 | Egy fekete hajú, arany napszemüveges férfi, feltűnő ruhában besétál azzal, hogy szavazni szeretne az amerikai elnökválasztáson |
Kicsit furcsán néznek rá, és valahogy ismerősnek tűnik. A férfit zavarja, hogy nem ismerik fel és a nevét kérdezik, de azért bemutatkozik: Elvis Presley vagyok, és szavazni szeretnék. Az asztalnál ülő embernek leesik az álla, és hebegve papírokat kér a férfitól, amivel igazolni tudja a személyazonosságát. Papírok azonban nincsenek, ám ez nem furcsa, hiszen Elvis sosem hordott magával iratokat. Elvégre ő a Király. Viszont van nála egy rakás lemez, és mit ad Isten, tényleg hasonlít ez a személy a borítón lévő fotóra. Ráadásul a Jól áll neki a halál című filmben is elmondták, hogy van olyan elixír, ami megakadályozza a halált, és Elvisről is szó esett benne. A szavazás meg alapvető jog, így természetesen kapott a férfi egy szavazólapot. Ennyire tiszta a választás a világ egyik nagyhatalmában, amit ráadásul a demokrácia megtestesülésének és fellegvárának tartanak. Mondanám, hogy csak ironizáltam, de ahol halottak nemcsak, hogy benne vannak egy névjegyzékben, hanem még szavaznak is, és ahol az eddigi legöregebb választó 1823-ban született, ott még az is elképzelhető, hogy leszavazott Elvis, Johnny Cash, Humphrey Bogart vagy esetleg Jimi Hendrix.
A személyazonosságot elég egy számlával igazolni, csak úgy bedobálják a szavazólapokat a postaládákba, amit bárki kitölthet bárki nevében. Ráadásul a javítás is rendben van. Közben többen szavaztak, mint ahányan az adott területen élnek, és a levélszavazatokat meg külön vették a többitől, hosszas szünet után kezdték csak el számolni és nem egy helyen, ezeknek majdnem a száz százaléka Joe Bidenre ment. De persze ez az őket vizsgáló, „függetlenobjektív” szakértők és médiahuszárok szerint nem csalás, csak logisztikai probléma.
Így kell magyarázni a valóságot. A fentebb vázolt dolgokra is rá lehet mondani, hogy Donald Trump nem bír veszíteni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megtartsa az elnöki széket. Ő az, aki manipulál, és nem azzal van a baj, hogy menet közben, az urnák lezárása után ugrásszerűen növekszik a demokraták számára kritikus államokban a szavazók száma. Ez csak véletlen, egy kis szervezési baki. Mint ahogyan az is véletlen, hogy az interneten egy időben kezdik el nyomatni a Biden-kampányban igen erőteljesen részt vevő celebek azt, hogy „minden szavazatot meg kell számolni”, és mit ad Isten, pontosan ilyen feliratú pólók és táblák kerülnek elő tömegével az utcákon protestáló demokrata szimpatizánsoknál. Legalább itt nem csúszott logisztikai baki a gépbe, de persze mindez csak a véletlen műve.
Közben meg kell oldani, hogy a fentebb taglalt események eljussanak az emberekhez, ezért beindul a médiagépezet és a közösségi felületeken a cenzúra. A felépített narratíva szerint nem történt semmilyen csalás, és Trump nem érti a demokráciát, ezt akarja aláásni. A közösségi felületeken pedig a furcsaságokat firtató, Bident kritizáló posztok mindegyikét megjelölik ezzel a szöveggel: „Hiányzik a kontextus. Ugyanezt az információt független tényellenőrzők egy másik bejegyzésben ellenőrizték.” Majd rá lehet kattintani a magyarázatra és a független ellenőrök által jónak ítélt hírre. Ami valahogy mind a demokratákhoz köthető. Ha pedig túl sok jelenik meg a hiányzó kontextusú bejegyzésekből meg a túl sokakat egybegyűjtő Trump-szimpatizáns csoportokból, akkor őket letiltják. Tömegével. Gondolatrendőrség és cenzúra, ezt hívják manapság vélemény- és szólásszabadságnak.
Maradjunk annyiban, hogy igazán érdekes folyamatok zajlanak Amerikában. Már a választásokat megelőzően is látszott, hogy a „demokraták” semmitől sem riadnak vissza, és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy Trumpot eltakarítsák.
A választáson azért egy darabig hagyták, hogy az emberek döntsenek a hazájuk sorsáról, és amikor bebizonyosodott, hogy megint túl sötétek voltak ahhoz, hogy megértsék, kire is kell szavazniuk, akkor – kihasználva a választási rendszerben meglévő zűrzavart és az államok közötti, különböző szabályozásoknak köszönhető kiskapukat – közbeavatkoztak. Ha valaki megnézi a számokat, és egy kicsit utánagondol, akkor nyilvánvaló, hogy valami egészen rendellenes dolog történt a szavazatokkal, amit még csak meg sem próbáltak elfedni. Nem is kell nekik, mert saját világok és valóságok vannak, ezek megkomponálásában pedig ők a karmesterek. A csalás az pusztán egy narratíva, a vesztes kapálódzása. A médiatúlsúly a Bident támogatóknál van, a közösségi média is őket szolgálja, így majd megmagyarázzák az egész jelenséget, és a tényből máris koholmány lesz.
Az azonban biztos, hogy ez a háború nagyon sokáig el fog még húzódni, a társadalom pedig egyre feszültebb lesz, és hamarosan robbanni fog. Egyre többen fognak utcára vonulni, az összecsapás pedig elkerülhetetlen lesz. Addig azonban még elszórakoznak a szavazatokkal egy darabig, és biztosan rájönnek majd arra is, hogy Elvis sem szavazhatott volna. Na nem azért, mert halott, hanem azért, mert republikánus volt.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
A személyazonosságot elég egy számlával igazolni, csak úgy bedobálják a szavazólapokat a postaládákba, amit bárki kitölthet bárki nevében. Ráadásul a javítás is rendben van. Közben többen szavaztak, mint ahányan az adott területen élnek, és a levélszavazatokat meg külön vették a többitől, hosszas szünet után kezdték csak el számolni és nem egy helyen, ezeknek majdnem a száz százaléka Joe Bidenre ment. De persze ez az őket vizsgáló, „függetlenobjektív” szakértők és médiahuszárok szerint nem csalás, csak logisztikai probléma.
Így kell magyarázni a valóságot. A fentebb vázolt dolgokra is rá lehet mondani, hogy Donald Trump nem bír veszíteni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megtartsa az elnöki széket. Ő az, aki manipulál, és nem azzal van a baj, hogy menet közben, az urnák lezárása után ugrásszerűen növekszik a demokraták számára kritikus államokban a szavazók száma. Ez csak véletlen, egy kis szervezési baki. Mint ahogyan az is véletlen, hogy az interneten egy időben kezdik el nyomatni a Biden-kampányban igen erőteljesen részt vevő celebek azt, hogy „minden szavazatot meg kell számolni”, és mit ad Isten, pontosan ilyen feliratú pólók és táblák kerülnek elő tömegével az utcákon protestáló demokrata szimpatizánsoknál. Legalább itt nem csúszott logisztikai baki a gépbe, de persze mindez csak a véletlen műve.
Közben meg kell oldani, hogy a fentebb taglalt események eljussanak az emberekhez, ezért beindul a médiagépezet és a közösségi felületeken a cenzúra. A felépített narratíva szerint nem történt semmilyen csalás, és Trump nem érti a demokráciát, ezt akarja aláásni. A közösségi felületeken pedig a furcsaságokat firtató, Bident kritizáló posztok mindegyikét megjelölik ezzel a szöveggel: „Hiányzik a kontextus. Ugyanezt az információt független tényellenőrzők egy másik bejegyzésben ellenőrizték.” Majd rá lehet kattintani a magyarázatra és a független ellenőrök által jónak ítélt hírre. Ami valahogy mind a demokratákhoz köthető. Ha pedig túl sok jelenik meg a hiányzó kontextusú bejegyzésekből meg a túl sokakat egybegyűjtő Trump-szimpatizáns csoportokból, akkor őket letiltják. Tömegével. Gondolatrendőrség és cenzúra, ezt hívják manapság vélemény- és szólásszabadságnak.
Maradjunk annyiban, hogy igazán érdekes folyamatok zajlanak Amerikában. Már a választásokat megelőzően is látszott, hogy a „demokraták” semmitől sem riadnak vissza, és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy Trumpot eltakarítsák.
A választáson azért egy darabig hagyták, hogy az emberek döntsenek a hazájuk sorsáról, és amikor bebizonyosodott, hogy megint túl sötétek voltak ahhoz, hogy megértsék, kire is kell szavazniuk, akkor – kihasználva a választási rendszerben meglévő zűrzavart és az államok közötti, különböző szabályozásoknak köszönhető kiskapukat – közbeavatkoztak. Ha valaki megnézi a számokat, és egy kicsit utánagondol, akkor nyilvánvaló, hogy valami egészen rendellenes dolog történt a szavazatokkal, amit még csak meg sem próbáltak elfedni. Nem is kell nekik, mert saját világok és valóságok vannak, ezek megkomponálásában pedig ők a karmesterek. A csalás az pusztán egy narratíva, a vesztes kapálódzása. A médiatúlsúly a Bident támogatóknál van, a közösségi média is őket szolgálja, így majd megmagyarázzák az egész jelenséget, és a tényből máris koholmány lesz.
Az azonban biztos, hogy ez a háború nagyon sokáig el fog még húzódni, a társadalom pedig egyre feszültebb lesz, és hamarosan robbanni fog. Egyre többen fognak utcára vonulni, az összecsapás pedig elkerülhetetlen lesz. Addig azonban még elszórakoznak a szavazatokkal egy darabig, és biztosan rájönnek majd arra is, hogy Elvis sem szavazhatott volna. Na nem azért, mert halott, hanem azért, mert republikánus volt.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap