 | Teljesen világos, a Momentum percemberkékből áll, akiktől semmi jóra nem lehet számítani. Arra viszont igen, hogy ismét találni fognak maguknak egy újabb csoportot, amelyet provokálhatnak. |
Minden politikus számára ugyanaz a cél: a választók mobilizálása és az üzeneteik által a lehető legtöbb ember megszólítása. Mindegyik alakulatnak megvan a maga karaktere, vezetője, de igyekeznek olyan témákról beszélni, amelyekkel elérhetik a társadalom különböző csoportjait. A győzelemhez elengedhetetlenül fontos, hogy a pártok a társadalom minél szélesebb körét meg tudják szólítani. Egy választás kimenetelét az dönti el, hogy az aktív tábor egyben tartása mellett, ki képes több, úgynevezett semleges/bizonytalan szavazó megszólítására. Ők nincsenek elköteleződve egyik irányba se, visszahúzódók, nehezen behatárolhatók, és jóval érzelemmentesebben hozzák meg a döntésüket, ugyanakkor ők azok, akik a leginkább befolyásolják a végeredményt. Ők képezik a győzelemhez szükséges többség nagy részét.
A Momentum 2019-ben kapott ettől a bizonytalan rétegtől egy esélyt a bizonyításra. Akkor ott volt az az előnyük, hogy újak voltak, tiszta lappal nyitottak, így akadtak olyanok, akik bizalmat szavaztak nekik „majd meglátjuk” alapon. A Momentum azonban nem vette figyelembe, hogy más az utcán való politizálás és más az, amikor már épületen belül vannak. Azt gondolják, hogy azzal a támogatással, amely nekik van, és a provokációra, botrányra épülő kommunikációjuk segítségével meg fogják nyerni a 2022-es választást. Nem akarják megtanulni a professzionális politikacsinálást, hanem mágusnak hiszik magukat, akik még a dörzsölt ellenzéki nagykutyákat is dróton fogják majd rángatni a nagy összeborulásukban. Úgy vélik, már megfejtették, mire van szüksége a magyaroknak: migránsokra, szivárványos zászlókra, magyarellenes brüsszeli kirohanásokra, O1G-re, valamint tüntikékre. Ez volt a Momentum programja akkor is, amikor az utcán politizáltak, és ez maradt azután is, hogy vezető szerepkörökbe kerültek. Botrányt botrányra halmoznak, és lassan nincs olyan társadalmi csoport – leszámítva a szabad szemmel alig látható kisebbségeket –, amelyikbe ne rúgtak volna már bele a nagy kivagyiságukban.
Nekimentek a sportszeretőknek, amikor meggátolták az olimpiát, majd acsaládokat vették célba Botmixeres Katkával az élen. Később a vidéki embereket hülyézték le, hogy aztán a nyugdíjasokat kezdjék el gyalázni. Felmerül a kérdés, mi értelme van ennek? Jelenleg ugyanis nem csinálnak mást, mint kiszolgálnak egy adott irányt, amely szerint megfogalmazzák az üzeneteiket, és ezzel meg is vannak. Ha valaki pedig nem úgy látja a világot, ahogyan ők, azt elképzelik a bel-pesti romkocsmás felsőbbrendűségük közepette, akkor azt élből lefasisztázzák. Közben előadják a forradalmárokat, akik olyan bátrak, hogy még egy Fradi-zászlót is le mernek szedni.
E „bátor” tettel aztán bejárták az internetet, a fotelben üldögélve, a laptop kamerájába beszélve előadták, milyen nagyszerűek, és őket aztán nem lehet megijeszteni. Tették ezt eddig következmények nélkül, ám a mostani cselekedetük már tökéletesen kimeríti az abszolút hülyeség fogalmát. Nem, nem csak azért mondom ezt, mert valószínűleg nehéz napok várnak rájuk Ferencvárosban, hiszen ezentúl ők lesznek az egerek a sasok étlapján. Ez legyen Takács Krisztián és hasonszőrű, zászlótépkedő és a Fradi-címert szivárványra festő társai problémája. Én inkább azért mondom ezt, mert eddigi, rövid politikai pályafutásuk során sikerült rengeteg embert magukra haragítaniuk úgy, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyják a többség elvárásait. Mivel politikusokról beszélünk, feltételezem (?), hogy felmérik tetteik lehetséges következményeit, és ez alapján hozzák meg a döntésüket a haszonmaximalizálásra törekedve. Nyilván most is megtették ezt, és aztán úgy döntöttek, csak jól jöhetnek ki abból, ha Ferencvárosban a Fradi-zászló elé helyezik a szivárványos zászlót. Sokkal jobban megéri egy mikrocsoport erőszakos igényeit a többség elé helyezni. Vagy nem. Lehet haladárkodni, amellyel kielégítik a gazdik elvárásait, de egy ország érdemi képviselete és irányítása azért egészen más szint. Egy kerületet, egy települést sem képesek irányítani, mit csinálnának egy országgal?
Értem tehát, hogy a Momentumnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy megfeleljenek a nemzetközi áramlatoknak, és ezért csinálják, amit. Ez azonban a szavazatszerzés szempontjából már nehezen dekódolható.
Ha csak a legutóbbi akcióikat nézzük, akkor az elmúlt időszakban már magukra haragították a vidékieket, a nyugdíjasokat és a fradistákat. Számokra lefordítva: Magyarországon van közel nyolcmillió szavazó, ebből hat és fél millió bizony nem Budapesten él.
