Mindig öröm, amikor belpesti liberálisok felfedezik maguknak a vidéket. Kifejezetten izgalmas, amikor rólunk írnak, és igyekeznek megfejteni minket. Minden vidéki érezze magát tehát megtisztelve, hogy az igazi szakma, a balliberális, belpesti értelmiség vigyázó szemét most rájuk emelte, gondolatait pedig papírra vetette.
Bármennyire is azt hiszik ezek a felvilágosult emberek, hogy nem szoktunk figyelni arra, amit mondanak, és nem követjük nyomon a munkásságukat, megnyugtatom őket, hogy hozzánk is el szoktak jutni fényes gondolataik és nem palackpostán. Az már más kérdés, hogy kicsit sem hatnak meg velük, és nem is érezzük azt, hogy hatalmas kegyben van most részünk, hiába szeretnék ezt hinni. De hát ilyenek vagyunk mi, vidékiek: sötétek, elmaradottak, szűk látókörűek, ráadásul száz év választ el minket Európától, így Bruck Gábor és társai ne legyenek meglepve, hogy miután elolvastuk nemes elmélkedéseiket, nem ragadunk egyből papír zsebkendőt meghatottságunk könnyeit felitatni.
Biztosíthatom a „szakmát”, nemcsak olvassuk, de meg is halljuk őket, sőt meg is értjük a Gyurcsány–Dobrev-kettős előadott gyűlölködéseit, Karácsony Gergely nyafogását, Donáth Anna demagóg kifakadásait, Cseh Katalin gyermekded vihogását, Fekete-Győr András álszenteskedéseit és az ellenzék remegő hangját, amint a hatalomért sápítoznak. Mert bizony a vidéki emberek primitív hüllőagyuk ellenére is tudnak gondolkodni, bármennyire szeretik magukat a libsi értelmiségiek abba a hitbe ringatni, hogy ők a meg nem értett zsenik, akik egyszerűen minden jó szándékuk ellenére sem tudnak fényt gyújtani a sötét vidékiek agyában.
Bruck persze nem állt meg itt, miközben a tanulatlan, Brüsszelt a térképen Afrikában kereső vidékiek lélektanáról elmélkedett.
Így jöhetett a 2022-es választás ellenzéki győzelmének nagyon zagyva és még annál is hosszabb forgatókönyve. Mint a cikkből kiderült, Orbán Viktor nem csinált semmit tíz év alatt, csak megvezette a sötét vidékieket, akiknek különböző történeteket adott be. Ezek meg annyira hülyék voltak, hogy bekajálták, elhitték, hogy Orbánt érdekli a vidék sorsa, és ezért szavaznak rá. Ezzel meg is fejtette a győzelem titkát.
Ne legyenek kétségei senkinek, a belpesti libsi értelmiség szerint egy vidékinek nincs szabad akarata, és nem is tudja megérteni az összefüggéseket. Nemhogy azt nem tudja, merre van Brüsszel, de még a szomszéd falut se találja, így semmi másra nincsen szüksége, mint mesékre, és máris arra szavaz, akinek jobb a dumája. Éppen ezért az ellenzékieknek is csak annyi a dolguk, hogy LEMENJENEK az emberekhez, és beadagolják nekik a saját történeteiket. Ezt úgy kell megtenni, hogy ne bántsák meg a Fidesz-szavazók büszkeségét. Idézve a szerzőt: „Nem mondhatod neki, hogy rasszista, vidéki tahó vagy. Nem lehetsz vele lenéző, sem arrogáns, és nem lehetsz nála okosabb sem. Ha földbe tiprod a büszkeségét, nem változik a véleménye, és nem tudod átcsábítani.”
Habár az egész cikk arról szólt, hogy a vidékiek krokodilagyú nácik, és a ballibsi belpesti kánon is hasonló jelzőktől szokott hangos lenni, ezzel most ne foglalkozzunk. A szakértő ugyanis elmondja, hogy nincs veszély, mert ezek tanulatlanok. Ráadásul a Népszavát se olvassák, így nyugodtan elmélkedhet arról több bekezdésen át, hogy mennyire idióták ezek a szavazók, de azért ti, tanult kollégák hitessétek el velük, hogy megbecsülitek őket. Hazudjatok nekik „reggel,
éjjel meg este”, és győzhettek.
Azt is megállapítja, hogy most az a feladat, hogy végre ne a Fidesz térfelén menjen a játék. Mondjuk, itt van némi zavar az erőben, de nem várjuk el, hogy a sportot alantas tevékenységnek tartó kolléga tudja azt, hogy ha a saját térfelünkön zajlik a játék, azt nem támadásnak, hanem védekezésnek hívjuk. Tőlem biztosan focis hasonlatot várna, de mivel több mint tíz évig versenyszerűen űztem a teniszt, így inkább ilyen példával élnék. Tehát ha az én térfelemen van a labda és ott marad, akkor pontot veszítettem. A lényeg az, hogyan tudom visszaadni a labdát az ellenfélnek úgy, hogy hibára kényszerítsem. Alapvető versenystratégia ez, nem ártana kipróbálni, de ha nem megy, akkor inkább ne írjunk sporthasonlatokat. Nem csoda, hogy nem jön az áhított győzelem, ha ilyen alapvető dolgokkal nincsenek tisztában a stratégák.
Habár nekem vidéki, náci krokodilagyam van, és ezért libsiéknél még az sem számít, hogy okleveles politológus vagyok, jó néhány győztes kampánnyal a hátam mögött, de azért mégis adnék egy tanácsot. Megértem, hogy a kávéházi konrádok helyét átvevő, romkocsmás libsi mindentudók unatkoznak, és ezért gyakran nézik a Mi kis falunkat a tévében, de szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az ott nem a valóság, hanem paródia. Nem ártana felfogni, hogy a szavazókat is megismerni, megérteni szokás, és nem rájuk erőszakolni a saját véleményünket, ha pedig nem akarják ezt elfogadni, akkor nem az a megoldás, hogy először lehülyézzük őket, majd nagy kegyesen LEMEGYÜNK hozzájuk, és eljátsszuk, hogy érdekelnek minket, miközben lesajnáljuk őket. Mert ennek csak egy végkifejlete lehet: felfalnak titeket a krokodilok.
A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke, az IKoN elnöke.
Magyar Hírlap
Biztosíthatom a „szakmát”, nemcsak olvassuk, de meg is halljuk őket, sőt meg is értjük a Gyurcsány–Dobrev-kettős előadott gyűlölködéseit, Karácsony Gergely nyafogását, Donáth Anna demagóg kifakadásait, Cseh Katalin gyermekded vihogását, Fekete-Győr András álszenteskedéseit és az ellenzék remegő hangját, amint a hatalomért sápítoznak. Mert bizony a vidéki emberek primitív hüllőagyuk ellenére is tudnak gondolkodni, bármennyire szeretik magukat a libsi értelmiségiek abba a hitbe ringatni, hogy ők a meg nem értett zsenik, akik egyszerűen minden jó szándékuk ellenére sem tudnak fényt gyújtani a sötét vidékiek agyában.
Bruck persze nem állt meg itt, miközben a tanulatlan, Brüsszelt a térképen Afrikában kereső vidékiek lélektanáról elmélkedett.
Így jöhetett a 2022-es választás ellenzéki győzelmének nagyon zagyva és még annál is hosszabb forgatókönyve. Mint a cikkből kiderült, Orbán Viktor nem csinált semmit tíz év alatt, csak megvezette a sötét vidékieket, akiknek különböző történeteket adott be. Ezek meg annyira hülyék voltak, hogy bekajálták, elhitték, hogy Orbánt érdekli a vidék sorsa, és ezért szavaznak rá. Ezzel meg is fejtette a győzelem titkát.
Ne legyenek kétségei senkinek, a belpesti libsi értelmiség szerint egy vidékinek nincs szabad akarata, és nem is tudja megérteni az összefüggéseket. Nemhogy azt nem tudja, merre van Brüsszel, de még a szomszéd falut se találja, így semmi másra nincsen szüksége, mint mesékre, és máris arra szavaz, akinek jobb a dumája. Éppen ezért az ellenzékieknek is csak annyi a dolguk, hogy LEMENJENEK az emberekhez, és beadagolják nekik a saját történeteiket. Ezt úgy kell megtenni, hogy ne bántsák meg a Fidesz-szavazók büszkeségét. Idézve a szerzőt: „Nem mondhatod neki, hogy rasszista, vidéki tahó vagy. Nem lehetsz vele lenéző, sem arrogáns, és nem lehetsz nála okosabb sem. Ha földbe tiprod a büszkeségét, nem változik a véleménye, és nem tudod átcsábítani.”
Habár az egész cikk arról szólt, hogy a vidékiek krokodilagyú nácik, és a ballibsi belpesti kánon is hasonló jelzőktől szokott hangos lenni, ezzel most ne foglalkozzunk. A szakértő ugyanis elmondja, hogy nincs veszély, mert ezek tanulatlanok. Ráadásul a Népszavát se olvassák, így nyugodtan elmélkedhet arról több bekezdésen át, hogy mennyire idióták ezek a szavazók, de azért ti, tanult kollégák hitessétek el velük, hogy megbecsülitek őket. Hazudjatok nekik „reggel,
éjjel meg este”, és győzhettek.
Azt is megállapítja, hogy most az a feladat, hogy végre ne a Fidesz térfelén menjen a játék. Mondjuk, itt van némi zavar az erőben, de nem várjuk el, hogy a sportot alantas tevékenységnek tartó kolléga tudja azt, hogy ha a saját térfelünkön zajlik a játék, azt nem támadásnak, hanem védekezésnek hívjuk. Tőlem biztosan focis hasonlatot várna, de mivel több mint tíz évig versenyszerűen űztem a teniszt, így inkább ilyen példával élnék. Tehát ha az én térfelemen van a labda és ott marad, akkor pontot veszítettem. A lényeg az, hogyan tudom visszaadni a labdát az ellenfélnek úgy, hogy hibára kényszerítsem. Alapvető versenystratégia ez, nem ártana kipróbálni, de ha nem megy, akkor inkább ne írjunk sporthasonlatokat. Nem csoda, hogy nem jön az áhított győzelem, ha ilyen alapvető dolgokkal nincsenek tisztában a stratégák.
Habár nekem vidéki, náci krokodilagyam van, és ezért libsiéknél még az sem számít, hogy okleveles politológus vagyok, jó néhány győztes kampánnyal a hátam mögött, de azért mégis adnék egy tanácsot. Megértem, hogy a kávéházi konrádok helyét átvevő, romkocsmás libsi mindentudók unatkoznak, és ezért gyakran nézik a Mi kis falunkat a tévében, de szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az ott nem a valóság, hanem paródia. Nem ártana felfogni, hogy a szavazókat is megismerni, megérteni szokás, és nem rájuk erőszakolni a saját véleményünket, ha pedig nem akarják ezt elfogadni, akkor nem az a megoldás, hogy először lehülyézzük őket, majd nagy kegyesen LEMEGYÜNK hozzájuk, és eljátsszuk, hogy érdekelnek minket, miközben lesajnáljuk őket. Mert ennek csak egy végkifejlete lehet: felfalnak titeket a krokodilok.
A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke, az IKoN elnöke.
Magyar Hírlap