 | Európa jövője elkezdődött. Vagy legalábbis a róla szóló vita |
A hivatalos kezdet május 9., az Európa-nap, a Schuman-deklaráció évfordulója, ám április 19-én egy sajtótájékoztató keretében – amelyet a soros uniós elnökség nevében a portugál Ana Paula Zacarias, a bizottság nevében a demokráciáért felelős Dubravka Suica, az Európai Parlament nevében pedig Guy Verhofstadt tartott – a vitaplatform már elindult.
A sajtótájékoztató arról szólt, hogy várják a vitában az európai állampolgárok minél teljesebb részvételét, ígérve, hogy még a szerződések megváltoztatása is lehetséges lesz, és egyúttal bejelentették, hogy megnyílt az az online platform, amelyen az uniós állampolgárok elhelyezhetik a javaslatukat, illetve kommunikálhatnak egymással, és regisztrálhatják a vita keretében szervezett eseményeket.
A platform itt található: Futureu.europa.eu/?locale=hu
Az uniós vitában való részvételnek – a platform szempontjából – három formája van:
1. pusztán a platformon elhelyezett vélemények, javaslatok megtekintése, ehhez nem kell regisztráció; 2. saját vélemények elhelyezése (ehhez kell regisztráció) és 3. saját szervezésű események (vitafórumok) lebonyolítása és az erről szóló jelentések megküldése, ehhez is szükséges a regisztráció. A konzultáció második felében, júniustól – már az addigi eredmények összegzéseként – kerül sor az európai állampolgárok platformjainak és a konferencia plenáris üléseinek megszervezésére, és végül az ott kiformált javaslatok kerülnek az unió vezetése elé.
Az Európa jövőjéről szóló vita legfőbb szorgalmazója és irányításának egyik kulcsembere Guy Verhofstadt, a föderális Európa legodaadóbb híve, így nem sok kétségünk lehet, hogy milyen javaslatok kerülnek majd a kezéből az unió vezetőihez. Ennek ellenére az a véleményem, hogy a föderális államot elutasítóknak is teljes erőből kell hallatniuk
a hangjukat, letenni saját elképzeléseiket, nem lehet, hogy olcsón megadjuk magunkat az Európa jövőjéről szóló megvalósíthatatlan fantazmagóriáknak.
A platform feltöltése már megkezdődött, és az előre megadott kilenc témakör plusz egy szabadon választható vegyes témakörre a jelen sorok írásakor mintegy 1500–2000 javaslat került fel, ezekről szeretnék most egy rövid áttekintést adni. Természetesen nem az összesről, hanem tíz-tíz véletlenszerűen kiválasztott javaslatról minden témakörben.
Megjegyzem, az összesen száz javaslat letöltése is elég időrabló és unalmas foglalkozás, az előnye viszont az, hogy az embernek egyáltalán van fogalma arról, hogy mi is van a politikailag aktív európai polgárok fejében.
Általánosságban az mondható el, hogy a javaslatok többsége számomra sokkal józanabbnak, a földön járóbbnak tűnt, mint sok európai politikus megnyilvánulása, bár sok esetben látszik a naivitás és az, hogy az Európa jövőjéről eddig is folyó vitákból teljességgel hiányzik a javaslatok gazdasági és társadalmi előfeltételeinek megvitatása.
Például az, hogy egy föderális állam, amit Guy Verhofstadt vizionál, a GDP 15–20 százalékának központosítását kívánja meg, míg az európai állampolgárok – saját közvélemény-kutatásom szerint – legfeljebb jövedelmük egy-két százalékát ajánlanák fel a közös célokra, a nettó befizető államok pedig még a jelenlegi egy százalékot is sokallják.
Talán legkönnyebb kezdeni a bevándorlásra vonatkozó elképzelésekkel, itt a 68-ból véletlenül kiválasztott tíz vélemény döntő többsége az ellenőrizetlen migráció ellen és az európai határoknak a Frontex általi erőteljes védelme mellett foglalt állást. A migránsok felé legpozitívabb vélemény, amely elmarasztalta a V4-országok migrációs politikáját, azt hangsúlyozza, hogy ha a migránsokat egyenletesen elosztják, a 450 millió európai integrálni tud tízmillió bevándorlót.
A többi vélemény lényegében a gazdasági migránsok beengedése ellen foglal állást, és van olyan, amelyik kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani, hogy nem minden ország multikulturális, amely felfogás egyébként Merkel szerint is megbukott, és az EU ne támadja emiatt a visegrádi négyeket.
A másik terület, ahol a kilencvenből véletlenszerűen kiválasztott tíz vélemény nagy egységet mutat, az az unió külpolitikája.
Itt szinte egyöntetű a vélemény, hogy az uniónak globális szinten elő kell segítenie a liberális inkluzív demokrácia és a jogállamiság eszméit. Például ösztönöznie kell a kínai kormányt demokratikus reformok végrehajtására, és támogatni kell az ottani demokratikus mozgalmakat.
Általában kereskedelmi szankciókkal kell sújtani azokat az országokat, amelyek kizsákmányolják az embereket és a környezetet, vagy egyéb atrocitásokat követnek el. Ugyanakkor a más országok – közöttük nagyhatalmak – belügyeibe való beavatkozás szorgalmazása ellenére majdnem mindegyik vélemény azzal kezdi vagy fejezi be, hogy el kell kerülni a harmadik hidegháborút.
Számomra meglepetést okozott, hogy a környezetvédelem területén a 132-ből véletlenszerűen kiválasztott tíz javaslat döntő többsége reális, megvalósítható elgondolásokat tartalmaz. Így például a PET-palackok és általában a csomagolóanyagok újrahasznosítható anyagokkal való helyettesítését, a helyi élelmiszerek felhasználását a közösségi étkeztetésekben, a belföldi repülőjáratok nagy sebességű vonatokkal való felváltását, sőt olyan javaslat is van, amelyik az atomenergia fokozott felhasználását szorgalmazza.
A többi felvetés közül néhány érdekesség. Valaki amellett érvel, hogy az EU-nak egy humán géntechnológiai programot kellene végrehajtania, amelynek célja, hogy módot kínáljon az emberi gének biztonságos megváltoztatására. A javaslattevő szerint az elhíresült, dizájnerbabákkal (Lulu és Nana) 2018-ban végzett kínai kísérlet (akiket egy génmódosítással az AIDS ellen védtek) bizonyítja, hogy ez a technológia létezik, és ha hivatalosan nem lehet majd alkalmazni, virágozni fog a feketepiacon (a babák egyébként jól vannak).
A gazdasági témáknál sokan érveltek egy egységes uniós adórendszer megteremtése mellett és úgy általában a kiugróan magas jövedelmek és ugyanakkor a széles rétegeket sújtó elszegényedés meg az uniós vezetőket jellemző korrupció ellen.
Mint hungarikumot meg kell említeni, hogy a száz, véletlenül kiválasztott javaslat közé két olyan magyar is bekerült, amely Magyarország megbüntetését javasolta. E két gyöngyszem közül Szászné Molnár Zsuzsannától idéznék, sajnos helyhiány miatt csak hézagosan: „Orbán túszul ejtette a népet, kirabolta, felvásárolta az országot… az EU-állampolgárok adójából Magyarországnak szánt juttatásokat… ha Orbánhoz jut, ellopja. Nem tartja be az aláírt EU-s szerződést, lábbal tiporja az emberi jogokat… zsarolással és megvesztegetéssel megnyerte a választásokat… Kérem, szigorúan büntessék meg a demokrácia és a jogállam szétveréséért, az emberi jogaink elvételéért. Köszönöm.” A száz közül nem volt még egy, amelyik a saját hazája vagy politikai vezetőinek megbüntetését javasolta volna, ez úgy látszik, magyar sajátosság.
Az a véleményem, hogy ezt a vitát szorosan figyelemmel kell kísérni, mert a felmerült javaslatok, amelyek a végén témánként néhány ezerre, összességében több tízezerre fognak rúgni, jól jellemzik majd Európa politizáló közvéleményét, amelynek ismeretét jól fel lehet használni egy a jelenlegi kultúrmarxista irányzattal szemben alternatívát állító jelentős számú uniós parlamenti csoport megszervezésére.
Magunknak pedig a felmerülő összes fontos kérdésben szakmailag alátámasztott álláspontot kell benyújtanunk, és legalább azt a célt el kell érnünk, hogy az így kialakított javaslatok minél több uniós polgárhoz jussanak el.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap
A sajtótájékoztató arról szólt, hogy várják a vitában az európai állampolgárok minél teljesebb részvételét, ígérve, hogy még a szerződések megváltoztatása is lehetséges lesz, és egyúttal bejelentették, hogy megnyílt az az online platform, amelyen az uniós állampolgárok elhelyezhetik a javaslatukat, illetve kommunikálhatnak egymással, és regisztrálhatják a vita keretében szervezett eseményeket.
A platform itt található: Futureu.europa.eu/?locale=hu
Az uniós vitában való részvételnek – a platform szempontjából – három formája van:
1. pusztán a platformon elhelyezett vélemények, javaslatok megtekintése, ehhez nem kell regisztráció; 2. saját vélemények elhelyezése (ehhez kell regisztráció) és 3. saját szervezésű események (vitafórumok) lebonyolítása és az erről szóló jelentések megküldése, ehhez is szükséges a regisztráció. A konzultáció második felében, júniustól – már az addigi eredmények összegzéseként – kerül sor az európai állampolgárok platformjainak és a konferencia plenáris üléseinek megszervezésére, és végül az ott kiformált javaslatok kerülnek az unió vezetése elé.
Az Európa jövőjéről szóló vita legfőbb szorgalmazója és irányításának egyik kulcsembere Guy Verhofstadt, a föderális Európa legodaadóbb híve, így nem sok kétségünk lehet, hogy milyen javaslatok kerülnek majd a kezéből az unió vezetőihez. Ennek ellenére az a véleményem, hogy a föderális államot elutasítóknak is teljes erőből kell hallatniuk
a hangjukat, letenni saját elképzeléseiket, nem lehet, hogy olcsón megadjuk magunkat az Európa jövőjéről szóló megvalósíthatatlan fantazmagóriáknak.
A platform feltöltése már megkezdődött, és az előre megadott kilenc témakör plusz egy szabadon választható vegyes témakörre a jelen sorok írásakor mintegy 1500–2000 javaslat került fel, ezekről szeretnék most egy rövid áttekintést adni. Természetesen nem az összesről, hanem tíz-tíz véletlenszerűen kiválasztott javaslatról minden témakörben.
Megjegyzem, az összesen száz javaslat letöltése is elég időrabló és unalmas foglalkozás, az előnye viszont az, hogy az embernek egyáltalán van fogalma arról, hogy mi is van a politikailag aktív európai polgárok fejében.
Általánosságban az mondható el, hogy a javaslatok többsége számomra sokkal józanabbnak, a földön járóbbnak tűnt, mint sok európai politikus megnyilvánulása, bár sok esetben látszik a naivitás és az, hogy az Európa jövőjéről eddig is folyó vitákból teljességgel hiányzik a javaslatok gazdasági és társadalmi előfeltételeinek megvitatása.
Például az, hogy egy föderális állam, amit Guy Verhofstadt vizionál, a GDP 15–20 százalékának központosítását kívánja meg, míg az európai állampolgárok – saját közvélemény-kutatásom szerint – legfeljebb jövedelmük egy-két százalékát ajánlanák fel a közös célokra, a nettó befizető államok pedig még a jelenlegi egy százalékot is sokallják.
Talán legkönnyebb kezdeni a bevándorlásra vonatkozó elképzelésekkel, itt a 68-ból véletlenül kiválasztott tíz vélemény döntő többsége az ellenőrizetlen migráció ellen és az európai határoknak a Frontex általi erőteljes védelme mellett foglalt állást. A migránsok felé legpozitívabb vélemény, amely elmarasztalta a V4-országok migrációs politikáját, azt hangsúlyozza, hogy ha a migránsokat egyenletesen elosztják, a 450 millió európai integrálni tud tízmillió bevándorlót.
A többi vélemény lényegében a gazdasági migránsok beengedése ellen foglal állást, és van olyan, amelyik kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani, hogy nem minden ország multikulturális, amely felfogás egyébként Merkel szerint is megbukott, és az EU ne támadja emiatt a visegrádi négyeket.
A másik terület, ahol a kilencvenből véletlenszerűen kiválasztott tíz vélemény nagy egységet mutat, az az unió külpolitikája.
Itt szinte egyöntetű a vélemény, hogy az uniónak globális szinten elő kell segítenie a liberális inkluzív demokrácia és a jogállamiság eszméit. Például ösztönöznie kell a kínai kormányt demokratikus reformok végrehajtására, és támogatni kell az ottani demokratikus mozgalmakat.
Általában kereskedelmi szankciókkal kell sújtani azokat az országokat, amelyek kizsákmányolják az embereket és a környezetet, vagy egyéb atrocitásokat követnek el. Ugyanakkor a más országok – közöttük nagyhatalmak – belügyeibe való beavatkozás szorgalmazása ellenére majdnem mindegyik vélemény azzal kezdi vagy fejezi be, hogy el kell kerülni a harmadik hidegháborút.
Számomra meglepetést okozott, hogy a környezetvédelem területén a 132-ből véletlenszerűen kiválasztott tíz javaslat döntő többsége reális, megvalósítható elgondolásokat tartalmaz. Így például a PET-palackok és általában a csomagolóanyagok újrahasznosítható anyagokkal való helyettesítését, a helyi élelmiszerek felhasználását a közösségi étkeztetésekben, a belföldi repülőjáratok nagy sebességű vonatokkal való felváltását, sőt olyan javaslat is van, amelyik az atomenergia fokozott felhasználását szorgalmazza.
A többi felvetés közül néhány érdekesség. Valaki amellett érvel, hogy az EU-nak egy humán géntechnológiai programot kellene végrehajtania, amelynek célja, hogy módot kínáljon az emberi gének biztonságos megváltoztatására. A javaslattevő szerint az elhíresült, dizájnerbabákkal (Lulu és Nana) 2018-ban végzett kínai kísérlet (akiket egy génmódosítással az AIDS ellen védtek) bizonyítja, hogy ez a technológia létezik, és ha hivatalosan nem lehet majd alkalmazni, virágozni fog a feketepiacon (a babák egyébként jól vannak).
A gazdasági témáknál sokan érveltek egy egységes uniós adórendszer megteremtése mellett és úgy általában a kiugróan magas jövedelmek és ugyanakkor a széles rétegeket sújtó elszegényedés meg az uniós vezetőket jellemző korrupció ellen.
Mint hungarikumot meg kell említeni, hogy a száz, véletlenül kiválasztott javaslat közé két olyan magyar is bekerült, amely Magyarország megbüntetését javasolta. E két gyöngyszem közül Szászné Molnár Zsuzsannától idéznék, sajnos helyhiány miatt csak hézagosan: „Orbán túszul ejtette a népet, kirabolta, felvásárolta az országot… az EU-állampolgárok adójából Magyarországnak szánt juttatásokat… ha Orbánhoz jut, ellopja. Nem tartja be az aláírt EU-s szerződést, lábbal tiporja az emberi jogokat… zsarolással és megvesztegetéssel megnyerte a választásokat… Kérem, szigorúan büntessék meg a demokrácia és a jogállam szétveréséért, az emberi jogaink elvételéért. Köszönöm.” A száz közül nem volt még egy, amelyik a saját hazája vagy politikai vezetőinek megbüntetését javasolta volna, ez úgy látszik, magyar sajátosság.
Az a véleményem, hogy ezt a vitát szorosan figyelemmel kell kísérni, mert a felmerült javaslatok, amelyek a végén témánként néhány ezerre, összességében több tízezerre fognak rúgni, jól jellemzik majd Európa politizáló közvéleményét, amelynek ismeretét jól fel lehet használni egy a jelenlegi kultúrmarxista irányzattal szemben alternatívát állító jelentős számú uniós parlamenti csoport megszervezésére.
Magunknak pedig a felmerülő összes fontos kérdésben szakmailag alátámasztott álláspontot kell benyújtanunk, és legalább azt a célt el kell érnünk, hogy az így kialakított javaslatok minél több uniós polgárhoz jussanak el.
(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)
Magyar Hírlap