A KSH adatai alapján van 2,6 millió nyugdíjas, és még ott vannak a szurkolói táborok is, hiszen e tettük nem csak a fradistákat érintette rosszul. Ezek azok a csoportok, amelyeket a Momentum nem akar képviselni. Igencsak messze állnak attól, amit komolyan vehető, értékalapú, értelmes programot felmutató politikának hívunk. Ezt azért nem árt szem előtt tartani, mielőtt jóhiszemből, vagy-vagy alapon, újabb esélyt adnak nekik. Teljesen világos, hogy a Momentum percemberkékből áll, akiktől semmi jóra nem lehet számítani. Arra viszont igen, hogy ismét találni fognak maguknak egy újabb csoportot, amelyet provokálhatnak. Vajon ki lesz a következő?
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
A Momentum 2019-ben kapott ettől a bizonytalan rétegtől egy esélyt a bizonyításra. Akkor ott volt az az előnyük, hogy újak voltak, tiszta lappal nyitottak, így akadtak olyanok, akik bizalmat szavaztak nekik „majd meglátjuk” alapon. A Momentum azonban nem vette figyelembe, hogy más az utcán való politizálás és más az, amikor már épületen belül vannak. Azt gondolják, hogy azzal a támogatással, amely nekik van, és a provokációra, botrányra épülő kommunikációjuk segítségével meg fogják nyerni a 2022-es választást. Nem akarják megtanulni a professzionális politikacsinálást, hanem mágusnak hiszik magukat, akik még a dörzsölt ellenzéki nagykutyákat is dróton fogják majd rángatni a nagy összeborulásukban. Úgy vélik, már megfejtették, mire van szüksége a magyaroknak: migránsokra, szivárványos zászlókra, magyarellenes brüsszeli kirohanásokra, O1G-re, valamint tüntikékre. Ez volt a Momentum programja akkor is, amikor az utcán politizáltak, és ez maradt azután is, hogy vezető szerepkörökbe kerültek. Botrányt botrányra halmoznak, és lassan nincs olyan társadalmi csoport – leszámítva a szabad szemmel alig látható kisebbségeket –, amelyikbe ne rúgtak volna már bele a nagy kivagyiságukban.
Nekimentek a sportszeretőknek, amikor meggátolták az olimpiát, majd acsaládokat vették célba Botmixeres Katkával az élen. Később a vidéki embereket hülyézték le, hogy aztán a nyugdíjasokat kezdjék el gyalázni. Felmerül a kérdés, mi értelme van ennek? Jelenleg ugyanis nem csinálnak mást, mint kiszolgálnak egy adott irányt, amely szerint megfogalmazzák az üzeneteiket, és ezzel meg is vannak. Ha valaki pedig nem úgy látja a világot, ahogyan ők, azt elképzelik a bel-pesti romkocsmás felsőbbrendűségük közepette, akkor azt élből lefasisztázzák. Közben előadják a forradalmárokat, akik olyan bátrak, hogy még egy Fradi-zászlót is le mernek szedni.
E „bátor” tettel aztán bejárták az internetet, a fotelben üldögélve, a laptop kamerájába beszélve előadták, milyen nagyszerűek, és őket aztán nem lehet megijeszteni. Tették ezt eddig következmények nélkül, ám a mostani cselekedetük már tökéletesen kimeríti az abszolút hülyeség fogalmát. Nem, nem csak azért mondom ezt, mert valószínűleg nehéz napok várnak rájuk Ferencvárosban, hiszen ezentúl ők lesznek az egerek a sasok étlapján. Ez legyen Takács Krisztián és hasonszőrű, zászlótépkedő és a Fradi-címert szivárványra festő társai problémája. Én inkább azért mondom ezt, mert eddigi, rövid politikai pályafutásuk során sikerült rengeteg embert magukra haragítaniuk úgy, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyják a többség elvárásait. Mivel politikusokról beszélünk, feltételezem (?), hogy felmérik tetteik lehetséges következményeit, és ez alapján hozzák meg a döntésüket a haszonmaximalizálásra törekedve. Nyilván most is megtették ezt, és aztán úgy döntöttek, csak jól jöhetnek ki abból, ha Ferencvárosban a Fradi-zászló elé helyezik a szivárványos zászlót. Sokkal jobban megéri egy mikrocsoport erőszakos igényeit a többség elé helyezni. Vagy nem. Lehet haladárkodni, amellyel kielégítik a gazdik elvárásait, de egy ország érdemi képviselete és irányítása azért egészen más szint. Egy kerületet, egy települést sem képesek irányítani, mit csinálnának egy országgal?
Értem tehát, hogy a Momentumnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy megfeleljenek a nemzetközi áramlatoknak, és ezért csinálják, amit. Ez azonban a szavazatszerzés szempontjából már nehezen dekódolható.
Ha csak a legutóbbi akcióikat nézzük, akkor az elmúlt időszakban már magukra haragították a vidékieket, a nyugdíjasokat és a fradistákat. Számokra lefordítva: Magyarországon van közel nyolcmillió szavazó, ebből hat és fél millió bizony nem Budapesten él.
A KSH adatai alapján van 2,6 millió nyugdíjas, és még ott vannak a szurkolói táborok is, hiszen e tettük nem csak a fradistákat érintette rosszul. Ezek azok a csoportok, amelyeket a Momentum nem akar képviselni. Igencsak messze állnak attól, amit komolyan vehető, értékalapú, értelmes programot felmutató politikának hívunk. Ezt azért nem árt szem előtt tartani, mielőtt jóhiszemből, vagy-vagy alapon, újabb esélyt adnak nekik. Teljesen világos, hogy a Momentum percemberkékből áll, akiktől semmi jóra nem lehet számítani. Arra viszont igen, hogy ismét találni fognak maguknak egy újabb csoportot, amelyet provokálhatnak. Vajon ki lesz a következő?
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap