 | Az elmúlt hetekben egy figyelemfelkeltő videó járta be a magyar háztartásokat. Lelkes honfitársaink hívták fel rá egymás figyelmét. |
Mozgóképes helyszíni közvetítés volt ez a japán parlamentből, számomra ismeretlen összeállítója szerint ott vita folyt a százéves trianoni békediktátumunkról. A magyarul aláírt szövegek alapján számos távol-keleti képviselő kiállt a magyarok mellett, azt erősítvén, hogy helyre kell állítani a történelmi igazságot.
Tudok arról, hogy létezik tartós rokonszenv a két nép között, s a két nép barátságának egyik két háború közti ápolója, Mezey István szerint van három közös szavunk is: jó, só, katona. Egymás elfogadása szép dolog, de a videó szövegei szerint itt japán politikusok azonosultak nemcsak a magyar fájdalommal, hanem annak itthoni megfogalmazásával is. Ez legalábbis gyanús. Figyelem a hanganyagot, de sehol sem hallom felbukkanni benne Magyarország japán nevét, vagy Trianonra emlékeztető hangsort. Ezért azután japánul jól beszélőket kértem meg a szöveg értelmezésére. Ki is derült a turpisság: az idézett vitában egyáltalán nem magyarokról szóltak a beszédek, hanem feltehetően költségvetési tárgykörben elhangzott felszólalások alá szerkesztettek valamennyire illeszkedő magyar szöveget. Körbefuttattunk hát egy figyelmeztetést: – Vigyázat, álhír! – és amikor a hét végén újra felkerestem, a helyén ezt találtam: „A videó nem áll rendelkezésre. Ezt a videót a feltöltő eltávolította.”
Ezzel napirendre is térhetnénk az ügy fölött, de van tanulsága. Kizárásos alapon azt mondhatom, hogy valaki kihasználva a Trianon centenáriuma keltette közérdeklődést, kifejezetten becsapni igyekezett a gyanútlanabb magyar internetezőket. Lehet, hogy látogatottságát is feljebb akarta csavarni, s ezért megérte neki összevágni és feliratozni ezt a szép kövér hamisítványt. Japánt választotta, mert nálunk is megvan a rokonszenv e távol-keleti ország iránt, ugyanakkor nyelve nem nagyon ismert. Ez megnehezítheti az otromba csalás leleplezését. Az meg ismert dolog, hogy a vágyvezérelt gondolkodás különösen ilyen százéves emlékezés kapcsán könnyen magával ragadhatja az embereket. S ki tudja, ha sokan beveszik a csalit, akkor nevetség tárgyává lehet tenni akár a magyar összetartozás-érzést s mindazokat, akiknek Trianon fáj. Ez most nem jött be – bár sokan látogatták meg az oldalt. Ám az eset figyelmeztet az álhírek veszélyére, különösen az olyan jelenségek kapcsán, mint a Korózs-féle kormányellenes videó, amely nem mellesleg az egészségügybe vetett közbizalmat is rombolni szándékozott. Szerencsére, az a lufi is időben kipukkadt.
Ha pedig testközelben, kicsiny országunkban így működik az álhírgyártás, mennyivel nehezebb a dolgunk olyan jelenségek megítélésében, amelyeket kevésbé tudunk ellenőrizni. Például az Egyesült Államok esetében évek óta láthatjuk, hogy a Trump elnökségébe beletörődni nem akaró világerők élesedő harca áll szinte minden hír mögött. Annyira ugyan még tájékozottak lehetünk, hogy amikor az amerikai demokraták elnökjelöltje, Joe Biden azzal igyekszik Trump elnököt lejáratni a bibliás fényképe kapcsán, hogy jobb volna, ha olvasná, minthogy csak felmutatja; akkor kéznél van a belső válaszunk, hogy – Kedves Joe! Az ukrajnai főügyész félreállíttatása után talán Teneked is volna mit tanulni a Szentírásból…
De van ennél bonyolultabb helyzet. Itt van ez a „térdre-imához”-helyzet: az ún. afroamerikaiak elleni bűnök térden álló megkövetése. Hatásos gesztus, jól mutat a felvételeken. Na de! Tallózva a közösségi médián, találok egy látványos fényképfelvételt demokrata vezető politikusokról. Épp térdre ereszkednek a meggyilkolt George Floyd emlékére és Colin Kaepernick tiszteletére (aki először tiltakozott féltérden). Nézem a képet. A letérdelők mindegyikén ugyanazon fajta színes sál. Olyan feltűnő, hogy rákeresek, mi ez? Egy olyan fekete-afrikai szövet, amelyet Ghánában viselnek (a neve: kente) és a gazdaságát rabszolga-kereskedelemre alapozó Asanti királyságra utal. Most akkor nem tudom, hogy demokratáink meghülyültek-e, vagy pedig én lettem egy képhamisítás (fotoshopolás) áldozata. Mert igaz, hogy ez a viselet feketékhez köthető jelzés, de milyenekhez!
Ha pedig ekkorát lehet melléfogni a nagy befolyásolási igyekezetben, akkor mit szóljunk a Linkiesta.it olasz online újságban június 2-án megjelent átfogó támadásról, amelynek címe: „Magyarország örök áldozat. Így működik Orbán Viktor pávatánca”. Ahogy látom, a kiváltó oka az volt, hogy feloldjuk a veszélyhelyzetet. Viszont az írás szerzője mindenképpen fenn kívánja tartani a diktatúra vádját. Abból indul ki, hogy a kormány összehasonlító tanulmányt nyújtott be az Európai Bizottságnak az EU mind a huszonhét tagállama által a veszélyhelyzet kezelésére tett intézkedésekről, amelyek egyáltalán nem kivételesek Európában. A cikk szerint mégis az Orbán-kormány óriási mértékben korlátozhatja a politikai és az egyéni szabadságjogokat. Fájlalja, hogy továbbra is hatályban marad az álhírek – vagy ahogy átfogalmazzák: a kormány munkájával kapcsolatos médiainformációk – büntethetősége. És amiért itt említem a nyugati magyarellenes hangulatkeltés eme gyöngyszemét: szerinte például a trianoni szerződés centenáriuma egyetlen célt szolgál: meggyőzni a magyarokat arról az alaptalan vádról, hogy az idegen hatalmak által meghamisított adatok áldozatai voltak és ez a veszély fenyeget Brüsszelből is.
Ide jutottunk: lehet, hogy Trianon is csupán egy kormányzati álhír!
(A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke)
Magyar Hírlap
Tudok arról, hogy létezik tartós rokonszenv a két nép között, s a két nép barátságának egyik két háború közti ápolója, Mezey István szerint van három közös szavunk is: jó, só, katona. Egymás elfogadása szép dolog, de a videó szövegei szerint itt japán politikusok azonosultak nemcsak a magyar fájdalommal, hanem annak itthoni megfogalmazásával is. Ez legalábbis gyanús. Figyelem a hanganyagot, de sehol sem hallom felbukkanni benne Magyarország japán nevét, vagy Trianonra emlékeztető hangsort. Ezért azután japánul jól beszélőket kértem meg a szöveg értelmezésére. Ki is derült a turpisság: az idézett vitában egyáltalán nem magyarokról szóltak a beszédek, hanem feltehetően költségvetési tárgykörben elhangzott felszólalások alá szerkesztettek valamennyire illeszkedő magyar szöveget. Körbefuttattunk hát egy figyelmeztetést: – Vigyázat, álhír! – és amikor a hét végén újra felkerestem, a helyén ezt találtam: „A videó nem áll rendelkezésre. Ezt a videót a feltöltő eltávolította.”
