 | Mondhatnám, hogy nagyon izgulok már az ellenzéki előválasztás miatt, ha nem lenne az egész egy ócska színjáték |
Persze, annak nagyon jó, elvégre el tudják játszani, micsoda nagy demokrácia van ezen a térfélen, hiszen az emberekre bízzák a döntést. A valóság ezzel szemben az, hogy felmérik a jelöltjeiket, aztán majd kihozzák győztesen azt, akit a háttéralkukat és csörtéket követően kiválaszt a porondmesterük. Mivel a szavazatok összeszámolása tökéletesen átláthatatlan, és nincsen megfelelően ellenőrizve, így igazából tök mindegy, hogy amúgy a választóik kit akarnak. Éppen ezért választásról nem beszélhetünk, viszont fogadásokat már lehet kötni a befutókra. Legalább ennyi izgalom legyen már.
Dobrev Klára, Jakab Péter, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András a porondra lépett. A homályban várakozik még Karácsony Gergely, de ugye őt még rá kell beszélni erre. Most még kéreti magát, holott mindenki tudja, mi lesz a vége. A sima és a politikai prostituált között nem sok különbség van, pusztán csak annyi, hogy az utóbbi adhat a látszatra, hogy van beleszólása az események alakulásába.
Ezt még Karácsonynak is megengedik. Legalább elterelik a figyelmet, és az tartja lázban a népeket, vajon mikor jelentik be az indulását, és nem pedig az, hogy a facebookozáson kívül nem sok mindent tesz főpolgármesterként. Róla tehát több szót ne is ejtsünk, inkább beszéljünk azokról, akik már a színpadra léptek.
A porondmester párja, Dobrev Klára hatásvadász, szelfikkel tarkított videóban masírozott fel a színpadra. Majd jött a dagályos előadásmód, a nagy sóhajok és a még nagyobb mondatok. Volt kitől tanulnia, férjura kitanította öregecskedő feleségét, aki jó tanítványnak bizonyult. Mesterkéltségben le is hagyta már mesterét Klára asszony. Tőle sokkal visszataszítóbb hallgatni, ahogy a szegényekért és a nyugdíjasokért aggódik.
Pontosan olyan álságos volt ez a monológ, mint amikor a járvány kezdetén húsz darab maszkot és kesztyűt vitt a kórházba, mutatva, hogy ő aztán nagyon jó ember. A teátrális előadásából viszont egy biztos dolgot ki lehetett venni: ha hatalomra kerülnek, szemrebbenés nélkül árusítják majd ki a hazájukat.
Jakab Péter a hazáját ugyan még nem, de a saját pártját már eladta. Meg is dolgozik a júdáspénzért, kampányol lelkesen, és ott vigyorog Kunhalmi Ágnes vagy éppen Szél Bernadett mellett a plakátokon. A mosolya azonban csak eddig tart, mert neki más szerep jutott. Ő a bunkósbot karaktert kapta. Ő az erős ember, aki habzó szájjal fenyegetődzik, és előadja kitalált találkozásait az egyszeri melóssal két párizsis szendvics között. Közben igyekszik beépíteni a vezérgondolatokat a saját előadásaiba. Legutóbb például élből lehülyézte a vidéki választókat, hiszen így illik, ha az ember helyet foglal egy belpesti, független celeb kanapéján.
Ha pedig már arról a bizonyos, sok feneket lezsibbasztó kanapéról van szó, akkor térjünk is rá Fekete-Győr Andrásra. Szegényről mostanában nem sok jót hallani, hiszen Gyurcsányék úgy döntöttek itt az ideje lerángatni az elkanászodott kölyköt a földre, és megmutatni neki, hogy hol van a helye. A kirakatba való mellékszerep az övé, megtartva az illúziót, hogy a megújulás is ott van az ellenzéki térfélen. A libernyák fiatalokkal muszáj elhitetni, hogy számítanak, erre kell Fekete-Győr András és lila alakulata.
Mondjuk a megújulást tőlük várni kicsit erős kifejezés, hiszen szakavatott bolsi családokból származnak. Ezért is lehetnek az Apró-klán bandájában. Viszik is tovább a bevett gyakorlatot, hiszen bolsi a bolsinak előszeretettel vájja ki a szemét, mint ahogyan ez történik a Momentum szerencsétlen vezére esetében is. Persze ő ezt nem tudja, meg kell kérdeznie erről valakit, hogy értelmes véleményt tudjon alkotni a témáról.
Végezetül pedig akad egy álkonzervatív is a csapatban, hátha sikerül a bizonytalan réteget megszólítani, és elhitetni velük, hogy ez az ellenzék már másmilyen. Hódmezővásárhely zajos márkija azonban a legkisebb gyalog ezen a sakktáblán. Tényleg csak mutatóban van ott, hiába igyekszik felzárkózni a kormánypárti szavazókat gyalázó ellenzéki kántálásban.
