 | A december általában a békességről, családról és feltöltődésről szól. Elbúcsúztatjuk az óévet, hogy aztán újult erővel vessük bele magunkat az új évbe és az előttünk álló feladatokba. |
Azoknak, akik a közéletben tevékenykednek, különösen fontos, hogy összekapják magukat, hiszen választási évbe léptünk, így sokkal erőteljesebb a terhelés, mint egy átlagos időszakban. A tét pedig hatalmas. Éppen ezért joggal gondolná az ember, hogy ezek a közéleti szereplők azzal töltötték 2021 utolsó napjait, hogy pihentek és feltöltődtek. Feltöltődni, mondjuk, sikerült, csak azt nem tudni, mivel…
Szögezzük le: soha, semmilyen körülmények között, semmilyen vélt vagy valós tudás birtokában nem szabad lebecsülnünk az ellenfelet. Attól is ki lehet kapni, akire a legkevésbé számítanánk, mint ahogyan a legerősebbet is ki lehet ütni. Volt versenysportolóként, ha valamit, hát ezt nagyon megtanultam. Mint ahogyan azt is, hogy mindennek megvan az ideje és a célja. Lehet, hogy nem teljesen értjük az adott pillanatban, hogy az edző, miért cipelteti velünk békaügetésben a medicinlabdát a pálya körül, majd amikor ott vagyunk a pályán, és még mindig bőven bírjuk lábbal akkor, amikor az ellenfelünk már mozogni sem bír, értelmet nyer minden. Pontosan ez a helyzet Márki-Zay Péter indítása esetében is.
Legyünk őszinték, ez az ember tökéletesen alkalmatlan arra, hogy vezessen egy országot. Nem azért, mert baloldali, hanem mert egészen egyszerűen elmebeteg. Hogyan bízhatnánk a jövőnket egy olyan emberre, aki még azért se tud felelősséget vállalni, hogy milyen szavak hagyják el a száját? Amióta előlépett, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként egyetlen olyan szava és megmozdulása sem volt, amivel ne rúgott volna bele valakibe. És nem, nem a politikai ellenfeleibe állt bele, hanem a társadalom minden csoportjába sikerült már páros lábbal beleszállnia. Az még hagyján, hogy aljasozza a fideszes tábort (nyilván nem túl elmés támadás, de egy ilyen szellemi roncstól többet, pláne szellemességet ne várjunk), de az már durva, amit a vidékiekről, a nyugdíjasokról vagy éppen a határon túliakról mondott.
Legutóbb meg elemzőnek képzelte magát, és azon lamentált, hogy azért nem nőhetett a fideszes szavazótábor, mert sok nyugdíjas vesztette életét a covid miatt, és mint tudjuk, a Fideszre csak „nyuggerek” szavaznak (vagy „ukrán vendégmunkások”). E logika mentén nyilván a vírus mindenkit megkérdezett, mielőtt megfertőzte, hogy kire akar szavazni a 2022-es választásokon, és e szerint válogatott…
Ha pedig éppen nem gyalázza valamelyik társadalmi csoportot, akkor szépen felvázolja, hogyan kell mindenkit megleckéztetni. Tripla árat kell fizettetni az emberekkel a rezsijükért, többet kell majd adózni, és a családtámogatás se jó így, mert csak! A migránsokat ellenben keblünkre kell ölelni, és persze le kell majd szépen, csendben feküdni az EU-nak meg Amerikának, ahogyan ez az ellenzéki banda is teszi folyamatosan az őket pénzelő gazdiknak. Mindennek tetejébe az egész ellenzéki katyvasz már most esik szét, azt se tudják, hová kapjanak, mit kellene mondaniuk.
A táboruk meg, élén az objektivitástól független médiá-val, zavartan próbálja védeni a mundér becsületét. Közben a hang-embereik teljes meggyőződéssel hajtogatják a totálisan értelmetlen, semmitmondó szólamokat, miközben a Jakab-félék kétségbeesetten harcolnak a választók figyelméért. Ami ezen a térfélen zajlik, azt az Ők is a fejükre estek című film utolsó húsz percében történtekkel lehet a legjobban összefoglalni. Felsorakozott ez a sok szépreményű, és együtt kántálják, hogy „Oszporup erősek vagyunk!”, anélkül, hogy tudnák, ez mit is jelent…
Na, de akkor ennek mégis mi értelme van? Elvégre egy ilyen jelölt csak a Fidesz malmára tudja hajtani a vizet. Semmi mást nem kellene csinálni, mint kiplakátolni a Márki-Zay által mondottakat mindenféle kommentár nélkül, hiszen akinek nem borította el az agyát az elvakult Orbán-fóbia, az egyszerűen nem támogathat egy ilyen eszelőst. Ahogyan már mondtam, ettől függetlenül soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet (aki jelen esetben nem Márki-Zay Péter), mint ahogyan az is tény, hogy a politikai döntéseknek mindig megvan az irányuk és a céljuk.
Látszólag persze a „nép” döntött arról, hogy Márki-Zay legyen a befutó, de azért azt csak nem hisszük el, hogy valóban mindenki csak úgy átengedte neki a gyeplőt. Olyanok, akik évtizedek óta a politikában vannak, pártokat vezetnek, majd pont azt fogják mondani, hogy „gyere apám, csak te lehetsz a nyerő, te, akinek nincs pártja, tábora, de még agya sem”? Csak nehogy a bilibe lógjon a kezük azoknak, akik ezt elhiszik.
Azt még csak-csak elfogadom, hogy Márki-Zay meglepetésként robbant be (bár a politikában nincsenek meglepetések). Azt azonban már nem lehet velem megetetni, hogy őt tartják a legalkalmasabbnak arra, hogy legyőzze Orbán Viktort. Még akkor se, ha a kisujjeltartó, jóemberkedő, Orbán-gyűlölő értelmiség be is kajálja azt, hogy egy „független”, „tiszta” emberre adja le a voksát, ha Márki-Zay mellett dönt. Aki figyel, az pontosan látja, hogy Gyurcsány ott várakozik a háttérben. Nem, ő nem mumus, mert míg a mumus nem létezik, Gyurcsány nagyon is valós és az a fenyegetés is, amit ő és a bandája jelent a nemzetre. Feri és belső köre sajnos okos és érti a politikát.
Jól tudják, hogy ez a választási rendszer 1:1 felállásra épít, mint ahogyan azt is tudják, hogy egy ilyen széttagolt alakulattal nem lehet kormányozni, pláne nem lerabolni az országot, mert túl sok mindenkivel kellene osztozkodni, az Apró-klán meg azt nem szereti. Éppen ezért látszólag háttérbe vonultak, és megvárják, mi lesz a zajos ámokfutás vége. Ha valamilyen fura oknál fogva nyernek, majd ráérnek takarítani a hatalom bársonyszékében elhelyezkedve, ha meg nem nyernek, akkor, látva az egyéni indulókat, bizony Gyurcsányék lesznek a legnagyobb ellenzéki alakulat a parlamentben, és mindenkit be fognak darálni, aki eddig kimaradt.
Egy a biztos: káosz lesz, mint ahogyan már most is ez jellemzi az egész ellenzéki tábort. A káosz zavaros hangjaiból pedig szépen lassan ki fog majd szűrődni egy jól ismert dallam: „Feri, segíteni kell, gyere vissza! Feri, segíteni kell, gondold újra…” Ő meg újra fogja gondolni, de abban a magyar népnek nem lesz köszönet.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
Szögezzük le: soha, semmilyen körülmények között, semmilyen vélt vagy valós tudás birtokában nem szabad lebecsülnünk az ellenfelet. Attól is ki lehet kapni, akire a legkevésbé számítanánk, mint ahogyan a legerősebbet is ki lehet ütni. Volt versenysportolóként, ha valamit, hát ezt nagyon megtanultam. Mint ahogyan azt is, hogy mindennek megvan az ideje és a célja. Lehet, hogy nem teljesen értjük az adott pillanatban, hogy az edző, miért cipelteti velünk békaügetésben a medicinlabdát a pálya körül, majd amikor ott vagyunk a pályán, és még mindig bőven bírjuk lábbal akkor, amikor az ellenfelünk már mozogni sem bír, értelmet nyer minden. Pontosan ez a helyzet Márki-Zay Péter indítása esetében is.
Legyünk őszinték, ez az ember tökéletesen alkalmatlan arra, hogy vezessen egy országot. Nem azért, mert baloldali, hanem mert egészen egyszerűen elmebeteg. Hogyan bízhatnánk a jövőnket egy olyan emberre, aki még azért se tud felelősséget vállalni, hogy milyen szavak hagyják el a száját? Amióta előlépett, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként egyetlen olyan szava és megmozdulása sem volt, amivel ne rúgott volna bele valakibe. És nem, nem a politikai ellenfeleibe állt bele, hanem a társadalom minden csoportjába sikerült már páros lábbal beleszállnia. Az még hagyján, hogy aljasozza a fideszes tábort (nyilván nem túl elmés támadás, de egy ilyen szellemi roncstól többet, pláne szellemességet ne várjunk), de az már durva, amit a vidékiekről, a nyugdíjasokról vagy éppen a határon túliakról mondott.
