 | A magánterületen, Lezsák Sándor tanyáján megszületett mozgalomnak két történelmi súlyú érdeme volt. Az egyik: megteremtette a Magyar Demokrata Fórumot, amely rendszerváltó párttá nőtt később, a másik: nyilvánosan is közüggyé tette a Trianon után elszakított és üldözött magyarság sorsát. |
Aki akkor még nem élt, e tett valódi jelentőségét föl nem foghatja. Voltak tabuk, tiltott témák, tilos nézetek Magyarországon. A Szovjetunió kritikájával, kommunista diktatúra emlegetésével, borzalmas tetteik fölhozásával (Katiny) azonos súllyal büntettetett a határon túlra szorított nemzettársak sanyargatásának a fölvetése. Két példa a cenzúra gyakorlatából. Kádár-korszak: Passuth László írta, hogy a királyi román csapatok kifosztva Magyarországot, az összes mozdonyt kivitték az országból, vagyis „előzabráltak” az I. világháború után. Illés Endre kihúzatta a szövegből, vagy tán meg sem jelent ez a mű. Egy regényben ezt írta egy másik szerző már az 1968-as prágai tavasz leverésekor: „a fiú és a lány Esztergomban sétált kéz a kézben a Duna-parton. A túlsó oldalon fekete felhők gyülekeztek. A fiú odamutatott és azt mondta: siessünk haza, mert amonnan szörnyű idő közeleg.” Az ügyből botrány lett, ugyancsak a Szépirodalmiban, mert a lektor engedte átmenni ezt a mondatot. A Rákosi-korban egy sor írót betiltottak, köztük Karinthy Frigyest is, Rákosi utasítására, s amikor művei megjelentek 1954 után, még mindig cenzúrázták azokat. Főleg az író Trianont sirató mondatait és írásait.
Abban a tudatban, hogy a baloldali kormányzatok egyértelműen megalázkodtak minden kérdésben a kisantant előtt, és Kádártól Grószig ezt fizikailag is előadták, a demokrata fórum még a rendszerváltás előtt, tehát még a kommunista uralom alatt szakított ezzel a gyakorlattal.
Az 1988. szeptember 3-i összejövetelen Kálmán Attila gimnáziumigazgató, az MDF tatai szervezetének a vezetője Csoóri nyilatkozatát egészítette ki. Követelő hangon javasolta, hogy kellő számú magyar pedagógust képezzenek ki Erdélyben, és ne a Regátba helyezzék őket, háromszáz-négyszáz kilométerre a magyarlakta vidékektől. A második tétele Erdély-ügyben személyes tapasztalataiból eredt. Idézem őt: „most voltam kint egy 44 fős diákcsoporttal – gimnazistákkal – Erdélyben tíz napon keresztül, és kétségbeesve vettem tudomásul […] egyetlen magyar rendszámú autóbusszal és körülbelül 30 személykocsival találkoztam. Évtizedeken keresztül alig lehetett hallani, olvasni Erdélyről […] Most elég volt a rádióban hallani és az újságban olvasni néhány negatív hírt, és teljesen leállt a turistaforgalom.”
Király Zoltán továbblépett Kálmán Attila rokonszenves szubjektív megnyilatkozásán. Javasolta, tegyék hivatalossá az Erdély-kérdést. A parlament hozzon létre egy háromtagú bizottságot, amely személyesen tájékozódik az Országgyűlés nevében Romániában. A nemzetiségi jogok érvényesülésének, az anyanyelvnek a kérdéséről, az alsó- és felsőfokú oktatás állapotáról, a falurombolásról, a magyarság néprajzi, történelmi, kulturális értékeinek pusztításáról, a szabadság, a vallásgyakorlás helyzetéről a nemzetiségi körökben, és adjon képet erről – ez a bizottság – a parlamentnek.
Demokrata
Abban a tudatban, hogy a baloldali kormányzatok egyértelműen megalázkodtak minden kérdésben a kisantant előtt, és Kádártól Grószig ezt fizikailag is előadták, a demokrata fórum még a rendszerváltás előtt, tehát még a kommunista uralom alatt szakított ezzel a gyakorlattal.
Az 1988. szeptember 3-i összejövetelen Kálmán Attila gimnáziumigazgató, az MDF tatai szervezetének a vezetője Csoóri nyilatkozatát egészítette ki. Követelő hangon javasolta, hogy kellő számú magyar pedagógust képezzenek ki Erdélyben, és ne a Regátba helyezzék őket, háromszáz-négyszáz kilométerre a magyarlakta vidékektől. A második tétele Erdély-ügyben személyes tapasztalataiból eredt. Idézem őt: „most voltam kint egy 44 fős diákcsoporttal – gimnazistákkal – Erdélyben tíz napon keresztül, és kétségbeesve vettem tudomásul […] egyetlen magyar rendszámú autóbusszal és körülbelül 30 személykocsival találkoztam. Évtizedeken keresztül alig lehetett hallani, olvasni Erdélyről […] Most elég volt a rádióban hallani és az újságban olvasni néhány negatív hírt, és teljesen leállt a turistaforgalom.”
Király Zoltán továbblépett Kálmán Attila rokonszenves szubjektív megnyilatkozásán. Javasolta, tegyék hivatalossá az Erdély-kérdést. A parlament hozzon létre egy háromtagú bizottságot, amely személyesen tájékozódik az Országgyűlés nevében Romániában. A nemzetiségi jogok érvényesülésének, az anyanyelvnek a kérdéséről, az alsó- és felsőfokú oktatás állapotáról, a falurombolásról, a magyarság néprajzi, történelmi, kulturális értékeinek pusztításáról, a szabadság, a vallásgyakorlás helyzetéről a nemzetiségi körökben, és adjon képet erről – ez a bizottság – a parlamentnek.
Demokrata