Jelenlegi előrejelzései szerint jövőre az európai parlamenti képviselők valamivel több mint a fele lecserélődik. A következő Európai Parlament a jelenlegihez képest valószínűleg még polarizáltabb és széttagoltabb lesz, ami azt jelenti, hogy az egyes érdekcsoportoknak egyre több döntéshozót kell majd meggyőzniük a számukra kedvező eredmények elérése érdekében.
A szakértők már most megpróbálják kitalálni, hogy kik lehetnek a következő parlament erős emberei. EU Matrix szerint például a német Szabad Demokrata Párt (FDP) jelöltje, Marie-Agnes Strack-Zimmermann fontos szerepet fog játszani az EU védelmi és külpolitikájának alakításában. Az ugyancsak német Christine Singer az agrárkérdésekben lehet hangadó.
Az Európai Parlamenten belüli fokozódó széttagoltság miatt a nagyobb frakciók bizonyos kérdések eldöntése érdekében egyre jobban rá lesznek szorulva a kisebb parlamenti csoportok megnyerésére. Az erősödő polarizáció – különösen a vitatott szabályozási területeken – a politikai csoportok belső kohézióját is érinteni fogja, emiatt a döntéshozatal megnehezedik, lelassul. Például a Renew Europe (Európa Megújítása) csoport esetében egy legutóbbi szavazás alkalmával a csoport tagjainak negyven százaléka tért el (nemzeti érdekei mentén) a frakció főirányától. Kisebb mértékben hasonló törésvonalak figyelhetők meg más képviselőcsoportokban is, például az Európai Néppártban és a szocialista frakcióban is.
Az EU Matrix előrejelzése szerint nemcsak a képviselők jelentős része változik meg, de nagymértékben lecserélődnek az Európai Bizottság képviselői is, a huszonhét biztosból mindössze nyolc olyan van, aki az új bizottságban is valószínűleg benne lesz. Ilyen például Ursula von der Leyen bizottsági elnök, a lett Valdis Dombrovskis, aki az emberbarát gazdaságért (An Economy that Works for People) felelős és a horvát Dubravka Suica, aki a demokráciával és demográfiával foglalkozik. Az európai zöldátmenettel foglalkozó Frans Timmermans már le is mondott a posztjáról, és szinte biztosan ki fog esni az európai értékekkel és átláthatósággal foglalkozó cseh Vera Jourová, mert bár Brüsszel szemében kétségtelenül jól teljesített (például a Magyarország elleni intézkedések szorgalmazásában), ám otthon pártja ellenzékben van, és a cseh kormánnyal sincs különösebben jó viszonya. Az ő hiányát Magyarországon kevesen fogják sajnálni, de ne legyen kétségünk afelől, hogy Brüsszel mindent megtesz majd, hogy hasonló kaliberű politikussal pótolja.
Az EU Matrix szerint a bizottság magyar tagja, Várhelyi Olivér biztosan nem lesz ott a következő bizottságban, nem mintha kormányzati pozícióban lévő pártja ne ajánlaná, hanem azért, mert az Európai Parlament nem fogja elfogadni. Az EU Matrix senki másnál nem indokolta egy biztos kiesését ily módon, az újrajelölés elmaradását általában az otthoni politikai viszonyok változásával vagy a biztos egyéni körülményeivel indokolták. Az intézet által megelőlegezett parlamenti döntés nem Várhelyi Olivér személyének vagy tevékenységének szól, valószínűleg a parlament Magyarország-ellenes beállítottságát vették számításba.
A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztosok kétharmadának lecserélődése a politikai lobbisták kapcsolatrendszerét is érinteni fogja, mivel kulcsfontosságú főigazgatóságokon elveszthetik politikai szövetségeseiket, és személyi hálójukat újra kell majd szőniük. E tekintetben egyébként a kutatóintézet a saját szolgálatait is ajánlja, olyan elemzéseket, amelyek jó előre jelezhetik a potenciálisan megválasztható döntéshozók politikai irányultságát.
Érdekes módon az EU Matrix azt is felveti, hogy az ECR (Európai Konzervatívok és Reformisták) parlamenti csoport 2024-ben erős helyzetben lehet ahhoz, hogy szerepet játsszon a következő bizottság tárcáinak elosztásában. Azzal érvelnek, hogy az olasz kormány, amelynek pártja, az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia) az ECR-ben jelentős súllyal szerepel, egyre közelebb kerül az Európai Néppárthoz, és igyekszik magát olyan partnerként feltüntetni, akivel uniós szinten érdemes együttműködni. Ha a másik erős ECR-hez tartozó párt, a lengyel PiS hatalmon marad az ősszel esedékes hazai választások után, akkor az ECR politikai családot a kormányközi tárgyalások során nehéz lesz figyelmen kívül hagyni.
Ide kapcsolódik, hogy a Politico készített egy felmérést a Brüsszelben legbefolyásosabb negyven vezetőről, amelyben Thanasis Bakolas európai néppárti főtitkárral kapcsolatban azt mondja, hogy a főtitkár távolodik az Európai Néppárt eddigi legfőbb szövetségesétől, a szocialistáktól, és nyit a jobboldal felé. A Politico szerint a görög nemzetiségű Bakolas nehéz feladata a közeljövőben az lesz, hogy az EPP hagyományos (radikális) tagjait kordában tartsa, miközben az EPP Giorgia Meloni pártja és más potenciális jobboldali pártok felé fordul.
A folyamatos felmérések tehát azt mutatják, hogy az európai politikai térben jobbratolódás várható. Ez érzékelhető lesz az Európai Parlamentben, de kevéssé az Európai Bizottságban, mert a biztosok kiválasztása egy kettős szűrőn megy keresztül: egyszer az egyes országok kormányai ajánlanak biztosokat, utána meg azt az Európai Parlament mond véleményt. Még jobbratolódás esetén is nehéz elképzelni, hogy az unió meghatározó országai (mindenekelőtt Németország) ne a jelenleg megismert kurzusnak megfelelően választanák ki az unió leendő vezetőit. De ha lenne is e tekintetben jobbratolódás, azt a parlament kaszálná el, mert ott megmarad a kétharmados balliberális többség, amely az eddigiekhez hasonló politikát fog folytatni.
Fel lehetne vetni, hogy a sorozatos politikai kudarcok, értve ez alatt a hanyatló gazdaságot, az elhibázott vagy inkább eleve irracionális klímapolitikát, a bevándorlás támogatását az integráció totális csődje mellett az elszegényedést, a növekvő társadalmi különbségeket és nem utolsósorban az orosz–ukrán háború kapcsán elfogadott és elsősorban Európát sújtó szankciókat, a közvélemény radikálisabban jobbra fordul. Ez a változás bekövetkezhet, de ez nem fog tükröződni az Európát uraló ideológia és politika megváltozásában.
Szavazzanak ugyanis bárkire az európai polgárok, a megválasztott politikusok – mint ahogy azt több felmérés is mutatja – nem a választók akaratát hajtják végre, hanem azokét, akik kézben tartják a hatalmi gépezet legfőbb intézményeit. E hatalmi gépezetbe sorolhatók a nagy multinacionális vállalatok és pénzügyi alapok, a nemzetközi pénzügyi intézmények, egyetemek, civil szervezetnek álcázott politikai rohamcsapatok és nem utolsósorban a média.
A demokratikus világban tehát nem képzelhető el olyan politikai összeomlás, mint amilyent a valamikori szocialista táborban tapasztaltunk, mert a tényleges hatalom magántulajdonban van, amelynek sérthetetlensége a demokratikus rendszerek alapja.
Az EPP törekvése, hogy Meloni pártjának bevonásával egyrészt pótolja a saját kieső képviselőit, másrészt megakadályozza, hogy az Európai Parlamentben egy jelentősebb méretű, hagyományos értékeket képviselő frakció jöjjön létre, teljesen érthető. Kérdés, hogy ez Meloninak megéri-e, hiszen az eredmény szinte biztosan nem az EPP felfogásának józanabb irányba fordulása, hanem a parlamenti józanság gyengítése lesz.
Jó lenne, ha Meloni nem hallgatna az őt hívó szirénhangokra, hanem inkább egy széles ellenzéki frakció létrehozását szorgalmazná, ahol a tagadás, az unió jelenlegi irracionális politikájának elutasítása lenne a vezérfonal. Jó esetben pedig idővel Brüsszel mai világát meg tudná dönteni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Magyar Nemzet
A szakértők már most megpróbálják kitalálni, hogy kik lehetnek a következő parlament erős emberei. EU Matrix szerint például a német Szabad Demokrata Párt (FDP) jelöltje, Marie-Agnes Strack-Zimmermann fontos szerepet fog játszani az EU védelmi és külpolitikájának alakításában. Az ugyancsak német Christine Singer az agrárkérdésekben lehet hangadó.
Az Európai Parlamenten belüli fokozódó széttagoltság miatt a nagyobb frakciók bizonyos kérdések eldöntése érdekében egyre jobban rá lesznek szorulva a kisebb parlamenti csoportok megnyerésére. Az erősödő polarizáció – különösen a vitatott szabályozási területeken – a politikai csoportok belső kohézióját is érinteni fogja, emiatt a döntéshozatal megnehezedik, lelassul. Például a Renew Europe (Európa Megújítása) csoport esetében egy legutóbbi szavazás alkalmával a csoport tagjainak negyven százaléka tért el (nemzeti érdekei mentén) a frakció főirányától. Kisebb mértékben hasonló törésvonalak figyelhetők meg más képviselőcsoportokban is, például az Európai Néppártban és a szocialista frakcióban is.
Az EU Matrix előrejelzése szerint nemcsak a képviselők jelentős része változik meg, de nagymértékben lecserélődnek az Európai Bizottság képviselői is, a huszonhét biztosból mindössze nyolc olyan van, aki az új bizottságban is valószínűleg benne lesz. Ilyen például Ursula von der Leyen bizottsági elnök, a lett Valdis Dombrovskis, aki az emberbarát gazdaságért (An Economy that Works for People) felelős és a horvát Dubravka Suica, aki a demokráciával és demográfiával foglalkozik. Az európai zöldátmenettel foglalkozó Frans Timmermans már le is mondott a posztjáról, és szinte biztosan ki fog esni az európai értékekkel és átláthatósággal foglalkozó cseh Vera Jourová, mert bár Brüsszel szemében kétségtelenül jól teljesített (például a Magyarország elleni intézkedések szorgalmazásában), ám otthon pártja ellenzékben van, és a cseh kormánnyal sincs különösebben jó viszonya. Az ő hiányát Magyarországon kevesen fogják sajnálni, de ne legyen kétségünk afelől, hogy Brüsszel mindent megtesz majd, hogy hasonló kaliberű politikussal pótolja.
Az EU Matrix szerint a bizottság magyar tagja, Várhelyi Olivér biztosan nem lesz ott a következő bizottságban, nem mintha kormányzati pozícióban lévő pártja ne ajánlaná, hanem azért, mert az Európai Parlament nem fogja elfogadni. Az EU Matrix senki másnál nem indokolta egy biztos kiesését ily módon, az újrajelölés elmaradását általában az otthoni politikai viszonyok változásával vagy a biztos egyéni körülményeivel indokolták. Az intézet által megelőlegezett parlamenti döntés nem Várhelyi Olivér személyének vagy tevékenységének szól, valószínűleg a parlament Magyarország-ellenes beállítottságát vették számításba.
A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztosok kétharmadának lecserélődése a politikai lobbisták kapcsolatrendszerét is érinteni fogja, mivel kulcsfontosságú főigazgatóságokon elveszthetik politikai szövetségeseiket, és személyi hálójukat újra kell majd szőniük. E tekintetben egyébként a kutatóintézet a saját szolgálatait is ajánlja, olyan elemzéseket, amelyek jó előre jelezhetik a potenciálisan megválasztható döntéshozók politikai irányultságát.
Érdekes módon az EU Matrix azt is felveti, hogy az ECR (Európai Konzervatívok és Reformisták) parlamenti csoport 2024-ben erős helyzetben lehet ahhoz, hogy szerepet játsszon a következő bizottság tárcáinak elosztásában. Azzal érvelnek, hogy az olasz kormány, amelynek pártja, az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia) az ECR-ben jelentős súllyal szerepel, egyre közelebb kerül az Európai Néppárthoz, és igyekszik magát olyan partnerként feltüntetni, akivel uniós szinten érdemes együttműködni. Ha a másik erős ECR-hez tartozó párt, a lengyel PiS hatalmon marad az ősszel esedékes hazai választások után, akkor az ECR politikai családot a kormányközi tárgyalások során nehéz lesz figyelmen kívül hagyni.
Ide kapcsolódik, hogy a Politico készített egy felmérést a Brüsszelben legbefolyásosabb negyven vezetőről, amelyben Thanasis Bakolas európai néppárti főtitkárral kapcsolatban azt mondja, hogy a főtitkár távolodik az Európai Néppárt eddigi legfőbb szövetségesétől, a szocialistáktól, és nyit a jobboldal felé. A Politico szerint a görög nemzetiségű Bakolas nehéz feladata a közeljövőben az lesz, hogy az EPP hagyományos (radikális) tagjait kordában tartsa, miközben az EPP Giorgia Meloni pártja és más potenciális jobboldali pártok felé fordul.
A folyamatos felmérések tehát azt mutatják, hogy az európai politikai térben jobbratolódás várható. Ez érzékelhető lesz az Európai Parlamentben, de kevéssé az Európai Bizottságban, mert a biztosok kiválasztása egy kettős szűrőn megy keresztül: egyszer az egyes országok kormányai ajánlanak biztosokat, utána meg azt az Európai Parlament mond véleményt. Még jobbratolódás esetén is nehéz elképzelni, hogy az unió meghatározó országai (mindenekelőtt Németország) ne a jelenleg megismert kurzusnak megfelelően választanák ki az unió leendő vezetőit. De ha lenne is e tekintetben jobbratolódás, azt a parlament kaszálná el, mert ott megmarad a kétharmados balliberális többség, amely az eddigiekhez hasonló politikát fog folytatni.
Fel lehetne vetni, hogy a sorozatos politikai kudarcok, értve ez alatt a hanyatló gazdaságot, az elhibázott vagy inkább eleve irracionális klímapolitikát, a bevándorlás támogatását az integráció totális csődje mellett az elszegényedést, a növekvő társadalmi különbségeket és nem utolsósorban az orosz–ukrán háború kapcsán elfogadott és elsősorban Európát sújtó szankciókat, a közvélemény radikálisabban jobbra fordul. Ez a változás bekövetkezhet, de ez nem fog tükröződni az Európát uraló ideológia és politika megváltozásában.
Szavazzanak ugyanis bárkire az európai polgárok, a megválasztott politikusok – mint ahogy azt több felmérés is mutatja – nem a választók akaratát hajtják végre, hanem azokét, akik kézben tartják a hatalmi gépezet legfőbb intézményeit. E hatalmi gépezetbe sorolhatók a nagy multinacionális vállalatok és pénzügyi alapok, a nemzetközi pénzügyi intézmények, egyetemek, civil szervezetnek álcázott politikai rohamcsapatok és nem utolsósorban a média.
A demokratikus világban tehát nem képzelhető el olyan politikai összeomlás, mint amilyent a valamikori szocialista táborban tapasztaltunk, mert a tényleges hatalom magántulajdonban van, amelynek sérthetetlensége a demokratikus rendszerek alapja.
Az EPP törekvése, hogy Meloni pártjának bevonásával egyrészt pótolja a saját kieső képviselőit, másrészt megakadályozza, hogy az Európai Parlamentben egy jelentősebb méretű, hagyományos értékeket képviselő frakció jöjjön létre, teljesen érthető. Kérdés, hogy ez Meloninak megéri-e, hiszen az eredmény szinte biztosan nem az EPP felfogásának józanabb irányba fordulása, hanem a parlamenti józanság gyengítése lesz.
Jó lenne, ha Meloni nem hallgatna az őt hívó szirénhangokra, hanem inkább egy széles ellenzéki frakció létrehozását szorgalmazná, ahol a tagadás, az unió jelenlegi irracionális politikájának elutasítása lenne a vezérfonal. Jó esetben pedig idővel Brüsszel mai világát meg tudná dönteni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Magyar Nemzet