Az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy kicsit visszarázódjak a közélet világába. Három gyerek mellett azért nem sok kedve van az embernek arra, hogy azt a kevés szabadidejét, ami maradt Jakab Péterek, Gyurcsány Ferencek, Dobrev Klárák, Szabó Tímeák vagy Donáth Annák válogatott agymenéseinek olvasgatásával töltse. |
Arról már ne is beszéljünk, amit Karácsony Gergely művel városvezetés címén, de ez legyen a budapestiek problémája. Szóval volt mit bepótolnom, de örömmel konstatáltam, hogy olyan a helyzet, mint a végeláthatatlan sorozatok esetében: lehet, hogy kihagysz pár részt, de soha nem tudsz lemaradni semmiről.
Egy évvel a választások után az ellenzéki brigád még mindig ugyanott tart: sehol. Annyi változott, hogy Jakab Péter teljesen megborult, a rezsimet például úgy akarja megdönteni, hogy saját X-faktort indított a neten, és istentelen hamis hangon vertyog, meg versenyt fut a tacskójával. A Jobbik időközben konzervatív lett, sőt lassan a Jobbik nevet is elhagyják, mintha ezzel minden gondjukat megoldhatnák. Igaz, mondjuk, hogy az identitásunk legalapvetőbb része a nevünk, a Jobbik meg már rég szembe köpte saját magát, így ez a névváltoztatás nem is hülyeség. Csak a konzervatív kifejezést hagyják békén. A Gyurcsány szekértolói, Dobrev pincsijei vagy a Ballik sokkal helytállóbb lenne az ő esetükben, de ha adnak egy kis időt, biztos kitalálok valami sokkal szellemesebbet is.
Csak ugye, nekem épp időből van a legkevesebb három gyerek mellett, így menjünk is tovább, mert vannak még bőven ezen a térfélen. A Párbeszéd most épp bezöldült, persze csak a nevében, de továbbra is három taggal szennyezi a közéletet. Az MSZP szép lassan megszűnik, a legtöbb ellenzéki szereplő meg betagozódik a Gyurcsány–Dobrev-szektába. Esetleg páran külön formációt alkotnak. Nyilván azt gondolják, hogy nincsenek még elegen. Végül ne feledkezzünk meg a percemberkékről sem. A Momentum építési területen elhelyezett kordonokat bont. Roppant elmés! Hadházy meg lefejeli a kerítést, hogy legyen már egy kis bibi az arcán, és tudjon picsogni, hogy „segítség, elnyomnak!” Ha valamihez, akkor a földön fetrengéshez ért, az már biztos. Legalább a büdös zokniját nem tette közszemlére. Ezért legyünk neki hálásak. Ezt látva nekem is csak az jut az eszembe, hogy miért is nem kapálnak inkább? Akkor legalább lenne valami hasznuk.
Egy év hosszú idő. Én például életet adtam a harmadik kislányunknak, miközben a nagyobbik másodikos lett, a kisebbik pedig középső csoportos. Tanulnak, fejlődnek, ismerkednek a világgal. Én pedig tanulom, milyen nagycsaládos édesanyának lenni, szervezem a mindennapokat, és kialakítjuk az új életünket, keressük a lehetőségeket. Teljesen máshol tartunk, mint egy évvel ezelőtt. Ez pedig így van jól. Mindig meg kell újulni, fel kell venni a fonalat, meg kell határozni az új irányokat. Alkalmazkodnunk kell a környezethez, és megoldásokat kell találnunk a minket érő kihívásokra. Ezt tesszük minden egyes nap, és elvárható lenne, hogy a politikai pártok is ezt tegyék. Sőt, rájuk fokozottabban érvényesek a fentiek, hiszen a közéletben sokkal gyorsabban változik minden. Ott az a szabály érvényes, hogy a sikerességhez nemcsak alkalmazkodásra van szükség, hanem arra is, hogy mi alakítsuk ki a helyzeteket. Változás és változtatás, csak így lehet előre menni.
Amikor viszont az ellenzéki szereplők szóba kerülnek, mindig ugyanazokról a dolgokról esik szó. Évek óta. A médiapiac megváltozott, lejt nekik a pálya, rossz a választási rendszer (akkor is, ha az EU-s választásokat bukják be, csak akkor más miatt nem sikerült), nem tudtak rendes jelöltet állítani, tele vannak fideszes spionokkal, akik aknamunkát végeznek, ezért nem tudnak egyről a kettőre jutni, O1G... stb. A sikertelenség magyarázatát és a kifogásokat a végtelenségig tudják sorolni, csak éppen az eredmények maradnak el. Újra és újra és újra. Semmi sem változott azon az oldalon. Ha pedig a legfrissebb kutatásokat vesszük alapul, akkor ma már a kormánypártok négyötöddel húznák be a választásokat. Ezt persze én nem tudhatom, de az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az időközi választásokat nézve kábé harminc kormánypárti győzelemre jut egy ellenzéki sikerecske. Ez az eredmény önmagáért beszél.
Pedig egy év alatt rengeteg minden megváltozott: meg kell küzdeni az elszabadult inflációval, a világháború árnyékával, az energiahiánnyal, az EU gáncsoskodásával, egy demens vénember által „vezetett” nagyhatalommal... Ezekre válaszokat és megoldásokat kell adni. Orbán Viktor pedig meg is teszi ezt. Teljesen mindegy, hogy ki ért vele egyet vagy ki nem, az tagadhatatlan tény, hogy a kormányfő teszi a dolgát. Vele szemben meg ott van ez a töketlen ellenzéki banda, akik csak zsebre teszik a gazdik által küldött lóvét, de tenni már nem tesznek semmit a sápítozáson és árnyékszékelésen kívül. Dobrev Klárától persze megtudhattuk, hogy az árnyékkormány működtetése, az igenis egy fontos lépés a részükről, mert ezzel mutatják meg a magyar kormánnyal szembeni alternatívát. Szerintük ez a változás előfeltétele.
Szerintem meg csak egy látszattevékenység, ami az eltartóiknak szól. Ezzel mutatják, hogy ők tényleg nagy erőkkel dolgoznak, csak Márki-Zay miatt nem jött össze a győzelem (mert az előválasztást is meghekkelte Orbán), na de majd most! Most aztán beindulnak, csak győzzék kivárni a tartótisztjeik. Legalábbis nekik ezt mondják. Magukban viszont inkább azt skandálják, hogy még itt vagyunk, még kapjuk a pénzt, eredmény ugyan nincs, de ez nem is baj, mert addig sem tudnak leváltani minket a gazdik. Nekik jó, más meg nem számít. Egy év távlatából tehát elmondható, hogy a nagy ellenzéki alternatíva és program: peregnek a percek, potyognak a centek.
A szerző politológus, az IKoN elnöke
Magyar Hírlap
Egy évvel a választások után az ellenzéki brigád még mindig ugyanott tart: sehol. Annyi változott, hogy Jakab Péter teljesen megborult, a rezsimet például úgy akarja megdönteni, hogy saját X-faktort indított a neten, és istentelen hamis hangon vertyog, meg versenyt fut a tacskójával. A Jobbik időközben konzervatív lett, sőt lassan a Jobbik nevet is elhagyják, mintha ezzel minden gondjukat megoldhatnák. Igaz, mondjuk, hogy az identitásunk legalapvetőbb része a nevünk, a Jobbik meg már rég szembe köpte saját magát, így ez a névváltoztatás nem is hülyeség. Csak a konzervatív kifejezést hagyják békén. A Gyurcsány szekértolói, Dobrev pincsijei vagy a Ballik sokkal helytállóbb lenne az ő esetükben, de ha adnak egy kis időt, biztos kitalálok valami sokkal szellemesebbet is.
Csak ugye, nekem épp időből van a legkevesebb három gyerek mellett, így menjünk is tovább, mert vannak még bőven ezen a térfélen. A Párbeszéd most épp bezöldült, persze csak a nevében, de továbbra is három taggal szennyezi a közéletet. Az MSZP szép lassan megszűnik, a legtöbb ellenzéki szereplő meg betagozódik a Gyurcsány–Dobrev-szektába. Esetleg páran külön formációt alkotnak. Nyilván azt gondolják, hogy nincsenek még elegen. Végül ne feledkezzünk meg a percemberkékről sem. A Momentum építési területen elhelyezett kordonokat bont. Roppant elmés! Hadházy meg lefejeli a kerítést, hogy legyen már egy kis bibi az arcán, és tudjon picsogni, hogy „segítség, elnyomnak!” Ha valamihez, akkor a földön fetrengéshez ért, az már biztos. Legalább a büdös zokniját nem tette közszemlére. Ezért legyünk neki hálásak. Ezt látva nekem is csak az jut az eszembe, hogy miért is nem kapálnak inkább? Akkor legalább lenne valami hasznuk.
Egy év hosszú idő. Én például életet adtam a harmadik kislányunknak, miközben a nagyobbik másodikos lett, a kisebbik pedig középső csoportos. Tanulnak, fejlődnek, ismerkednek a világgal. Én pedig tanulom, milyen nagycsaládos édesanyának lenni, szervezem a mindennapokat, és kialakítjuk az új életünket, keressük a lehetőségeket. Teljesen máshol tartunk, mint egy évvel ezelőtt. Ez pedig így van jól. Mindig meg kell újulni, fel kell venni a fonalat, meg kell határozni az új irányokat. Alkalmazkodnunk kell a környezethez, és megoldásokat kell találnunk a minket érő kihívásokra. Ezt tesszük minden egyes nap, és elvárható lenne, hogy a politikai pártok is ezt tegyék. Sőt, rájuk fokozottabban érvényesek a fentiek, hiszen a közéletben sokkal gyorsabban változik minden. Ott az a szabály érvényes, hogy a sikerességhez nemcsak alkalmazkodásra van szükség, hanem arra is, hogy mi alakítsuk ki a helyzeteket. Változás és változtatás, csak így lehet előre menni.
Amikor viszont az ellenzéki szereplők szóba kerülnek, mindig ugyanazokról a dolgokról esik szó. Évek óta. A médiapiac megváltozott, lejt nekik a pálya, rossz a választási rendszer (akkor is, ha az EU-s választásokat bukják be, csak akkor más miatt nem sikerült), nem tudtak rendes jelöltet állítani, tele vannak fideszes spionokkal, akik aknamunkát végeznek, ezért nem tudnak egyről a kettőre jutni, O1G... stb. A sikertelenség magyarázatát és a kifogásokat a végtelenségig tudják sorolni, csak éppen az eredmények maradnak el. Újra és újra és újra. Semmi sem változott azon az oldalon. Ha pedig a legfrissebb kutatásokat vesszük alapul, akkor ma már a kormánypártok négyötöddel húznák be a választásokat. Ezt persze én nem tudhatom, de az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az időközi választásokat nézve kábé harminc kormánypárti győzelemre jut egy ellenzéki sikerecske. Ez az eredmény önmagáért beszél.
Pedig egy év alatt rengeteg minden megváltozott: meg kell küzdeni az elszabadult inflációval, a világháború árnyékával, az energiahiánnyal, az EU gáncsoskodásával, egy demens vénember által „vezetett” nagyhatalommal... Ezekre válaszokat és megoldásokat kell adni. Orbán Viktor pedig meg is teszi ezt. Teljesen mindegy, hogy ki ért vele egyet vagy ki nem, az tagadhatatlan tény, hogy a kormányfő teszi a dolgát. Vele szemben meg ott van ez a töketlen ellenzéki banda, akik csak zsebre teszik a gazdik által küldött lóvét, de tenni már nem tesznek semmit a sápítozáson és árnyékszékelésen kívül. Dobrev Klárától persze megtudhattuk, hogy az árnyékkormány működtetése, az igenis egy fontos lépés a részükről, mert ezzel mutatják meg a magyar kormánnyal szembeni alternatívát. Szerintük ez a változás előfeltétele.
Szerintem meg csak egy látszattevékenység, ami az eltartóiknak szól. Ezzel mutatják, hogy ők tényleg nagy erőkkel dolgoznak, csak Márki-Zay miatt nem jött össze a győzelem (mert az előválasztást is meghekkelte Orbán), na de majd most! Most aztán beindulnak, csak győzzék kivárni a tartótisztjeik. Legalábbis nekik ezt mondják. Magukban viszont inkább azt skandálják, hogy még itt vagyunk, még kapjuk a pénzt, eredmény ugyan nincs, de ez nem is baj, mert addig sem tudnak leváltani minket a gazdik. Nekik jó, más meg nem számít. Egy év távlatából tehát elmondható, hogy a nagy ellenzéki alternatíva és program: peregnek a percek, potyognak a centek.
A szerző politológus, az IKoN elnöke
Magyar Hírlap