Legutóbb meg elemzőnek képzelte magát, és azon lamentált, hogy azért nem nőhetett a fideszes szavazótábor, mert sok nyugdíjas vesztette életét a covid miatt, és mint tudjuk, a Fideszre csak „nyuggerek” szavaznak (vagy „ukrán vendégmunkások”). E logika mentén nyilván a vírus mindenkit megkérdezett, mielőtt megfertőzte, hogy kire akar szavazni a 2022-es választásokon, és e szerint válogatott…
Ha pedig éppen nem gyalázza valamelyik társadalmi csoportot, akkor szépen felvázolja, hogyan kell mindenkit megleckéztetni. Tripla árat kell fizettetni az emberekkel a rezsijükért, többet kell majd adózni, és a családtámogatás se jó így, mert csak! A migránsokat ellenben keblünkre kell ölelni, és persze le kell majd szépen, csendben feküdni az EU-nak meg Amerikának, ahogyan ez az ellenzéki banda is teszi folyamatosan az őket pénzelő gazdiknak. Mindennek tetejébe az egész ellenzéki katyvasz már most esik szét, azt se tudják, hová kapjanak, mit kellene mondaniuk.
A táboruk meg, élén az objektivitástól független médiá-val, zavartan próbálja védeni a mundér becsületét. Közben a hang-embereik teljes meggyőződéssel hajtogatják a totálisan értelmetlen, semmitmondó szólamokat, miközben a Jakab-félék kétségbeesetten harcolnak a választók figyelméért. Ami ezen a térfélen zajlik, azt az Ők is a fejükre estek című film utolsó húsz percében történtekkel lehet a legjobban összefoglalni. Felsorakozott ez a sok szépreményű, és együtt kántálják, hogy „Oszporup erősek vagyunk!”, anélkül, hogy tudnák, ez mit is jelent…
Na, de akkor ennek mégis mi értelme van? Elvégre egy ilyen jelölt csak a Fidesz malmára tudja hajtani a vizet. Semmi mást nem kellene csinálni, mint kiplakátolni a Márki-Zay által mondottakat mindenféle kommentár nélkül, hiszen akinek nem borította el az agyát az elvakult Orbán-fóbia, az egyszerűen nem támogathat egy ilyen eszelőst. Ahogyan már mondtam, ettől függetlenül soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet (aki jelen esetben nem Márki-Zay Péter), mint ahogyan az is tény, hogy a politikai döntéseknek mindig megvan az irányuk és a céljuk.
Látszólag persze a „nép” döntött arról, hogy Márki-Zay legyen a befutó, de azért azt csak nem hisszük el, hogy valóban mindenki csak úgy átengedte neki a gyeplőt. Olyanok, akik évtizedek óta a politikában vannak, pártokat vezetnek, majd pont azt fogják mondani, hogy „gyere apám, csak te lehetsz a nyerő, te, akinek nincs pártja, tábora, de még agya sem”? Csak nehogy a bilibe lógjon a kezük azoknak, akik ezt elhiszik.
Azt még csak-csak elfogadom, hogy Márki-Zay meglepetésként robbant be (bár a politikában nincsenek meglepetések). Azt azonban már nem lehet velem megetetni, hogy őt tartják a legalkalmasabbnak arra, hogy legyőzze Orbán Viktort. Még akkor se, ha a kisujjeltartó, jóemberkedő, Orbán-gyűlölő értelmiség be is kajálja azt, hogy egy „független”, „tiszta” emberre adja le a voksát, ha Márki-Zay mellett dönt. Aki figyel, az pontosan látja, hogy Gyurcsány ott várakozik a háttérben. Nem, ő nem mumus, mert míg a mumus nem létezik, Gyurcsány nagyon is valós és az a fenyegetés is, amit ő és a bandája jelent a nemzetre. Feri és belső köre sajnos okos és érti a politikát.
Jól tudják, hogy ez a választási rendszer 1:1 felállásra épít, mint ahogyan azt is tudják, hogy egy ilyen széttagolt alakulattal nem lehet kormányozni, pláne nem lerabolni az országot, mert túl sok mindenkivel kellene osztozkodni, az Apró-klán meg azt nem szereti. Éppen ezért látszólag háttérbe vonultak, és megvárják, mi lesz a zajos ámokfutás vége. Ha valamilyen fura oknál fogva nyernek, majd ráérnek takarítani a hatalom bársonyszékében elhelyezkedve, ha meg nem nyernek, akkor, látva az egyéni indulókat, bizony Gyurcsányék lesznek a legnagyobb ellenzéki alakulat a parlamentben, és mindenkit be fognak darálni, aki eddig kimaradt.
Egy a biztos: káosz lesz, mint ahogyan már most is ez jellemzi az egész ellenzéki tábort. A káosz zavaros hangjaiból pedig szépen lassan ki fog majd szűrődni egy jól ismert dallam: „Feri, segíteni kell, gyere vissza! Feri, segíteni kell, gondold újra…” Ő meg újra fogja gondolni, de abban a magyar népnek nem lesz köszönet.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap