 | Európa nehéz időket él át, és valószínűleg még nehezebbek következnek, amit teljes egészében az Európai Unió vezetésének alkalmatlanságából fakad, legalábbis arra való alkalmatlanságából, hogy az európai lakosság érdekeit képviselje. |
Ugyanakkor, ha kisebbségben is, de vannak olyan európai erők, pártok, politikusok, civil szerveztek, amelyek a józanság álláspontjára helyezkednek, és mindegyik a maga helyén igyekszik ezt a józan álláspontot érvényesíteni. Nincs ez másképp a páneurópai mozgalomban sem.
Ezt a mozgalmat Richard Coudenhove-Kalergi indította el 1923-ban. Kalergit mindenekelőtt az motiválta, hogy világosan látta: az első világháborút lezáró békeszerződések oly mértékben átgondolatlanok, és ellenére vannak a józan észnek, hogy szinte biztosan egy következő háborúhoz fognak vezetni. E tekintetben Magyarországot is említi, mint amellyel – kielégítve a környező országok valamennyi követelését – leginkább elbánt a békeszerződés.
Mostanában Kalergit mint a jelenlegi föderalista elképzelések előfutárát emlegetik, ami annyiban igaz is, hogy Kalergi is egyesült Európáról, európai föderációról, európai egyesült államokról beszélt, de műveit elolvasva világosan látszik, hogy gondolkodását egy világ választja el a mai európai vezetés által képviselt gondolkodástól. Az európai kultúrát az antikvitásból és a kereszténységből vezeti le, elemzéseiben bő teret szán az európai és a nemzeti identitás összetevői elemzésének. Azt mondja, hogy minden modern művészet Európában nemzeti, ennél fogva mindenki, aki tiszteletet érez a szellem iránt, tiszteletet kell hogy érezzen a nemzeti ideák iránt is. De ha egyenként megvizsgáljuk az egyes országok nemzeti ideáinak, identitásainak összetevőit, megtaláljuk bennük a közös európait, ami csak ránk, az európai kultúrkörre jellemző.
Kalergi tehát azt akarta egyesíteni Európában, ami közös örökség, és nem egy erőszakkal létrehozott birodalmat képzelt el. A Magyar Páneurópai Unió is ebben az eredeti szellemben gondolkodik, és heves vitában áll a mozgalmon belül azokkal, akik Kalergi elképzeléseit egy központosított európai birodalom megteremtésére akarják felhasználni. A vitára jellemző és nagyon tanulságos, hogy hogyan reagáltak a mozgalom egyes tagjai a Magyar Páneurópai Unió egy nemrég elfogadott nyilatkozatára, amely részben az Európa jövőjéről most folyó vitára, részben az orosz–ukrán háborúra reagált. A Magyar Páneurópai Unió elnöke, Aba Béla által jelzett Európa jövője: háború vagy béke címet viselő nyilatkozat – többek között – a következőket mondja:
„Az európai helyzet alakulását tekintve a Magyar Páneurópai Unió szükségesnek látja, hogy a páneurópai mozgalom eredeti szellemiségének megfelelően felhívja a figyelmet arra, hogy Európa veszélyes úton jár, amely ellenkezik azzal a szellemiséggel és szándékkal, amelynek jegyében az első világháború után a páneurópai mozgalom megalakult. Az első világháború utáni Európa szétzilált körülménye között Richard Coudenhove-Kalergi a páneurópai mozgalom kezdeményezésével a jövendő európai háborúkat igyekezett megakadályozni, és hasonló a helyzet most is.
Európa – akarata ellenére – egyre inkább belesodródik egy olyan háborúba, amely nem európai érdekek miatt tört ki, nem európai érdekeket szolgál, ugyanakkor Európának fogja a legnagyobb kárt okozni, mind gazdasági értelemben, mind emberveszteség tekintetében, hiszen Ukrajna és Oroszország is európai ország.
Szeretnénk emlékeztetni rá, hogy a mai háború közvetlen előzménye az a 2008-as NATO-határozat, amely, a Gorbacsovnak tett amerikai és német ígéretek és az Európai Gazdasági Közösség alapító államai, Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok ellenkezése ellenére felajánlotta a NATO-tagságot Ukrajnának. Európának nem fűződik érdeke, sőt Európa érdekei ellen van annak a geopolitikai doktrínának a végrehajtása, amelyet Brzezinski a The Great Chessboard című könyvében, a RAND Corporation pedig a Extending Russia: Competing from Advantageous Ground nevű – az amerikai hadügyminisztérium megrendelésére készült – tanulmányában felvázolt.
A Magyar Páneurópa Unió és a magyar emberek mélységesen együtt éreznek a háború áldozataival és mindazokkal, akiknek a háború sújtotta területekről menekülniük kell. Ukrajna felől ezidáig több mint 700 000 menekült lépte át a magyar határt! A Magyar Kormány és a civil szervezetek mindent megtesznek a humanitárius katasztrófa áldozatainak megsegítéséért, és a Magyar Páneurópa Unió is részt vesz a menekültek segítésében azzal, hogy tagjaink adományaiból alapot teremtve, gyermekes családok elszállásolását, élelmezési, iskolai és egészségügyi ellátását is megszervezte.”
A nyilatkozat elutasítása a nyugati szervezetek részéről elég egyértelmű volt, ebből ki lehet emelni azt, amit Rainhard Kloucek, az osztrák páneurópai mozgalom főtitkára írt, aki először is kritizálta, hogy a magyar mozgalom kiáll a nemzetállamok együttműködése mellett (szemben a birodalmi elképzelésekkel), de legélesebben az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos álláspontot támadta:
„Érdekes az az állítás miszerint Gorbacsov ígéretet kapott arra, hogy Ukrajna soha nem lehet NATO-tag. Ez egy teljesen új értelmezése egy olyan állításnak, amelyet az összeesküvés-fantáziák támogatói, a putyinisták, a régi kommunisták és az új Európa- és Amerika-ellenes nacionalisták többször is kiemeltek. Ezzel az állítólagos ígérettel kapcsolatban az a gyakori állítás, hogy Gorbacsovnak akkoriban azt ígérték, hogy a NATO nem fog keletebbre terjeszkedni… A tény az, hogy ez az ígéret soha nem létezett.
A történelmi tények egyértelműek. És az is teljesen logikus, hogy ilyen ígéret soha nem létezett, sőt az is teljesen logikus, hogy ilyen ígéret soha nem létezhetett… Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy az orosz narratívák, az orosz dezinformáció eltántorítson bennünket attól, hogy egyértelmű álláspontot foglaljunk el Ukrajnával kapcsolatban… Ukrajna megérdemli a teljes támogatásunkat, mivel az Oroszország által indított, megsemmisítő háború nemcsak Ukrajna védelmében, hanem Európa védelmében is háború.
A választás a nyugati demokrácia és a keleti despotizmus között van.” A Magyar Páneurópai Unió egy terjedelmes viszontválaszában idézte azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy az amerikai külügyminiszter, James Baker szájából elhangzott, hogy ha az egyesített Németország a NATO tagja maradhat, akkor a NATO egy centit sem mozdul kelet felé. A válasz az olyan minősítésekre, mint putyinisták, nacionalisták, összeesküvés-fantáziák támogatói nem tért ki, de ezek a jelzők mutatják, hogy a magyar mozgalomnak milyen körülmények között kell védenie az álláspontját.
Kloucek válaszából egy gondolatot érdemes kiemelni és értelmezni. „Ukrajna megérdemli a teljes támogatásunkat” – mondja. Mit jelent ez a jelenlegi háborúban? Pusztán fegyverek szállítását, ami azt eredményezi, hogy még több ukrán (és orosz) fog meghalni, vagy esetleg katonákat is küldene, ha nem is osztrákokat, mert ugye, Ausztria jelenleg semleges ország, hanem – mondjuk – németeket, lengyeleket, magyarokat, és annak mi lenne a végeredménye?
