 | Október 23-ához közeledvén eszembe jutott egy régi történet. A súlyos betegen dolgozó Antall József miniszterelnök úgy öt hónappal halála előtt, 1993. július 18-én levelet írt Sankar Dajal Sarma indiai köztársasági elnöknek. A szövege: |
„Tisztelt Elnök Úr!
Sajnálatos okokból – egy előre meghatározott orvosi kezelés miatt – nem tudom Önt meglátogatni szálláshelyén. Tekintettel arra, hogy találkozásunk elmaradása nem érinti a két ország közötti kormányközi kapcsolatokat, így levélben szeretném nagyrabecsülésemről biztosítani.
Találkozásunk alkalmat adott volna arra, hogy az indiai–magyar történelmi és politikai kapcsolatokról személyesen is szót váltsunk. Történészként több féléven keresztül hallgattam orientalisztikát; egyik tanítványa voltam Germanus Gyulának, aki 1929–32 között Rabindranáth Tagore shántiniketáni egyetemén tanított. (Tagorenak Balatonfüreden – ahol kezelték –, emlékfája, mellszobra és róla elnevezett sétánya van.) Germanus Gyula több Indiával és Mahátma Gandhival foglalkozó könyv szerzője, Dzsawáharlál Nehru több évtizedes barátja volt. 1984-ben Germanus Gyula születése centenáriumán én szerkeszthettem, illetve bevezető tanulmánnyal, életrajzzal, s jegyzetekkel láthattam el Indiával és Mahátma Gandhival foglalkozó tanulmánykötetét.
1956. november 4. után, amikor a szovjet csapatok leverték a magyar szabadságharcot, egyike voltam a Bibó István által jegyzett, Nehrunak küldött memorandum szerzőinek, ami nyilatkozatként 1956. december 8-án jelent meg és amit K.P.S. Menon, India moszkvai és budapesti nagykövete december 4-én kézhez kapott. Személyesen találkoztam több alkalommal Menon nagykövet úrral Germanus Gyula professzornál, aki december végén Moszkvából megkapta Sepilov külügyminiszter, Bulganyin miniszterelnök és Hruscsov pártfőtitkár minden kompromisszumos javaslatot elutasító válaszát. Ebben a politikai akcióban Bibó Istvánnal, a Nagy Imre Kormány egykori államminiszterével, valamint más politikusokkal, több politikai párt megbízottjaként vettem részt. Ebben az ügyben vállalt ugyancsak fontos szerepet Bibó Istvánnal együtt Göncz Árpád, jelenlegi köztársasági elnök. Rahman úr budapesti ügyvivő, később nagykövet vonatkozó jelentéseinek egy része ismeretes előttünk, magam is találkoztam vele Budapesten, több vonatkozásban azonban csak a történések egy részét tartalmazzák, valamint pontatlanok.
Néhány dokumentumot küldök másolatban R. Tagore, S. Radhakrishnan elnök leveleiről és könyvéről, valamint más angol és magyar nyelvű dokumentumokról és Nehru 1958-as aláírásáról. Mindezek eredetiben a tulajdonomban vannak, most fogom átadni a nagy magyar utazók anyagát tartalmazó magyar múzeumnak. A hivatalos tárgyalásokat nem jelentő udvariassági látogatásom alkalmával ezt személyesen kívántam átadni, így most Jeszenszky Géza külügyminiszternek – egyben a miniszterelnök egyik helyettesének – lesz alkalma ezekről szólni.
Köszönti: Antall József”
Mivel nem köztudomású, hogyan próbált Antall József 1956 után mindent megtenni Magyarország érdekében, ezért tartom érdemesnek ennyi év után ezt a levelet közzétenni. Amellett, hogy első szabadon választott miniszterelnökünkről alkotott kép teljességéhez hozzátartozik, átélhetőbbé teszi azt is, hogy a rendszerváltozással újjászülető Magyarország Országgyűlése munkája kezdetén az 1990. évi XXVIII. törvényével 1956 előtt hajtott fejet.
A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke
Magyar Hírlap
Sajnálatos okokból – egy előre meghatározott orvosi kezelés miatt – nem tudom Önt meglátogatni szálláshelyén. Tekintettel arra, hogy találkozásunk elmaradása nem érinti a két ország közötti kormányközi kapcsolatokat, így levélben szeretném nagyrabecsülésemről biztosítani.
Találkozásunk alkalmat adott volna arra, hogy az indiai–magyar történelmi és politikai kapcsolatokról személyesen is szót váltsunk. Történészként több féléven keresztül hallgattam orientalisztikát; egyik tanítványa voltam Germanus Gyulának, aki 1929–32 között Rabindranáth Tagore shántiniketáni egyetemén tanított. (Tagorenak Balatonfüreden – ahol kezelték –, emlékfája, mellszobra és róla elnevezett sétánya van.) Germanus Gyula több Indiával és Mahátma Gandhival foglalkozó könyv szerzője, Dzsawáharlál Nehru több évtizedes barátja volt. 1984-ben Germanus Gyula születése centenáriumán én szerkeszthettem, illetve bevezető tanulmánnyal, életrajzzal, s jegyzetekkel láthattam el Indiával és Mahátma Gandhival foglalkozó tanulmánykötetét.
1956. november 4. után, amikor a szovjet csapatok leverték a magyar szabadságharcot, egyike voltam a Bibó István által jegyzett, Nehrunak küldött memorandum szerzőinek, ami nyilatkozatként 1956. december 8-án jelent meg és amit K.P.S. Menon, India moszkvai és budapesti nagykövete december 4-én kézhez kapott. Személyesen találkoztam több alkalommal Menon nagykövet úrral Germanus Gyula professzornál, aki december végén Moszkvából megkapta Sepilov külügyminiszter, Bulganyin miniszterelnök és Hruscsov pártfőtitkár minden kompromisszumos javaslatot elutasító válaszát. Ebben a politikai akcióban Bibó Istvánnal, a Nagy Imre Kormány egykori államminiszterével, valamint más politikusokkal, több politikai párt megbízottjaként vettem részt. Ebben az ügyben vállalt ugyancsak fontos szerepet Bibó Istvánnal együtt Göncz Árpád, jelenlegi köztársasági elnök. Rahman úr budapesti ügyvivő, később nagykövet vonatkozó jelentéseinek egy része ismeretes előttünk, magam is találkoztam vele Budapesten, több vonatkozásban azonban csak a történések egy részét tartalmazzák, valamint pontatlanok.
Néhány dokumentumot küldök másolatban R. Tagore, S. Radhakrishnan elnök leveleiről és könyvéről, valamint más angol és magyar nyelvű dokumentumokról és Nehru 1958-as aláírásáról. Mindezek eredetiben a tulajdonomban vannak, most fogom átadni a nagy magyar utazók anyagát tartalmazó magyar múzeumnak. A hivatalos tárgyalásokat nem jelentő udvariassági látogatásom alkalmával ezt személyesen kívántam átadni, így most Jeszenszky Géza külügyminiszternek – egyben a miniszterelnök egyik helyettesének – lesz alkalma ezekről szólni.
Köszönti: Antall József”
Mivel nem köztudomású, hogyan próbált Antall József 1956 után mindent megtenni Magyarország érdekében, ezért tartom érdemesnek ennyi év után ezt a levelet közzétenni. Amellett, hogy első szabadon választott miniszterelnökünkről alkotott kép teljességéhez hozzátartozik, átélhetőbbé teszi azt is, hogy a rendszerváltozással újjászülető Magyarország Országgyűlése munkája kezdetén az 1990. évi XXVIII. törvényével 1956 előtt hajtott fejet.
A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke
Magyar Hírlap