Jövőre európai parlamenti választások lesznek és éppen ideje, hogy a konzervatív erők összefogjanak, hogy jó eredményeket elérve lehetőségük legyen arra, hogy Brüsszel irracionális politikáját valamelyest módosítsák. Teljes áttörésre még nincs lehetőség, ne is áltassuk magunkat, de ahogy a brüsszeli politika csődje minden tekintetben (de főleg gazdasági téren) egyre nyilvánvalóbb lesz, úgy nyílik alkalom arra, hogy ezt a politikát megkérdőjelezzük, amit nagymértékben elősegíthet, ha a következő Európai Parlamentben minél több konzervatív értékeket valló képviselő kerül be.
A lehetséges konzervatív álláspontok feltárása és népszerűsítése érdekében felkerestem az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) egyik európai parlamenti képviselőjét, Harald Vilimskyt, aki az FPÖ társ-főtitkára és egyben az Identitás és Demokrácia frakció tagja, és feltettem neki néhány, Európa és ezen belül a konzervatív tábor szempontjából fontos kérdést.
Az első kérdésem Európa geopolitikai helyzetével volt kapcsolatos. Ausztria és Magyarország kis ország, kevés beleszólásunk van a világpolitika alakulásába. Ennek ellenére lehet véleményünk és elképzelésünk arról, hogy milyen geopolitikai rendszer lenne előnyös Európa és különösen a mi országaink számára. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy a nagy országok geopolitikusai, mint például a skót Halford Mackinder, az amerikai Nicholas Spykman, majd a múlt század kilencvenes éveiben Zbigniew Brzezinski és az orosz Alexander Dugin olyan geopolitikai rendszert fogalmaztak meg, amely megfelelt az általuk képviselt országok érdekeiknek. Napjainkban nyilván Kínának is megvannak a saját elképzelései. De lehet-e nekünk, európaiaknak és különösen a közép-európaiaknak egy a saját érdekeinknek megfelelő geopolitikai elképzelése?
Vilimsky úr szerint Európának minden téren nagyobb geopolitikai autonómiára van szüksége. Kontinensünk 1945 óta a nagyhatalmak játékszerévé vált, akik a saját érdekeiket a mi érdekeinkké tették. E helyzetből kiszabadulni nehéz, de – mint a jelenlegi helyzet mutatja – szükséges. Nem arra gondol, mint az eurocentristák, az egységes európai államot létrehozni akarók, hogy például létrehoznak egy uniós hadsereget, amely az „EU értékeit” képviseli távoli kontinenseken. Hanem egy olyan védelmi intézményre, amelyben a nemzetállamok alkotmányos jogait tiszteletben tartják. A jelen esetben például Ausztria semlegességét, amely azonban a többi európai állammal egyetértésben képes a külső fenyegetésekkel szembeni védekezésre. Ennek elérése nem feltétlenül a tagállamok méretétől függ, hanem inkább attól az akarattól, hogy ezek az államok megfelelően pozícionálják magukat, különösen az Egyesült Államokkal és Oroszországgal szemben. Ez a „stratégiai autonómia” jelenleg csak a NATO-val valósul meg, ami az Egyesült Államokhoz köti Európát és ezen belül az olyan országokat, mint Ausztria vagy Magyarország.
Vilimsky úr rendszeresen részt vesz a Konzervatív Politikai Akció Konferenciák (CPAC) rendezvényein ezzel kapcsolatban tettem fel neki azt a kérdést, hogy milyen lehetőségeket lát arra, hogy a hagyományos értékek védelmében az európai és amerikai konzervatív pártok és mozgalmak közelebb kerüljenek egymáshoz?
Szerinte ezek a kapcsolatépítő találkozók rendkívül fontosak pártja számára és ezért igyekeznek is minél gyakrabban részt venni rajtuk. Külön öröm számára, hogy a következő találkozóra ismét Budapesten kerül sor és hogy azon Orbán Viktor ismét részt vesz. A konzervatív és hazafias pártok transzatlanti szintű kapcsolatépítésén keresztül mindkét oldalon sokat lehet tanulni. Ez egyfajta inspirációs forrásként is szolgál, hiszen nagyon sok olyan kérdés, ami az Egyesült Államokban napirenden van, még nem érkezett meg Európába. Ausztriában különösen elborzadva nézik, hogy a liberális baloldal hogyan szítja a „transzjogokról” szóló vitát és hogy ennek következtében a hagyományos családok milyen kimondhatatlanul nehéz helyzetbe kerülnek az Egyesült Államokban. Azért fontosak az ilyen rendezvények, különösen európai szinten, hogy közös és egyértelmű jelzést tudjunk küldeni arról, hogy ellenezzük ezt a bohóckodó baloldali-liberális politikát. Az ilyen összejövetelek abban is segítenek, hogy megfelelő ellenlépéseket tudjunk kialakítani.
