Az időjárás persze amúgy is gyakran szeszélyes, de mára a kiszámíthatatlansága vált mindennapossá. Éppúgy, mint az emberi léleké…
A rohamosan romló környezet az átlagember számára annak ikonikus jelzése, hogy rosszul gazdálkodunk bolygónkkal. A magát nagy szerényen bölcsnek – homo sapiens – nevező ember jobb pillanataiban tudván tudja, hogy egy véges bolygó véges erőforrásaival, véges ökoszisztémában élünk. Tevékenységünk képes arra, hogy lakhatatlanná tegye a földet. S ehhez a határhoz közeledünk – egyesek szerint gyorsuló zuhanással. Világunkban az emberi viselkedést teljes egészében a tőke irányítja.
Ma ezen a bolygón az embereket hajtó legnagyobb erő a haszonszerzés és versengés. Ez pedig a végtelenségig futó felhalmozás hajszolását jelenti. A környezetrombolást és az emberi viselkedést a profit kormányozza. S mivel így áll a dolog, azért addig, amíg hasznot hajthat, az emberiség bizony folytatni fogja. Ez így törvényszerű.
Mint a kis hörcsög, felhalmozzuk azt, ami értéket hordoz számunkra – de ezzel együtt mindazt is, amit hasznavehetetlennek tartunk. Mert egy zárt rendszerben a hulladék együtt nő a termeléssel.
Mit teszünk a változásért?
Félre lehet tolni a kérdést (ha letagadni nem megy). Újra divat lett, főleg Nyugaton az elosztás fokozódó igazságtalansága miatt megkeseredvén szocializmust hirdetni. (Azért inkább Nyugaton, mert errefelé mi már alaposan megtapasztaltuk, hogy az eszményre szegezett, felebaráti érzés nélküli szocializmus a gyakorlatban könyörtelen, lelketlen, emberpusztító – és végül is működésképtelen – önkényt eredményez.) Működésképtelen, mert megfélemlítéssel és gyilkolással, a természet leigázásának eszement kísérletével sem tudott fennmaradni. Ezért ha a jövőbe kívánunk pillantani, akkor a tőke meglévő rendszeréből kell kiindulnunk.
A tapasztalat azt mutatja, hogy teljesen mindegy, hogy melyik modelljét választod a kapitalizmusnak, mert mindegyiket a haszonlesés (profitvadászás) és versengés irányítja. A propaganda mégis életben tartja a vakhitet, hogy a világ megmenthető a műszaki tudást közrebocsátó maroknyi milliárdossal.
Ez kimondatlan előfeltevés a kapitalizmus folytatására. Ugyanakkor a médiahangolta agyak bele tudnak kapaszkodni. Az állítás: a műszaki fejlődés képes megoldani minden gondot. (De még az is kérdés: akarja-e.) Így kapták fel Elon Musk dél-afrikai eredetű amerikai vállalkozó multimilliárdos nevét, mintegy annak példájául, hogy a hozzá fogható pénzeszsákok megmentik a világot a pusztulástól.
Azért említem éppen őt, mert az ő magánvállalata, a SpaceX szervezte meg és vitelezte ki az amerikaiak űrutaztatását végre nem orosz, hanem saját, amerikai hordozórakétájával, a Falcon 9-cel. (Ilyen teljesítményre az Egyesült Államok repülési és űrhajózási kormányzati szervénél, a NASA-nál 2011 óta nem futotta.) A tavalyi év végén pedig jött a hír, hogy a NASA kiválasztott és szerződtetett négy céget azért, hogy a Holdra menjenek, és ott kőzeteket gyűjtsenek. Költségeiket saját maguknak kell megtéríteniük, a NASA csak a begyűjtött kőzetekért fizet.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag engedélyt adtak arra, hogy magáncégek is kiaknázhassák más bolygók erőforrásait. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, de nagy súllyal jelzi, hogy a magántulajdon a szervezett társadalmak államai fölé nőtt.
Elő a rózsaszín szemüveggel! Mondjuk ki a bűvszót: „fenntartható fejlődés”, s hitessük el azt, hogy egyre tovább működtethető a világtőke rendszere. Reméljük azt, hogy a pénz hatalmasságai által bevezetett új technológiák hasznot nem hajtóvá teszik a környezetrombolást, és tegyük fel azt is, hogy ez elég hamar megtörténhet ahhoz, hogy elkerüljük a természeti katasztrófát.
De az – nem átmosott aggyal – érthetetlen, hogyan bízhatnánk világunkat a pénz istenére, Mammonra. Hiszen nap mint nap láthatjuk, hogy a vagyonok urai (a plutokraták) nem jó gondnokai világunknak. Nem jó emberek (legfeljebb annak hirdetik magukat, mint az „emberbarát pénzember”). Nem bölcsek, még csak nem is különösebben értelmesek. (Miért is lennének?) Haszonszerző ügyességük van és elszántságuk mindenkit letaposni, aki útjukba áll. Már megvásárolták az ellenőrzést politikai rendszerünk felett, hogy biztosíthassa a lehető legnagyobb profitot, felszippantották a hírközlést, hogy befolyásolja a tömegeket: támogassák a politikát, amelyre birodalmuk épül (csupán tizenöt tulajdonos kezében vannak Amerika hírközlő társaságai). Ilyen erőket gondolunk mi az innovációért és a környezetbarát műszaki megoldásokért felelős helyzetbe hozni, hogy ők mentsék meg a világot?
Például olyanokat, mint a Twitter vezetője, aki szerint Trump (akkor még) elnök letiltása a hírt adó szervekről csak a kezdet? Nem fogják. Nagyobb érdekük fűződik a hírek torzításához. Még akkor is, ha a december eleji vatikáni hír szerint maga a pápa is hajlik arra, hogy a Rockefellerekkel és Rotschildokkal, no meg a Mastercard segítségével alakítsa át a tőkés világrendszert az úgynevezett Council for Inclusive Capitalism (a Globálkapitalizmus Tanácsa) mint „történelmi partnerség” keretében. Jézus szerint mégsem övék lesz a Mennyek Országa, sőt szerintem e földi sem. A megsemmisülés szakadékáig folytatni fogják a hatalom és profit hajszolását. Egyedül ehhez értenek.
Ehhez nem is kell gonosz indulat. Ha a haszonszerzés marad a fő irányító elv, bolygónk elpusztul.
(A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke)
Magyar Hírlap
A rohamosan romló környezet az átlagember számára annak ikonikus jelzése, hogy rosszul gazdálkodunk bolygónkkal. A magát nagy szerényen bölcsnek – homo sapiens – nevező ember jobb pillanataiban tudván tudja, hogy egy véges bolygó véges erőforrásaival, véges ökoszisztémában élünk. Tevékenységünk képes arra, hogy lakhatatlanná tegye a földet. S ehhez a határhoz közeledünk – egyesek szerint gyorsuló zuhanással. Világunkban az emberi viselkedést teljes egészében a tőke irányítja.
Ma ezen a bolygón az embereket hajtó legnagyobb erő a haszonszerzés és versengés. Ez pedig a végtelenségig futó felhalmozás hajszolását jelenti. A környezetrombolást és az emberi viselkedést a profit kormányozza. S mivel így áll a dolog, azért addig, amíg hasznot hajthat, az emberiség bizony folytatni fogja. Ez így törvényszerű.
Mint a kis hörcsög, felhalmozzuk azt, ami értéket hordoz számunkra – de ezzel együtt mindazt is, amit hasznavehetetlennek tartunk. Mert egy zárt rendszerben a hulladék együtt nő a termeléssel.
Mit teszünk a változásért?
Félre lehet tolni a kérdést (ha letagadni nem megy). Újra divat lett, főleg Nyugaton az elosztás fokozódó igazságtalansága miatt megkeseredvén szocializmust hirdetni. (Azért inkább Nyugaton, mert errefelé mi már alaposan megtapasztaltuk, hogy az eszményre szegezett, felebaráti érzés nélküli szocializmus a gyakorlatban könyörtelen, lelketlen, emberpusztító – és végül is működésképtelen – önkényt eredményez.) Működésképtelen, mert megfélemlítéssel és gyilkolással, a természet leigázásának eszement kísérletével sem tudott fennmaradni. Ezért ha a jövőbe kívánunk pillantani, akkor a tőke meglévő rendszeréből kell kiindulnunk.
A tapasztalat azt mutatja, hogy teljesen mindegy, hogy melyik modelljét választod a kapitalizmusnak, mert mindegyiket a haszonlesés (profitvadászás) és versengés irányítja. A propaganda mégis életben tartja a vakhitet, hogy a világ megmenthető a műszaki tudást közrebocsátó maroknyi milliárdossal.
Ez kimondatlan előfeltevés a kapitalizmus folytatására. Ugyanakkor a médiahangolta agyak bele tudnak kapaszkodni. Az állítás: a műszaki fejlődés képes megoldani minden gondot. (De még az is kérdés: akarja-e.) Így kapták fel Elon Musk dél-afrikai eredetű amerikai vállalkozó multimilliárdos nevét, mintegy annak példájául, hogy a hozzá fogható pénzeszsákok megmentik a világot a pusztulástól.
Azért említem éppen őt, mert az ő magánvállalata, a SpaceX szervezte meg és vitelezte ki az amerikaiak űrutaztatását végre nem orosz, hanem saját, amerikai hordozórakétájával, a Falcon 9-cel. (Ilyen teljesítményre az Egyesült Államok repülési és űrhajózási kormányzati szervénél, a NASA-nál 2011 óta nem futotta.) A tavalyi év végén pedig jött a hír, hogy a NASA kiválasztott és szerződtetett négy céget azért, hogy a Holdra menjenek, és ott kőzeteket gyűjtsenek. Költségeiket saját maguknak kell megtéríteniük, a NASA csak a begyűjtött kőzetekért fizet.
Ezzel a megoldással gyakorlatilag engedélyt adtak arra, hogy magáncégek is kiaknázhassák más bolygók erőforrásait. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, de nagy súllyal jelzi, hogy a magántulajdon a szervezett társadalmak államai fölé nőtt.
Elő a rózsaszín szemüveggel! Mondjuk ki a bűvszót: „fenntartható fejlődés”, s hitessük el azt, hogy egyre tovább működtethető a világtőke rendszere. Reméljük azt, hogy a pénz hatalmasságai által bevezetett új technológiák hasznot nem hajtóvá teszik a környezetrombolást, és tegyük fel azt is, hogy ez elég hamar megtörténhet ahhoz, hogy elkerüljük a természeti katasztrófát.
De az – nem átmosott aggyal – érthetetlen, hogyan bízhatnánk világunkat a pénz istenére, Mammonra. Hiszen nap mint nap láthatjuk, hogy a vagyonok urai (a plutokraták) nem jó gondnokai világunknak. Nem jó emberek (legfeljebb annak hirdetik magukat, mint az „emberbarát pénzember”). Nem bölcsek, még csak nem is különösebben értelmesek. (Miért is lennének?) Haszonszerző ügyességük van és elszántságuk mindenkit letaposni, aki útjukba áll. Már megvásárolták az ellenőrzést politikai rendszerünk felett, hogy biztosíthassa a lehető legnagyobb profitot, felszippantották a hírközlést, hogy befolyásolja a tömegeket: támogassák a politikát, amelyre birodalmuk épül (csupán tizenöt tulajdonos kezében vannak Amerika hírközlő társaságai). Ilyen erőket gondolunk mi az innovációért és a környezetbarát műszaki megoldásokért felelős helyzetbe hozni, hogy ők mentsék meg a világot?
Például olyanokat, mint a Twitter vezetője, aki szerint Trump (akkor még) elnök letiltása a hírt adó szervekről csak a kezdet? Nem fogják. Nagyobb érdekük fűződik a hírek torzításához. Még akkor is, ha a december eleji vatikáni hír szerint maga a pápa is hajlik arra, hogy a Rockefellerekkel és Rotschildokkal, no meg a Mastercard segítségével alakítsa át a tőkés világrendszert az úgynevezett Council for Inclusive Capitalism (a Globálkapitalizmus Tanácsa) mint „történelmi partnerség” keretében. Jézus szerint mégsem övék lesz a Mennyek Országa, sőt szerintem e földi sem. A megsemmisülés szakadékáig folytatni fogják a hatalom és profit hajszolását. Egyedül ehhez értenek.
Ehhez nem is kell gonosz indulat. Ha a haszonszerzés marad a fő irányító elv, bolygónk elpusztul.
(A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke)
Magyar Hírlap