A történtek alapján semmi ok sincs Kína vádolására és különösen nem bíróság elé citálására a vírus okozta elhalálozások és anyagi veszteségek miatt.
Nem Franz Kafka legismertebb művéről kívánok írni, hanem a koronavírus miatt Kína ellen készülő pereskedésről, amelynek körülményei azonban nem kevésbé groteszkek, mint Jozef K. története, talán azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi esetben sohasem derült ki, mi is a vád, a jelen esetben ez teljesen világos: Kína tudatosan szabadította a koronavírust az emberiségre. Az amerikai Missouri állam főállamügyésze április 21-én keresetet nyújtott be egy szövetségi bíróságnál a kínai kormány, a Kínai Kommunista Párt és más kínai intézmények ellen, azzal vádolva őket, hogy információk visszatartásával, a vírusveszélyre figyelmeztető első orvosok letartóztatásával és a 2019-es új koronavírus fertőzőképességének eltagadásával súlyos gazdasági károkat és sok ember elhalálozását okozták Missouriban. Floridában is tettek hasonló lépéseket, rövid idő alatt ötezer amerikai csatlakozott a leendő perhez. De nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is felvetették Kína felelősségét.
A német parlamentben is heves vita alakult ki Kínáról, miután a Welt am Sonntag arról írt, hogy kínai diplomaták titokban német hivatalnokokat kerestek meg, hogy a koronavírus kialakulásával és terjedésével kapcsolatban a kínai álláspontot fogadtassák el. Ezzel összefüggésben a német zöldek azzal vádolják a szövetségi kormányt, hogy hallgat Kínáról. Szóvivőjük szerint egy nemzetközi bizottságot kell felállítani, hogy kivizsgálja a vírus kialakulását és az ügy kínai kezelését. Egy brit konzervatív agytröszt, a The Henry Jackson Society negyvennégy oldalas tanulmányt dolgozott ki, hogy a járvány elterjedésében Kína bűnösségét bizonyítsa, és sürgette a világ országait, hogy nyújtsanak be kereseteket Kína ellen az Egyesült Államok szövetségi bíróságainál, a Hágai Nemzetközi Bíróságon, Hongkongban és általában az összes lehetséges fórumon, amelyeket a tanulmány fel is sorol. A tanulmány a várható GDP-kiesés alapján csak a legfejlettebb ipari országokra (a G7-ekre) négyezermilliárd dollárra becsüli az anyagi károkat, és természetesen hozzáteszi, hogy a világ összes országát figyelembe véve a veszteség ennek többszöröse. A tanulmány azzal is megvádolja Kínát, hogy tudatosan vezette félre a világot a koronavírus veszélyességével kapcsolatban: „A Kínai Népköztársaságot a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (2005) értelmében nemzetközi jog kötelezte, hogy időben, pontos és részletes közegészségügyi információkat tegyen közzé. Azonban a Kínai Kommunista Párt – a Kínai Köztársaság kormánya 2019 decemberében és 2020 januárjában – nem tett eleget az erre vonatkozó kötelezettségének. Valójában legalábbis úgy tűnik, hogy ez egy tudatos félrevezetés volt” – mondja az anyag. A tanulmány szerint, mivel Kína nem adott információt a járvány kezdeti szakaszáról, az sokkal gyorsabban terjedt, mint egyébként terjedt volna, és az egyes országok nem tudtak megfelelően felkészülni a járvány elleni védekezésre, sőt, ha Kína idejében pontos információkat szolgáltat, a járvány el sem hagyja Kínát.
Hogy Kína amerikai vagy más bíróságokon való beperelése milyen eredményekkel járna, nehéz eldönteni.
Az Egyesült Államokban például Magyarország ellen is folyik egy per, amely még 2010-ben kezdődött, amikor a magyarországi holokauszt áldozatainak kilencvenöt örököse egy chicagói bíróságon beperelte a Magyar Államvasutakat 8,92 milliárd dollár jóvátételt követelve, amiért a cég a második világháború idején közreműködött zsidók deportálásában. A keresetet a chicagói körzeti szövetségi bíróság 2013-ban elutasította, egy fellebbviteli bíróság azonban 2016-ban elvetette a magyar állam érveit, miszerint az 1947-es párizsi békeszerződés rendelkezik a kárpótlásról, és újra az elsőfokú bíróság elé utalta az ügyet. A legutolsó hír 2019 januárjából, a Times of Israel internetes portáltól származó információ, amely szerint egy második, legmagasabb fokú amerikai bíróság úgy ítélkezett, hogy a holokauszttúlélők továbbra is perelhetik Magyarországot az Egyesült Államokban.
Mint a példából látható, az ilyen perek hosszan elhúzódhatnak, és bár az Egyesült Államok vonatkozó törvénykezése a külföldi államhatalom-mentességről szóló törvény (Foreign Sovereign Immunities Act) a külföldi kormányok, köztük az állami tulajdonú társaságok számára biztosítja az immunitást – állami mentességet –, amely megóvja őket az Egyesült Államokban folytatott peres eljárásoktól, ezt azonban nem minden bíróságon veszik komolyan.
Kína természetesen tiltakozik a koronavírus miatt ellene folyó hecckampány ellen, amely egyelőre még csak a bulvárlapok, egyes civil szervezetek vagy balliberális pártok részéről nyilvánul meg, míg kormányszinten vonakodnak a vírus miatt felrúgni a Kínával való kapcsolatokat. Az is nagy kérdés, hogy bármilyen független bíróság – ha a Földön ilyen egyáltalán létezik – igazat adna-e a vádaskodóknak, hiszen a vírusról nem lehetett tudni az első pillanatban, hogy mennyire veszélyes. Kína már 2019. december 31-én jelentett az Egészségügyi Világszervezetnek, akkor még úgy, hogy a járvány a vuhani nagykereskedelmi halpiaccal kapcsolatos, és nincs világos bizonyíték arra, hogy emberről emberre terjed. A fejlett ipari országokban nem is vették komolyan a járványt, még akkor sem, amikor 2020. január 23-án Kína már hermetikusan lezárta Vuhant, de még akkor sem, amikor az Egészségügyi Világszervezet már az egész világra kiterjedő szükségállapotról beszélt. Wilbur Ross, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere január végén úgy kommentálta a dolgot, hogy a koronavírus-járvány jót fog tenni Amerika gazdaságának, mert hazajönnek az oda kihelyezett munkahelyek. Ekkor az Egyesült Államok kormánya még csak ajánlotta az amerikai állampolgároknak, hogy ne utazzanak Kínába, és az országban még csak öt beteget tartottak nyilván.
Utólag persze mindenki okos, tudja, hogy másoknak mit kellett volna csinálniuk, de végigkövetve a járvány eddigi útját, világosan látszik, hogy akár Kína, akár Amerika vagy Nyugat-Európa csak fokozatosan ismerte fel a veszélyt, és ez nem is lehetett másképp, hiszen a vírusról nem lehetett előre tudni, hogy mennyire veszélyes, a felismerés fokozatosan, a tapasztalatok alapján történhetett, mint minden más megismerés esetében. Azok az országok voltak a szerencsésebbek, ahová a járvány később ért el, mert az előttük járók tapasztalatai alapján jobban fel tudtak készülni. Nem megalapozott az a vádaskodás sem, hogy Kína nem adta meg a szükséges információkat, hiszen mihelyst kormányzati szinten rájöttek, mivel van dolguk, tájékoztatták az Egészségügyi Világszervezetet és mindenki mást. A vírus genomjáról is például már január 10-én átadták az információkat. A történtek alapján semmi ok sincs Kína vádolására és különösen nem bíróság elé citálására a vírus okozta elhalálozások és anyagi veszteségek miatt. Ez a gondolkodás elég veszélyes terep, mert például ezen az alapon Kína perelhetné az angolokat és franciákat az ópiumháborúkért, a vietnamiak és még egy sereg nemzet az Egyesült Államokat az ellenük viselt háborúkért, sőt a klímaváltozás által nehéz helyzetbe kerülő országok a fejlett ipari országokat
a szén-dioxid-kibocsátásért (már ha a szén-dioxid által okozott klímaváltozásról szóló elméletet elfogadjuk).
Kína világhatalom, két-három évtizeden belül mind gazdasági teljesítményében, mind technológiai ismereteiben behozza és le fogja hagyni a Nyugat dekadens társadalmait, amelyek túljutottak fénykorukon, megújító szellemük megroggyant, társadalmuk széteső, pontosan úgy, ahogy azt Oswald Spengler száz évvel ezelőtt megírta. Kínával szemben nem perlekedni kell, nem új hidegháborút kezdeni, hanem a saját érdekeink mentén kereskedni vele és tanulni tőle azokon a területeken, ahol ez a hatezer éves kultúra újat tud számunkra nyújtani.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap
A német parlamentben is heves vita alakult ki Kínáról, miután a Welt am Sonntag arról írt, hogy kínai diplomaták titokban német hivatalnokokat kerestek meg, hogy a koronavírus kialakulásával és terjedésével kapcsolatban a kínai álláspontot fogadtassák el. Ezzel összefüggésben a német zöldek azzal vádolják a szövetségi kormányt, hogy hallgat Kínáról. Szóvivőjük szerint egy nemzetközi bizottságot kell felállítani, hogy kivizsgálja a vírus kialakulását és az ügy kínai kezelését. Egy brit konzervatív agytröszt, a The Henry Jackson Society negyvennégy oldalas tanulmányt dolgozott ki, hogy a járvány elterjedésében Kína bűnösségét bizonyítsa, és sürgette a világ országait, hogy nyújtsanak be kereseteket Kína ellen az Egyesült Államok szövetségi bíróságainál, a Hágai Nemzetközi Bíróságon, Hongkongban és általában az összes lehetséges fórumon, amelyeket a tanulmány fel is sorol. A tanulmány a várható GDP-kiesés alapján csak a legfejlettebb ipari országokra (a G7-ekre) négyezermilliárd dollárra becsüli az anyagi károkat, és természetesen hozzáteszi, hogy a világ összes országát figyelembe véve a veszteség ennek többszöröse. A tanulmány azzal is megvádolja Kínát, hogy tudatosan vezette félre a világot a koronavírus veszélyességével kapcsolatban: „A Kínai Népköztársaságot a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat (2005) értelmében nemzetközi jog kötelezte, hogy időben, pontos és részletes közegészségügyi információkat tegyen közzé. Azonban a Kínai Kommunista Párt – a Kínai Köztársaság kormánya 2019 decemberében és 2020 januárjában – nem tett eleget az erre vonatkozó kötelezettségének. Valójában legalábbis úgy tűnik, hogy ez egy tudatos félrevezetés volt” – mondja az anyag. A tanulmány szerint, mivel Kína nem adott információt a járvány kezdeti szakaszáról, az sokkal gyorsabban terjedt, mint egyébként terjedt volna, és az egyes országok nem tudtak megfelelően felkészülni a járvány elleni védekezésre, sőt, ha Kína idejében pontos információkat szolgáltat, a járvány el sem hagyja Kínát.
Hogy Kína amerikai vagy más bíróságokon való beperelése milyen eredményekkel járna, nehéz eldönteni.
Az Egyesült Államokban például Magyarország ellen is folyik egy per, amely még 2010-ben kezdődött, amikor a magyarországi holokauszt áldozatainak kilencvenöt örököse egy chicagói bíróságon beperelte a Magyar Államvasutakat 8,92 milliárd dollár jóvátételt követelve, amiért a cég a második világháború idején közreműködött zsidók deportálásában. A keresetet a chicagói körzeti szövetségi bíróság 2013-ban elutasította, egy fellebbviteli bíróság azonban 2016-ban elvetette a magyar állam érveit, miszerint az 1947-es párizsi békeszerződés rendelkezik a kárpótlásról, és újra az elsőfokú bíróság elé utalta az ügyet. A legutolsó hír 2019 januárjából, a Times of Israel internetes portáltól származó információ, amely szerint egy második, legmagasabb fokú amerikai bíróság úgy ítélkezett, hogy a holokauszttúlélők továbbra is perelhetik Magyarországot az Egyesült Államokban.
Mint a példából látható, az ilyen perek hosszan elhúzódhatnak, és bár az Egyesült Államok vonatkozó törvénykezése a külföldi államhatalom-mentességről szóló törvény (Foreign Sovereign Immunities Act) a külföldi kormányok, köztük az állami tulajdonú társaságok számára biztosítja az immunitást – állami mentességet –, amely megóvja őket az Egyesült Államokban folytatott peres eljárásoktól, ezt azonban nem minden bíróságon veszik komolyan.
Kína természetesen tiltakozik a koronavírus miatt ellene folyó hecckampány ellen, amely egyelőre még csak a bulvárlapok, egyes civil szervezetek vagy balliberális pártok részéről nyilvánul meg, míg kormányszinten vonakodnak a vírus miatt felrúgni a Kínával való kapcsolatokat. Az is nagy kérdés, hogy bármilyen független bíróság – ha a Földön ilyen egyáltalán létezik – igazat adna-e a vádaskodóknak, hiszen a vírusról nem lehetett tudni az első pillanatban, hogy mennyire veszélyes. Kína már 2019. december 31-én jelentett az Egészségügyi Világszervezetnek, akkor még úgy, hogy a járvány a vuhani nagykereskedelmi halpiaccal kapcsolatos, és nincs világos bizonyíték arra, hogy emberről emberre terjed. A fejlett ipari országokban nem is vették komolyan a járványt, még akkor sem, amikor 2020. január 23-án Kína már hermetikusan lezárta Vuhant, de még akkor sem, amikor az Egészségügyi Világszervezet már az egész világra kiterjedő szükségállapotról beszélt. Wilbur Ross, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere január végén úgy kommentálta a dolgot, hogy a koronavírus-járvány jót fog tenni Amerika gazdaságának, mert hazajönnek az oda kihelyezett munkahelyek. Ekkor az Egyesült Államok kormánya még csak ajánlotta az amerikai állampolgároknak, hogy ne utazzanak Kínába, és az országban még csak öt beteget tartottak nyilván.
Utólag persze mindenki okos, tudja, hogy másoknak mit kellett volna csinálniuk, de végigkövetve a járvány eddigi útját, világosan látszik, hogy akár Kína, akár Amerika vagy Nyugat-Európa csak fokozatosan ismerte fel a veszélyt, és ez nem is lehetett másképp, hiszen a vírusról nem lehetett előre tudni, hogy mennyire veszélyes, a felismerés fokozatosan, a tapasztalatok alapján történhetett, mint minden más megismerés esetében. Azok az országok voltak a szerencsésebbek, ahová a járvány később ért el, mert az előttük járók tapasztalatai alapján jobban fel tudtak készülni. Nem megalapozott az a vádaskodás sem, hogy Kína nem adta meg a szükséges információkat, hiszen mihelyst kormányzati szinten rájöttek, mivel van dolguk, tájékoztatták az Egészségügyi Világszervezetet és mindenki mást. A vírus genomjáról is például már január 10-én átadták az információkat. A történtek alapján semmi ok sincs Kína vádolására és különösen nem bíróság elé citálására a vírus okozta elhalálozások és anyagi veszteségek miatt. Ez a gondolkodás elég veszélyes terep, mert például ezen az alapon Kína perelhetné az angolokat és franciákat az ópiumháborúkért, a vietnamiak és még egy sereg nemzet az Egyesült Államokat az ellenük viselt háborúkért, sőt a klímaváltozás által nehéz helyzetbe kerülő országok a fejlett ipari országokat
a szén-dioxid-kibocsátásért (már ha a szén-dioxid által okozott klímaváltozásról szóló elméletet elfogadjuk).
Kína világhatalom, két-három évtizeden belül mind gazdasági teljesítményében, mind technológiai ismereteiben behozza és le fogja hagyni a Nyugat dekadens társadalmait, amelyek túljutottak fénykorukon, megújító szellemük megroggyant, társadalmuk széteső, pontosan úgy, ahogy azt Oswald Spengler száz évvel ezelőtt megírta. Kínával szemben nem perlekedni kell, nem új hidegháborút kezdeni, hanem a saját érdekeink mentén kereskedni vele és tanulni tőle azokon a területeken, ahol ez a hatezer éves kultúra újat tud számunkra nyújtani.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap