 | Senki sem vitathatja, hogy az európai politikában Németország szerepe meghatározó |
Az uniós energiapolitikáról folyó jelenlegi vita is azért alakult ki, mert a német Zöldek rákényszerítették energiapolitikai elképzeléseiket az unió vezetésére, jelesül azt, hogy Európa energiaellátását szél- és naperőművekkel kell megoldani, és az atomerőműveket be kell zárni. A szeptemberi német választások eredményeit figyelembe véve, ha a nagykoalíciót és az AfD-vel való együttműködést kizárjuk, ahogy azt a német politikusok ma hangoztatják, akkor nem alakítható ki olyan kormány, amelyben a Zöldek ne vennének részt, és radikalizmusuk és utcai erejük folytán ne lennének a politika meghatározó tényezői.
De van-e más alternatíva Németország és ezzel Európa számára, erről kérdeztem meg a nemrég hazánkban járt Gunnar Beck AfD-s politikust, az Európai Parlament tagját, aki az európai parlamenti viták során rendszeresen kiáll hazánk és Lengyelország mellett, legutóbb például védte a lengyel alkotmánybíróság döntését, amely a lengyel alkotmány elsődlegességét hangsúlyozza az uniós joggal szemben.
Az első kérdés, amit feltettem, hogy az AfD – ha tehetné – hogyan változtatná meg az Európai Unió döntéshozatali rendszerét?
Gunnar Beck elmondta, hogy az AfD az Identitás és Demokrácia (ID) frakcióban szorosan együttműködik partnereivel, többek között az olasz Ligával (Matteo Salvini pártja) és a francia Nemzeti Tömörüléssel (Marine Le Pen pártja). Egyetértés van közöttük abban, hogy a hatáskörök egy részét az uniótól vissza kell adni tagállamoknak, továbbá abban, hogy az EU-nak nem szabad szuperállammá válnia, ennek érdekében korlátozni kellene a többségi szavazás alkalmazását is. Ugyanakkor az uniónak rendelkeznie kell bizonyos újraelosztást lehetővé tévő közös költségvetéssel. A lényeg az európai együttműködés átalakítása, egy olyan új, közös megegyezés kialakítása, amely a tagállamok szuverenitásán alapul.
Felvetődött Németország kilépése az unióból, ami csak a végső megoldás lehet, ám minden lehetőséget meg kell fontolni. Ugyanis mára már világossá vált, hogy egy olyan Európai Unió, amelyet egy klíma- és migrációőrült német kormány és egy olyan német európai bizottsági elnök, Ursula von der Leyen ural, aki a bolygó megmentése nevében le akarja építeni az európai ipart, és több millió afrikai – úgynevezett – menekültet akar importálni, nem maradhat fenn. Különösen nem maradhat fenn egy olyan versenyképes világban, ahol más fejlett gazdaságok, például Kína, Oroszország vagy India továbbra is elkötelezettek az észszerű gazdaság- és migrációs politika mellett. Ezzel szemben, ha holnap valamilyen csoda folytán Orbán Viktor váltaná Von der Leyent az Európai Bizottság elnöki posztján, eléggé biztos vagyok benne, hogy az AfD-ben senki sem akarná elhagyni az uniót.
A második kérdés az unió gazdaságpolitikájának megítélésre vonatkozott.
Ezzel kapcsolatban Gunnar Beck azt hangsúlyozta, hogy az AfD a szociális piac-gazdaságban hisz, vagyis a szabad vállalkozásban, jóléti állammal. Az uniós szabályozás olyan szintet ért el, amely megfojtja az innovációt és az ésszerű kockázatvállalást, és amely az adófizetőket és a fogyasztókat bünteti. Különösen a nyugat-európaiak vannak túladóztatva. Ezért csökkenteni kívánják a kiadásokat olyan területeken, mint a migráció és a zöldpolitikák, és csökkenteni kívánják az adóterheket, különösen a középosztály számára. Támogatják a családbarát politikát, de itt azt tartják problémának, hogy míg a németeknek nagyon kevés gyermekük van, addig az Európán kívüli bevándorlóknak sok.
A németországi alkotmánybíróság megakadályozza, hogy a német vagy európai családokat előnyben részesítsék. Németországban ezért nemcsak a családpolitika reformjára van szükség a magyar modell egyes elemeit átvéve, hanem igazságügyi reformra is.
A következő kérdés az euróval volt kapcsolatos. Az euró bevezetése politikai döntés volt, minden nemzetközi pénzügyekkel foglalkozó közgazdász tisztában volt vele, hogy nem fog működni. A Nobel-díjas Milton Friedman még 1999-ben azt mondta, hogy a közös pénzzel az országok lemondanak egy hatékony kiigazítási mechanizmusról, a saját valuta le- vagy felértékelésének lehetőségéről, és a várható eredmény az egyes országok közötti súlyos politikai feszültség lesz, ami nem segíteni, hanem hátráltatni fogja az egyesülési folyamatot. Pontosan ez következett be. Kérdés, az AfD-nek mi a véleménye az euróval kapcsolatban?
Gunnar Beck szerint az euró kezdettől fogva diszfunkcionális valuta volt, és mára olyanná vált, amelyet minden évben szó szerint több száz milliárd euróval kell megmenteni. Az euró tönkretette Dél-Európát, és elszegényíti Németországot és az észak- és közép-európai országokat. Az AfD az eurózóna rendezett felbontása és egy olyan párhuzamos valutarendszerrel való felváltása mellett kötelezte el magát, amely a nemzeti valutákat egy közös külkereskedelmi valutával kombinálja. Alternatívaként az euró északi és déli eurórendszerre való felosztását javasolják.
Van egy nagyon forró kérdés az Európai Unióban, ami jelentősen megosztja a tagállamokat, és ez a bevándorlás, amely témában különösen fontos Németország politikája. Mi ezzel kapcsolatban az AfD álláspontja?
A német lakosság a legjobban indoktrinált nép a világon. Azt mondják nekik, és bizonyos mértékig már el is hitték, hogy ők követték el a valaha volt legsúlyosabb bűnöket, és folyamatosan meg kell váltaniuk magukat azzal, hogy az egész világot a vállukon cipelik, mint a görög Atlasz, akit erre ítéltek vétkei miatt.
Fontos felismerni, hogy a nem európai országokból származó bevándorlás teljesen törvénytelenül zajlott. Az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény értelmében csak azoknak a bevándorlóknak kellene ideiglenes menedékjogot adni, akik bizonyítani tudják, hogy hazájukban büntetőeljárás alá kerültek, és csak akkor, ha közvetlenül egy nem biztonságos országból érkeznek. Ráadásul az egyezmény az ideiglenes védelemre, nem pedig a bevándorlásra vagy a végleges letelepedésre vonatkozik. Nagyjából ugyanez vonatkozik az uniós jogra is. Ha a német és más uniós kormányok megfelelően alkalmazták volna a nemzetközi és az uniós jogot, akkor az EU-ba érkező bevándorlók száma a tényleges számnak csak a töredéke lenne. Ráadásul szinte minden bevándorlót vissza lehetne küldeni, amint megszűnnének a menedékjog megadásának feltételei. Ez vonatkozik a szíriai menekültekre és az összes afrikai migránsra. A valóság az, hogy Merkel német kancellár szándékosan támogatta a tömeges bevándorlást, és eközben egyszerűen figyelmen kívül hagyta a nemzetközi és az uniós jogot. Politikájának költségei évente több száz milliárd euróra rúgnak.
Ebből következik, hogy a migrációt nagyon alacsony szintre lehetne csökkenteni, ha a nemzetközi jogot szigorúan alkalmaznák. Ez az AfD álláspontja. Ha emellett segíteni akarnak a valódi menekülteken, akkor ennek a saját hazájukban vagy annak közelében kell történnie, ahol az uniós adófizetőkre háruló költségek töredékéért menedéket kaphatnak, amint Európába érnek.
Ha a Gunnar Beck által elmondottakat összevetnénk akár Németország, akár más uniós ország, mondjuk harminc évvel ezelőtti politikájával, akkor az látszana, hogy a mai AfD politikája teljes egészében megfelel az akkori fősodornak, napjainkban azonban az AfD-t kikiáltották szélsőjobboldalinak, fasisztának és olyan szélsőségnek, amelynek tagjait a német alkotmányvédelmi hivatal (AVH) titkosszolgálati megfigyelés alá helyezett. A megfigyelésre titkos ügynököket is alkalmazhatnak, lehallgathatják a telefonokat, és ellenőrizhetik az e-maileket. Talán nem túlságosan elmarasztalható az, aki némi hasonlóságot vesz észre a harmincas évek Németországával.
Mivel a Zöldek ma királycsináló pozícióban vannak, Németország és ezáltal az unió politikáját a következő években mindenképpen az általuk képviselt irracionalitás fogja meghatározni, emiatt a már meglévő politikai és gazdaságpolitikai viták kiéleződése borítékolható. Nekünk nem marad más, mint megpróbálni összefogni azokkal az országokkal, ahol a józan ész még nem veszett el teljesen.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
De van-e más alternatíva Németország és ezzel Európa számára, erről kérdeztem meg a nemrég hazánkban járt Gunnar Beck AfD-s politikust, az Európai Parlament tagját, aki az európai parlamenti viták során rendszeresen kiáll hazánk és Lengyelország mellett, legutóbb például védte a lengyel alkotmánybíróság döntését, amely a lengyel alkotmány elsődlegességét hangsúlyozza az uniós joggal szemben.
Az első kérdés, amit feltettem, hogy az AfD – ha tehetné – hogyan változtatná meg az Európai Unió döntéshozatali rendszerét?
Gunnar Beck elmondta, hogy az AfD az Identitás és Demokrácia (ID) frakcióban szorosan együttműködik partnereivel, többek között az olasz Ligával (Matteo Salvini pártja) és a francia Nemzeti Tömörüléssel (Marine Le Pen pártja). Egyetértés van közöttük abban, hogy a hatáskörök egy részét az uniótól vissza kell adni tagállamoknak, továbbá abban, hogy az EU-nak nem szabad szuperállammá válnia, ennek érdekében korlátozni kellene a többségi szavazás alkalmazását is. Ugyanakkor az uniónak rendelkeznie kell bizonyos újraelosztást lehetővé tévő közös költségvetéssel. A lényeg az európai együttműködés átalakítása, egy olyan új, közös megegyezés kialakítása, amely a tagállamok szuverenitásán alapul.
Felvetődött Németország kilépése az unióból, ami csak a végső megoldás lehet, ám minden lehetőséget meg kell fontolni. Ugyanis mára már világossá vált, hogy egy olyan Európai Unió, amelyet egy klíma- és migrációőrült német kormány és egy olyan német európai bizottsági elnök, Ursula von der Leyen ural, aki a bolygó megmentése nevében le akarja építeni az európai ipart, és több millió afrikai – úgynevezett – menekültet akar importálni, nem maradhat fenn. Különösen nem maradhat fenn egy olyan versenyképes világban, ahol más fejlett gazdaságok, például Kína, Oroszország vagy India továbbra is elkötelezettek az észszerű gazdaság- és migrációs politika mellett. Ezzel szemben, ha holnap valamilyen csoda folytán Orbán Viktor váltaná Von der Leyent az Európai Bizottság elnöki posztján, eléggé biztos vagyok benne, hogy az AfD-ben senki sem akarná elhagyni az uniót.
A második kérdés az unió gazdaságpolitikájának megítélésre vonatkozott.
Ezzel kapcsolatban Gunnar Beck azt hangsúlyozta, hogy az AfD a szociális piac-gazdaságban hisz, vagyis a szabad vállalkozásban, jóléti állammal. Az uniós szabályozás olyan szintet ért el, amely megfojtja az innovációt és az ésszerű kockázatvállalást, és amely az adófizetőket és a fogyasztókat bünteti. Különösen a nyugat-európaiak vannak túladóztatva. Ezért csökkenteni kívánják a kiadásokat olyan területeken, mint a migráció és a zöldpolitikák, és csökkenteni kívánják az adóterheket, különösen a középosztály számára. Támogatják a családbarát politikát, de itt azt tartják problémának, hogy míg a németeknek nagyon kevés gyermekük van, addig az Európán kívüli bevándorlóknak sok.
A németországi alkotmánybíróság megakadályozza, hogy a német vagy európai családokat előnyben részesítsék. Németországban ezért nemcsak a családpolitika reformjára van szükség a magyar modell egyes elemeit átvéve, hanem igazságügyi reformra is.
A következő kérdés az euróval volt kapcsolatos. Az euró bevezetése politikai döntés volt, minden nemzetközi pénzügyekkel foglalkozó közgazdász tisztában volt vele, hogy nem fog működni. A Nobel-díjas Milton Friedman még 1999-ben azt mondta, hogy a közös pénzzel az országok lemondanak egy hatékony kiigazítási mechanizmusról, a saját valuta le- vagy felértékelésének lehetőségéről, és a várható eredmény az egyes országok közötti súlyos politikai feszültség lesz, ami nem segíteni, hanem hátráltatni fogja az egyesülési folyamatot. Pontosan ez következett be. Kérdés, az AfD-nek mi a véleménye az euróval kapcsolatban?
Gunnar Beck szerint az euró kezdettől fogva diszfunkcionális valuta volt, és mára olyanná vált, amelyet minden évben szó szerint több száz milliárd euróval kell megmenteni. Az euró tönkretette Dél-Európát, és elszegényíti Németországot és az észak- és közép-európai országokat. Az AfD az eurózóna rendezett felbontása és egy olyan párhuzamos valutarendszerrel való felváltása mellett kötelezte el magát, amely a nemzeti valutákat egy közös külkereskedelmi valutával kombinálja. Alternatívaként az euró északi és déli eurórendszerre való felosztását javasolják.
Van egy nagyon forró kérdés az Európai Unióban, ami jelentősen megosztja a tagállamokat, és ez a bevándorlás, amely témában különösen fontos Németország politikája. Mi ezzel kapcsolatban az AfD álláspontja?
A német lakosság a legjobban indoktrinált nép a világon. Azt mondják nekik, és bizonyos mértékig már el is hitték, hogy ők követték el a valaha volt legsúlyosabb bűnöket, és folyamatosan meg kell váltaniuk magukat azzal, hogy az egész világot a vállukon cipelik, mint a görög Atlasz, akit erre ítéltek vétkei miatt.
Fontos felismerni, hogy a nem európai országokból származó bevándorlás teljesen törvénytelenül zajlott. Az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény értelmében csak azoknak a bevándorlóknak kellene ideiglenes menedékjogot adni, akik bizonyítani tudják, hogy hazájukban büntetőeljárás alá kerültek, és csak akkor, ha közvetlenül egy nem biztonságos országból érkeznek. Ráadásul az egyezmény az ideiglenes védelemre, nem pedig a bevándorlásra vagy a végleges letelepedésre vonatkozik. Nagyjából ugyanez vonatkozik az uniós jogra is. Ha a német és más uniós kormányok megfelelően alkalmazták volna a nemzetközi és az uniós jogot, akkor az EU-ba érkező bevándorlók száma a tényleges számnak csak a töredéke lenne. Ráadásul szinte minden bevándorlót vissza lehetne küldeni, amint megszűnnének a menedékjog megadásának feltételei. Ez vonatkozik a szíriai menekültekre és az összes afrikai migránsra. A valóság az, hogy Merkel német kancellár szándékosan támogatta a tömeges bevándorlást, és eközben egyszerűen figyelmen kívül hagyta a nemzetközi és az uniós jogot. Politikájának költségei évente több száz milliárd euróra rúgnak.
Ebből következik, hogy a migrációt nagyon alacsony szintre lehetne csökkenteni, ha a nemzetközi jogot szigorúan alkalmaznák. Ez az AfD álláspontja. Ha emellett segíteni akarnak a valódi menekülteken, akkor ennek a saját hazájukban vagy annak közelében kell történnie, ahol az uniós adófizetőkre háruló költségek töredékéért menedéket kaphatnak, amint Európába érnek.
Ha a Gunnar Beck által elmondottakat összevetnénk akár Németország, akár más uniós ország, mondjuk harminc évvel ezelőtti politikájával, akkor az látszana, hogy a mai AfD politikája teljes egészében megfelel az akkori fősodornak, napjainkban azonban az AfD-t kikiáltották szélsőjobboldalinak, fasisztának és olyan szélsőségnek, amelynek tagjait a német alkotmányvédelmi hivatal (AVH) titkosszolgálati megfigyelés alá helyezett. A megfigyelésre titkos ügynököket is alkalmazhatnak, lehallgathatják a telefonokat, és ellenőrizhetik az e-maileket. Talán nem túlságosan elmarasztalható az, aki némi hasonlóságot vesz észre a harmincas évek Németországával.
Mivel a Zöldek ma királycsináló pozícióban vannak, Németország és ezáltal az unió politikáját a következő években mindenképpen az általuk képviselt irracionalitás fogja meghatározni, emiatt a már meglévő politikai és gazdaságpolitikai viták kiéleződése borítékolható. Nekünk nem marad más, mint megpróbálni összefogni azokkal az országokkal, ahol a józan ész még nem veszett el teljesen.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)