Bejárta a hír a nemzetközi sajtót, hogy Theresa May kormányának egyik utolsó intézkedéseként megfosztották az állampolgárságától a brit–kanadai kettős állampolgárságú Dzsihadi Jacket, azaz Jack Lettset.
Holott Letts igazi britnek vallotta magát, akinek nagyon hiányoznak a Brit-szigetek. Igaz az is, hogy amióta megfosztották állampolgárságától, ugyanolyan vehemenciával állítja, hogy hiányzik neki Kanada. Nem véletlenül, hiszen miután Rakka ostromakor az iraki kurd erők fogságába került, nagy valószínűséggel halálra ítélik mint az ISIS terroristáját.
Dzsihadi Jacknek anno nem tetszett a keresztény államok humanitárius, gondoskodó közege. Több ezer társával egyetemben nem találta a helyét a nyugati társadalomban, ezért Szíriába utazott, hogy ott az Iszlám Állam támogatójaként tevékenykedhessen. Letts korábban úgy nyilatkozott, hogy ő nem terrorista, mindössze a saría szabályai szerint kíván élni, azonban ezt a magyarázatot a kurd és a szír hatóságok sem fogadták el. Lettset az Iszlám Állam tagjának, így terroristának tartják.
Azonban a brit és a kanadai hatóságok is nagy problémával néznek szembe, hiszen nincs olyan kézzelfogható, a nyugati jogrendben is elfogadható bizonyíték, amely arra utalna, hogy a korábban az Iszlám Állam támogatása végett Szíriába utazó férfi valóban részt vett terroristacselekményekben. Így nem tudni, mi lesz Letts sorsa, ugyanakkor története rávilágít számos problémára.
A legfontosabb probléma pedig, hogy a nyugati kultúrkörhöz tartozó államok az elmúlt évtizedekben kialakított nemzetközi jogi béklyók hatására sok esetben nem tudnak mit kezdeni az elpusztításukra törő személyekkel és csoportokkal. Mivel a nemzetközi jog tiltja, hogy valakit úgy fosszanak meg az állampolgárságától, hogy azáltal hontalanná válik. Vagyis csak és kizárólag attól vehető el egy ország állampolgársága, aki rendelkezik egy másik ország állampolgárságával is, azaz minimum kettős állampolgár. És pontosan a nyugati kultúra legnagyobb vívmánya, az emberi jogok biztosításának feltétlensége az, amit a terroristák felhasználnak. A keresztény civilizáció ellenségei a keresztény civilizáció által biztosított jogokkal élve (és visszaélve) akarnak kibújni a felelősségre vonás alól.
A korábban radikalizálódott személyek a hazatérésüket követően természetesen jóval enyhébb büntetésre számíthatnak, mint Irakban vagy Szíriában. Számos nyugati állam rendelkezik már olyan programmal, amely a radikális egyének reszocializációjára és társadalmi visszaillesztésére irányul. Azonban ezek eredményességéről egyelőre kevés tényleges információ áll rendelkezésre. A legtöbb radikalizációellenes program ugyanis nem az Iszlám Állam soraiból hazatért személyek integrálására született, hanem vagy a más környezetből hazatérőkére, vagy a hazai közegben a szélsőséges eszmeiséggel telítődők megfékezésére. Ez azonban azt eredményezi, hogy az Iszlám Állam volt harcosainak visszaillesztésével kapcsolatban valódi, hosszú távú következtetések levonására alkalmas információk még nem állnak rendelkezésre, ami viszont jelentős hiányosságként jelentkezhet az európai biztonság szempontjából. Olyan hiányosságként, amely az elkövetkező években és évtizedekben igen komoly nehézségeket okozhat az európai társadalmak életében.
Letts még korántsem lezárt története jó példája annak, hogy a nyugati társadalmakat miféle kihívások érhetik már azelőtt is, hogy a világ válságövezeteibe kiutazó és ott a különböző terroristaszervezetek soraiban aktív harcosként vagy csak háttértámogatóként szerepet vállaló állampolgáraik hazatérése megtörténne. A nehézségek pedig csak tovább fokozódnak azáltal, ha ezek a terrorista egyének visszatérhetnek hazájukba. A kihívások kezelése mindenképpen rendkívül összetett folyamat, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a hazatérő harcosok problematikája egy kezeletlen helyzet eredménye, nem pedig maga az alapkonfliktus. Az alapkonfliktus ennél jóval mélyebben eredeztethető, hiszen az a kezeletlen migrációból, az integráció hiányának eredményeként fellépő radikalizációból fakad. Vagyis ha meg akarjuk védeni a terrorizmustól keresztény, nyugati kultúránkat, akkor a megelőzésre kell a hangsúlyt helyezni, és arra kell megfelelő programokat kidolgozni, hogy a szélsőséges ideológiák ne hullhassanak éltető táptalajra a kontinensen.
A szerző a Nemzeti Fórum biztonságpolitikai szakértője.
Magyar Hírlap