Pontosan hetven évvel ezelőtt, 1949. október 1-jén Mao Ce-tung, a kínai kommunisták első számú vezetője a pekingi Tiltott Város kapubástyájáról kikiáltotta a Kínai Népköztársaság megalakulását. Ezzel végérvényesen lezárult az a kaotikus korszak, amely a császárság 1911-es megdöntését követő majd negyven évben az ázsiai ország belpolitikai viszonyait jellemezte. A szétszabdalt, egymással ádáz harcot folytató politikai elitcsoportok helyét egy biztos hatalmi központ vette át, amely viszonylagos megnyugvást jelentett a polgárháború és a japán megszállás borzalmai, valamint a különböző hadurak zsarnokoskodása alatt roskadozó kínaiaknak.
A megalakuló, új állam számos, igen súlyos nehézséggel kellett, hogy szembenézzen. A császári korból, és az azt követő vészterhes időszakból maradó örökség meglehetősen kevés pozitívumot hordozott magában, miközben gondok és problémák garmadája várt volna a megfelelő kezelésre. A kínai típusú kommunizmuson azonban már ekkor is látszott, hogy minden hasonlatosság ellenére is más irányt vesz, mint a szovjet modell. Az első, közel harminc év nagy ugrás politikája, virágozzék száz virág mozgalma, kulturális forradalma, és egyéb, erős gazdasági, politikai és társadalmi formáló eseményeit követően az igazán nagy, a fejlődést megindító változás 1978-ban következett be.
Teng Hsziao-ping, a 20. század egyik legjelentősebb politikusa ekkor hirdette meg reformpolitikáját, amely a 21. század globális nagyhatalmi státuszt betöltő modern Kínájának alapja lett.
A Kínai Népköztársaság rövid távú felemelkedésében kevesen bíztak, főként, mivel maga Teng is a nyugodt, lassú építkezést tartotta a fő szempontnak. Harminc, de akár hetven év is igen rövid időnek mondható egy ilyen gigászi feladat végrehajtására. Kínának és a kínai népnek azonban ez sikerült. A Kínai Népköztársaság, fennállásának első hetven éve alatt túllépett a regionális hatalmi léten. A kínaiak valódi nagy ugrást hajtottak végre, amelynek eredményeként évezredes múlttal rendelkező országuk legdicsőségesebb korszakainak egyikét élheti.
Húsz-harminc évvel ezelőtt a kínai ipar termékeinek minőségével kapcsolatosan joggal lehetett kifogással élni, valljuk meg, általában a gagyi jelzőt használta a magyar vásárló. Mára azonban a kínai ipar termékei a világ élvonalába tartoznak. A modern, csúcsminőségű információ-technológia elképzelhetetlen a kínai gyártók, és mindinkább elmondhatjuk, hogy a kínai fejlesztők nélkül.
A 21. század második évtizedének végén már nem ciki kínai mobiltelefont használni, és a jövő még nagyobb teret engedhet Kínának ezen a területen, hiszen a legmodernebb információátviteli technológiának tekinthető 5G hálózatok fejlesztésében messze a vetélytársak előtt jár az ázsiai állam. De említhetjük akár a számítástechnika területét is, ahol bizonyos kínai gyártók neve igencsak jól hangzik, és termékeik a megbízhatóság és a minőség jelképévé is váltak az utóbbi időkben.
Hasonló szintű fejlődés ment végbe a felsőoktatás terén is, amelyet jól mutat az a tény is, hogy a világ huszonöt legjobb egyeteme között található a Tsinghua University és a Peking University is. Az a tény, hogy a kutatás-fejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó felsőoktatás terén Kínai ilyen elit körbe lépett egyértelmű jele annak a magas technikai, technológiai és kulturális fejlettségnek, amely a nagyhatalmak jellemzője.
Számtalan példát lehetne még sorolni, amely területen a Kínai Népköztársaság a fejlett világ elitjéhez tartozik, a napenergia hasznosításától az űrkutatásig, de a nagyhatalmi lét szempontjából talán a legszemléletesebb mégis az a tény, hogy a kínai hadiipar immár egyértelműen a világ elitjéhez tartozik. Márpedig ez a tény lehetővé teszi Kína számára azt a világszintű érdekérvényesítést, amely a hálózati alapon globalizálódott modern nemzetközi gazdasági-politikai viszonyrendszerben a hatalmi pozícióhoz elengedhetetlen.
További példák sorolása nélkül is nyugodt szívvel kijelenthető, hogy lenyűgöző az a teljesítmény, amelyet a Kínai Népköztársaság és annak lakossága véghez vitt. A modern kínai csoda méltó az ország történelméhez, és méltó ahhoz a civilizációs és kulturális alkotáshoz, amelyet a kínaiak az évezredek hosszú során át hagyományoztak az emberiségre.
A Kínai Népköztársaság kikiáltásának hetvenedik évfordulóját ünnepli. A következő évtizedre már úgy készülhet az állam, mint a világ második számú nagyhatalma.
Ez a megtisztelő cím azonban újabb és újabb feladatokat és kötelezettségeket is ró majd
az ázsiai országra. Nem kétséges azonban, hogy a több ezer éves, kiemelkedő kulturális és társadalmi háttérrel rendelkező kínai nép megküzd majd ezekkel a nehézségekkel is. Az a nép ugyanis, amely megújulásának zálogát a hagyományainak szilárdságában hordja, az örök siker gyümölcsét is leszakíthatja.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője.
Magyar Hírlap
Teng Hsziao-ping, a 20. század egyik legjelentősebb politikusa ekkor hirdette meg reformpolitikáját, amely a 21. század globális nagyhatalmi státuszt betöltő modern Kínájának alapja lett.
A Kínai Népköztársaság rövid távú felemelkedésében kevesen bíztak, főként, mivel maga Teng is a nyugodt, lassú építkezést tartotta a fő szempontnak. Harminc, de akár hetven év is igen rövid időnek mondható egy ilyen gigászi feladat végrehajtására. Kínának és a kínai népnek azonban ez sikerült. A Kínai Népköztársaság, fennállásának első hetven éve alatt túllépett a regionális hatalmi léten. A kínaiak valódi nagy ugrást hajtottak végre, amelynek eredményeként évezredes múlttal rendelkező országuk legdicsőségesebb korszakainak egyikét élheti.
Húsz-harminc évvel ezelőtt a kínai ipar termékeinek minőségével kapcsolatosan joggal lehetett kifogással élni, valljuk meg, általában a gagyi jelzőt használta a magyar vásárló. Mára azonban a kínai ipar termékei a világ élvonalába tartoznak. A modern, csúcsminőségű információ-technológia elképzelhetetlen a kínai gyártók, és mindinkább elmondhatjuk, hogy a kínai fejlesztők nélkül.
A 21. század második évtizedének végén már nem ciki kínai mobiltelefont használni, és a jövő még nagyobb teret engedhet Kínának ezen a területen, hiszen a legmodernebb információátviteli technológiának tekinthető 5G hálózatok fejlesztésében messze a vetélytársak előtt jár az ázsiai állam. De említhetjük akár a számítástechnika területét is, ahol bizonyos kínai gyártók neve igencsak jól hangzik, és termékeik a megbízhatóság és a minőség jelképévé is váltak az utóbbi időkben.
Hasonló szintű fejlődés ment végbe a felsőoktatás terén is, amelyet jól mutat az a tény is, hogy a világ huszonöt legjobb egyeteme között található a Tsinghua University és a Peking University is. Az a tény, hogy a kutatás-fejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó felsőoktatás terén Kínai ilyen elit körbe lépett egyértelmű jele annak a magas technikai, technológiai és kulturális fejlettségnek, amely a nagyhatalmak jellemzője.
Számtalan példát lehetne még sorolni, amely területen a Kínai Népköztársaság a fejlett világ elitjéhez tartozik, a napenergia hasznosításától az űrkutatásig, de a nagyhatalmi lét szempontjából talán a legszemléletesebb mégis az a tény, hogy a kínai hadiipar immár egyértelműen a világ elitjéhez tartozik. Márpedig ez a tény lehetővé teszi Kína számára azt a világszintű érdekérvényesítést, amely a hálózati alapon globalizálódott modern nemzetközi gazdasági-politikai viszonyrendszerben a hatalmi pozícióhoz elengedhetetlen.
További példák sorolása nélkül is nyugodt szívvel kijelenthető, hogy lenyűgöző az a teljesítmény, amelyet a Kínai Népköztársaság és annak lakossága véghez vitt. A modern kínai csoda méltó az ország történelméhez, és méltó ahhoz a civilizációs és kulturális alkotáshoz, amelyet a kínaiak az évezredek hosszú során át hagyományoztak az emberiségre.
A Kínai Népköztársaság kikiáltásának hetvenedik évfordulóját ünnepli. A következő évtizedre már úgy készülhet az állam, mint a világ második számú nagyhatalma.
Ez a megtisztelő cím azonban újabb és újabb feladatokat és kötelezettségeket is ró majd
az ázsiai országra. Nem kétséges azonban, hogy a több ezer éves, kiemelkedő kulturális és társadalmi háttérrel rendelkező kínai nép megküzd majd ezekkel a nehézségekkel is. Az a nép ugyanis, amely megújulásának zálogát a hagyományainak szilárdságában hordja, az örök siker gyümölcsét is leszakíthatja.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője.
Magyar Hírlap