Nemzeti Fórum
  • Hírek
  • Publicisztikák
  • Interjúk
  • Képtár
    • VK Képtár
  • Kölcsey Kör
  • Keresztény Élet
  • Történet
  • Tisztségviselők
  • Képviselők
    • Országgyűlési Képviselők >
      • Bartos Mónika
      • Bóna Zoltán
      • Erdős Norbert
      • Font Sándor
      • Kovács Sándor
      • Lezsák Sándor
      • Dr. Tilki Attila
      • V. Németh Zsolt
    • Megyei közgyűlési elnökök
    • Megyei képviselők
    • Polgármesterek
    • Önkormányzati képviselők
  • Szervezetek
  • Munkacsoportok
  • Szövetségeseink
  • Médiapartnereink
  • Dokumentumok
  • Kapcsolat
"A Nemzeti Fórum egy hajlíthatatlan, rendíthetetlen nemzeti erő, egy olyan erő, amelyre biztosan igaz a Szózatnak az a szava, hogy rendületlenül." 
​(Orbán Viktor)

Lezsák Sándor: Búcsú Rubovszky Andrástól

10/28/2020

 
Picture
Gyászoló Gyülekezet!
​

Rubovszky András evilági élete, földi jelenvalósága lezárult. Égi születésnapjához közeledve több ízben mondogatta: „Rendet akarok hagyni magam után. Rendet a családban, munkában, a Széchenyi Társaságban, vállalt feladataimban.”
Rubovszky András rendhagyó életét, nyolcvanhárom földi esztendejét unokáinak írt önéletrajzi könyvében így összegzi: „Mindent megkaptam: dicsőséget, hírnevet, megaláztatást, szegénységet, nélkülözést, jómódot, sok izgalmat és nemtelen támadásokat. Boldog családi életet, a gyermeknevelés örömét, megértő, segítő társat.”

Gyászoló Barátaim!

Jómagam a nyolcvanas évek közepétől lehettem Rubovszky András közéleti küzdőtársa, ami az évtizedek súlya alatt barátsággá nemesedett. Erős bizalmi kötésben, történelmi ellenszélben szervezkedtünk, címlistákat cserélgettünk. A Széchenyi Társaság gyűlései Lakitelekre is küldött Nyugat-Európából, a tengerentúlról olyan személyiségeket, akiket Rubovszky András szava hitelesített. A biztató szavak kíséretében tilalmas híreket, könyveket, újságokat, kéziratot hoztak. Tollas Tibor Varázskörét például Irsay György ezredessel, Tarné Lévay Pálma költővel, később Ferencz Béla fafaragó mesterrel bővítette.

A Széchenyi Társaság lendületet adott a rend-szerváltó folyamatnak. Szervező munkatársaival az elmúlt évtizedekben gróf Széchenyi István jövendőnket is gazdagító szellemi hagyatékát dolgozták föl. Minderről hiteles dokumentum Molnár Péter Hinni és hihetni egymásnak című könyve. Ebben a közéleti munkában, de szakterületén, a Gellért Szálló stílust teremtő irányításában, a Szállodaszövetség élén Rubovszky András rendteremtő ember volt, akinek elve a nemzeti minőség, amelyet Kárpát-medencei történelmünk és keresztény hitünk érlel folyamatosan.
A legnehezebb időben lett munkatársam, jött segíteni. 1992 tavaszán tizenkét jelentkező közül őt választottuk a Magyar Demokrata Fórum pártigazgatójának. Reménytelen helyzetben éjt nappá téve dolgoztunk. Jobb híján Illyés Gyula mondatába kapaszkodtunk: „A legfőbb bátorság a remény.”
A választási kudarc ellenére mellettünk, mellettem maradt. Azok se tévesztették meg, akik jobbra indexeltek, de balra tartottak, és politikai karambolba, tömeges balesetbe sodorták az MDF-et. Kizárásunk után mondta András: „A politikai vita, az eszmesúrlódás még a vesztest is erősítheti, de az alattomos hatalomvágy lassan ölő méreg.”

Rubovszky András úgy maradt hűséges Lakitelekhez, hogy szakmai tudásával, közösséget teremtő és megtartó képességével segített bennünket. A Népfőiskolán az első hungarikum-összejövetel, tanácskozás megnyitására 1992-ben kértem fel. A magyar kultúra és a turisztikai vonzerő kapcsolatáról, az egészségturizmusról, gyógyító vizeinkről beszélt. Innen indult az a húszesztendős folyamat, amely elvezetett bennünket a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló, 2012. évi törvényhez, amelyet az Országgyűlés egyhangúan fogadott el. Az, hogy Lakiteleken épül a Hungarikum Liget, leánykori nevén: a Népfőiskola – Rubovszky András szakmai tudásának, tanácsainak is köszönhető. Álomtervünket mindenkor jóindulattal fogadta. Vagy tovább ábrándozott velünk, vagy pedig érvekkel ébresztett bennünket. A Széchenyitől tanult módszer, az eszmesúrlódások gyakorlata erő marad a jövőben is.

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Kedves Rita, Péter, Rubovszky család, közeli és távolabbi rokonság, barátok, munkatársak és akiknek András a családi legendáriumot, honismereti életes könyvét írta, kedves unokák: Cili, Bori, Zsombor és Dorka!

Sokan és sokszor ismételjük: „Múlik az Idő, mondja az Ember. Múlik az Ember, mondja az Idő.” Ehhez mi keresztény hitünkkel tesszük hozzá: az Embernek csak a földi élete múlik el. András ma, égi jegyesével, Erzsikével valahol a fényvilágban éli újra a végtelent. Hagyatékuk – és ez az igazi magyar örökség: a Hit, Haza, Család szentháromsága. Ez adjon nekünk vigasztaló és gyógyító időt, most és mindörökké! Ámen.

Isten Veled, kedves Barátom, András!

Isten velünk, gyászoló Barátaim!

Elhangzott 2020. október 26-án Budapesten, a Szent Gellért-templomban.
​

(A szerző író, az Országgyűlés alelnöke)

Magyar Hírlap



Comments are closed.