 | A COP (Conference of the Parties) Részes Felek Konferenciája az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét elfogadó országok legfelsőbb testülete, amelynek feladata az egyezmény végrehajtásának elősegítése. |
A COP évente összeül és áttekinti, hogy az aláíró országok mennyiben haladtak előre a kitűzött célok elérése érdekében. Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiroban megtartott környezetvédelemmel foglalkozó konferenciájára benyújtott keretegyezmény deklarálja, hogy „Klímaváltozás az éghajlat olyan változása, amely közvetlenül vagy közvetetten olyan emberi tevékenységnek tulajdonítható, amely megváltoztatja a globális légkör összetételét, és amely a klíma hosszú időn keresztül megfigyelt természetes változásához képest pótlólagos eltérést okoz.” Ez az emberi tevékenység a szén-dioxid-kibocsátás.
A deklarációt aláíró, mintegy 200 ország Kyotóban (1997), majd később Párizsban (2015) elhatározta, hogy olyan mértékben csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, hogy az lehetővé tegye a Föld felmelegedésének 2, de lehetőleg 1,5 Celsius fokra való korlátozását az iparosodás előtti szinthez képest. Ez konkrétan annyit jelent, hogy 2050-re a világ szén-dioxid-kibocsátását nullára kell csökkenteni, de már 2030-ra is mintegy 50 százalékos csökkenést kellene elérni 1990-hez képest.
A COP minden évben összeül és megállapítja, hogy nem érték el a szükséges haladást és a tagországokat még nagyobb erőfeszítésre sarkalja. A narratíva szerint a klímaváltozásért a fejlett ipari országok felelnek és a fejlődő országok a „globális dél” a klímaváltozás által okozott természeti katasztrófák elszenvedői, amiért számukra az iparilag fejlett országok részéről kártérítés (pénz és mindenféle egyéb támogatás) jár.
Az idén az egyiptomi Sharm El-Sheikh-ben november 6 és 18 között összeült konferencián, a szokásos módon megállapították, hogy a kibocsátás-csökkentési célokat ugyan nem sikerült elérni, viszont felállítottak egy jelenleg 0,3 milliárdot kitevő támogatási alapot, amelyből a fejlődő országok által bejelentett, 200 milliárd dollárra becsült éghajlati károkat fogják kompenzálni.
A következő COP-okon is meg fogják állapítani, hogy az előrehaladás nem megfelelő, sőt nem fogják elérni a kitűzött célokat és ennek borzasztó egyszerű oka van, az ugyanis, hogy az egész klímahisztéria egy humbug. De nézzük tudományosan. Az egész hisztéria kiinduló alapja az a feltételezés, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza. Aki tanult matematikát vagy logikát, azt tudja, hogy vannak a bizonyítást nem igénylő axiómák, vagy premisszák, amire azután az egész bizonyítási eljárás épül, de ezeket nem kell bizonyítani, ha azonban ezek az axiómák vagy premisszák hibásak, az egész többi logikai levezetése hamis.
Tényleg az ember okozza a klímaváltozást? Aki egy kicsit is ismeri a föltörténetet, tudja, hogy a klíma mindig is változott, anélkül, hogy az ember egyáltalán megjelent volna a Földön. A középkori kis jégkorszaknak akkor lett vége és kezdődött el a jelenkori melegedés, amikor az ember még alig használt tüzelőanyagot. Akkor azt a klímaváltozást mi okozta? Wolfgang Behringernek van egy kitűnő könyve (A klíma Kultúrtörténete), amely végigkíséri az emberi történelem klímaváltozásait és azt is, hogy a kor szellemének megfelelően kiket tettek felelőssé a természeti katasztrófákért. Általában a zsidókat, boszorkányokat, de sokszor a fekete macskák sem úszták meg. A mai klímahisztéria gócpontjában pár évtizede még minden bajért a zsidókat tették felelőssé, és azokat akarták megsemmisíteni, most a szén-dioxidot. Senki sem mondhatja tehát, hogy nincs haladás. Nem tudom, tudja-e mindenki, hogy egy átlagos emberben 16 kg szén van, és ez mind a levegő szén-dioxidjából került bele a növényeken és állatokon keresztül. A szén-dioxid nem egy bűnös vegyület, amit ki kell irtani, hanem az élet alapja a Földön.
De térjünk vissza a tudományhoz. Azt, hogy a Föld nem mindig volt olyan, mint ahogy ma látjuk a tudósok a 19. században fedezték fel. Arra is rájöttek, hogy a Föld 33 fokkal melegebb, mint légkör nélkül lenne, tehát a légkörnek van egy szigetelő hatása, amit az egyszerűség kedvévért nevezzük üvegházhatásnak. Egy svéd tudós, Svante Arrhenius 1886-ban publikált egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy ha a szén-dioxid akkori légköri koncentrációja (280 ppm) megduplázódik, akkor a Föld átlaghőmérséklete 5-6 Celsius fokkal fog növekedni. Ez az elmélet rövid ideig tartotta magát, de 1900-ban két olyan tanulmány is megjelent, amely ezt a nézetet cáfolta. Knut Ångström és Max Planck kimutatták, hogy a szén-dioxid-molekula csak meghatározott frekvenciákon képes energiát felvenni, és Ångström azt is bizonyította, hogy a szén-dioxid azokon a hullámhosszakon, ahol a szén-dioxid -molekula képes energiát felvenni, már minden sugárzást elnyelt, a többlet szén-dioxid nem fog több energiát elnyelni.
Ezeknek a felfedezéseknek eredményeképpen a 20. század első felében Arrhenius elmélete háttérbe szorult, és az a felfogás nyert többségi támogatást, hogy az emberek okozta hatás eltörpül a természeti erők hatása mellett. Egyébként Arrhenius kora óta a légkör szén-dioxid koncentrációja másfélszeresére nőtt, és az ő számításai szerint a Föld hőmérsékletének 4 Celsius fokkal kellett volna növekedni, ezzel szemben a tényadat 1,1 Celsius fok.
Hogy a klíma miért változik, arra a megalapozott, tudományos válasz az, hogy nem tudjuk. De, hogy mi okozhat klímaváltozást, arra több elmélet is született. Az egyik ilyen Milankovics-Bacsák elmélet, amely a Föld pályaelemeinek ingadozásából vezeti le a változásokat, egy másik elmélet a Nap sugárzási erejének (napfoltok) változásából. Természetesen a szén-dioxid is szerepet játszhat, bár a magyar Miskolczi Ferenc szerint, alapvetően a víz állapotváltozásai stabilizálják a klímát és ebben a szén-dioxidnak nincs szerepe. A földtörténet során a vulkánkitörések és a kontinensek mozgása is hozzájárulhatott a klímaváltozáshoz. Tehát sok minden okozhatja a klíma változását és sokkal becsületesebb dolog bevallani, hogy valamit nem tudunk, mint hisztériát kelteni, kihasználva az emberek és különösképpen a politikusok természettudományi műveletlenségét.
Amíg a szén-dioxid klímahatásán lehet vitatkozni, az, hogy hogyan lehet csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást (akár szükség van rá, akár nem), az már mérnöki számítások kérdése. A klímahisztériát alátámasztó IPCC jelentések mintegy 27 ezer oldalt tesznek ki, de egy sor sincs bennük arról, hogy az általuk javasolt kibocsátás-csökkentést (hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re zéróra csökkenjen) hogyan lehetne megvalósítani, nyilván azért, mert egy ilyen számítás azonnal bizonyítaná, hogy amit javasolnak azt lehetetlen végrehajtani. Ezért azután az egyezményeket aláíró részes felek frusztráltsága COP-ról COP-ra növekedni fog.
Számítások szerint a kitűzött célt leginkább még atomerőművekkel lehetne megközelíteni (erről én is készítettem egy számítást, lásd a könyvemben: Világvége helyett.., Századvég 2022), de az atomerőműveket pont a klímahisztéria keltői, a német zöldek, ellenzik a legélesebben. Itt tehát szó nincs átgondolt elképzelésekről, az egész egy politikai cirkusz, aminek a legfőbb mozgatója a hatalmi téboly, az, hogy egyes csoportok akaratukat másokra kényszerítsék.
Végül azt szeretném hangsúlyozni, hogy a klímahisztériát el kell választania környezetvédelemtől, amire a népesség növekedése miatt egyre nagyobb szükség lesz. Arrhenius kora óta az emberiség száma megötszöröződött és ezzel párhuzamosan csökkent a növények és állatok élettere. Egyes jelentős embercsoportok egy főre jutó energiafelhasználása tízszeresen is eltérhet. A fejlett világban iszonyú pazarlás van, a fejletlenebben pedig iszonyú szemetelés. E témákat kellene a viták középpontjába állítani és keresni a lehetséges megoldásokat. A klímaváltozást pedig nem megakadályozni kell, mert nem lehet, hanem alkalmazkodni hozzá, mint ahogy azt az ember az elmúlt kétszázezer évben mindig is tette.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Magyar Hírlap
A deklarációt aláíró, mintegy 200 ország Kyotóban (1997), majd később Párizsban (2015) elhatározta, hogy olyan mértékben csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, hogy az lehetővé tegye a Föld felmelegedésének 2, de lehetőleg 1,5 Celsius fokra való korlátozását az iparosodás előtti szinthez képest. Ez konkrétan annyit jelent, hogy 2050-re a világ szén-dioxid-kibocsátását nullára kell csökkenteni, de már 2030-ra is mintegy 50 százalékos csökkenést kellene elérni 1990-hez képest.
A COP minden évben összeül és megállapítja, hogy nem érték el a szükséges haladást és a tagországokat még nagyobb erőfeszítésre sarkalja. A narratíva szerint a klímaváltozásért a fejlett ipari országok felelnek és a fejlődő országok a „globális dél” a klímaváltozás által okozott természeti katasztrófák elszenvedői, amiért számukra az iparilag fejlett országok részéről kártérítés (pénz és mindenféle egyéb támogatás) jár.
Az idén az egyiptomi Sharm El-Sheikh-ben november 6 és 18 között összeült konferencián, a szokásos módon megállapították, hogy a kibocsátás-csökkentési célokat ugyan nem sikerült elérni, viszont felállítottak egy jelenleg 0,3 milliárdot kitevő támogatási alapot, amelyből a fejlődő országok által bejelentett, 200 milliárd dollárra becsült éghajlati károkat fogják kompenzálni.
A következő COP-okon is meg fogják állapítani, hogy az előrehaladás nem megfelelő, sőt nem fogják elérni a kitűzött célokat és ennek borzasztó egyszerű oka van, az ugyanis, hogy az egész klímahisztéria egy humbug. De nézzük tudományosan. Az egész hisztéria kiinduló alapja az a feltételezés, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza. Aki tanult matematikát vagy logikát, azt tudja, hogy vannak a bizonyítást nem igénylő axiómák, vagy premisszák, amire azután az egész bizonyítási eljárás épül, de ezeket nem kell bizonyítani, ha azonban ezek az axiómák vagy premisszák hibásak, az egész többi logikai levezetése hamis.
Tényleg az ember okozza a klímaváltozást? Aki egy kicsit is ismeri a föltörténetet, tudja, hogy a klíma mindig is változott, anélkül, hogy az ember egyáltalán megjelent volna a Földön. A középkori kis jégkorszaknak akkor lett vége és kezdődött el a jelenkori melegedés, amikor az ember még alig használt tüzelőanyagot. Akkor azt a klímaváltozást mi okozta? Wolfgang Behringernek van egy kitűnő könyve (A klíma Kultúrtörténete), amely végigkíséri az emberi történelem klímaváltozásait és azt is, hogy a kor szellemének megfelelően kiket tettek felelőssé a természeti katasztrófákért. Általában a zsidókat, boszorkányokat, de sokszor a fekete macskák sem úszták meg. A mai klímahisztéria gócpontjában pár évtizede még minden bajért a zsidókat tették felelőssé, és azokat akarták megsemmisíteni, most a szén-dioxidot. Senki sem mondhatja tehát, hogy nincs haladás. Nem tudom, tudja-e mindenki, hogy egy átlagos emberben 16 kg szén van, és ez mind a levegő szén-dioxidjából került bele a növényeken és állatokon keresztül. A szén-dioxid nem egy bűnös vegyület, amit ki kell irtani, hanem az élet alapja a Földön.
De térjünk vissza a tudományhoz. Azt, hogy a Föld nem mindig volt olyan, mint ahogy ma látjuk a tudósok a 19. században fedezték fel. Arra is rájöttek, hogy a Föld 33 fokkal melegebb, mint légkör nélkül lenne, tehát a légkörnek van egy szigetelő hatása, amit az egyszerűség kedvévért nevezzük üvegházhatásnak. Egy svéd tudós, Svante Arrhenius 1886-ban publikált egy tanulmányt, amelyben azt állította, hogy ha a szén-dioxid akkori légköri koncentrációja (280 ppm) megduplázódik, akkor a Föld átlaghőmérséklete 5-6 Celsius fokkal fog növekedni. Ez az elmélet rövid ideig tartotta magát, de 1900-ban két olyan tanulmány is megjelent, amely ezt a nézetet cáfolta. Knut Ångström és Max Planck kimutatták, hogy a szén-dioxid-molekula csak meghatározott frekvenciákon képes energiát felvenni, és Ångström azt is bizonyította, hogy a szén-dioxid azokon a hullámhosszakon, ahol a szén-dioxid -molekula képes energiát felvenni, már minden sugárzást elnyelt, a többlet szén-dioxid nem fog több energiát elnyelni.
Ezeknek a felfedezéseknek eredményeképpen a 20. század első felében Arrhenius elmélete háttérbe szorult, és az a felfogás nyert többségi támogatást, hogy az emberek okozta hatás eltörpül a természeti erők hatása mellett. Egyébként Arrhenius kora óta a légkör szén-dioxid koncentrációja másfélszeresére nőtt, és az ő számításai szerint a Föld hőmérsékletének 4 Celsius fokkal kellett volna növekedni, ezzel szemben a tényadat 1,1 Celsius fok.
Hogy a klíma miért változik, arra a megalapozott, tudományos válasz az, hogy nem tudjuk. De, hogy mi okozhat klímaváltozást, arra több elmélet is született. Az egyik ilyen Milankovics-Bacsák elmélet, amely a Föld pályaelemeinek ingadozásából vezeti le a változásokat, egy másik elmélet a Nap sugárzási erejének (napfoltok) változásából. Természetesen a szén-dioxid is szerepet játszhat, bár a magyar Miskolczi Ferenc szerint, alapvetően a víz állapotváltozásai stabilizálják a klímát és ebben a szén-dioxidnak nincs szerepe. A földtörténet során a vulkánkitörések és a kontinensek mozgása is hozzájárulhatott a klímaváltozáshoz. Tehát sok minden okozhatja a klíma változását és sokkal becsületesebb dolog bevallani, hogy valamit nem tudunk, mint hisztériát kelteni, kihasználva az emberek és különösképpen a politikusok természettudományi műveletlenségét.
Amíg a szén-dioxid klímahatásán lehet vitatkozni, az, hogy hogyan lehet csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást (akár szükség van rá, akár nem), az már mérnöki számítások kérdése. A klímahisztériát alátámasztó IPCC jelentések mintegy 27 ezer oldalt tesznek ki, de egy sor sincs bennük arról, hogy az általuk javasolt kibocsátás-csökkentést (hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2050-re zéróra csökkenjen) hogyan lehetne megvalósítani, nyilván azért, mert egy ilyen számítás azonnal bizonyítaná, hogy amit javasolnak azt lehetetlen végrehajtani. Ezért azután az egyezményeket aláíró részes felek frusztráltsága COP-ról COP-ra növekedni fog.
Számítások szerint a kitűzött célt leginkább még atomerőművekkel lehetne megközelíteni (erről én is készítettem egy számítást, lásd a könyvemben: Világvége helyett.., Századvég 2022), de az atomerőműveket pont a klímahisztéria keltői, a német zöldek, ellenzik a legélesebben. Itt tehát szó nincs átgondolt elképzelésekről, az egész egy politikai cirkusz, aminek a legfőbb mozgatója a hatalmi téboly, az, hogy egyes csoportok akaratukat másokra kényszerítsék.
Végül azt szeretném hangsúlyozni, hogy a klímahisztériát el kell választania környezetvédelemtől, amire a népesség növekedése miatt egyre nagyobb szükség lesz. Arrhenius kora óta az emberiség száma megötszöröződött és ezzel párhuzamosan csökkent a növények és állatok élettere. Egyes jelentős embercsoportok egy főre jutó energiafelhasználása tízszeresen is eltérhet. A fejlett világban iszonyú pazarlás van, a fejletlenebben pedig iszonyú szemetelés. E témákat kellene a viták középpontjába állítani és keresni a lehetséges megoldásokat. A klímaváltozást pedig nem megakadályozni kell, mert nem lehet, hanem alkalmazkodni hozzá, mint ahogy azt az ember az elmúlt kétszázezer évben mindig is tette.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Magyar Hírlap