Az emberek véleményét nagymértékben befolyásolja a média, és a mainstream média Európában és Amerikában is a globalisták kezében van, akiket én euroatlanti háttérhatalomnak szoktam nevezni. De létezik alternatív média is, ahol a konzervatív nézetek teret kaphatnak. Ezzel kapcsolatban azt kérdeztem, hogy az FPÖ-nek vannak-e kapcsolatai ilyen alternatív hírportálokkal, és hogyan lehetne ezekből egy hatékony hálózatot szervezni.
Elmondta, egy ilyen médium európai szintű kiépítéséhez két dologra van szükség: elérhetőségre és sok pénzre. Német nyelvterületen a médiaszektor a baloldal és a liberálisok kezében van. A jelenlegi kormányzati rendszerből is profitálnak, különösen a közmédiából. Mindig vannak kísérletek alternatív média létrehozására, de egy ilyen médiumnak szakmai segítségre lenne szüksége, ami csak az amerikai konzervatív oldalról érkezhet. Az FPÖ e téren önállóan cselekszik: saját televíziójuk van és sokakat elérnek a közösségi médián keresztül, amelyet hosszú évek alatt építettek ki, és amelyet igyekeznek naprakészen tartani. Természetesen fennáll a veszélye annak, hogy bizonyos politikai véleményeket cenzúráznak, ezért a konzervatív és jobboldaliaknak résen kell lenniük, és lehetséges alternatívákat kell találniuk, ahogy Trump is tette.
A következő kérdésem arra irányult, hogy milyen elméleti háttér áll az FPÖ mögött, mert a politikai filozófia, amivel az embereket meg lehet győzni egy párt álláspontjáról, nagyon fontos a választási küzdelmekben.
E kérdésre Vilimsky úr azt válaszolta, hogy pártja, az FPÖ az egyik legrégebbi és legbefolyásosabb párt Ausztriában. Történelmünk az 1848-as polgári forradalomig nyúlik vissza és szabadságharcuk közös a magyarokéval. Van egy politikai akadémiájuk és egy alapítványuk, ahol kialakítják, megvitatják politikai nézeteiket. Hiányzik viszont az, hogy európai szinten tudjanak jelzéseket küldeni, különösen Brüsszel irányába. Nagyon örülnek viszont a Polgári Magyarországért Alapítványnak, amelyik most megfelelő lehetőséget kínál. Azt tervezik, hogy európai szinten is elindítanak egyfajta együttműködést a különböző pártok által létrehozott agytrösztök között, hogy a konzervatív és hazafias politikát európai szinten is erősíteni lehessen.
Végül azt a kérdeztem, hogy az FPÖ hogyan készül fel a jövő évi európai parlamenti választásokra, próbál-e együttműködni hasonló értékrendű pártokkal a választásokra való felkészülésben?
Azt válaszolta, hogy a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ jelenleg ismét egyértelműen az első helyen áll Ausztriában a pártok között. Ennek megfelelően nagyon keményen választási kampányra számítanak. A liberális baloldal és médiája mindent elkövet majd, hogy árthasson az FPÖ-nek. Ennek ellenére optimisták, egyrészt azért, mert 2019-ben látható volt, hogy egy erős, hazafias FPÖ-t nem lehet olyan könnyen tönkretenni, másrészt pedig azért, mert van egy tervük, amit nem adnak fel és ez az összes konzervatív és hazafias párt európai szintű együttműködése. Ez az Uniót központosítani akarók, a föderalisták számára egy rémálom, és ők ezt a rémálmot akarják megvalósítani számukra. Ebben a magyarok és a Fidesz Orbán Viktorral központi szerepet játszhatnak. Orbán az összes jobbközép párt elismert embere, nagyot tud alkotni, és ezzel sokat tud mozdítani európai szinten. Az uniós föderalisták tudják ezt, ezért félnek tőle, ezért támadják Magyarországot, a Fideszt és mindenekelőtt őt.
Megköszönve az interjút én azt gondolom, hogy az elkövetkező időben két dolog lenne fontos a jelenlegi európai tendenciák megváltoztatása szempontjából. Egyrészt a konzervatív pártok és mozgalmak minél szélesebb európai összefogása, másrészt üzenetük minél szélesebb körbe való eljuttatása. Ausztriában jövőre választások lesznek, ha az FPÖ kormányzati pozícióba kerül, egy magyar-osztrák összefogással a konzervatív nézetek terjesztésének Európa-szerte nagy lendületet lehetne adni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Magyar Hírlap
A lehetséges konzervatív álláspontok feltárása és népszerűsítése érdekében felkerestem az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) egyik európai parlamenti képviselőjét, Harald Vilimskyt, aki az FPÖ társ-főtitkára és egyben az Identitás és Demokrácia frakció tagja, és feltettem neki néhány, Európa és ezen belül a konzervatív tábor szempontjából fontos kérdést.
Az első kérdésem Európa geopolitikai helyzetével volt kapcsolatos. Ausztria és Magyarország kis ország, kevés beleszólásunk van a világpolitika alakulásába. Ennek ellenére lehet véleményünk és elképzelésünk arról, hogy milyen geopolitikai rendszer lenne előnyös Európa és különösen a mi országaink számára. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy a nagy országok geopolitikusai, mint például a skót Halford Mackinder, az amerikai Nicholas Spykman, majd a múlt század kilencvenes éveiben Zbigniew Brzezinski és az orosz Alexander Dugin olyan geopolitikai rendszert fogalmaztak meg, amely megfelelt az általuk képviselt országok érdekeiknek. Napjainkban nyilván Kínának is megvannak a saját elképzelései. De lehet-e nekünk, európaiaknak és különösen a közép-európaiaknak egy a saját érdekeinknek megfelelő geopolitikai elképzelése?
Vilimsky úr szerint Európának minden téren nagyobb geopolitikai autonómiára van szüksége. Kontinensünk 1945 óta a nagyhatalmak játékszerévé vált, akik a saját érdekeiket a mi érdekeinkké tették. E helyzetből kiszabadulni nehéz, de – mint a jelenlegi helyzet mutatja – szükséges. Nem arra gondol, mint az eurocentristák, az egységes európai államot létrehozni akarók, hogy például létrehoznak egy uniós hadsereget, amely az „EU értékeit” képviseli távoli kontinenseken. Hanem egy olyan védelmi intézményre, amelyben a nemzetállamok alkotmányos jogait tiszteletben tartják. A jelen esetben például Ausztria semlegességét, amely azonban a többi európai állammal egyetértésben képes a külső fenyegetésekkel szembeni védekezésre. Ennek elérése nem feltétlenül a tagállamok méretétől függ, hanem inkább attól az akarattól, hogy ezek az államok megfelelően pozícionálják magukat, különösen az Egyesült Államokkal és Oroszországgal szemben. Ez a „stratégiai autonómia” jelenleg csak a NATO-val valósul meg, ami az Egyesült Államokhoz köti Európát és ezen belül az olyan országokat, mint Ausztria vagy Magyarország.
Vilimsky úr rendszeresen részt vesz a Konzervatív Politikai Akció Konferenciák (CPAC) rendezvényein ezzel kapcsolatban tettem fel neki azt a kérdést, hogy milyen lehetőségeket lát arra, hogy a hagyományos értékek védelmében az európai és amerikai konzervatív pártok és mozgalmak közelebb kerüljenek egymáshoz?
Szerinte ezek a kapcsolatépítő találkozók rendkívül fontosak pártja számára és ezért igyekeznek is minél gyakrabban részt venni rajtuk. Külön öröm számára, hogy a következő találkozóra ismét Budapesten kerül sor és hogy azon Orbán Viktor ismét részt vesz. A konzervatív és hazafias pártok transzatlanti szintű kapcsolatépítésén keresztül mindkét oldalon sokat lehet tanulni. Ez egyfajta inspirációs forrásként is szolgál, hiszen nagyon sok olyan kérdés, ami az Egyesült Államokban napirenden van, még nem érkezett meg Európába. Ausztriában különösen elborzadva nézik, hogy a liberális baloldal hogyan szítja a „transzjogokról” szóló vitát és hogy ennek következtében a hagyományos családok milyen kimondhatatlanul nehéz helyzetbe kerülnek az Egyesült Államokban. Azért fontosak az ilyen rendezvények, különösen európai szinten, hogy közös és egyértelmű jelzést tudjunk küldeni arról, hogy ellenezzük ezt a bohóckodó baloldali-liberális politikát. Az ilyen összejövetelek abban is segítenek, hogy megfelelő ellenlépéseket tudjunk kialakítani.
Az emberek véleményét nagymértékben befolyásolja a média, és a mainstream média Európában és Amerikában is a globalisták kezében van, akiket én euroatlanti háttérhatalomnak szoktam nevezni. De létezik alternatív média is, ahol a konzervatív nézetek teret kaphatnak. Ezzel kapcsolatban azt kérdeztem, hogy az FPÖ-nek vannak-e kapcsolatai ilyen alternatív hírportálokkal, és hogyan lehetne ezekből egy hatékony hálózatot szervezni.
Elmondta, egy ilyen médium európai szintű kiépítéséhez két dologra van szükség: elérhetőségre és sok pénzre. Német nyelvterületen a médiaszektor a baloldal és a liberálisok kezében van. A jelenlegi kormányzati rendszerből is profitálnak, különösen a közmédiából. Mindig vannak kísérletek alternatív média létrehozására, de egy ilyen médiumnak szakmai segítségre lenne szüksége, ami csak az amerikai konzervatív oldalról érkezhet. Az FPÖ e téren önállóan cselekszik: saját televíziójuk van és sokakat elérnek a közösségi médián keresztül, amelyet hosszú évek alatt építettek ki, és amelyet igyekeznek naprakészen tartani. Természetesen fennáll a veszélye annak, hogy bizonyos politikai véleményeket cenzúráznak, ezért a konzervatív és jobboldaliaknak résen kell lenniük, és lehetséges alternatívákat kell találniuk, ahogy Trump is tette.
A következő kérdésem arra irányult, hogy milyen elméleti háttér áll az FPÖ mögött, mert a politikai filozófia, amivel az embereket meg lehet győzni egy párt álláspontjáról, nagyon fontos a választási küzdelmekben.
E kérdésre Vilimsky úr azt válaszolta, hogy pártja, az FPÖ az egyik legrégebbi és legbefolyásosabb párt Ausztriában. Történelmünk az 1848-as polgári forradalomig nyúlik vissza és szabadságharcuk közös a magyarokéval. Van egy politikai akadémiájuk és egy alapítványuk, ahol kialakítják, megvitatják politikai nézeteiket. Hiányzik viszont az, hogy európai szinten tudjanak jelzéseket küldeni, különösen Brüsszel irányába. Nagyon örülnek viszont a Polgári Magyarországért Alapítványnak, amelyik most megfelelő lehetőséget kínál. Azt tervezik, hogy európai szinten is elindítanak egyfajta együttműködést a különböző pártok által létrehozott agytrösztök között, hogy a konzervatív és hazafias politikát európai szinten is erősíteni lehessen.
Végül azt a kérdeztem, hogy az FPÖ hogyan készül fel a jövő évi európai parlamenti választásokra, próbál-e együttműködni hasonló értékrendű pártokkal a választásokra való felkészülésben?
Azt válaszolta, hogy a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ jelenleg ismét egyértelműen az első helyen áll Ausztriában a pártok között. Ennek megfelelően nagyon keményen választási kampányra számítanak. A liberális baloldal és médiája mindent elkövet majd, hogy árthasson az FPÖ-nek. Ennek ellenére optimisták, egyrészt azért, mert 2019-ben látható volt, hogy egy erős, hazafias FPÖ-t nem lehet olyan könnyen tönkretenni, másrészt pedig azért, mert van egy tervük, amit nem adnak fel és ez az összes konzervatív és hazafias párt európai szintű együttműködése. Ez az Uniót központosítani akarók, a föderalisták számára egy rémálom, és ők ezt a rémálmot akarják megvalósítani számukra. Ebben a magyarok és a Fidesz Orbán Viktorral központi szerepet játszhatnak. Orbán az összes jobbközép párt elismert embere, nagyot tud alkotni, és ezzel sokat tud mozdítani európai szinten. Az uniós föderalisták tudják ezt, ezért félnek tőle, ezért támadják Magyarországot, a Fideszt és mindenekelőtt őt.
Megköszönve az interjút én azt gondolom, hogy az elkövetkező időben két dolog lenne fontos a jelenlegi európai tendenciák megváltoztatása szempontjából. Egyrészt a konzervatív pártok és mozgalmak minél szélesebb európai összefogása, másrészt üzenetük minél szélesebb körbe való eljuttatása. Ausztriában jövőre választások lesznek, ha az FPÖ kormányzati pozícióba kerül, egy magyar-osztrák összefogással a konzervatív nézetek terjesztésének Európa-szerte nagy lendületet lehetne adni.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Magyar Hírlap