 | Ebben maradtunk, ebben maradunk: műveljük a csodát a jövőben is azzal az erővel, lendülettel, ami immár időtálló hagyatéka, közéleti végrendelete Izsák polgármesterének. |
Kedves Mondok család, közvetlen és távolabbi rokonok, barátok, munkatársak, tisztelt gyászoló gyülekezet, és mindazok, akiket az embergyilkos vírus most kényszerűen távol tart tőlünk, de ebben az órában gondolatban együtt kísérjük földi életének 65. évében utolsó útjára Mondok Józsefet, a családapát, a polgármestert, a hazai lovasélet egyik szervező, vezető személyiségét, a Hubertus Vadásztársaság környezetvédő vadászmesterét.
Tisztelt gyászoló gyülekezet!
„Nincs halál, csupán az élők színe-változása.”
A szilveszter délben megremegtető, drámai telefonos hír óta Wass Albert mondata ébreszti bennem a reményt: „nincs halál, csupán az élők színe-változása”. Nehéz másképpen tudomásul venni a megmásíthatatlan tényt: Mondok József földi vándorútja szilveszter hajnalán megszakadt, de él tovább immár az örök világosság fényességében.
Igen: Mondok József földi vándorútja váratlanul megszakadt. Hiába figyelmeztette az orvos, a család, hogy a szíve miatt mielőbb kórházba kell feküdnie, ő csak legyintett, mosolyogva mondta: „a vírus miatt a kórházak túlterheltek, ráér az én bajom az ünnepek után…”
Nem ért rá. A baj ennél nagyobb volt. Végzetes.
Gyászoló gyülekezet!
Amikor e sorokat írom, az íróasztalon előttem a fénymásolat, interneten kapott fekete-fehér karácsonyi frissen készült családi kép. A jó ízléssel földíszített fenyőfa előtt a három fia: József, Izsák és Miksa, menye Klaudia, felesége Edit asszony, a Családfő ölében és előtte pedig a két kisunoka: Szófia és Dorka.
A falakon vadásztrófeák, a fenyőfa csúcsdísze a Mennyből az angyal békés hangulatát árasztja. Természetes mosoly az arcokon. Mondok papa derűs és biztonságot sugárzó, beszédes tekintete biztató üzenet, mintha a karácsony utáni hónapok biztonságát, de munkamániás feszültségét is érzékeltetné.
Előttem a december 20-án keltezett egyoldalas levele. Emlékezetem szerint soha nem kaptam tőle ilyen hosszú magánlevelet.
Ez nem a kellemes ünnepet kívánó képeslap, hanem tartalmas levél, amit a két ünnep között, a szilveszter előtti napon kaptam kézhez. Baráti levél: összegzi az elmúlt esztendő történéseit, a koronavírus-járvány – ahogy írja – „megrázkódtatásait”. A levélben ír az időközi polgármester-választásról, az izsáki választók többségének támogatásáról, bizalmáról, és ír az Izsák jövőjét meghatározó fejlesztési feladatokról. Ez a halála előtt tíz nappal megfogalmazott levél – így utólag – akár közéleti végrendeletnek is értelmezhető. Végrehajtása Izsák képviselőjeként az én felelősségem
és feladatom lesz.
Mondok polgármester úr örökmozgó egyénisége több mint két évtizeden át irányította Izsák város fejlődését, meghatározta lendületét. A kezdetben álomnak vélt nagyratörő tervekhez képes volt társakat, helyi közösségeket megnyerni, meghódítani. Több alkalommal idéztem neki Szun-Ce gondolatát, ami szinte a jelmondatává vált: „Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!”
Gyászoló gyülekezet!
Két évtizedes polgármesteri munkásságából most a koporsója előtt idézzünk föl néhányat a több mint száz fejlesztésből. Mindezekért társaival együtt megküzdött, ha kellett: harcolt.
Sorolom: bel- és külterületi utak, a városháza felújítása, négylakásos önkormányzati épület, kerékpárút, városi piaccsarnok, buszmegállók, a sportpálya épületének és a szennyvízellátó rendszernek a felújítása, a közvilágítás korszerűsítése, a Kossuth tér megújítása, a város keleti részében a csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítése, és ami más fejlesztésekkel, beruházásokkal együtt közös élményünk marad: az új iskola épülete.
Ez is összehangolt csapatmunka eredménye.
Először csak a régi iskolaépület felújításáról, tatarozásáról beszéltünk, ezt tervezgettük.
- Menyi? – kérdezte Lázár János, akkori kancelláriaminiszter, aki kérésemre eljött, hogy alaposan megnézze az igen rossz állapotban lévő épületet, a vizes, repedező, málladozó falakat, a levegőtlen, túlzsúfolt osztálytermeket.
- Van költségbecslésük? Mennyi volna a teljes felújítás? – nézte a miniszter úr a polgármester urat.
- Nem merem kimondani – óvatoskodott Mondok polgármester úr.
- Maga szókimondó, bátor polgármester hírében áll. Mennyi az annyi?
- Nyolcszázmillió. Legalább – mondta halkan a polgármester.
Marikával, az igazgató asszonnyal összenéztünk. Éreztük, hogy az iskola történetében ez a pillanat korszakos folyamatot indíthat.
Lázár miniszter hangosan gondolkodott.
- Városvezetőként nem egy épületet felújítottunk. A bontás sok költséges meglepetést tartogat, és nem csak a több évtizedes víz- és gáz- és villanyvezetékek miatt. Amire a tervek elkészülnek, lezárul a közbeszerzés nehézkes folyamata és megindul a kivitelező munka, addigra növekednek az anyagárak, a munkabérek, ez az összeg fölmehet akár másfél milliárdra is.
Mondok polgármester homlokán dudorodtak a ráncok.
- Ez hatalmas összeg. Másfél milliárd. És ezzel csak felújítottuk az épületet.
Marika jókor szólt közbe:
- Új tantermek, eszközök és ebédlő és tornacsarnok is kellene.
- Újat kell építeni. Új iskolát – mondtam, és magam is csodálkoztam, hogy volt bátorságom kimondani.
- Erre is van esély – nézett Lázár az iskola felújítása, tatarozása érdekében készült tanulmányra, tervezetre. – A gyereklétszám növekedik, a nevelő, szaktanári közösség kiváló minősítést kap évek óta, a polgármester úr kiválóan közlekedik a közéleti akadálypályán, munkabírása rendkívüli… Egy szó, mint száz, polgármester úr készítse el az új iskola építésének munkatervét. Önkormányzat, nevelőtestület, szülőkkel történő egyeztetések után a kormányzat ezt a lehetőséget is megvizsgálja.
Fölsóhajtottunk. Ez rajtengedélynek tűnt. Ezt követően Mondok polgármester úr pörgött és pörgött, terveztetett és egyeztetett.
- Nagy dolog készül! Új iskola épül – mondogatta –, épül a jövő!
Tisztelt gyászoló gyülekezet!
Mondok József polgármester úr ismerte és becsülte Izsák múltját, szervezte és karbantartotta a város jelenvalóságát, és építette, érezte a jövendőt is. Városépítő és közösséget szervező, közösséget megtartó polgármester volt. Kapcsolatépítő képessége legendás. Nincs olyan városi közösség, amelyiken ne próbált volna segíteni, ha kellett újraéleszteni, sikerélményt teremteni. Ha kellett megnyitott, ha kellett, akkor avatott, ha kellett, akkor cipelte a székeket.
Nem tudott félgőzzel dolgozni. Amit csinált, aminek nekifogott, azt rögtön teljes szellemi és fizikai erőbedobással végezte. Mindent százhúsz százalékra akart teljesíteni. Maximalista volt. Csak egy-egy rövidke pillanatra lubickolt a sikerélményben, társait dicsérte, de már a következő feladatra összpontosított.
Minden órában teljes életet akart élni. Élő, eleven világa volt a természet, az erdő, az állatok világa. Gyermekkori, fiatalkori élményeivel, empátiakészségével képes volt föltérképezni a tanyák, a gazdálkodók gondjait, lehetőségeit, vállalkozói tapasztalatát polgármesterként is hasznosította. Élő, eleven világa volt a lovasélet, a lovasvilág. Szerte a Kárpát-medencében gyászolja őt a lovas társadalom. Az iskolai lovasoktatástól kezdve a négyesfogathajtó világbajnokságig, a Nemzeti Vágtáig szinte minden területen dolgozott, szervezett. Hányszor mondogattuk: „lóvá tesz az ember, emberré a ló.”
Gyászoló gyülekezet!
Mondok József polgármester úr méltán volt büszke Izsákra, az izsáki emberek tudására, munkájára, minőségi teljesítményére. „Izsákon születtem, itt élek, ez az én népem – mondogatta –, egy vagyok közülük, őket szolgálom.”
Bárhová ment az országban, mindig vitt magával helyi értéket, sárfehér hungarikumot, pezsgőt, vagy ahogyan címkézte: „a Juhászné száraztésztáját”.
Irányításával hozzáértő csapat szervezte a híres Sárfehér Napokat. Büszkén mutatta a városi vegyeskart, a mazsorettcsoportot, a színjátszókat, a néptáncosokat. Nemcsak épületekbe, különféle fejlesztésekbe, de a szellemi, kulturális életbe is szervesen beépült Mondok polgármester úr fáradhatatlan élete, munkája.
- Mi lesz most? – kérdezik sokan.
- Mi lenne? – kérdezek vissza, és mintha Mondok József polgármester úr szólna az égi magasból: – Dolgozni kell tovább, Izsákért, az országért.
Igen, tisztelt gyászoló gyülekezet, van feladat bőven, ami a polgármesteri választási programból, az elmúlt hetek riportjaiból kiolvasható. Itt Izsákon áprilisban elkészül az új egészségügyi központ, szeptemberben pedig az új bölcsőde. A helyi biztonság érdekében kell a térfigyelő biztonsági kamerarendszer, bővíteni kell a közvilágítást, kerékpárutakat, szilárd burkolatú utakat kell építeni, hogy Izsák újra a lendületes fejlesztés valóságát élje meg. Mondok polgármester úr nagy álma is megvalósítható lehet: a várost és a környékét kiszolgáló komplex létesítmény tanuszodával, fedeles lovardával, nagy koncertekre alkalmas rendezvénycsarnokkal, teniszpályával, szállodával…
Ez most olyan álomterv, mint amilyen az új iskola terve volt.
- Ehhez csoda kell – mondta, amikor ennek a hatalmas beruházásnak a tervezetét részletezte legutóbb.
- A csoda érdekében már történt egy lépés – mondtam mosolyogva –, de ezt a reformátusok nem nagyon értik.
A polgármester úr arca szinte villámlott:
- Hogyhogy? Mi történt?
- Októberben a templomban Bábel érsek atyával elhelyeztétek Szent II. János Pál pápa vércseppereklyéjét. – A polgármester úr is elmosolyodott.
- Hogy az ereklye ide került, az Bozóky Imre alpolgármester és a katolikus papunk, közösségünk érdeme. De nekünk kormányzati csoda is kellene.
„Műveld a csodát, ne magyarázd”, jut ilyenkor eszembe a költő, Nagy László versmondata.
Ebben maradtunk, ebben maradunk: műveljük a csodát a jövőben is azzal az erővel, lendülettel, ami immár időtálló hagyatéka, közéleti végrendelete Mondok Józsefnek, Izsák polgármesterének.
„Nincs halál, csupán az élők színe-változása.”
A szilveszteri színe-változás után a Fidesz, a KDNP és a Nemzeti Fórum nevében is itt, a koporsód előtt, köszönöm, kedves Mondok József polgármester úr, bőtermő földi szolgálatodat.
Itt, a koporsód előtt fogadom, hogy képviselői lehetőségeim szerint segítem álmaidat megvalósítani.
Itt, a koporsód előtt erősítem maradandó barátságunkat.
Isten veled, kedves Barátom!
Isten velünk, kedves Család, gyászoló gyülekezet!
Elhangzott az izsáki Református temetőben, Mondok József polgármester temetésén, 2021. január 15-én.
(A szerző író, az Országgyűlés alelnöke)
Magyar Hírlap
Tisztelt gyászoló gyülekezet!
„Nincs halál, csupán az élők színe-változása.”
A szilveszter délben megremegtető, drámai telefonos hír óta Wass Albert mondata ébreszti bennem a reményt: „nincs halál, csupán az élők színe-változása”. Nehéz másképpen tudomásul venni a megmásíthatatlan tényt: Mondok József földi vándorútja szilveszter hajnalán megszakadt, de él tovább immár az örök világosság fényességében.
Igen: Mondok József földi vándorútja váratlanul megszakadt. Hiába figyelmeztette az orvos, a család, hogy a szíve miatt mielőbb kórházba kell feküdnie, ő csak legyintett, mosolyogva mondta: „a vírus miatt a kórházak túlterheltek, ráér az én bajom az ünnepek után…”
Nem ért rá. A baj ennél nagyobb volt. Végzetes.
Gyászoló gyülekezet!
Amikor e sorokat írom, az íróasztalon előttem a fénymásolat, interneten kapott fekete-fehér karácsonyi frissen készült családi kép. A jó ízléssel földíszített fenyőfa előtt a három fia: József, Izsák és Miksa, menye Klaudia, felesége Edit asszony, a Családfő ölében és előtte pedig a két kisunoka: Szófia és Dorka.
A falakon vadásztrófeák, a fenyőfa csúcsdísze a Mennyből az angyal békés hangulatát árasztja. Természetes mosoly az arcokon. Mondok papa derűs és biztonságot sugárzó, beszédes tekintete biztató üzenet, mintha a karácsony utáni hónapok biztonságát, de munkamániás feszültségét is érzékeltetné.
Előttem a december 20-án keltezett egyoldalas levele. Emlékezetem szerint soha nem kaptam tőle ilyen hosszú magánlevelet.
Ez nem a kellemes ünnepet kívánó képeslap, hanem tartalmas levél, amit a két ünnep között, a szilveszter előtti napon kaptam kézhez. Baráti levél: összegzi az elmúlt esztendő történéseit, a koronavírus-járvány – ahogy írja – „megrázkódtatásait”. A levélben ír az időközi polgármester-választásról, az izsáki választók többségének támogatásáról, bizalmáról, és ír az Izsák jövőjét meghatározó fejlesztési feladatokról. Ez a halála előtt tíz nappal megfogalmazott levél – így utólag – akár közéleti végrendeletnek is értelmezhető. Végrehajtása Izsák képviselőjeként az én felelősségem
és feladatom lesz.
Mondok polgármester úr örökmozgó egyénisége több mint két évtizeden át irányította Izsák város fejlődését, meghatározta lendületét. A kezdetben álomnak vélt nagyratörő tervekhez képes volt társakat, helyi közösségeket megnyerni, meghódítani. Több alkalommal idéztem neki Szun-Ce gondolatát, ami szinte a jelmondatává vált: „Nehéz terepen: ne állj meg, folytasd az utat; bekerített terepen: dolgozz ki stratégiát; halálos terepen: harcolj!”
Gyászoló gyülekezet!
Két évtizedes polgármesteri munkásságából most a koporsója előtt idézzünk föl néhányat a több mint száz fejlesztésből. Mindezekért társaival együtt megküzdött, ha kellett: harcolt.
Sorolom: bel- és külterületi utak, a városháza felújítása, négylakásos önkormányzati épület, kerékpárút, városi piaccsarnok, buszmegállók, a sportpálya épületének és a szennyvízellátó rendszernek a felújítása, a közvilágítás korszerűsítése, a Kossuth tér megújítása, a város keleti részében a csapadékvíz-elvezető rendszer kiépítése, és ami más fejlesztésekkel, beruházásokkal együtt közös élményünk marad: az új iskola épülete.
Ez is összehangolt csapatmunka eredménye.
Először csak a régi iskolaépület felújításáról, tatarozásáról beszéltünk, ezt tervezgettük.
- Menyi? – kérdezte Lázár János, akkori kancelláriaminiszter, aki kérésemre eljött, hogy alaposan megnézze az igen rossz állapotban lévő épületet, a vizes, repedező, málladozó falakat, a levegőtlen, túlzsúfolt osztálytermeket.
- Van költségbecslésük? Mennyi volna a teljes felújítás? – nézte a miniszter úr a polgármester urat.
- Nem merem kimondani – óvatoskodott Mondok polgármester úr.
- Maga szókimondó, bátor polgármester hírében áll. Mennyi az annyi?
- Nyolcszázmillió. Legalább – mondta halkan a polgármester.
Marikával, az igazgató asszonnyal összenéztünk. Éreztük, hogy az iskola történetében ez a pillanat korszakos folyamatot indíthat.
Lázár miniszter hangosan gondolkodott.
- Városvezetőként nem egy épületet felújítottunk. A bontás sok költséges meglepetést tartogat, és nem csak a több évtizedes víz- és gáz- és villanyvezetékek miatt. Amire a tervek elkészülnek, lezárul a közbeszerzés nehézkes folyamata és megindul a kivitelező munka, addigra növekednek az anyagárak, a munkabérek, ez az összeg fölmehet akár másfél milliárdra is.
Mondok polgármester homlokán dudorodtak a ráncok.
- Ez hatalmas összeg. Másfél milliárd. És ezzel csak felújítottuk az épületet.
Marika jókor szólt közbe:
- Új tantermek, eszközök és ebédlő és tornacsarnok is kellene.
- Újat kell építeni. Új iskolát – mondtam, és magam is csodálkoztam, hogy volt bátorságom kimondani.
- Erre is van esély – nézett Lázár az iskola felújítása, tatarozása érdekében készült tanulmányra, tervezetre. – A gyereklétszám növekedik, a nevelő, szaktanári közösség kiváló minősítést kap évek óta, a polgármester úr kiválóan közlekedik a közéleti akadálypályán, munkabírása rendkívüli… Egy szó, mint száz, polgármester úr készítse el az új iskola építésének munkatervét. Önkormányzat, nevelőtestület, szülőkkel történő egyeztetések után a kormányzat ezt a lehetőséget is megvizsgálja.
Fölsóhajtottunk. Ez rajtengedélynek tűnt. Ezt követően Mondok polgármester úr pörgött és pörgött, terveztetett és egyeztetett.
- Nagy dolog készül! Új iskola épül – mondogatta –, épül a jövő!
Tisztelt gyászoló gyülekezet!
Mondok József polgármester úr ismerte és becsülte Izsák múltját, szervezte és karbantartotta a város jelenvalóságát, és építette, érezte a jövendőt is. Városépítő és közösséget szervező, közösséget megtartó polgármester volt. Kapcsolatépítő képessége legendás. Nincs olyan városi közösség, amelyiken ne próbált volna segíteni, ha kellett újraéleszteni, sikerélményt teremteni. Ha kellett megnyitott, ha kellett, akkor avatott, ha kellett, akkor cipelte a székeket.
Nem tudott félgőzzel dolgozni. Amit csinált, aminek nekifogott, azt rögtön teljes szellemi és fizikai erőbedobással végezte. Mindent százhúsz százalékra akart teljesíteni. Maximalista volt. Csak egy-egy rövidke pillanatra lubickolt a sikerélményben, társait dicsérte, de már a következő feladatra összpontosított.
Minden órában teljes életet akart élni. Élő, eleven világa volt a természet, az erdő, az állatok világa. Gyermekkori, fiatalkori élményeivel, empátiakészségével képes volt föltérképezni a tanyák, a gazdálkodók gondjait, lehetőségeit, vállalkozói tapasztalatát polgármesterként is hasznosította. Élő, eleven világa volt a lovasélet, a lovasvilág. Szerte a Kárpát-medencében gyászolja őt a lovas társadalom. Az iskolai lovasoktatástól kezdve a négyesfogathajtó világbajnokságig, a Nemzeti Vágtáig szinte minden területen dolgozott, szervezett. Hányszor mondogattuk: „lóvá tesz az ember, emberré a ló.”
Gyászoló gyülekezet!
Mondok József polgármester úr méltán volt büszke Izsákra, az izsáki emberek tudására, munkájára, minőségi teljesítményére. „Izsákon születtem, itt élek, ez az én népem – mondogatta –, egy vagyok közülük, őket szolgálom.”
Bárhová ment az országban, mindig vitt magával helyi értéket, sárfehér hungarikumot, pezsgőt, vagy ahogyan címkézte: „a Juhászné száraztésztáját”.
Irányításával hozzáértő csapat szervezte a híres Sárfehér Napokat. Büszkén mutatta a városi vegyeskart, a mazsorettcsoportot, a színjátszókat, a néptáncosokat. Nemcsak épületekbe, különféle fejlesztésekbe, de a szellemi, kulturális életbe is szervesen beépült Mondok polgármester úr fáradhatatlan élete, munkája.
- Mi lesz most? – kérdezik sokan.
- Mi lenne? – kérdezek vissza, és mintha Mondok József polgármester úr szólna az égi magasból: – Dolgozni kell tovább, Izsákért, az országért.
Igen, tisztelt gyászoló gyülekezet, van feladat bőven, ami a polgármesteri választási programból, az elmúlt hetek riportjaiból kiolvasható. Itt Izsákon áprilisban elkészül az új egészségügyi központ, szeptemberben pedig az új bölcsőde. A helyi biztonság érdekében kell a térfigyelő biztonsági kamerarendszer, bővíteni kell a közvilágítást, kerékpárutakat, szilárd burkolatú utakat kell építeni, hogy Izsák újra a lendületes fejlesztés valóságát élje meg. Mondok polgármester úr nagy álma is megvalósítható lehet: a várost és a környékét kiszolgáló komplex létesítmény tanuszodával, fedeles lovardával, nagy koncertekre alkalmas rendezvénycsarnokkal, teniszpályával, szállodával…
Ez most olyan álomterv, mint amilyen az új iskola terve volt.
- Ehhez csoda kell – mondta, amikor ennek a hatalmas beruházásnak a tervezetét részletezte legutóbb.
- A csoda érdekében már történt egy lépés – mondtam mosolyogva –, de ezt a reformátusok nem nagyon értik.
A polgármester úr arca szinte villámlott:
- Hogyhogy? Mi történt?
- Októberben a templomban Bábel érsek atyával elhelyeztétek Szent II. János Pál pápa vércseppereklyéjét. – A polgármester úr is elmosolyodott.
- Hogy az ereklye ide került, az Bozóky Imre alpolgármester és a katolikus papunk, közösségünk érdeme. De nekünk kormányzati csoda is kellene.
„Műveld a csodát, ne magyarázd”, jut ilyenkor eszembe a költő, Nagy László versmondata.
Ebben maradtunk, ebben maradunk: műveljük a csodát a jövőben is azzal az erővel, lendülettel, ami immár időtálló hagyatéka, közéleti végrendelete Mondok Józsefnek, Izsák polgármesterének.
„Nincs halál, csupán az élők színe-változása.”
A szilveszteri színe-változás után a Fidesz, a KDNP és a Nemzeti Fórum nevében is itt, a koporsód előtt, köszönöm, kedves Mondok József polgármester úr, bőtermő földi szolgálatodat.
Itt, a koporsód előtt fogadom, hogy képviselői lehetőségeim szerint segítem álmaidat megvalósítani.
Itt, a koporsód előtt erősítem maradandó barátságunkat.
Isten veled, kedves Barátom!
Isten velünk, kedves Család, gyászoló gyülekezet!
Elhangzott az izsáki Református temetőben, Mondok József polgármester temetésén, 2021. január 15-én.
(A szerző író, az Országgyűlés alelnöke)
Magyar Hírlap