehet a garanciája a magyarság fennmaradásának, amely egyben része az európai civilizáció megőrzésének is.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője.
Magyar Hírlap