 | Németh Zsolt föllépése a fiatal demokraták nevében politikatörténeti esemény volt. Mindenekelőtt azért, mert a fiatalok pártja 1988. március 30-án alakult meg az SZDSZ-hez hasonló, liberális jellegű társaságként antikommunista karakterrel. |
A szabad demokraták már akkor elhatárolódtak minden nemzeti érzelemtől, akárcsak az 1990 utáni évtizedekben a baloldalinak mondott, valójában neoliberális vagy zűrzavaros ideológiájú szerveződések (Momentum). Sőt azokkal a posztkommunistákkal léptek szövetségre, akik ellen voltaképpen ők is, a Fidesz is és a többi is létrejött vagy megújult (kisgazdák például). Amely lepaktálástól a liberális párt el is sorvadt, illetve darabjaira hullott. Ideológiájából törpe utódpártok csak a magyarellenesség különféle változatait, a vallástagadást és a határon túli magyarok iránti közönyt, sőt -ellenességet vitték magukkal.
Az aradi Grósz–Ceaușescu-találkozó nem várt következményekkel járt. Fölgyorsította az ellenzéki tevékenységet, gerjesztette a nagy nyilvános akciókat, és kereste az utat a lehetséges nyugati szövetségekhez, nevezetesen a falurombolás ellenében is. Voltaképpen ezzel a mozgalommal bontakozott ki párhuzamosan a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tüntetéssorozat is. 1988 elején még nem húzódott éles határvonal a különféle ellenzéki mozgalmak között. Hiszen még március 17-én 48 fiatal értelmiségi a „magyarországi független szervezetek közös képviseleti szövetségének létrehozására szólított föl”. A hálózaton belül az egyik irányzat olyan koordinatív szerveződést képzelt el, amely integrálja a nemzeti demokraták csoportosulásait, így a Magyar Demokrata Fórumot is, míg a másik az egyes csoportok ernyőszervezetének képzelte a hálózatot (Miszlivetz Ferenc, Eörsi István). A hálózatból alakult meg 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége. Annyira megvolt az átjárás az ellenzéki mozgalmak, illetve pártok között, hogy Kiss Gy. Csaba a hálózat kezdeményező megbeszélésein még részt vett. És több számottevő szereplő még nem volt a „helyén” (Tölgyessy Péter vagy Fodor Gábor ellentétes irányú pártcseréje).
Voltaképpen a Magyar Demokrata Fórum azért rendezte meg – vagy legalábbis úgy tervezte –, hogy megtárgyalja és elfogadja a még nem párt, hanem együttműködés alapszabályait, és meghatározza a demokrata fórum mibenlétét. Tehát elsősorban magára a demokrata fórumra koncentrált volna. De amint Kiss Gy. Csaba mondta: „Egy évvel ezelőtt magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi fontos változás történik, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy hosszú álmából ébredezőben van a magyar társadalom. Most itt azért jöttünk össze, hogy arról beszéljünk, mi legyen a Magyar Demokrata Fórum. Az alapítólevélben […] koalíció jellegű igyekszik lenni.”
De mint ahogy éppen Kiss Gy. Csaba mondta, olyan váratlan és gyors fordulatok következtek, amelyek kisodorták az összejövetelt a mozgalom karakterizálásából, és a résztvevők egyfelől az erdélyi magyarok elnyomásával, másfelől a vízlépcsővel, vagyis a környezetvédelemmel foglalkoztak túlsúlyban.
Demokrata
Az aradi Grósz–Ceaușescu-találkozó nem várt következményekkel járt. Fölgyorsította az ellenzéki tevékenységet, gerjesztette a nagy nyilvános akciókat, és kereste az utat a lehetséges nyugati szövetségekhez, nevezetesen a falurombolás ellenében is. Voltaképpen ezzel a mozgalommal bontakozott ki párhuzamosan a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tüntetéssorozat is. 1988 elején még nem húzódott éles határvonal a különféle ellenzéki mozgalmak között. Hiszen még március 17-én 48 fiatal értelmiségi a „magyarországi független szervezetek közös képviseleti szövetségének létrehozására szólított föl”. A hálózaton belül az egyik irányzat olyan koordinatív szerveződést képzelt el, amely integrálja a nemzeti demokraták csoportosulásait, így a Magyar Demokrata Fórumot is, míg a másik az egyes csoportok ernyőszervezetének képzelte a hálózatot (Miszlivetz Ferenc, Eörsi István). A hálózatból alakult meg 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége. Annyira megvolt az átjárás az ellenzéki mozgalmak, illetve pártok között, hogy Kiss Gy. Csaba a hálózat kezdeményező megbeszélésein még részt vett. És több számottevő szereplő még nem volt a „helyén” (Tölgyessy Péter vagy Fodor Gábor ellentétes irányú pártcseréje).
Voltaképpen a Magyar Demokrata Fórum azért rendezte meg – vagy legalábbis úgy tervezte –, hogy megtárgyalja és elfogadja a még nem párt, hanem együttműködés alapszabályait, és meghatározza a demokrata fórum mibenlétét. Tehát elsősorban magára a demokrata fórumra koncentrált volna. De amint Kiss Gy. Csaba mondta: „Egy évvel ezelőtt magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi fontos változás történik, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy hosszú álmából ébredezőben van a magyar társadalom. Most itt azért jöttünk össze, hogy arról beszéljünk, mi legyen a Magyar Demokrata Fórum. Az alapítólevélben […] koalíció jellegű igyekszik lenni.”
De mint ahogy éppen Kiss Gy. Csaba mondta, olyan váratlan és gyors fordulatok következtek, amelyek kisodorták az összejövetelt a mozgalom karakterizálásából, és a résztvevők egyfelől az erdélyi magyarok elnyomásával, másfelől a vízlépcsővel, vagyis a környezetvédelemmel foglalkoztak túlsúlyban.
Demokrata