A szervezet már ismert arról, hogy fellép a genderideológia erőltetése ellen. Küzdött azért, hogy az Európai Bizottság ne ratifikálja az isztambuli egyezményt, és a mi Alapjogokért Központunkkal együtt elkezdte az európai konzervatív szervezetek mozgalmának kiépítését.
Most pedig az elnök, Jerzy Kwasniewski támogatást várva kifejti, hogy „egy évvel ezelőtt felhívtuk a figyelmet arra, hogy az akkor indított Konferencia Európa jövőjéről (CoFoE) csak úgy tesz, mintha nyitott lenne. Ma megerősítést nyertek az értékeléseink. Kiderült, hogy az Európai Unió átfogó reformja – amelyet állítólag maguk az európaiak kívánnak – valójában a központilag irányított szövetség régi elképzelésének megvalósítása. Az EU nemzetállamainak szuverenitását még soha nem fenyegette ekkora veszély.”
Továbbá: „Az Európa jövőjéről szóló konferencia egy olyan eseménysorozat volt, amelyen »az élet minden területéről és az unió minden szegletéből érkező európai polgárok« egy speciális online platformon alulról fejthetik ki véleményüket a közösség reformjának működéséről és lehetséges irányáról. Az EU ideológusai azonban megtartották maguknak a teljes ellenőrzést a CoFoE végleges dokumentumainak kidolgozása felett.”
Megállapítását azzal támasztja alá, hogy a konferencia alelnöke, Guy Verhofstadt már bejelentette, hogy a konferencia jóváhagyta az Európai Unió radikális átalakítását: az egyhangúságon alapuló döntési mechanizmus megszüntetését, a vétójogok eltörlését, az EU hadseregének megalkotását, a transznacionális választási listákat és még sok minden mást. Eszerint – akár a néhai Szovjetunióban – a föderációt alkotó államok tehetetlenné válnak az EU központja által hozott káros döntésekkel szemben.
Itt emlékeztetném a Tisztelt Olvasót, hogy már december 17-i cikkemben arra hívtam fel a közfigyelmet, ami az Európa jövőjéről szóló ülésezések első félévében már feltűnővé vált. Az óriásira tervezett konferenciasorozatnak nem volt igazi sajtóvisszhangja, s alig negyvenezer résztvevőt jegyeztek – az érdekeltek 446 milliós sokaságából. Túlsúlyba kerültek a kívülről pénzelt, civilnek álcázott szervezetek, amelyek hangja hivatkozási alapot ad az európai egyesült államok létrehozásához. Január 20-i, szintén a Magyar Hírlap-beli írásomban pedig hangot adtam annak a széles körű tapasztalatnak, hogy a vita figyelmesebb követői már kifogásolták: az értékelésekben nem szerepelnek a nálunk legelterjedtebb vélemények. Ugyanis a kifogások módosultak, a bírálatok eltűntek, viszont hangot a központosított föderatív Európa támogatói kaptak.
Ugyanezt tapasztalja az Ordo Iuris Intézet is, és nem kívánja mentére hagyni a dolgokat. A levél szerint: „Ezért szakértőink leleplezik ezt a folyamatot, és elkötelezettek amellett, hogy ellenezzék az európai szerződések megsértését, amelyeket szuverén nemzetállamok uniója számára írtak. Ha a most épülő ellenzéki mozgalom nem állítja meg az olyan ideológusokat, mint Guy Verhofstadt, akkor olyan diktátummal fogunk szembenézni az EU központjából, amely nemcsak gazdasági vagy geopolitikai szempontból katasztrofális, hanem az élet védelme, az egészség, a házasság, a család és gyermekeink ártatlansága szempontjából is veszélyes.
Egyre kevesebb időnk van. A brüsszeli tisztviselők és politikusok gyorsan elkezdték a konferencia célkitűzéseinek végrehajtását. Az Európai Parlament már május 3-án elfogadta a nemzeti választókerületek mellett működő páneurópai választókerület létrehozására irányuló javaslatot. A nemzeti identitástól elszakadt és az unió terjeszkedéséhez hű bürokraták természetes politikai bázist akarnak teremteni a további föderalizációhoz.”
Hozzátehetjük, hogy Brüsszelben azt is javasolták, hogy páneurópai népszavazás kerüljön bevezetésre, amelynek keretében a nyugat-európai „progresszív” társadalmi erők a közép-európaiakra kényszeríthetnék például az azonos neműek kapcsolatának formalizálását vagy az „igény szerinti” abortuszt.
Mindezt látván mit tehetünk?
A levél értesít arról, hogy az Ordo Iuris szakértői már dolgoznak azoknak az ajánlásoknak az átfogó szakértői felülvizsgálatán, amely az uniós államok alkotmányos identitását érintik. „Részletesen kifejtjük majd, hogy miért kell elutasítani a föderalisták követeléseit. A tanulmányt továbbítani fogjuk az összes európai parlamenti képviselőnek és az EU kormányainak, ezáltal gyakorolva nyomást a kormányokra abból a célból, hogy hatékonyan védjék meg a nemzetállamok szuverenitását.
Még a CoFoE ajánlásainak bejelentése előtt nemzetközi konferenciát szerveztünk Brüsszelben a jogállamiságról, teret adva egy megalapozott vitának az államiság jogszerűségéről, amelyet az eurokraták folyamatosan felhasználnak a konzervatívabb nemzetek fegyelmezésére. (…) Mi is részt vettünk Strasbourgban az Európai Parlamentben az európai szerződések javasolt módosításairól szóló vitán, ahol kritikusan elemeztük az Európa jövőjéről szóló konferencia ajánlásait. Emellett továbbra is figyelemmel kísérjük az uniós szervek munkáját, és megfelelő jogi lépéseket teszünk, ha a radikálisok megpróbálják a nemi alapú követeléseket az európai jogba átültetni.”
Végül lengyel barátaink kifejtik, hogy reményeik szerint közös fellépéssel hatékony nyomást gyakorolhatunk egyes uniós tagállamok kormányaira, hogy időben megállítsák az EU föderalizációs folyamatát – vagyis mielőtt még túl késő lenne. Felhívják a figyelmet jogászaik tevékenységére, akik azon munkálkodnak, hogy létrehozzák az EU föderalizációját ellenző szervezetek erős koalícióját.
Itt tartunk. Az Európát alkotó országok mérete miatt is szükség van a kontinens népeinek összefogására, hogy a világerők ne tudjanak kényük-kedvük szerint labdázni velünk. Épp ezért szükséges olyan politika, amely biztosítja az EU mint államközi – de nem államok feletti! – szervezet működését. Ennek kialakítása során elkerülhetetlen, hogy az európai szinten dolgozó politikusok közvetlenül választhatók, felelősségre vonhatók legyenek. Hogy kétszer is meggondolják, mielőtt azt tanácsolják, hogy nyeljük le az árrobbanást, vagy mondjunk le az olcsó energiáról. Mert ha ez az ő jövőbeli megválasztásukat is érinti, biztos felelősebben gondolkodnának…
(A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke)
Magyar Hírlap
Most pedig az elnök, Jerzy Kwasniewski támogatást várva kifejti, hogy „egy évvel ezelőtt felhívtuk a figyelmet arra, hogy az akkor indított Konferencia Európa jövőjéről (CoFoE) csak úgy tesz, mintha nyitott lenne. Ma megerősítést nyertek az értékeléseink. Kiderült, hogy az Európai Unió átfogó reformja – amelyet állítólag maguk az európaiak kívánnak – valójában a központilag irányított szövetség régi elképzelésének megvalósítása. Az EU nemzetállamainak szuverenitását még soha nem fenyegette ekkora veszély.”
Továbbá: „Az Európa jövőjéről szóló konferencia egy olyan eseménysorozat volt, amelyen »az élet minden területéről és az unió minden szegletéből érkező európai polgárok« egy speciális online platformon alulról fejthetik ki véleményüket a közösség reformjának működéséről és lehetséges irányáról. Az EU ideológusai azonban megtartották maguknak a teljes ellenőrzést a CoFoE végleges dokumentumainak kidolgozása felett.”
Megállapítását azzal támasztja alá, hogy a konferencia alelnöke, Guy Verhofstadt már bejelentette, hogy a konferencia jóváhagyta az Európai Unió radikális átalakítását: az egyhangúságon alapuló döntési mechanizmus megszüntetését, a vétójogok eltörlését, az EU hadseregének megalkotását, a transznacionális választási listákat és még sok minden mást. Eszerint – akár a néhai Szovjetunióban – a föderációt alkotó államok tehetetlenné válnak az EU központja által hozott káros döntésekkel szemben.
Itt emlékeztetném a Tisztelt Olvasót, hogy már december 17-i cikkemben arra hívtam fel a közfigyelmet, ami az Európa jövőjéről szóló ülésezések első félévében már feltűnővé vált. Az óriásira tervezett konferenciasorozatnak nem volt igazi sajtóvisszhangja, s alig negyvenezer résztvevőt jegyeztek – az érdekeltek 446 milliós sokaságából. Túlsúlyba kerültek a kívülről pénzelt, civilnek álcázott szervezetek, amelyek hangja hivatkozási alapot ad az európai egyesült államok létrehozásához. Január 20-i, szintén a Magyar Hírlap-beli írásomban pedig hangot adtam annak a széles körű tapasztalatnak, hogy a vita figyelmesebb követői már kifogásolták: az értékelésekben nem szerepelnek a nálunk legelterjedtebb vélemények. Ugyanis a kifogások módosultak, a bírálatok eltűntek, viszont hangot a központosított föderatív Európa támogatói kaptak.
Ugyanezt tapasztalja az Ordo Iuris Intézet is, és nem kívánja mentére hagyni a dolgokat. A levél szerint: „Ezért szakértőink leleplezik ezt a folyamatot, és elkötelezettek amellett, hogy ellenezzék az európai szerződések megsértését, amelyeket szuverén nemzetállamok uniója számára írtak. Ha a most épülő ellenzéki mozgalom nem állítja meg az olyan ideológusokat, mint Guy Verhofstadt, akkor olyan diktátummal fogunk szembenézni az EU központjából, amely nemcsak gazdasági vagy geopolitikai szempontból katasztrofális, hanem az élet védelme, az egészség, a házasság, a család és gyermekeink ártatlansága szempontjából is veszélyes.
Egyre kevesebb időnk van. A brüsszeli tisztviselők és politikusok gyorsan elkezdték a konferencia célkitűzéseinek végrehajtását. Az Európai Parlament már május 3-án elfogadta a nemzeti választókerületek mellett működő páneurópai választókerület létrehozására irányuló javaslatot. A nemzeti identitástól elszakadt és az unió terjeszkedéséhez hű bürokraták természetes politikai bázist akarnak teremteni a további föderalizációhoz.”
Hozzátehetjük, hogy Brüsszelben azt is javasolták, hogy páneurópai népszavazás kerüljön bevezetésre, amelynek keretében a nyugat-európai „progresszív” társadalmi erők a közép-európaiakra kényszeríthetnék például az azonos neműek kapcsolatának formalizálását vagy az „igény szerinti” abortuszt.
Mindezt látván mit tehetünk?
A levél értesít arról, hogy az Ordo Iuris szakértői már dolgoznak azoknak az ajánlásoknak az átfogó szakértői felülvizsgálatán, amely az uniós államok alkotmányos identitását érintik. „Részletesen kifejtjük majd, hogy miért kell elutasítani a föderalisták követeléseit. A tanulmányt továbbítani fogjuk az összes európai parlamenti képviselőnek és az EU kormányainak, ezáltal gyakorolva nyomást a kormányokra abból a célból, hogy hatékonyan védjék meg a nemzetállamok szuverenitását.
Még a CoFoE ajánlásainak bejelentése előtt nemzetközi konferenciát szerveztünk Brüsszelben a jogállamiságról, teret adva egy megalapozott vitának az államiság jogszerűségéről, amelyet az eurokraták folyamatosan felhasználnak a konzervatívabb nemzetek fegyelmezésére. (…) Mi is részt vettünk Strasbourgban az Európai Parlamentben az európai szerződések javasolt módosításairól szóló vitán, ahol kritikusan elemeztük az Európa jövőjéről szóló konferencia ajánlásait. Emellett továbbra is figyelemmel kísérjük az uniós szervek munkáját, és megfelelő jogi lépéseket teszünk, ha a radikálisok megpróbálják a nemi alapú követeléseket az európai jogba átültetni.”
Végül lengyel barátaink kifejtik, hogy reményeik szerint közös fellépéssel hatékony nyomást gyakorolhatunk egyes uniós tagállamok kormányaira, hogy időben megállítsák az EU föderalizációs folyamatát – vagyis mielőtt még túl késő lenne. Felhívják a figyelmet jogászaik tevékenységére, akik azon munkálkodnak, hogy létrehozzák az EU föderalizációját ellenző szervezetek erős koalícióját.
Itt tartunk. Az Európát alkotó országok mérete miatt is szükség van a kontinens népeinek összefogására, hogy a világerők ne tudjanak kényük-kedvük szerint labdázni velünk. Épp ezért szükséges olyan politika, amely biztosítja az EU mint államközi – de nem államok feletti! – szervezet működését. Ennek kialakítása során elkerülhetetlen, hogy az európai szinten dolgozó politikusok közvetlenül választhatók, felelősségre vonhatók legyenek. Hogy kétszer is meggondolják, mielőtt azt tanácsolják, hogy nyeljük le az árrobbanást, vagy mondjunk le az olcsó energiáról. Mert ha ez az ő jövőbeli megválasztásukat is érinti, biztos felelősebben gondolkodnának…
(A szerző volt külügyi államtitkár, a Nemzeti Fórum alelnöke)
Magyar Hírlap