Ezzel napirendre is térhetnénk az ügy fölött, de van tanulsága. Kizárásos alapon azt mondhatom, hogy valaki kihasználva a Trianon centenáriuma keltette közérdeklődést, kifejezetten becsapni igyekezett a gyanútlanabb magyar internetezőket. Lehet, hogy látogatottságát is feljebb akarta csavarni, s ezért megérte neki összevágni és feliratozni ezt a szép kövér hamisítványt. Japánt választotta, mert nálunk is megvan a rokonszenv e távol-keleti ország iránt, ugyanakkor nyelve nem nagyon ismert. Ez megnehezítheti az otromba csalás leleplezését. Az meg ismert dolog, hogy a vágyvezérelt gondolkodás különösen ilyen százéves emlékezés kapcsán könnyen magával ragadhatja az embereket. S ki tudja, ha sokan beveszik a csalit, akkor nevetség tárgyává lehet tenni akár a magyar összetartozás-érzést s mindazokat, akiknek Trianon fáj. Ez most nem jött be – bár sokan látogatták meg az oldalt. Ám az eset figyelmeztet az álhírek veszélyére, különösen az olyan jelenségek kapcsán, mint a Korózs-féle kormányellenes videó, amely nem mellesleg az egészségügybe vetett közbizalmat is rombolni szándékozott. Szerencsére, az a lufi is időben kipukkadt.
Ha pedig testközelben, kicsiny országunkban így működik az álhírgyártás, mennyivel nehezebb a dolgunk olyan jelenségek megítélésében, amelyeket kevésbé tudunk ellenőrizni. Például az Egyesült Államok esetében évek óta láthatjuk, hogy a Trump elnökségébe beletörődni nem akaró világerők élesedő harca áll szinte minden hír mögött. Annyira ugyan még tájékozottak lehetünk, hogy amikor az amerikai demokraták elnökjelöltje, Joe Biden azzal igyekszik Trump elnököt lejáratni a bibliás fényképe kapcsán, hogy jobb volna, ha olvasná, minthogy csak felmutatja; akkor kéznél van a belső válaszunk, hogy – Kedves Joe! Az ukrajnai főügyész félreállíttatása után talán Teneked is volna mit tanulni a Szentírásból…
De van ennél bonyolultabb helyzet. Itt van ez a „térdre-imához”-helyzet: az ún. afroamerikaiak elleni bűnök térden álló megkövetése. Hatásos gesztus, jól mutat a felvételeken. Na de! Tallózva a közösségi médián, találok egy látványos fényképfelvételt demokrata vezető politikusokról. Épp térdre ereszkednek a meggyilkolt George Floyd emlékére és Colin Kaepernick tiszteletére (aki először tiltakozott féltérden). Nézem a képet. A letérdelők mindegyikén ugyanazon fajta színes sál. Olyan feltűnő, hogy rákeresek, mi ez? Egy olyan fekete-afrikai szövet, amelyet Ghánában viselnek (a neve: kente) és a gazdaságát rabszolga-kereskedelemre alapozó Asanti királyságra utal. Most akkor nem tudom, hogy demokratáink meghülyültek-e, vagy pedig én lettem egy képhamisítás (fotoshopolás) áldozata. Mert igaz, hogy ez a viselet feketékhez köthető jelzés, de milyenekhez!
Ha pedig ekkorát lehet melléfogni a nagy befolyásolási igyekezetben, akkor mit szóljunk a Linkiesta.it olasz online újságban június 2-án megjelent átfogó támadásról, amelynek címe: „Magyarország örök áldozat. Így működik Orbán Viktor pávatánca”. Ahogy látom, a kiváltó oka az volt, hogy feloldjuk a veszélyhelyzetet. Viszont az írás szerzője mindenképpen fenn kívánja tartani a diktatúra vádját. Abból indul ki, hogy a kormány összehasonlító tanulmányt nyújtott be az Európai Bizottságnak az EU mind a huszonhét tagállama által a veszélyhelyzet kezelésére tett intézkedésekről, amelyek egyáltalán nem kivételesek Európában. A cikk szerint mégis az Orbán-kormány óriási mértékben korlátozhatja a politikai és az egyéni szabadságjogokat. Fájlalja, hogy továbbra is hatályban marad az álhírek – vagy ahogy átfogalmazzák: a kormány munkájával kapcsolatos médiainformációk – büntethetősége. És amiért itt említem a nyugati magyarellenes hangulatkeltés eme gyöngyszemét: szerinte például a trianoni szerződés centenáriuma egyetlen célt szolgál: meggyőzni a magyarokat arról az alaptalan vádról, hogy az idegen hatalmak által meghamisított adatok áldozatai voltak és ez a veszély fenyeget Brüsszelből is.
Ide jutottunk: lehet, hogy Trianon is csupán egy kormányzati álhír!
(A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke)
Magyar Hírlap