 | Az elmúlt időszakban én is kicsit elvonultam pihenni, elmerültem a filmesztétika rejtelmeiben, így csak fél szemmel figyeltem a közélet eseményeit, de az is bőven elég volt. Most őszintén, mit lehet még írni egy Jakab Péter–Jobbik csörtéről, vagy arról, hogy két, magát felelős embernek gondoló nő a nyílt utcán adja elő a Mónika-show valamelyik epizódját? |
Az se nagyon érdemel már szót, hogy Gyurcsány Ferenc folyamatosan készülődik. Amíg nem azt jelenti be, hogy az országból költözik el végre a hazaáruló kompániájával együtt, addig nem izgatnak a delíriumos posztjai. Aztán persze itt vannak a folyamatos hídfoglalások és látszattüntetések. Ezeknél már érdemes egy picit elidőzni.
Na nem azért, mert annyira jelentőségteljes események lennének. Mindegyik ugyanabból a forgatókönyvből épül fel, ugyanazok a rigmusok vannak, szinte ugyanazokat az embereket lehet felfedezni a résztvevők között, és ugyanazt csinálják. Tök mindegy, éppen milyen téma köré szerveződnek. Összejönnek pár ezren (vagy annyian se), meghallgatják a szónokokat, néha össze is vesznek velük (ez legalább vicces), majd dolguk végeztével elmennek hidat foglalni, és jól felidegesíteni a hazafelé vagy épp munkába igyekvő autósokat. Közben bőszen hangoztatják, hogy megbukott Orbán. Megint. A politikusaik meg szépen rátelepednek ezekre, ha egy kis hasznot vélnek felfedezni, na meg így könnyebb eladni, hogy csinálnak is valamit a pénzükért.
Jó, a mostani tüntetés egy kicsit látványosabb volt, mert láncfűrészes előadást kaptunk, ami kifejezetten tetszett. Végre valami új! Mondjuk a jelenetet már láttam egy romantikus vígjátékban, csak ott épp fulladásos halált imitáltak az egyetemisták a levegő szennyezettsége miatt, de mindegy. A lényeg, hogy volt végre valami izgulnivaló. Örülök, hogy a belpesti éttermiségi fiatal nem vágta le közben a saját lábát, mert még azért is Orbán lett volna a felelős. Ráadásul még az egyik „civil” egyesület szónoka által hangoztatott programot is tudom támogatni, történetesen azt, hogy fához láncolják magukat. Tök jó gondolat! Legalább addig sem vergődnek a hidakon.
A viccet félretéve, beszéljünk a jelenségről egy kicsit komolyabban. Továbbra sincsen bajom azzal, ha egy-egy ügy köré szerveződik valamilyen megmozdulás HA értelmes, szakmai alapokon nyugvó, nem a provokációra épülő szándék van a hátterében. Azonban, ahogyan azt már megszokhattuk, ebben az esetben sem ez volt a helyzet. Sőt, annyira nívótlan és visszataszító az egész, hogy ha van is némi igazságuk, akkor se képesek ezt rendesen képviselni. Most is csak annyi történt, hogy önnön szerepük nagyságától megrészegülve, hangzatos rigmusokat skandálva parádéztak egyet, majd leugattak mindenkit, akinek nem tetszett, hogy elállták az útját. Fontosabb volt megint valami teljesen megfoghatatlan és mindenfajta szakmaiságot mellőző dolog miatt rettegni, meg balhézni és másokat felkérdezni, hogy ők miért nem éreznek így! Mondjuk, mert erdészeti kérdésekben inkább az erdészeknek hisznek. Rettenetes! Mindegy is, hiszen lényeg, hogy magukból kikelve ordítozhassanak, O1G-t sikítsanak, pofátlan módon hidakat foglaljanak, miközben felveszik a fotelerdész szerepét. Oké, legyen így! Engem aztán nem zavarnak, az viszont, amit okoznak ezek a hivatásos tüntetők, rettegők és magukat politikusnak hazudó ellenzéki arcoskodók, az már sokkal inkább böki a csőrömet.
Nem egyszer hallottuk már azt, hogy Magyarországon demokráciaválság van. Most egy meglepő dolgot fogok mondani: tényleg az van. Mielőtt azonban még pár idetévedt liberálbolsi ujjongani kezdene, hogy ezt írtam, kifejteném, mire gondolok. Mert nem Orbán Viktorra. Egy normálisan működő rendszerben van ellenzék és van kormányzat. Míg megannyi környező országban a demokratikus rendszer instabilitását az okozza, hogy nincsenek életképes kormányok, amelyek ki tudnák tölteni a rendes hivatali idejüket, ezzel válságot okozva, addig nálunk csak és kizárólag ez a része működik a demokráciának. Tehát van egy erős, kormányképes alakulat, amely képes arra, hogy vezesse az országot. A gond ott kezdődik, hogy nincsen ellenzék. Csak névleg létezik, de nem képes a feladata ellátására. 2014-ig még talán volt valami halvány remény arra, hogy összekapják magukat, de azóta tökéletes nihil, szétesés, szakmaiatlanság, szervezetlenség, a trash reality műsorokat megszégyenítő megmozdulások és nyomor uralkodik azon az oldalon. Ez pedig tényleg nem tesz jót a demokráciának. Mint ahogyan az sem, hogy a választóik minderre rábólintanak, sőt, a tüntetéseket látva, jónéhányan asszisztálnak is ehhez. Nekik tökéletesen megfelelő az O1G mint kormányprogram. Mint ahogyan felelős cselekvésnek megfeleltetik azt, hogy ukrán zászlós profilképeket raknak ki, miközben rettegnek a klíma miatt, látványosan sajnálják szójalattét szürcsölve a szegényeket, oktatják ki a vidékieket, hogyan is kellene művelni a földet, vagy éppen arról fantáziálnak, hogyan fognak éhezni a télen, mert kicsit vissza kellene venni a fogyasztásból, és némi tudatosságot vinni a megélhetésbe. Gyártják a nyomorról a mémeket, közben pedig mindenért is Orbán a hibás. Azok rettegnek a leghangosabban, akiknek semmi okuk nincsen rá. Felelősségvállalás, közösségben való gondolkodás, az nincsen. Ha lenne, már rég elzavarták volna a politikust játszó képviselőiket és alakulataikat, hogy megszervezve magukat egy teljesen új, életképes ellenzéket hozzanak létre. Több tippet viszont már nem adok nekik ez ügyben, mert vagy öt éve vissza-visszatérek ehhez a témához, de foganatja nincsen a dolognak, így rájuk hagyom. Megértettem, hogy a mindent készen kapó nemzedék képviselői nem akarnak küzdeni és dolgozni. Látványosan és jó hangosan, minden más hangot elnyomva szeretnek szenvedni, rettegni és elmondani, mennyire nagyon rossz nekik itt, hogy aztán dolguk végeztével, elégedetten besétáljanak a romkocsmába, elszopogassák az ezerkétszáz forintos söröcskéjüket, elmondva, mekkora hősök voltak. Pontosan ők a legnagyobb gátlói az általuk annyira várt változásnak.
Tehát még egyszer utoljára: a változtatást mindig ott kell kezdeni, ahol valami nem működik. Magyarországon az ellenzék nem működik. Nem csinálnak semmit már vagy nyolc éve. Jelen helyzetben pedig az eddigi társadalomra jellemző, a jólétben teljesen elkényelmesedett és a fogyasztásra pozicionált, csak a jelenben és az énre fókuszált, az önmegvalósítást mindenek elé helyező magatartás sem működik. Konzervatívként úgy gondolom, eddig is életképtelen elgondolás volt ez, de most, amikor nem az egyének saját idegbajának kivetülései, hanem valós, az életmódunkat, kultúránkat, megélhetésünket és világunkat fenyegető problémák vannak, pláne nem tartható. Tehát ideje lenne végre rendet tenni a fejekben, kiszakadni a közösségi oldalak bűvöletéből, kreált világából, látszatproblémáiból, és a valósággal foglalkozni. Mert ha nem változtatnak, akkor a mostani tüntetés témájára visszautalva, nem tesznek mást, mint maguk alatt vágják a fát.
A szerző politológus, az IKoN elnöke
Magyar Hírlap
Na nem azért, mert annyira jelentőségteljes események lennének. Mindegyik ugyanabból a forgatókönyvből épül fel, ugyanazok a rigmusok vannak, szinte ugyanazokat az embereket lehet felfedezni a résztvevők között, és ugyanazt csinálják. Tök mindegy, éppen milyen téma köré szerveződnek. Összejönnek pár ezren (vagy annyian se), meghallgatják a szónokokat, néha össze is vesznek velük (ez legalább vicces), majd dolguk végeztével elmennek hidat foglalni, és jól felidegesíteni a hazafelé vagy épp munkába igyekvő autósokat. Közben bőszen hangoztatják, hogy megbukott Orbán. Megint. A politikusaik meg szépen rátelepednek ezekre, ha egy kis hasznot vélnek felfedezni, na meg így könnyebb eladni, hogy csinálnak is valamit a pénzükért.
Jó, a mostani tüntetés egy kicsit látványosabb volt, mert láncfűrészes előadást kaptunk, ami kifejezetten tetszett. Végre valami új! Mondjuk a jelenetet már láttam egy romantikus vígjátékban, csak ott épp fulladásos halált imitáltak az egyetemisták a levegő szennyezettsége miatt, de mindegy. A lényeg, hogy volt végre valami izgulnivaló. Örülök, hogy a belpesti éttermiségi fiatal nem vágta le közben a saját lábát, mert még azért is Orbán lett volna a felelős. Ráadásul még az egyik „civil” egyesület szónoka által hangoztatott programot is tudom támogatni, történetesen azt, hogy fához láncolják magukat. Tök jó gondolat! Legalább addig sem vergődnek a hidakon.
A viccet félretéve, beszéljünk a jelenségről egy kicsit komolyabban. Továbbra sincsen bajom azzal, ha egy-egy ügy köré szerveződik valamilyen megmozdulás HA értelmes, szakmai alapokon nyugvó, nem a provokációra épülő szándék van a hátterében. Azonban, ahogyan azt már megszokhattuk, ebben az esetben sem ez volt a helyzet. Sőt, annyira nívótlan és visszataszító az egész, hogy ha van is némi igazságuk, akkor se képesek ezt rendesen képviselni. Most is csak annyi történt, hogy önnön szerepük nagyságától megrészegülve, hangzatos rigmusokat skandálva parádéztak egyet, majd leugattak mindenkit, akinek nem tetszett, hogy elállták az útját. Fontosabb volt megint valami teljesen megfoghatatlan és mindenfajta szakmaiságot mellőző dolog miatt rettegni, meg balhézni és másokat felkérdezni, hogy ők miért nem éreznek így! Mondjuk, mert erdészeti kérdésekben inkább az erdészeknek hisznek. Rettenetes! Mindegy is, hiszen lényeg, hogy magukból kikelve ordítozhassanak, O1G-t sikítsanak, pofátlan módon hidakat foglaljanak, miközben felveszik a fotelerdész szerepét. Oké, legyen így! Engem aztán nem zavarnak, az viszont, amit okoznak ezek a hivatásos tüntetők, rettegők és magukat politikusnak hazudó ellenzéki arcoskodók, az már sokkal inkább böki a csőrömet.
Nem egyszer hallottuk már azt, hogy Magyarországon demokráciaválság van. Most egy meglepő dolgot fogok mondani: tényleg az van. Mielőtt azonban még pár idetévedt liberálbolsi ujjongani kezdene, hogy ezt írtam, kifejteném, mire gondolok. Mert nem Orbán Viktorra. Egy normálisan működő rendszerben van ellenzék és van kormányzat. Míg megannyi környező országban a demokratikus rendszer instabilitását az okozza, hogy nincsenek életképes kormányok, amelyek ki tudnák tölteni a rendes hivatali idejüket, ezzel válságot okozva, addig nálunk csak és kizárólag ez a része működik a demokráciának. Tehát van egy erős, kormányképes alakulat, amely képes arra, hogy vezesse az országot. A gond ott kezdődik, hogy nincsen ellenzék. Csak névleg létezik, de nem képes a feladata ellátására. 2014-ig még talán volt valami halvány remény arra, hogy összekapják magukat, de azóta tökéletes nihil, szétesés, szakmaiatlanság, szervezetlenség, a trash reality műsorokat megszégyenítő megmozdulások és nyomor uralkodik azon az oldalon. Ez pedig tényleg nem tesz jót a demokráciának. Mint ahogyan az sem, hogy a választóik minderre rábólintanak, sőt, a tüntetéseket látva, jónéhányan asszisztálnak is ehhez. Nekik tökéletesen megfelelő az O1G mint kormányprogram. Mint ahogyan felelős cselekvésnek megfeleltetik azt, hogy ukrán zászlós profilképeket raknak ki, miközben rettegnek a klíma miatt, látványosan sajnálják szójalattét szürcsölve a szegényeket, oktatják ki a vidékieket, hogyan is kellene művelni a földet, vagy éppen arról fantáziálnak, hogyan fognak éhezni a télen, mert kicsit vissza kellene venni a fogyasztásból, és némi tudatosságot vinni a megélhetésbe. Gyártják a nyomorról a mémeket, közben pedig mindenért is Orbán a hibás. Azok rettegnek a leghangosabban, akiknek semmi okuk nincsen rá. Felelősségvállalás, közösségben való gondolkodás, az nincsen. Ha lenne, már rég elzavarták volna a politikust játszó képviselőiket és alakulataikat, hogy megszervezve magukat egy teljesen új, életképes ellenzéket hozzanak létre. Több tippet viszont már nem adok nekik ez ügyben, mert vagy öt éve vissza-visszatérek ehhez a témához, de foganatja nincsen a dolognak, így rájuk hagyom. Megértettem, hogy a mindent készen kapó nemzedék képviselői nem akarnak küzdeni és dolgozni. Látványosan és jó hangosan, minden más hangot elnyomva szeretnek szenvedni, rettegni és elmondani, mennyire nagyon rossz nekik itt, hogy aztán dolguk végeztével, elégedetten besétáljanak a romkocsmába, elszopogassák az ezerkétszáz forintos söröcskéjüket, elmondva, mekkora hősök voltak. Pontosan ők a legnagyobb gátlói az általuk annyira várt változásnak.
Tehát még egyszer utoljára: a változtatást mindig ott kell kezdeni, ahol valami nem működik. Magyarországon az ellenzék nem működik. Nem csinálnak semmit már vagy nyolc éve. Jelen helyzetben pedig az eddigi társadalomra jellemző, a jólétben teljesen elkényelmesedett és a fogyasztásra pozicionált, csak a jelenben és az énre fókuszált, az önmegvalósítást mindenek elé helyező magatartás sem működik. Konzervatívként úgy gondolom, eddig is életképtelen elgondolás volt ez, de most, amikor nem az egyének saját idegbajának kivetülései, hanem valós, az életmódunkat, kultúránkat, megélhetésünket és világunkat fenyegető problémák vannak, pláne nem tartható. Tehát ideje lenne végre rendet tenni a fejekben, kiszakadni a közösségi oldalak bűvöletéből, kreált világából, látszatproblémáiból, és a valósággal foglalkozni. Mert ha nem változtatnak, akkor a mostani tüntetés témájára visszautalva, nem tesznek mást, mint maguk alatt vágják a fát.
A szerző politológus, az IKoN elnöke
Magyar Hírlap