 | Lett is nagy riadalom, mert a liberálbolsik nem szoktak hozzá, hogy belépjenek a területeikre. A hatalomtól teljesen megrészegültek minden téren az uralmuk alá akarják vonni az áldozatukat, hogy fitogtassák az erejüket. |
Bárkivel bármit megtehetnek, mert ők írják a szabályokat, amiket aztán ők maguk szegnek meg. Ha jobban belegondolunk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy pontosan ugyanezt csinálják a nemzeti-konzervatívokkal is az évtizedek óta hatalmon lévő liberális erők az egész világon.
Jól tudjuk, hogy a média, a tudomány és a kultúra területén a liberális ideológia az uralkodó, és nagyon vigyáznak arra, hogy ez így is maradjon. A nagy elfogadásban, világbékében, objektivitásban igencsak figyelnek arra, hogy a más véleményen lévőket elhallgattassák és kicsinálják. Ha valaki mégis felfedi jobboldali irányultságát, akkor azonnal megindul a lejárató hadjárat ellene. Mind szakmailag, mind emberileg nekimennek az adott személynek, majd ráaggatják a náci, kirekesztő, rasszista, propagandista és egyéb jelzőket. Innentől elkezdve pedig nincs megállás, megindult a terror. Az, hogy annak az embernek lehet saját véleménye a világról, más szemüvegen keresztül is szemlélheti a folyamatokat egyszerűen képtelenség. Mert a nagy elfogadás csak addig terjed ki, amíg egy húron pendülsz velük. Amint más véleményen vagy, egyből minden tehetségedet elveszítetted.
Az Ismerős Arcok nem játszik jó zenét, Vidnyánszky Attila nem ért a színházhoz, Raffay Ernő nem történész, Hosszú Katinka pedig egyetlen Orbán Viktorral készült képe miatt már nem is mindenki kedvenc úszója. Hogy miért? Mert ha a libsi áramlattal szembemész, akkor feltetted magadra a céltáblát. Hosszú Katinka esetében például nem a tehetségét kérdőjelezték meg, hanem személyében kezdték el gyalázni, ráuszítva az internetes trollhadsereget. Hangsúlyozom: egyetlen kép miatt. És ő még olcsón megúszta, mivel sportoló. A sportolók tehetségét és teljesítményét azért nehéz elvitatni, hiszen azt mégsem lehet mondani, hogy Orbán Viktor ott volt minden versenyen a medencében, és lehúzta a többi úszót, hogy Katinka nyerjen. Az a mantra sem válhatna be, hogy Mészáros Lőrinc megvette az úszócsarnokot, és leengedte mindenki pályáján a vizet, kivéve a magyar úszóklasszist. Ám szó nélkül sem hagyhatták ezt a kihágást. Ezért kell az össztűz, amivel igyekeznek megfélemlíteni a közszereplőket, hogy legközelebb kétszer is meggondolják, milyen képeket raknak ki a közösségi oldalukra. Ilyen ez a libsi tolerancia.
A tudomány és a kultúra azonban már egészen más terület. Ott a személyi támadások, internetes trollok mellett ott vannak az értelmezési keretek, a liberálbolsik által felállított szabályok és mértékek. Majd a kinyilatkoztatások, az összezárás és fenyegetés. Ezeken a területeken nem lehet megengedni más hangok felbátorodását, mert komoly identitást befolyásoló, formáló ágak. Ha itt megjelennek más szemléletek, akkor az térfoglalást, a hatalmi erőtér feletti nyomásgyakorlás elvesztését jelenti. Ez történt a média területén is, ahol ugyan még mindig nem kiegyensúlyozott a terep, de már betörtek és végre felerősödtek a nemzeti hangok is. Ezért van belőle állandó hisztéria a liberálbolsi oldalon, és ezért fogtak neki annak a mantrának, hogy minden jobboldali érzelmű újságíró és publicista rezsimharcos meg propagandista, míg a másik oldal képviselői függetlenek, objektívek és szakmailag megkérdőjelezhetetlen tehetségek, akiket el akarnak nyomni. Karaktergyilkosságokat követnek el, és ez igaz minden, eddig az ő befolyásuk alatt álló területre.
Ez bőven túlmutat a pártpolitikai színtéren. Ez sokkal mélyebb és nagyobb probléma ennél. Ez hatalmi kérdés, identitásháború, aminek nagyon az elején járunk. Az, hogy nem engednek más szemléletet, más látásmódot, más nyelvezetet a tudomány vagy éppen a kultúra területére, az minden, csak nem független és objektív hozzáállás. Az, hogy szakmailag és emberileg tesznek tönkre embereket, mert másképpen gondolkodnak a világról, az nem más, mint kőkemény diktatúra. Ők visonganak a legjobban a megbélyegzés ellen, és emelik ki, hogy a kultúrát vagy a tudományt nem lehet felcímkézni, miközben évtizedek óta ezt csinálják.
A nemzeti-konzervatív hangoknak több mint harminc évébe telt hazánkban (világszinten pedig még nagyon el sem kezdték), hogy végre megmutassák magukat és felvegyék a kesztyűt. Lett is nagy riadalom, mert a liberálbolsik nem szoktak hozzá, hogy belépjenek a területeikre.
Még csak az út elején járunk ugyan, de már elképesztő össztűz zúdul azokra, akik megpróbálják fellazítani az eddigi berendezkedést. Nagyon remélem, hogy lesz a nemzeti oldalban annyi elszántság és erő, hogy végigvigyék, amibe belekezdtek, mert ez a harc sokkal hosszabb, kegyetlenebb és keményebb lesz, mint eddig bármelyik. Elég csak belegondolnunk, hogy már most arról beszélnek a libernyákok, hogy vége a világnak, elnyomják őket, veszélyben a szabadság és nincsen remény. Egyre kétségbeesettebbek, és ezáltal veszélyesebbek is. Ahogy Rejtő Jenő írja A fehér folt című regényében: „Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba.”
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
Jól tudjuk, hogy a média, a tudomány és a kultúra területén a liberális ideológia az uralkodó, és nagyon vigyáznak arra, hogy ez így is maradjon. A nagy elfogadásban, világbékében, objektivitásban igencsak figyelnek arra, hogy a más véleményen lévőket elhallgattassák és kicsinálják. Ha valaki mégis felfedi jobboldali irányultságát, akkor azonnal megindul a lejárató hadjárat ellene. Mind szakmailag, mind emberileg nekimennek az adott személynek, majd ráaggatják a náci, kirekesztő, rasszista, propagandista és egyéb jelzőket. Innentől elkezdve pedig nincs megállás, megindult a terror. Az, hogy annak az embernek lehet saját véleménye a világról, más szemüvegen keresztül is szemlélheti a folyamatokat egyszerűen képtelenség. Mert a nagy elfogadás csak addig terjed ki, amíg egy húron pendülsz velük. Amint más véleményen vagy, egyből minden tehetségedet elveszítetted.
Az Ismerős Arcok nem játszik jó zenét, Vidnyánszky Attila nem ért a színházhoz, Raffay Ernő nem történész, Hosszú Katinka pedig egyetlen Orbán Viktorral készült képe miatt már nem is mindenki kedvenc úszója. Hogy miért? Mert ha a libsi áramlattal szembemész, akkor feltetted magadra a céltáblát. Hosszú Katinka esetében például nem a tehetségét kérdőjelezték meg, hanem személyében kezdték el gyalázni, ráuszítva az internetes trollhadsereget. Hangsúlyozom: egyetlen kép miatt. És ő még olcsón megúszta, mivel sportoló. A sportolók tehetségét és teljesítményét azért nehéz elvitatni, hiszen azt mégsem lehet mondani, hogy Orbán Viktor ott volt minden versenyen a medencében, és lehúzta a többi úszót, hogy Katinka nyerjen. Az a mantra sem válhatna be, hogy Mészáros Lőrinc megvette az úszócsarnokot, és leengedte mindenki pályáján a vizet, kivéve a magyar úszóklasszist. Ám szó nélkül sem hagyhatták ezt a kihágást. Ezért kell az össztűz, amivel igyekeznek megfélemlíteni a közszereplőket, hogy legközelebb kétszer is meggondolják, milyen képeket raknak ki a közösségi oldalukra. Ilyen ez a libsi tolerancia.
A tudomány és a kultúra azonban már egészen más terület. Ott a személyi támadások, internetes trollok mellett ott vannak az értelmezési keretek, a liberálbolsik által felállított szabályok és mértékek. Majd a kinyilatkoztatások, az összezárás és fenyegetés. Ezeken a területeken nem lehet megengedni más hangok felbátorodását, mert komoly identitást befolyásoló, formáló ágak. Ha itt megjelennek más szemléletek, akkor az térfoglalást, a hatalmi erőtér feletti nyomásgyakorlás elvesztését jelenti. Ez történt a média területén is, ahol ugyan még mindig nem kiegyensúlyozott a terep, de már betörtek és végre felerősödtek a nemzeti hangok is. Ezért van belőle állandó hisztéria a liberálbolsi oldalon, és ezért fogtak neki annak a mantrának, hogy minden jobboldali érzelmű újságíró és publicista rezsimharcos meg propagandista, míg a másik oldal képviselői függetlenek, objektívek és szakmailag megkérdőjelezhetetlen tehetségek, akiket el akarnak nyomni. Karaktergyilkosságokat követnek el, és ez igaz minden, eddig az ő befolyásuk alatt álló területre.
Ez bőven túlmutat a pártpolitikai színtéren. Ez sokkal mélyebb és nagyobb probléma ennél. Ez hatalmi kérdés, identitásháború, aminek nagyon az elején járunk. Az, hogy nem engednek más szemléletet, más látásmódot, más nyelvezetet a tudomány vagy éppen a kultúra területére, az minden, csak nem független és objektív hozzáállás. Az, hogy szakmailag és emberileg tesznek tönkre embereket, mert másképpen gondolkodnak a világról, az nem más, mint kőkemény diktatúra. Ők visonganak a legjobban a megbélyegzés ellen, és emelik ki, hogy a kultúrát vagy a tudományt nem lehet felcímkézni, miközben évtizedek óta ezt csinálják.
A nemzeti-konzervatív hangoknak több mint harminc évébe telt hazánkban (világszinten pedig még nagyon el sem kezdték), hogy végre megmutassák magukat és felvegyék a kesztyűt. Lett is nagy riadalom, mert a liberálbolsik nem szoktak hozzá, hogy belépjenek a területeikre.
Még csak az út elején járunk ugyan, de már elképesztő össztűz zúdul azokra, akik megpróbálják fellazítani az eddigi berendezkedést. Nagyon remélem, hogy lesz a nemzeti oldalban annyi elszántság és erő, hogy végigvigyék, amibe belekezdtek, mert ez a harc sokkal hosszabb, kegyetlenebb és keményebb lesz, mint eddig bármelyik. Elég csak belegondolnunk, hogy már most arról beszélnek a libernyákok, hogy vége a világnak, elnyomják őket, veszélyben a szabadság és nincsen remény. Egyre kétségbeesettebbek, és ezáltal veszélyesebbek is. Ahogy Rejtő Jenő írja A fehér folt című regényében: „Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba.”
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap