Kedves Elnök úr! Kedves Jelenlévők! Igazán megtisztelő számomra, hogy e jeles alkalomból azok között lehetek, akik Lezsák Sándort köszöntik. Elnök urat kicsi gyerekkorom óta ismerem, hiszen édesapámmal több mint 30 éve dolgoznak együtt. Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy az a kislány, aki a népfőiskolai és a nemzeti fórumos rendezvényeken kint rohangált, most itt fog állni az IKoN elnökeként. Ráadásul ma már az én lányaim rohangálnak odakint a folyosón, miközben én itt beszélek.
Hiába ismerjük egymást már évtizedek óta Elnök úrral édesapám révén, az hogy most mégis itt állok egy merőben más útnak köszönhető. Egyetemista koromban ugyanis kicsit lázadoztam a szüleim ellen, meg akartam mutatni, hogy mekkora nagy reformer vagyok és természetesen azt is, hogy mindent jobban tudok. Aztán ugyan a saját fejem után menve, mégis édesapám nyomdokaiba léptem.
Amikor 2012-ben végeztem a Miskolci Egyetemen és hátra kellett hagynom a Citromfa Politikai Műhelyt kicsit meg voltam rémülve. Ennek oka az volt, hogy a citromfásokkal elindultunk egy úton és nem akartuk, hogy a köztünk lévő szoros kapcsolat, a küldetéstudat, az időközben megfogalmazott céljaink az az egyetem falai között maradjanak. Féltünk tőle, hogy ha véget érnek a tanulmányaink, azzal véget ér a mi közös munkánk is, pedig még el sem kezdtük igazán.
Tenni akartunk a nemzetünkért, a magyarság megmaradásáért, a közös jövőnkért. Azonban mi nem vagyunk progresszív-haladó liberálisok, így nem is gondoltuk azt egy percig sem, hogy mindenhez is értünk és egymagunk elegek vagyunk a céljaink eléréséhez. Éppen ezért nekifogtunk annak, hogy megtaláljuk azt a közösséget, amihez tartozni szeretnénk és ahol ki tudunk majd teljesedni. Szükségünk volt egy mentorra, egy példaképre, egy tanítóra, aki segít a céljaink elérésében, a bennünk lévő tehetség felszínre hozásában. Szükségünk volt arra, hogy amikor elragad minket az érzelem és az ifjonti hév (ami azért még mindig gyakran előfordul velünk), akkor egy megfontolt hang visszatereljen minket a helyes irányba.
A közélet világában azonban nagyon kevés olyan személy van, aki szeret és tud is fiatalokkal dolgozni, a munkáját és az életét a haza szolgálatának szentelte , valamint aki végig hiteles és egyenes tudott maradni a politikai pályán. Lezsák Sándor azonban ezen kevés személyek egyike.
Az IKoN szervezése közben nekem végig egy Ismerős Arcok dal visszhangzott a fejemben, amiben ez a sor hangzik el: „Ha sorba kell állnunk, hát álljunk a legelején.” Mi sorba akartunk állni és nem volt bennünk egy szemernyi kétség sem, hogy Lezsák Sándor mögé szeretnénk felsorakozni. Elnök úr egész életét a nemzete szolgálatába állította és ebben a munkájában sosem volt tétlen, mindig a sor elején állt.
Kedves Elnök úr! Köszönjük, hogy felkarolta az Ifjú Konzervatívokat és segített nekünk az utunk kiteljesedésében. A jó Isten éltesse még nagyon sokáig. Mi megígérjük, hogy továbbra is végig Önnel tartunk az úton, a sor legelején.
A köszöntő elhangzott 2019. október 28-án a Polgárok Házában.
Amikor 2012-ben végeztem a Miskolci Egyetemen és hátra kellett hagynom a Citromfa Politikai Műhelyt kicsit meg voltam rémülve. Ennek oka az volt, hogy a citromfásokkal elindultunk egy úton és nem akartuk, hogy a köztünk lévő szoros kapcsolat, a küldetéstudat, az időközben megfogalmazott céljaink az az egyetem falai között maradjanak. Féltünk tőle, hogy ha véget érnek a tanulmányaink, azzal véget ér a mi közös munkánk is, pedig még el sem kezdtük igazán.
Tenni akartunk a nemzetünkért, a magyarság megmaradásáért, a közös jövőnkért. Azonban mi nem vagyunk progresszív-haladó liberálisok, így nem is gondoltuk azt egy percig sem, hogy mindenhez is értünk és egymagunk elegek vagyunk a céljaink eléréséhez. Éppen ezért nekifogtunk annak, hogy megtaláljuk azt a közösséget, amihez tartozni szeretnénk és ahol ki tudunk majd teljesedni. Szükségünk volt egy mentorra, egy példaképre, egy tanítóra, aki segít a céljaink elérésében, a bennünk lévő tehetség felszínre hozásában. Szükségünk volt arra, hogy amikor elragad minket az érzelem és az ifjonti hév (ami azért még mindig gyakran előfordul velünk), akkor egy megfontolt hang visszatereljen minket a helyes irányba.
A közélet világában azonban nagyon kevés olyan személy van, aki szeret és tud is fiatalokkal dolgozni, a munkáját és az életét a haza szolgálatának szentelte , valamint aki végig hiteles és egyenes tudott maradni a politikai pályán. Lezsák Sándor azonban ezen kevés személyek egyike.
Az IKoN szervezése közben nekem végig egy Ismerős Arcok dal visszhangzott a fejemben, amiben ez a sor hangzik el: „Ha sorba kell állnunk, hát álljunk a legelején.” Mi sorba akartunk állni és nem volt bennünk egy szemernyi kétség sem, hogy Lezsák Sándor mögé szeretnénk felsorakozni. Elnök úr egész életét a nemzete szolgálatába állította és ebben a munkájában sosem volt tétlen, mindig a sor elején állt.
Kedves Elnök úr! Köszönjük, hogy felkarolta az Ifjú Konzervatívokat és segített nekünk az utunk kiteljesedésében. A jó Isten éltesse még nagyon sokáig. Mi megígérjük, hogy továbbra is végig Önnel tartunk az úton, a sor legelején.
A köszöntő elhangzott 2019. október 28-án a Polgárok Házában.