Jogilag még lehet csűrni-csavarni, de ezt a választást Trump elvesztette, amit nem is nagyon lehet csodálni, nem annyira az esetlegesen elcsalt voksok, hanem az ellene irányuló iszonyatos propaganda miatt, amely már akkor elkezdődött, amikor 2015-ben feltűnt az elnökségre pályázók körében. E propagandára jellemző a Politico nevű liberális internetes újság cikkcíme még 2015-ből: Trump szörnyű lenne Amerika számára, az Egyesült Államok és Európa magas rangú tisztviselői szerint a republikánus éllovas ostoba (eredetiben moronic). Így kezdődött.
El lehet gondolkodni azon, hogy Európa magas rangú tisztségviselőinek mi közük volt az amerikai elnökválasztáshoz, hogy a jelöltekről véleményt mondjanak, de pont a 2016-os amerikai választást kísérő jelenségek azok, amelyek bizonyítják, hogy nem egyszerűen arról volt (és van) szó, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke, hanem arról, hogy a háttérhatalomnak mennyire lesz lehetősége arra, hogy Amerika gazdasági és katonai erőforrásait a maga céljaira használja.
Tudjuk, hogy a háttérhatalom sohasem fogadta el Trump elnökségét. Voltak olyan vélemények, hogy egy évet sem tölt el a hatalomban, alkotmányos vádemeléssel (impeachment) akarták eltávolítani, megvádolták, hogy összejátszott az oroszokkal, és találtak számos hölgyet, akiknek hirtelen eszükbe jutott, hogy Trump valamikor átkarolta a derekukat. Ezen túlmenően folyamatosan felsorolták róla a liberális Btk.-ban megtalálható összes vádat, hogy rasszista, antiszemita, homofób, nőgyűlölő és így tovább. A háttérhatalom a maga médiabefolyásával mindent elkövetett, hogy a népesebb amerikai rasszokat, a feketéket és a latinokat Trump ellen hangolja.
Ha Trump elnökségének eredményeit nézzük, akkor azt találjuk, hogy a gazdaságot fellendítette, külgazdasági intézkedéseivel a hatalmas külkereskedelmi hiányt akarta megszüntetni, és nem indított háborút úgy, mint Nobel-békedíjas elődje, Barack Obama, aki Líbia lerombolásával utat nyitott az Európába irányuló migránsok tömegei előtt. Trump tehát semmiképpen sem volt olyan ostoba, mint ahogy azt a háttérhatalom sajtója sulykolta és sulykolja most is. A támadások viszont azt bizonyítják, hogy a háttérhatalomnak az amerikai nemzeti érdekektől eltérő, saját hatalmi érdekei vannak.
Ez a háttérhatalom nem választásokkal, hanem fokozatosan, évtizedek alatt, a nagytőke és a szélsőbal ideológia szimbiózisában került hatalomra az intézmények (egyetemek, bíróságok, kormányhivatalok) elfoglalása, a média felvásárlása és a tőke soha korábban nem látott koncentrációja révén. Ezért még ha most győzött volna is Trump, ezt a háttérhatalmi struktúrát nem tudta volna lebontani, ehhez sokkal több időre és szervezési munkára van szükség. Így paradox módon talán még előnyös is lehet, ha Trump még nem túl öregen, ereje teljében foghat neki egy alternatív hálózat kiépítésének.
Ha a választási térképet nézzük, Trump mellett a hagyományos Amerika állt ki. Amerikában rasszok szerint is nyilvántartják a népességet, eszerint a lakosság 60 százaléka fehér, 19 százaléka latin, 13 százaléka fekete és 8 százaléka más, leginkább ázsiai eredetű. Rasszok szerint nincs adatunk a választási eredményekről, de vannak adatok államonként, és ismert az egyes államok lakosságának összetétele. Az adatokból kiszámítható, hogy a fehér lakosság aránya és a Trumpra leadott szavazatok aránya között közepes (0,5 körüli) pozitív korreláció van. A kapcsolat valószínűleg azért nem erősebb, mert a keleti part fehér lakossága meglehetősen liberális: Vermont és Massachusetts állam fehér lakosságának aránya például 70 százalék, Trumpra azonban csak a lakosság egyharmada szavazott.
A nyugati részen, a 40 milliós Kaliforniában a latinok aránya eléri a 40 százalékot, a fehér lakosság pedig csak egyharmad, és ennek az aránynak felel meg Trump támogatottsága is. Itt Trumpnak, illetve az általa képviselt nézeteknek (például a bevándorlással kapcsolatban) hosszú távon sem lesz többségi támogatottsága.
Egy sikeres választási harc megnyerésének kulcsfontosságú része a médiatámogatás. A jelenlegi és az előző választást is az jellemezte, hogy mind az amerikai mind a világsajtó egyértelműen Trump ellen fordult, érthető okokból, hiszen mindegyik a háttérhatalom sajtója. Hogy Trump vagy az általa képviselt irányzat nagyobb befolyást nyerjen, ahhoz saját médiahálózatot kell létrehozni. Ez történhet saját közösségi hálózat kiépítésével, úgy, ahogy a Facebook, a Skype és a Twitter is létrejött, de természetesen tévétársaságok létrehozásával is.
Mindez persze pénzbe és időbe kerül, ezért kell hozzá megfelelő szervezés és kellő türelem: gondoljunk arra, hogy a háttérhatalom térnyerése valamikor a kilencvenes évtizedben kezdődött, és harminc év telt el, mire a jelenlegi befolyását elérte.
A közösségi hálózatnak igen nagy szerepe van például a választásokra való mozgósításban. Amerikában a mostani választáson kiemelkedően magas volt a részvétel, aránya elérte a kétharmadot, de megfigyelhető, hogy az egyes rasszok esetében ez az arány nagyon eltérő. A fehérek és a feketék esetében például majdnem a duplája a latinokénak. Egy közösségi hálózat segíthet a részvételi arány növelésében, amelynek a billegő államokban döntő jelentősége lehet.
Ugyanilyen fontos az ideológiai alátámasztottság. A feketék a háttérhatalom erős támogatásával azért törtek-zúztak, mert az ő narratívájuk szerint őket elnyomják, és az ő életeik számítanak (nyilván a rendőröké és civileké, akiket ők ölnek meg, nem). E tekintetben nagyon tanulságos az a levél, amit Patrisse Cullors, a Black Lives Matter mozgalom egyik megalapítója és fő szervezője a választások után írt Joe Bidennek és leendő alelnökének, a fekete bőrű Kamala Harrisnek. Miután gratulált nekik, figyelmeztette őket, hogy a feketék szavazataival nyerték meg a választásokat, ezért viszonzással tartoznak. De ezt talán jobb, ha szó szerint idézzük: „A fekete emberek határozott támogatása nélkül egészen más választási eredményt értünk volna el. Röviden, a fekete emberek nyerték meg ezeket a választásokat. A fekete vezetésű szervezetek mentén a Black Lives Matter jelentős összegeket fektetett ezekbe a választásokba az egész országban. A »Szavazz és szervezz!« lett a mottónk, és erőfeszítéseinkkel több mint 60 millió szavazót értünk el. Mi valamit akarunk a szavazatainkért.”
A levél szerint a fekete emberek válságban élnek egy olyan nemzetben, amely a leigázásukon épült fel, és az Egyesült Államok mind ez idáig nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy a fekete emberek életét rombolja. Ez nem folytatódhat így, és ezt a kérdést szeretné Patrisse Cullors a leendő elnökkel és elnökhelyettessel megbeszélni. A levélből az nem derül ki, hogy konkrétan mit is akarnak, mit jelent a fekete emberek életének lerombolásával való szembenézés, de a mozgalmat éltető narratíva világos: el vagyunk nyomva, ezért az Egyesült Államok a felelős, amelynek ezért valamilyen jóvátételt kell adnia számunkra.
A hagyományos Amerikának, hogy megvédje magát a Black Lives Matter és a hasonló mozgalmak támadásaitól, szintén ki kell találnia valamilyen, a mai korhoz is igazodó narratívát, amely alapján számonkérhető az ő jogaik és hagyományaik iránti tisztelet. Érdemes tanulni ezektől a mozgalmaktól: a mozgalom létét alátámasztó ideológia szükségessége mellett például a szervezés fontosságát. Cullors azt írja: jelentős összegeket fektettek be, tehát pénz is kell a mozgósításhoz. Vajon honnan kapták?
A következő elnökválasztás, 2024 nincs olyan messze, de van idő a szervezkedésre és a megfelelő ideológiák kidolgozására. Mivel nem pusztán arról van szó, hogy négy év múlva ki lesz az Egyesült Államok elnöke, hanem arról is, hogy a háttérhatalom milyen erőforrásokkal rendelkezik majd, a választás bennünket is érint.
Közép-Európa, ezen belül Lengyelország és Magyarország még ellenáll a háttérhatalom nyomásának, jó lenne ezt a következő választások után is megtartani. Nálunk arról fog szólni 2022, hogy engedünk-e a migránsokat, a genderideológiát és más, nemzetromboló ideológiákat ránk kényszeríteni akaró háttérhatalomnak, vagy sikeresen ellen tudunk állni ennek a történelmi Európát lerombolni igyekvő irányzatnak.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap
El lehet gondolkodni azon, hogy Európa magas rangú tisztségviselőinek mi közük volt az amerikai elnökválasztáshoz, hogy a jelöltekről véleményt mondjanak, de pont a 2016-os amerikai választást kísérő jelenségek azok, amelyek bizonyítják, hogy nem egyszerűen arról volt (és van) szó, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke, hanem arról, hogy a háttérhatalomnak mennyire lesz lehetősége arra, hogy Amerika gazdasági és katonai erőforrásait a maga céljaira használja.
Tudjuk, hogy a háttérhatalom sohasem fogadta el Trump elnökségét. Voltak olyan vélemények, hogy egy évet sem tölt el a hatalomban, alkotmányos vádemeléssel (impeachment) akarták eltávolítani, megvádolták, hogy összejátszott az oroszokkal, és találtak számos hölgyet, akiknek hirtelen eszükbe jutott, hogy Trump valamikor átkarolta a derekukat. Ezen túlmenően folyamatosan felsorolták róla a liberális Btk.-ban megtalálható összes vádat, hogy rasszista, antiszemita, homofób, nőgyűlölő és így tovább. A háttérhatalom a maga médiabefolyásával mindent elkövetett, hogy a népesebb amerikai rasszokat, a feketéket és a latinokat Trump ellen hangolja.
Ha Trump elnökségének eredményeit nézzük, akkor azt találjuk, hogy a gazdaságot fellendítette, külgazdasági intézkedéseivel a hatalmas külkereskedelmi hiányt akarta megszüntetni, és nem indított háborút úgy, mint Nobel-békedíjas elődje, Barack Obama, aki Líbia lerombolásával utat nyitott az Európába irányuló migránsok tömegei előtt. Trump tehát semmiképpen sem volt olyan ostoba, mint ahogy azt a háttérhatalom sajtója sulykolta és sulykolja most is. A támadások viszont azt bizonyítják, hogy a háttérhatalomnak az amerikai nemzeti érdekektől eltérő, saját hatalmi érdekei vannak.
Ez a háttérhatalom nem választásokkal, hanem fokozatosan, évtizedek alatt, a nagytőke és a szélsőbal ideológia szimbiózisában került hatalomra az intézmények (egyetemek, bíróságok, kormányhivatalok) elfoglalása, a média felvásárlása és a tőke soha korábban nem látott koncentrációja révén. Ezért még ha most győzött volna is Trump, ezt a háttérhatalmi struktúrát nem tudta volna lebontani, ehhez sokkal több időre és szervezési munkára van szükség. Így paradox módon talán még előnyös is lehet, ha Trump még nem túl öregen, ereje teljében foghat neki egy alternatív hálózat kiépítésének.
Ha a választási térképet nézzük, Trump mellett a hagyományos Amerika állt ki. Amerikában rasszok szerint is nyilvántartják a népességet, eszerint a lakosság 60 százaléka fehér, 19 százaléka latin, 13 százaléka fekete és 8 százaléka más, leginkább ázsiai eredetű. Rasszok szerint nincs adatunk a választási eredményekről, de vannak adatok államonként, és ismert az egyes államok lakosságának összetétele. Az adatokból kiszámítható, hogy a fehér lakosság aránya és a Trumpra leadott szavazatok aránya között közepes (0,5 körüli) pozitív korreláció van. A kapcsolat valószínűleg azért nem erősebb, mert a keleti part fehér lakossága meglehetősen liberális: Vermont és Massachusetts állam fehér lakosságának aránya például 70 százalék, Trumpra azonban csak a lakosság egyharmada szavazott.
A nyugati részen, a 40 milliós Kaliforniában a latinok aránya eléri a 40 százalékot, a fehér lakosság pedig csak egyharmad, és ennek az aránynak felel meg Trump támogatottsága is. Itt Trumpnak, illetve az általa képviselt nézeteknek (például a bevándorlással kapcsolatban) hosszú távon sem lesz többségi támogatottsága.
Egy sikeres választási harc megnyerésének kulcsfontosságú része a médiatámogatás. A jelenlegi és az előző választást is az jellemezte, hogy mind az amerikai mind a világsajtó egyértelműen Trump ellen fordult, érthető okokból, hiszen mindegyik a háttérhatalom sajtója. Hogy Trump vagy az általa képviselt irányzat nagyobb befolyást nyerjen, ahhoz saját médiahálózatot kell létrehozni. Ez történhet saját közösségi hálózat kiépítésével, úgy, ahogy a Facebook, a Skype és a Twitter is létrejött, de természetesen tévétársaságok létrehozásával is.
Mindez persze pénzbe és időbe kerül, ezért kell hozzá megfelelő szervezés és kellő türelem: gondoljunk arra, hogy a háttérhatalom térnyerése valamikor a kilencvenes évtizedben kezdődött, és harminc év telt el, mire a jelenlegi befolyását elérte.
A közösségi hálózatnak igen nagy szerepe van például a választásokra való mozgósításban. Amerikában a mostani választáson kiemelkedően magas volt a részvétel, aránya elérte a kétharmadot, de megfigyelhető, hogy az egyes rasszok esetében ez az arány nagyon eltérő. A fehérek és a feketék esetében például majdnem a duplája a latinokénak. Egy közösségi hálózat segíthet a részvételi arány növelésében, amelynek a billegő államokban döntő jelentősége lehet.
Ugyanilyen fontos az ideológiai alátámasztottság. A feketék a háttérhatalom erős támogatásával azért törtek-zúztak, mert az ő narratívájuk szerint őket elnyomják, és az ő életeik számítanak (nyilván a rendőröké és civileké, akiket ők ölnek meg, nem). E tekintetben nagyon tanulságos az a levél, amit Patrisse Cullors, a Black Lives Matter mozgalom egyik megalapítója és fő szervezője a választások után írt Joe Bidennek és leendő alelnökének, a fekete bőrű Kamala Harrisnek. Miután gratulált nekik, figyelmeztette őket, hogy a feketék szavazataival nyerték meg a választásokat, ezért viszonzással tartoznak. De ezt talán jobb, ha szó szerint idézzük: „A fekete emberek határozott támogatása nélkül egészen más választási eredményt értünk volna el. Röviden, a fekete emberek nyerték meg ezeket a választásokat. A fekete vezetésű szervezetek mentén a Black Lives Matter jelentős összegeket fektetett ezekbe a választásokba az egész országban. A »Szavazz és szervezz!« lett a mottónk, és erőfeszítéseinkkel több mint 60 millió szavazót értünk el. Mi valamit akarunk a szavazatainkért.”
A levél szerint a fekete emberek válságban élnek egy olyan nemzetben, amely a leigázásukon épült fel, és az Egyesült Államok mind ez idáig nem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy a fekete emberek életét rombolja. Ez nem folytatódhat így, és ezt a kérdést szeretné Patrisse Cullors a leendő elnökkel és elnökhelyettessel megbeszélni. A levélből az nem derül ki, hogy konkrétan mit is akarnak, mit jelent a fekete emberek életének lerombolásával való szembenézés, de a mozgalmat éltető narratíva világos: el vagyunk nyomva, ezért az Egyesült Államok a felelős, amelynek ezért valamilyen jóvátételt kell adnia számunkra.
A hagyományos Amerikának, hogy megvédje magát a Black Lives Matter és a hasonló mozgalmak támadásaitól, szintén ki kell találnia valamilyen, a mai korhoz is igazodó narratívát, amely alapján számonkérhető az ő jogaik és hagyományaik iránti tisztelet. Érdemes tanulni ezektől a mozgalmaktól: a mozgalom létét alátámasztó ideológia szükségessége mellett például a szervezés fontosságát. Cullors azt írja: jelentős összegeket fektettek be, tehát pénz is kell a mozgósításhoz. Vajon honnan kapták?
A következő elnökválasztás, 2024 nincs olyan messze, de van idő a szervezkedésre és a megfelelő ideológiák kidolgozására. Mivel nem pusztán arról van szó, hogy négy év múlva ki lesz az Egyesült Államok elnöke, hanem arról is, hogy a háttérhatalom milyen erőforrásokkal rendelkezik majd, a választás bennünket is érint.
Közép-Európa, ezen belül Lengyelország és Magyarország még ellenáll a háttérhatalom nyomásának, jó lenne ezt a következő választások után is megtartani. Nálunk arról fog szólni 2022, hogy engedünk-e a migránsokat, a genderideológiát és más, nemzetromboló ideológiákat ránk kényszeríteni akaró háttérhatalomnak, vagy sikeresen ellen tudunk állni ennek a történelmi Európát lerombolni igyekvő irányzatnak.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap