Csakhogy a nagynevű tudományos folyóirat, a Science által közölt összefoglaló szerint a valóság egészen más volt. A Bournemouth Egyetem tudósai ugyanis a legmodernebb technológia felhasználásával bebizonyították, hogy a fáraókat kiszorító hükszoszok valójában hosszú ideje éltek a területen, és korábban valószínűleg „békés szándékkal” érkeztek a területre. Így a bevándorló közösség könnyebben vehette át a hatalmat a terület felett, mintha azt háború árán kellett volna leszakítani Egyiptomról.
Ez az a pillanat, amikor nagyon el kell gondolkodnunk, mivel a kutatás kapcsán közölt hírnek itt Európában viszonylag erős aktuálpolitikai vonzata is van. Még érdekesebbé válik a kérdés, ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a hírt a magyar baloldali sajtó egyik legjelentősebb, az illegális migrációt végsőkig támogató orgánuma is lehozta, mégpedig egyáltalán nem kendőzve el a fenti kontextust.
És akkor most helyezzük el a brit tudósok kutatási eredményeit a ma Európájának biztonsági környezetében használt fogalmi közegbe. Az ókori Egyiptomba tudatosan szervezett migránsközösségek költöztek, amelyek kezdetben hozzájárultak az ország gazdasági fejlődéséhez, majd a többedik generációs migránsok – kihasználva az egyiptomi uralkodók egy gyenge periódusát – egyszer csak átvették a politikai hatalmat.
Így azért kicsit más a kiemelkedő jelentőségű tudományos eredmény aktuálpolitikai üzenete. Ugyanis, mi is a helyzet jelenleg Európában?
A kontinens jelenlegi, biztonsági tárgyú társadalmi feszültségei jobbára több évtizedre visszamutató kezeletlen, elsősorban migrációs alapú problémák eredményei, amelyek felvállalásától a nyugati hatalmi elit egy része még mindig elzárkózik.
A kezeletlen problémákból adódó helyzet az elsődleges forrása annak, hogy a jelenlegi európai terrorveszély fő forrását a többedgenerációs migránsok jelentik, illetve tényként kell kezelni, hogy az utóbbi időszakban Európában elkövetett terrorcselekmények elkövetői is elsősorban közülük kerültek ki. Pontosan ez az a társadalmi réteg, amelynek integrációja számos esetben sikertelennek bizonyult.
A sikertelenség természetesen nem tekinthető véletlennek, mivel a gyakorlatban hiányoztak azok az integrációs – hangsúlyozottan integrációs és nem asszimilációs – programok, amelyek elősegítették volna a beilleszkedést, illetve amelyek mentén egyáltalán meg lehetett volna kezdeni a más kulturális dimenzióból érkezettek integrálását. Az integrációs programok hiányában beilleszkedni nem tudó személyek olyan szociális hiányosságokkal küzdenek, amelyek a társadalmi együttélésük és kapcsolatépítésük során mély konfliktusok eredőiként jelentkezhetnek, ennek következtében a társadalom perifériájára sodródnak. Kitaszítottságuk miatt könnyen radikalizálhatóvá válnak, amely radikalizáció szociológiai folyamatként számos stációt érint, azonban a legtöbb esetben végkifejletében egy terrortámadásban vagy annak előkészületében manifesztálódik.
A nyugat-európai országok elsősorban muszlim vallású migránsközösségeinek egy szűk része látványos radikalizálódási folyamatokon megy keresztül, míg a kelet–közép-európai államokban élők esetében a szélsőséges ideológiák irányába történő elmozdulás nem vagy csak minimális mértékben mutatható ki.
Megállapítható, hogy az első bevándorlógenerációt, amely egy jobb élet reményében, munkavállalási célból érkezett a kontinensünkre, nem vagy csak minimálisan érdeklik a radikális eszmék. Ugyanakkor a másodgeneráció számos esetben gyökértelennek mutatkozik, és tagjai – sokszor joggal – magukat a társadalom perifériájára szorult, meg nem értett és kitaszított személynek tartják. Ezek a fiatalok biztos pontot keresve, a kellő támogatás hiányában könnyen válnak a kiszolgáltatottságukat kihasználni szándékozó, radikális eszméket terjesztő, elsősorban vallási szélsőségesek áldozatává. Ennek következményeként megy végbe radikalizációjuk, ami erős személyiségtorzuláshoz vezet, így gondolkodásukban helyet kaphatnak a terrorizmus, illetve a dzsihád eszméi.
Az analógiát megvonva, Nyugat-Európában megkezdődtek azok a romlást hozó társadalmi folyamatok, amelyek a biztonságot erodálva a fennálló rend, jelen esetben a demokratikus rendszer bukásához vezetnek. És bár a liberális baloldal ezzel tisztában van – most már a tudományos bizonyíték is a kezükben van –, mégsem emelik fel szavukat a migráció ellen. Sőt, bizonyos nyugati körökben olyannyira fölkapott, a baloldali radikális gondolkodás egyik legkiemelkedőbb alakjának tartott szlovén filozófus, Slavoj Žižek a migrációt megállítani szándékozó politikusokkal kapcsolatosan úgy vélekedik: a zsidó–keresztény kultúrkör megvédésére irányuló vakbuzgalmukban ezek a fanatikusok készek semmibe venni a keresztény örökség igazi szívét. Szerinte ők, Európa bevándorlásellenes védelmezői jelentik az igazi fenyegetést Európára, nem pedig a bevándorlóknak úgymond a kontinens lerohanására készülő tömegei.
Ugyanakkor, ha a most már – a baloldali sajtó által sem megkérdőjelezett – tudományosan is bizonyított ókori történeti tényeket párhuzamba állítjuk az Európában ma végbemenő folyamatokkal, azt kell látnunk, hogy a keresztény Európa értékeinek – ide tartozik a demokrácia is – megóvása csak az Európába irányuló migráció megállításán és a már itt élő migránstömegek mihamarabbi integrációján keresztül valósítható meg. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor a brüsszeli hatalmasságok könnyen úgy járhatnak, mint egykoron az egyiptomi fáraók jártak a hükszoszokkal.
(A szerző egyetemi docens, a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője)
Magyar Hírlap
Ez az a pillanat, amikor nagyon el kell gondolkodnunk, mivel a kutatás kapcsán közölt hírnek itt Európában viszonylag erős aktuálpolitikai vonzata is van. Még érdekesebbé válik a kérdés, ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a hírt a magyar baloldali sajtó egyik legjelentősebb, az illegális migrációt végsőkig támogató orgánuma is lehozta, mégpedig egyáltalán nem kendőzve el a fenti kontextust.
És akkor most helyezzük el a brit tudósok kutatási eredményeit a ma Európájának biztonsági környezetében használt fogalmi közegbe. Az ókori Egyiptomba tudatosan szervezett migránsközösségek költöztek, amelyek kezdetben hozzájárultak az ország gazdasági fejlődéséhez, majd a többedik generációs migránsok – kihasználva az egyiptomi uralkodók egy gyenge periódusát – egyszer csak átvették a politikai hatalmat.
Így azért kicsit más a kiemelkedő jelentőségű tudományos eredmény aktuálpolitikai üzenete. Ugyanis, mi is a helyzet jelenleg Európában?
A kontinens jelenlegi, biztonsági tárgyú társadalmi feszültségei jobbára több évtizedre visszamutató kezeletlen, elsősorban migrációs alapú problémák eredményei, amelyek felvállalásától a nyugati hatalmi elit egy része még mindig elzárkózik.
A kezeletlen problémákból adódó helyzet az elsődleges forrása annak, hogy a jelenlegi európai terrorveszély fő forrását a többedgenerációs migránsok jelentik, illetve tényként kell kezelni, hogy az utóbbi időszakban Európában elkövetett terrorcselekmények elkövetői is elsősorban közülük kerültek ki. Pontosan ez az a társadalmi réteg, amelynek integrációja számos esetben sikertelennek bizonyult.
A sikertelenség természetesen nem tekinthető véletlennek, mivel a gyakorlatban hiányoztak azok az integrációs – hangsúlyozottan integrációs és nem asszimilációs – programok, amelyek elősegítették volna a beilleszkedést, illetve amelyek mentén egyáltalán meg lehetett volna kezdeni a más kulturális dimenzióból érkezettek integrálását. Az integrációs programok hiányában beilleszkedni nem tudó személyek olyan szociális hiányosságokkal küzdenek, amelyek a társadalmi együttélésük és kapcsolatépítésük során mély konfliktusok eredőiként jelentkezhetnek, ennek következtében a társadalom perifériájára sodródnak. Kitaszítottságuk miatt könnyen radikalizálhatóvá válnak, amely radikalizáció szociológiai folyamatként számos stációt érint, azonban a legtöbb esetben végkifejletében egy terrortámadásban vagy annak előkészületében manifesztálódik.
A nyugat-európai országok elsősorban muszlim vallású migránsközösségeinek egy szűk része látványos radikalizálódási folyamatokon megy keresztül, míg a kelet–közép-európai államokban élők esetében a szélsőséges ideológiák irányába történő elmozdulás nem vagy csak minimális mértékben mutatható ki.
Megállapítható, hogy az első bevándorlógenerációt, amely egy jobb élet reményében, munkavállalási célból érkezett a kontinensünkre, nem vagy csak minimálisan érdeklik a radikális eszmék. Ugyanakkor a másodgeneráció számos esetben gyökértelennek mutatkozik, és tagjai – sokszor joggal – magukat a társadalom perifériájára szorult, meg nem értett és kitaszított személynek tartják. Ezek a fiatalok biztos pontot keresve, a kellő támogatás hiányában könnyen válnak a kiszolgáltatottságukat kihasználni szándékozó, radikális eszméket terjesztő, elsősorban vallási szélsőségesek áldozatává. Ennek következményeként megy végbe radikalizációjuk, ami erős személyiségtorzuláshoz vezet, így gondolkodásukban helyet kaphatnak a terrorizmus, illetve a dzsihád eszméi.
Az analógiát megvonva, Nyugat-Európában megkezdődtek azok a romlást hozó társadalmi folyamatok, amelyek a biztonságot erodálva a fennálló rend, jelen esetben a demokratikus rendszer bukásához vezetnek. És bár a liberális baloldal ezzel tisztában van – most már a tudományos bizonyíték is a kezükben van –, mégsem emelik fel szavukat a migráció ellen. Sőt, bizonyos nyugati körökben olyannyira fölkapott, a baloldali radikális gondolkodás egyik legkiemelkedőbb alakjának tartott szlovén filozófus, Slavoj Žižek a migrációt megállítani szándékozó politikusokkal kapcsolatosan úgy vélekedik: a zsidó–keresztény kultúrkör megvédésére irányuló vakbuzgalmukban ezek a fanatikusok készek semmibe venni a keresztény örökség igazi szívét. Szerinte ők, Európa bevándorlásellenes védelmezői jelentik az igazi fenyegetést Európára, nem pedig a bevándorlóknak úgymond a kontinens lerohanására készülő tömegei.
Ugyanakkor, ha a most már – a baloldali sajtó által sem megkérdőjelezett – tudományosan is bizonyított ókori történeti tényeket párhuzamba állítjuk az Európában ma végbemenő folyamatokkal, azt kell látnunk, hogy a keresztény Európa értékeinek – ide tartozik a demokrácia is – megóvása csak az Európába irányuló migráció megállításán és a már itt élő migránstömegek mihamarabbi integrációján keresztül valósítható meg. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor a brüsszeli hatalmasságok könnyen úgy járhatnak, mint egykoron az egyiptomi fáraók jártak a hükszoszokkal.
(A szerző egyetemi docens, a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője)
Magyar Hírlap