Azt gondolom, hogy e rövid idézetekből is látszik, hogy az unió meghatározó politikai erőit a tudatlanság, a doktrinerség és a következmények mérlegelésének teljes hiánya jellemzi, ami a jelen fejlemények logikája szerint akár egy atomháborúig is elvezethet. A Magyar Páneurópai Uniónak és magasabb szinten Magyarországnak csekély súlya van csupán, hogy józanságra bírja az unió vezetőit, de mindenkinek, minden poszton a sokszoros túlerővel szemben fel kell lépnie azért, hogy a katasztrófát, amelynek irányába az unió vezetői taszigálnak bennünket, el lehessen hárítani.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap
Ezt a mozgalmat Richard Coudenhove-Kalergi indította el 1923-ban. Kalergit mindenekelőtt az motiválta, hogy világosan látta: az első világháborút lezáró békeszerződések oly mértékben átgondolatlanok, és ellenére vannak a józan észnek, hogy szinte biztosan egy következő háborúhoz fognak vezetni. E tekintetben Magyarországot is említi, mint amellyel – kielégítve a környező országok valamennyi követelését – leginkább elbánt a békeszerződés.
Mostanában Kalergit mint a jelenlegi föderalista elképzelések előfutárát emlegetik, ami annyiban igaz is, hogy Kalergi is egyesült Európáról, európai föderációról, európai egyesült államokról beszélt, de műveit elolvasva világosan látszik, hogy gondolkodását egy világ választja el a mai európai vezetés által képviselt gondolkodástól. Az európai kultúrát az antikvitásból és a kereszténységből vezeti le, elemzéseiben bő teret szán az európai és a nemzeti identitás összetevői elemzésének. Azt mondja, hogy minden modern művészet Európában nemzeti, ennél fogva mindenki, aki tiszteletet érez a szellem iránt, tiszteletet kell hogy érezzen a nemzeti ideák iránt is. De ha egyenként megvizsgáljuk az egyes országok nemzeti ideáinak, identitásainak összetevőit, megtaláljuk bennük a közös európait, ami csak ránk, az európai kultúrkörre jellemző.
Kalergi tehát azt akarta egyesíteni Európában, ami közös örökség, és nem egy erőszakkal létrehozott birodalmat képzelt el. A Magyar Páneurópai Unió is ebben az eredeti szellemben gondolkodik, és heves vitában áll a mozgalmon belül azokkal, akik Kalergi elképzeléseit egy központosított európai birodalom megteremtésére akarják felhasználni. A vitára jellemző és nagyon tanulságos, hogy hogyan reagáltak a mozgalom egyes tagjai a Magyar Páneurópai Unió egy nemrég elfogadott nyilatkozatára, amely részben az Európa jövőjéről most folyó vitára, részben az orosz–ukrán háborúra reagált. A Magyar Páneurópai Unió elnöke, Aba Béla által jelzett Európa jövője: háború vagy béke címet viselő nyilatkozat – többek között – a következőket mondja:
„Az európai helyzet alakulását tekintve a Magyar Páneurópai Unió szükségesnek látja, hogy a páneurópai mozgalom eredeti szellemiségének megfelelően felhívja a figyelmet arra, hogy Európa veszélyes úton jár, amely ellenkezik azzal a szellemiséggel és szándékkal, amelynek jegyében az első világháború után a páneurópai mozgalom megalakult. Az első világháború utáni Európa szétzilált körülménye között Richard Coudenhove-Kalergi a páneurópai mozgalom kezdeményezésével a jövendő európai háborúkat igyekezett megakadályozni, és hasonló a helyzet most is.
Európa – akarata ellenére – egyre inkább belesodródik egy olyan háborúba, amely nem európai érdekek miatt tört ki, nem európai érdekeket szolgál, ugyanakkor Európának fogja a legnagyobb kárt okozni, mind gazdasági értelemben, mind emberveszteség tekintetében, hiszen Ukrajna és Oroszország is európai ország.
Szeretnénk emlékeztetni rá, hogy a mai háború közvetlen előzménye az a 2008-as NATO-határozat, amely, a Gorbacsovnak tett amerikai és német ígéretek és az Európai Gazdasági Közösség alapító államai, Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok ellenkezése ellenére felajánlotta a NATO-tagságot Ukrajnának. Európának nem fűződik érdeke, sőt Európa érdekei ellen van annak a geopolitikai doktrínának a végrehajtása, amelyet Brzezinski a The Great Chessboard című könyvében, a RAND Corporation pedig a Extending Russia: Competing from Advantageous Ground nevű – az amerikai hadügyminisztérium megrendelésére készült – tanulmányában felvázolt.
A Magyar Páneurópa Unió és a magyar emberek mélységesen együtt éreznek a háború áldozataival és mindazokkal, akiknek a háború sújtotta területekről menekülniük kell. Ukrajna felől ezidáig több mint 700 000 menekült lépte át a magyar határt! A Magyar Kormány és a civil szervezetek mindent megtesznek a humanitárius katasztrófa áldozatainak megsegítéséért, és a Magyar Páneurópa Unió is részt vesz a menekültek segítésében azzal, hogy tagjaink adományaiból alapot teremtve, gyermekes családok elszállásolását, élelmezési, iskolai és egészségügyi ellátását is megszervezte.”
A nyilatkozat elutasítása a nyugati szervezetek részéről elég egyértelmű volt, ebből ki lehet emelni azt, amit Rainhard Kloucek, az osztrák páneurópai mozgalom főtitkára írt, aki először is kritizálta, hogy a magyar mozgalom kiáll a nemzetállamok együttműködése mellett (szemben a birodalmi elképzelésekkel), de legélesebben az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos álláspontot támadta:
„Érdekes az az állítás miszerint Gorbacsov ígéretet kapott arra, hogy Ukrajna soha nem lehet NATO-tag. Ez egy teljesen új értelmezése egy olyan állításnak, amelyet az összeesküvés-fantáziák támogatói, a putyinisták, a régi kommunisták és az új Európa- és Amerika-ellenes nacionalisták többször is kiemeltek. Ezzel az állítólagos ígérettel kapcsolatban az a gyakori állítás, hogy Gorbacsovnak akkoriban azt ígérték, hogy a NATO nem fog keletebbre terjeszkedni… A tény az, hogy ez az ígéret soha nem létezett.
A történelmi tények egyértelműek. És az is teljesen logikus, hogy ilyen ígéret soha nem létezett, sőt az is teljesen logikus, hogy ilyen ígéret soha nem létezhetett… Fontos, hogy ne hagyjuk, hogy az orosz narratívák, az orosz dezinformáció eltántorítson bennünket attól, hogy egyértelmű álláspontot foglaljunk el Ukrajnával kapcsolatban… Ukrajna megérdemli a teljes támogatásunkat, mivel az Oroszország által indított, megsemmisítő háború nemcsak Ukrajna védelmében, hanem Európa védelmében is háború.
A választás a nyugati demokrácia és a keleti despotizmus között van.” A Magyar Páneurópai Unió egy terjedelmes viszontválaszában idézte azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy az amerikai külügyminiszter, James Baker szájából elhangzott, hogy ha az egyesített Németország a NATO tagja maradhat, akkor a NATO egy centit sem mozdul kelet felé. A válasz az olyan minősítésekre, mint putyinisták, nacionalisták, összeesküvés-fantáziák támogatói nem tért ki, de ezek a jelzők mutatják, hogy a magyar mozgalomnak milyen körülmények között kell védenie az álláspontját.
Kloucek válaszából egy gondolatot érdemes kiemelni és értelmezni. „Ukrajna megérdemli a teljes támogatásunkat” – mondja. Mit jelent ez a jelenlegi háborúban? Pusztán fegyverek szállítását, ami azt eredményezi, hogy még több ukrán (és orosz) fog meghalni, vagy esetleg katonákat is küldene, ha nem is osztrákokat, mert ugye, Ausztria jelenleg semleges ország, hanem – mondjuk – németeket, lengyeleket, magyarokat, és annak mi lenne a végeredménye?
Azt gondolom, hogy e rövid idézetekből is látszik, hogy az unió meghatározó politikai erőit a tudatlanság, a doktrinerség és a következmények mérlegelésének teljes hiánya jellemzi, ami a jelen fejlemények logikája szerint akár egy atomháborúig is elvezethet. A Magyar Páneurópai Uniónak és magasabb szinten Magyarországnak csekély súlya van csupán, hogy józanságra bírja az unió vezetőit, de mindenkinek, minden poszton a sokszoros túlerővel szemben fel kell lépnie azért, hogy a katasztrófát, amelynek irányába az unió vezetői taszigálnak bennünket, el lehessen hárítani.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap