 | Április harmadika óta igazi kegyelmi állapot uralkodott a közéletben. |
A választási kampányban előrángatott bérkommentelők és a gyalázkodó elmebajosok eltűntek a netről, az ellenzéki politikusok jobb híján egymást kezdték el kinyírni, pártok és látszatszövetségek estek szét, mi pedig nyugodtan hátradőlhettünk és kávézhattunk. Olyannyira szétestek az ellenzéki szereplők, hogy egy jó parlamenti krumplipartit se tudtak összehozni, sőt még Jakab Péter és Szabó Tímea is bebújt a pad alá, mint a felkészületlen gyerek, aki nem akarja, hogy a tanár őt szólítsa ki felelni. Ám minden csoda három napig tart, így csak találtak maguknak ürügyet arra, hogy kivonuljanak tüntizni, miközben kétségbeesetten próbálják megmutatni, hogy itt vannak, nem tűntek el és még van súlya a létezésüknek.
Mielőtt még elszabadulna a pokol, szeretném leszögezni, hogy semmi baj sincsen azzal, ha az érintett társadalmi csoportok, vállalkozók és emberek hangot adnak egy-egy döntés kapcsán nemtetszésüknek és élnek demokratikus jogaikkal. Különösen akkor nincsen baj, ha a szavakat tett is követi és megteszik a módosító javaslataikat, egyeztetnek az érdekképviseletekkel, képviselőikkel az ügyben. Ezt hívják demokráciának. Az már más kérdés, hogy jó lenne megtanulni, a „hangot adok a nemtetszésemnek és teszek valamit az ügyben” nem azt jelenti, hogy hisztérikus bejegyzéseket teszek közzé a közösségi oldalon, meg kommentelek ész nélkül naphosszat. Ráadásul úgy, hogy nagyjából utána se néznek az adott szabályozásnak és teljesen fals információkat osztogatnak meg. Öröm látni, hogy a tízmillió fociedző, járványügyi szakember és választási szakértő mellett már szép számmal vannak közgazdászok is kishazánkban. Én ellenben konzervatívként továbbra is azon a véleményen vagyok, mindenki maradjon meg annál a területnél, amihez ért, de akkor abban törekedjen arra, hogy a lehető legjobb legyen. Éppen ezért nem fogok kitérni a szabályozásra, megteszik helyettem hozzáértők és mint látható kevésbé hozzáértők is. Amellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogyan bújtak elő az ellenzéki szereplők a sírjaikból. Különösen akkor nem, ha egy olyan témáról van szó, ami – ha rajtuk múlt volna – nem is létezne, hiszen nem szavazták meg a KATA bevezetését, sőt egyenesen ellenezték. Őket persze nem zavarja ez az aprócska tény, elvégre arról is rezzenéstelen arccal hazudnak, amit egy órával ezelőtt csináltak, hát még olyanról, ami majd’ éve történt!
2018-ban, a választásokat követően folyamatosak voltak a tüntikézések, míg most olyan mély csönd következett be, hogy a tücsök ciripelését lehetett csak hallani az ellenzéki oldalon. Megsemmisítő vereséget szenvedtek el és ez a sorozat folytatódott az időközi választásokon is. Nem túlzás azt állítani, politikai értelemben megszűntek létezni ezek az alakulatok és ez akkor is így van, ha gyűrött fejjel néha tiszteletüket teszik az ország házában, hogy elmondjanak egy zavaros felszólalást. Aztán jött egy ügy, amibe bele tudnak csimpaszkodni, mint a tetű a hajszálakba, és hirtelen nagy lett a szájuk. Szóltak gyorsan a szokásos arcoknak, hogy porolják le a pókhálót a táblákról és jöjjenek üldögélni a hídra. Kunhalmi Ágnes eközben kedvesen ácsorgott egy sort, ezzel mutatva, hogy az MSZP még létezik, na meg Hadházy is előkerült valahonnan. A nagyvadak ezúttal távol maradtak, csak a neten fejezték ki szolidaritásukat. A Momentum új elnöke, Gelencsér Ferenc viszont meglátta a lehetőséget végre arcot adni a névhez, hiszen még Tóth Bertalanról is többen tudták, kicsoda, mint róla. Cseh Katalin is előkerült, bár az ő szellemi képességei alapján sokkal valószínűbb, hogy azt hiszi, a Katáknak kell most tüntetni, így a név kötelez címén kivonult. Jámbor Andrásnak a tisztálkodáson kívül a parlamenti beszédek elmondása sem megy, a hídon való bamba álldigálás viszont még a profiljába vág, tehát egyértelmű volt, hogy megjelenik. A hozzá hasonlók, mint mondjuk a Párbeszéd képviselői egyébként is szeretik, ha nulla befektetett munkával és teljesítménnyel mások hátán kapaszkodhatnak fel, ez pedig jó alkalomnak bizonyult erre. A gond akkor kezdődött, amikor Jámborka kapott egy bömbit és „vicces” értekezésbe kezdett a Parlament épületének esztétikájáról, ami szerinte ronda. Látva ezt a gyűrött ingű, fésületlen szerencsétlent, maradjunk annyiban, egyáltalán nem baj, ha még a szépről alkotott esztétikai elgondolásaink és ízlésünk sem egyezik meg. Az meg egyenesen gyönyörű volt, amikor a hídon való csövizést követően a neten már arról tett közzé bejegyzést, hogy nem fognak felszólalni a tüntetésen politikai szereplők, elvégre civil megmozdulásról van szó. Amit pártok szerveznek. Béláim az Úrban, egyszerűen képtelenség felfogni azt a szellemi magasságot, ahol ezek a szereplők tanyáznak!
Pontosan tehát mi is történt? Pusztán az, ami mindig: van egy társadalmi elégedetlenséget kiváltó ügy, amire szépen rátelepedtek, majd kisajátították az ellenzéki pártok pár jól időzített szelfi ellövésének érdekében, hogy aztán teljesen kiüresítsék az egészet. Nyilván nem azzal van a baj, ha egy politikai alakulat felvállal egy-egy témát és a társadalmi elégedetlenség élére áll. A baj az, hogy semmilyen ellenjavaslat sincsen a részükről, továbbra sem adnak alternatívát, csak a balhé érdekli őket. Dobálják a jól bevált mantrákat, mint diktatúra, kényszer, elnyomás, tüntetés és petíció. Ennyi. Mondani ezúttal se tudnak semmit, tenni még inkább nem akarnak, a hergelés viszont jól megy nekik, amiből profitálni szeretnének. Mindegy, hogy nincsen egyetlen épkézláb üzenetük sem. Mindegy, hogy teljesen súlytalanná váltak, a lényeg, hogy el tudják adni magukat a közösségi oldalakon, miközben veszettül próbálják bizonyítani, hogy dolgoznak. Ha valaki azt hitte volna, hogy a választási eredményeket követően majd végre lecserélődik a kretének és ingyenélők gyülekezete, az most láthatja, mekkorát tévedett. Olyanok ezek, mint a zombihorrorok agyatlan élőhalottjai. A minimális létfunkcióik fenntartása okán mindig visszatérnek.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
Mielőtt még elszabadulna a pokol, szeretném leszögezni, hogy semmi baj sincsen azzal, ha az érintett társadalmi csoportok, vállalkozók és emberek hangot adnak egy-egy döntés kapcsán nemtetszésüknek és élnek demokratikus jogaikkal. Különösen akkor nincsen baj, ha a szavakat tett is követi és megteszik a módosító javaslataikat, egyeztetnek az érdekképviseletekkel, képviselőikkel az ügyben. Ezt hívják demokráciának. Az már más kérdés, hogy jó lenne megtanulni, a „hangot adok a nemtetszésemnek és teszek valamit az ügyben” nem azt jelenti, hogy hisztérikus bejegyzéseket teszek közzé a közösségi oldalon, meg kommentelek ész nélkül naphosszat. Ráadásul úgy, hogy nagyjából utána se néznek az adott szabályozásnak és teljesen fals információkat osztogatnak meg. Öröm látni, hogy a tízmillió fociedző, járványügyi szakember és választási szakértő mellett már szép számmal vannak közgazdászok is kishazánkban. Én ellenben konzervatívként továbbra is azon a véleményen vagyok, mindenki maradjon meg annál a területnél, amihez ért, de akkor abban törekedjen arra, hogy a lehető legjobb legyen. Éppen ezért nem fogok kitérni a szabályozásra, megteszik helyettem hozzáértők és mint látható kevésbé hozzáértők is. Amellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogyan bújtak elő az ellenzéki szereplők a sírjaikból. Különösen akkor nem, ha egy olyan témáról van szó, ami – ha rajtuk múlt volna – nem is létezne, hiszen nem szavazták meg a KATA bevezetését, sőt egyenesen ellenezték. Őket persze nem zavarja ez az aprócska tény, elvégre arról is rezzenéstelen arccal hazudnak, amit egy órával ezelőtt csináltak, hát még olyanról, ami majd’ éve történt!
2018-ban, a választásokat követően folyamatosak voltak a tüntikézések, míg most olyan mély csönd következett be, hogy a tücsök ciripelését lehetett csak hallani az ellenzéki oldalon. Megsemmisítő vereséget szenvedtek el és ez a sorozat folytatódott az időközi választásokon is. Nem túlzás azt állítani, politikai értelemben megszűntek létezni ezek az alakulatok és ez akkor is így van, ha gyűrött fejjel néha tiszteletüket teszik az ország házában, hogy elmondjanak egy zavaros felszólalást. Aztán jött egy ügy, amibe bele tudnak csimpaszkodni, mint a tetű a hajszálakba, és hirtelen nagy lett a szájuk. Szóltak gyorsan a szokásos arcoknak, hogy porolják le a pókhálót a táblákról és jöjjenek üldögélni a hídra. Kunhalmi Ágnes eközben kedvesen ácsorgott egy sort, ezzel mutatva, hogy az MSZP még létezik, na meg Hadházy is előkerült valahonnan. A nagyvadak ezúttal távol maradtak, csak a neten fejezték ki szolidaritásukat. A Momentum új elnöke, Gelencsér Ferenc viszont meglátta a lehetőséget végre arcot adni a névhez, hiszen még Tóth Bertalanról is többen tudták, kicsoda, mint róla. Cseh Katalin is előkerült, bár az ő szellemi képességei alapján sokkal valószínűbb, hogy azt hiszi, a Katáknak kell most tüntetni, így a név kötelez címén kivonult. Jámbor Andrásnak a tisztálkodáson kívül a parlamenti beszédek elmondása sem megy, a hídon való bamba álldigálás viszont még a profiljába vág, tehát egyértelmű volt, hogy megjelenik. A hozzá hasonlók, mint mondjuk a Párbeszéd képviselői egyébként is szeretik, ha nulla befektetett munkával és teljesítménnyel mások hátán kapaszkodhatnak fel, ez pedig jó alkalomnak bizonyult erre. A gond akkor kezdődött, amikor Jámborka kapott egy bömbit és „vicces” értekezésbe kezdett a Parlament épületének esztétikájáról, ami szerinte ronda. Látva ezt a gyűrött ingű, fésületlen szerencsétlent, maradjunk annyiban, egyáltalán nem baj, ha még a szépről alkotott esztétikai elgondolásaink és ízlésünk sem egyezik meg. Az meg egyenesen gyönyörű volt, amikor a hídon való csövizést követően a neten már arról tett közzé bejegyzést, hogy nem fognak felszólalni a tüntetésen politikai szereplők, elvégre civil megmozdulásról van szó. Amit pártok szerveznek. Béláim az Úrban, egyszerűen képtelenség felfogni azt a szellemi magasságot, ahol ezek a szereplők tanyáznak!
Pontosan tehát mi is történt? Pusztán az, ami mindig: van egy társadalmi elégedetlenséget kiváltó ügy, amire szépen rátelepedtek, majd kisajátították az ellenzéki pártok pár jól időzített szelfi ellövésének érdekében, hogy aztán teljesen kiüresítsék az egészet. Nyilván nem azzal van a baj, ha egy politikai alakulat felvállal egy-egy témát és a társadalmi elégedetlenség élére áll. A baj az, hogy semmilyen ellenjavaslat sincsen a részükről, továbbra sem adnak alternatívát, csak a balhé érdekli őket. Dobálják a jól bevált mantrákat, mint diktatúra, kényszer, elnyomás, tüntetés és petíció. Ennyi. Mondani ezúttal se tudnak semmit, tenni még inkább nem akarnak, a hergelés viszont jól megy nekik, amiből profitálni szeretnének. Mindegy, hogy nincsen egyetlen épkézláb üzenetük sem. Mindegy, hogy teljesen súlytalanná váltak, a lényeg, hogy el tudják adni magukat a közösségi oldalakon, miközben veszettül próbálják bizonyítani, hogy dolgoznak. Ha valaki azt hitte volna, hogy a választási eredményeket követően majd végre lecserélődik a kretének és ingyenélők gyülekezete, az most láthatja, mekkorát tévedett. Olyanok ezek, mint a zombihorrorok agyatlan élőhalottjai. A minimális létfunkcióik fenntartása okán mindig visszatérnek.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap