
A jelen kormányzati időszak törekvései között egyre erőteljesebben merül föl a vidéki Magyarország és a magyar föld kérdése.
Szemben a hazai neoliberális törekvésekkel, a NER politikája felismerte a magyar vidék alapvető gazdasági, népesedéspolitikai és országmegtartó szerepét. Ez annál is fontosabb, mert az EU még nem zárta le a minél szabadabb földforgalomért folytatott – e területen is „korlátbontó” – tevékenységét. Sőt, nagy küzdelem zajlik az előttünk álló uniós költségvetés Közös Agrárpolitika (KAP) forrásainak Brüsszelben tervezett megkurtítása körül is. Ez pedig alapjaiban veszélyezteti a szépen fejlődő magyar agráriumot és élelmiszeripart. Ezért indult a gazdatámogatás megvédéséről szóló petíció; ezért hirdette meg a mezőgazdasági tárca az agrárpolitikusok és szakemberek országjárását, hogy a polgárok véleményével támassza meg a magyar föld megvédéséért folytatott küzdelmét. Én is – akár köröttem a Szülőföld Mozgalom résztvevői – az ebben való részvételre kívánok buzdítani.
A vidék persze nem egyenlő a mező- és erdőgazdasággal. De nem is áll meg nélküle! Ennek felismerését tapasztalhatjuk a Magyar Falu Program és a vidéki csok nyitotta lehetőségeken túl az évről-évre meghirdetett fiatal gazda pályázatok révén elérhető támogatásokban, az előkészített új vállalkozási forma (családi mezőgazdasági vállalkozás) esetében, a háztáji tevékenységet élesztő szociális földprogram, az Önkéntes Termelői Öntözési Közösség kidolgozásában vagy a jégkármérséklő rendszer kiépítésében. De ide tartozik a haszonbérlet rendezése, s az osztatlan közös tulajdon kérdésében történt előrelépés a Nemzeti Földügyi Központ révén, továbbá a mezőgazdaságban az ingatlanbefektetői szempont korlátozása is. Lehet ugyan azt állítani, hogy a digitalizáció és a robotika korában a nagy birtoktest az előnyös, de az bizony nem lakja be az országot.
Megmaradni (The Will to Survive) – ezt a címet adta Magyarország átfogó történelméről írott könyvének a neves angol tudós és diplomata, Bryan Cartledge. Aki felismerte, hogy a magyarság történetén piros vonalként húzódik végig a megmaradásért folytatott küzdelem. Ez az erő húzódik meg közös teljesítményeink mögött. Hazánk Alaptörvénye Nemzeti hitvallásban rögzíti a Szent Korona tiszteletét, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.
„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” Mivel azonban a várfalak nem védenek meg, ha mi nem védjük a falakat, ezért védelmi, biztonságpolitikai, gazdasági és népesedési szempontból egyaránt a legfontosabb feladat a fiatal gazdák mielőbbi földhöz juttatása. E nélkül erőtlen marad a vidékfejlesztés, mert az életet és gyarapodást adó munka alapja a termőföld. Ehhez döntő lépés a földtulajdonviszonyok rendezése Alkotmányunk szellemében; s a továbblépés: a mezőgazdasági termékek itthoni feldolgozása. A Békemenet átütő nagy kiáltása: „Nem leszünk gyarmat!” Ha így akarjuk, akkor minden esetben helyre kell állítani az államnak, mint vételi joggal rendelkezőnek a jogtwww.magyarhirlap.hu/velemeny/20190425-termofold-szulofold-anyafoldalan földtulajdonlást megelőző eredeti állapotot, hogy az itt élők életlehetősége biztosítva legyen. Az így visszanyert földet, akár cserék útján, de az adott területen gazdálkodni vágyó fiatal gazdáknak lehet juttatni.
A nemzet biztonsága azon áll, hogy belakjuk-e országunkat. A fiatal gazdák képesek nemcsak másként – természetkímélő módon – gazdálkodni, de családjukkal együtt ők jelentik hazánk népesedési problémáinak megoldását is. A családpolitika részévé kell tenni, hogy a fiatalok maradjanak itthon – illetve tudjanak hazajönni –, és földhöz juttatásukkal is lendületet kapjon az otthonteremtés és a vidék gazdasági felemelkedése. A Faluprogram megvalósításakor a miniszterelnökünk meghirdette célt kell követnünk: húsz százalék nagybirtok és nyolcvan százalék kisbirtok. Újabb földbérlések és földszerzések során a fiatal magyar gazdákat kell előnyben részesíteni a külföldivel és a nagybirtokossal szemben. A versenyképesség biztosítása érdekében, a mezőgazdasági termelők rangsorolásával az állam tud a közérdeknek megfelelő szabályokat kialakítani, ha figyelembe veszi a helyi közösségek igényeit. Ez pedig azért fontos, mert könnyen belátható, hogy sem eredetvédett terméket előállítani, sem állatot tartani, sem ökológiai szempontok figyelembevételével gazdálkodni nem lehet távolból irányítva.
A vidék fejlesztése során meg kell szervezni a kistérségi termeltetés és szétosztás, a helyi kézműves élelmiszer-ellátás irányítását, a termelői piacok létrehozását és fenntartását is. A legégetőbb gondok térségenként eltérők lehetnek. Ezért a földtörvény végrehajtási rendelkezéseiben ezekre tekintettel kell lenni. Messzebbre tekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar életakaratra, túlélési küzdelmeink tapasztalataira ma már egész Európának szüksége lehet. Amiképp mertünk bátran kezdeményezni a 21. századi népvándorlás ügyében, úgy kell vállalnunk túlélésünk nemzetgazdasági alapját: a termőföld, szülőföldünk védelmét.
A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke
Magyar Hírlap
A vidék persze nem egyenlő a mező- és erdőgazdasággal. De nem is áll meg nélküle! Ennek felismerését tapasztalhatjuk a Magyar Falu Program és a vidéki csok nyitotta lehetőségeken túl az évről-évre meghirdetett fiatal gazda pályázatok révén elérhető támogatásokban, az előkészített új vállalkozási forma (családi mezőgazdasági vállalkozás) esetében, a háztáji tevékenységet élesztő szociális földprogram, az Önkéntes Termelői Öntözési Közösség kidolgozásában vagy a jégkármérséklő rendszer kiépítésében. De ide tartozik a haszonbérlet rendezése, s az osztatlan közös tulajdon kérdésében történt előrelépés a Nemzeti Földügyi Központ révén, továbbá a mezőgazdaságban az ingatlanbefektetői szempont korlátozása is. Lehet ugyan azt állítani, hogy a digitalizáció és a robotika korában a nagy birtoktest az előnyös, de az bizony nem lakja be az országot.
Megmaradni (The Will to Survive) – ezt a címet adta Magyarország átfogó történelméről írott könyvének a neves angol tudós és diplomata, Bryan Cartledge. Aki felismerte, hogy a magyarság történetén piros vonalként húzódik végig a megmaradásért folytatott küzdelem. Ez az erő húzódik meg közös teljesítményeink mögött. Hazánk Alaptörvénye Nemzeti hitvallásban rögzíti a Szent Korona tiszteletét, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.
„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” Mivel azonban a várfalak nem védenek meg, ha mi nem védjük a falakat, ezért védelmi, biztonságpolitikai, gazdasági és népesedési szempontból egyaránt a legfontosabb feladat a fiatal gazdák mielőbbi földhöz juttatása. E nélkül erőtlen marad a vidékfejlesztés, mert az életet és gyarapodást adó munka alapja a termőföld. Ehhez döntő lépés a földtulajdonviszonyok rendezése Alkotmányunk szellemében; s a továbblépés: a mezőgazdasági termékek itthoni feldolgozása. A Békemenet átütő nagy kiáltása: „Nem leszünk gyarmat!” Ha így akarjuk, akkor minden esetben helyre kell állítani az államnak, mint vételi joggal rendelkezőnek a jogtwww.magyarhirlap.hu/velemeny/20190425-termofold-szulofold-anyafoldalan földtulajdonlást megelőző eredeti állapotot, hogy az itt élők életlehetősége biztosítva legyen. Az így visszanyert földet, akár cserék útján, de az adott területen gazdálkodni vágyó fiatal gazdáknak lehet juttatni.
A nemzet biztonsága azon áll, hogy belakjuk-e országunkat. A fiatal gazdák képesek nemcsak másként – természetkímélő módon – gazdálkodni, de családjukkal együtt ők jelentik hazánk népesedési problémáinak megoldását is. A családpolitika részévé kell tenni, hogy a fiatalok maradjanak itthon – illetve tudjanak hazajönni –, és földhöz juttatásukkal is lendületet kapjon az otthonteremtés és a vidék gazdasági felemelkedése. A Faluprogram megvalósításakor a miniszterelnökünk meghirdette célt kell követnünk: húsz százalék nagybirtok és nyolcvan százalék kisbirtok. Újabb földbérlések és földszerzések során a fiatal magyar gazdákat kell előnyben részesíteni a külföldivel és a nagybirtokossal szemben. A versenyképesség biztosítása érdekében, a mezőgazdasági termelők rangsorolásával az állam tud a közérdeknek megfelelő szabályokat kialakítani, ha figyelembe veszi a helyi közösségek igényeit. Ez pedig azért fontos, mert könnyen belátható, hogy sem eredetvédett terméket előállítani, sem állatot tartani, sem ökológiai szempontok figyelembevételével gazdálkodni nem lehet távolból irányítva.
A vidék fejlesztése során meg kell szervezni a kistérségi termeltetés és szétosztás, a helyi kézműves élelmiszer-ellátás irányítását, a termelői piacok létrehozását és fenntartását is. A legégetőbb gondok térségenként eltérők lehetnek. Ezért a földtörvény végrehajtási rendelkezéseiben ezekre tekintettel kell lenni. Messzebbre tekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar életakaratra, túlélési küzdelmeink tapasztalataira ma már egész Európának szüksége lehet. Amiképp mertünk bátran kezdeményezni a 21. századi népvándorlás ügyében, úgy kell vállalnunk túlélésünk nemzetgazdasági alapját: a termőföld, szülőföldünk védelmét.
A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke
Magyar Hírlap