Jelen pillanatban neki még mindig nem sikerült megfejtenie a keresztrejtvényt, amelyben az a kérdés, hogy miért van az indulók között. Segíthetnénk ugyan neki, de ugye belőlünk nem nézi ki, hogy egyedül képesek lennénk egy fejtörő helyes kitöltésére, így örömmel nézzük, ahogyan próbálja magát fontosabbnak beállítani, mint amilyen.
Nyilván megvan ennek az ellenzéki előválasztósdinak az értelme, mint ahogyan annak is, hogy Karácsony Gergelynek miért lett hirtelen annyira fontos, hogy ki hogyan néz ki. Amíg ugyanis ezzel foglalkozik a közélet, legalább elterelődik arról a figyelem, hogy nincs programjuk, nincs érdemi mondanivalójuk, és a gazdiktól kapott kottán kívül semmi önálló elképzelésük sincs.
A játék pedig arra megy ki, hogy ne is legyen erre szükségük. A kampányban a látványra és az uszításra mennek majd rá, mert tartalom nincsen mögöttük. Szemfényvesztésre épül az egész létük, mint ahogyan az előválasztás is. A forgatókönyvet megkapták, a porondmester megadta a jelet, a pojácák felsorakoztak, és lelkesen játsszák a szerepüket. Már láthattuk Amerikában az első részt, így csak rajtunk áll, hogy legalább nálunk a folytatás csúfos bukás legyen.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
Dobrev Klára, Jakab Péter, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András a porondra lépett. A homályban várakozik még Karácsony Gergely, de ugye őt még rá kell beszélni erre. Most még kéreti magát, holott mindenki tudja, mi lesz a vége. A sima és a politikai prostituált között nem sok különbség van, pusztán csak annyi, hogy az utóbbi adhat a látszatra, hogy van beleszólása az események alakulásába.
Ezt még Karácsonynak is megengedik. Legalább elterelik a figyelmet, és az tartja lázban a népeket, vajon mikor jelentik be az indulását, és nem pedig az, hogy a facebookozáson kívül nem sok mindent tesz főpolgármesterként. Róla tehát több szót ne is ejtsünk, inkább beszéljünk azokról, akik már a színpadra léptek.
A porondmester párja, Dobrev Klára hatásvadász, szelfikkel tarkított videóban masírozott fel a színpadra. Majd jött a dagályos előadásmód, a nagy sóhajok és a még nagyobb mondatok. Volt kitől tanulnia, férjura kitanította öregecskedő feleségét, aki jó tanítványnak bizonyult. Mesterkéltségben le is hagyta már mesterét Klára asszony. Tőle sokkal visszataszítóbb hallgatni, ahogy a szegényekért és a nyugdíjasokért aggódik.
Pontosan olyan álságos volt ez a monológ, mint amikor a járvány kezdetén húsz darab maszkot és kesztyűt vitt a kórházba, mutatva, hogy ő aztán nagyon jó ember. A teátrális előadásából viszont egy biztos dolgot ki lehetett venni: ha hatalomra kerülnek, szemrebbenés nélkül árusítják majd ki a hazájukat.
Jakab Péter a hazáját ugyan még nem, de a saját pártját már eladta. Meg is dolgozik a júdáspénzért, kampányol lelkesen, és ott vigyorog Kunhalmi Ágnes vagy éppen Szél Bernadett mellett a plakátokon. A mosolya azonban csak eddig tart, mert neki más szerep jutott. Ő a bunkósbot karaktert kapta. Ő az erős ember, aki habzó szájjal fenyegetődzik, és előadja kitalált találkozásait az egyszeri melóssal két párizsis szendvics között. Közben igyekszik beépíteni a vezérgondolatokat a saját előadásaiba. Legutóbb például élből lehülyézte a vidéki választókat, hiszen így illik, ha az ember helyet foglal egy belpesti, független celeb kanapéján.
Ha pedig már arról a bizonyos, sok feneket lezsibbasztó kanapéról van szó, akkor térjünk is rá Fekete-Győr Andrásra. Szegényről mostanában nem sok jót hallani, hiszen Gyurcsányék úgy döntöttek itt az ideje lerángatni az elkanászodott kölyköt a földre, és megmutatni neki, hogy hol van a helye. A kirakatba való mellékszerep az övé, megtartva az illúziót, hogy a megújulás is ott van az ellenzéki térfélen. A libernyák fiatalokkal muszáj elhitetni, hogy számítanak, erre kell Fekete-Győr András és lila alakulata.
Mondjuk a megújulást tőlük várni kicsit erős kifejezés, hiszen szakavatott bolsi családokból származnak. Ezért is lehetnek az Apró-klán bandájában. Viszik is tovább a bevett gyakorlatot, hiszen bolsi a bolsinak előszeretettel vájja ki a szemét, mint ahogyan ez történik a Momentum szerencsétlen vezére esetében is. Persze ő ezt nem tudja, meg kell kérdeznie erről valakit, hogy értelmes véleményt tudjon alkotni a témáról.
Végezetül pedig akad egy álkonzervatív is a csapatban, hátha sikerül a bizonytalan réteget megszólítani, és elhitetni velük, hogy ez az ellenzék már másmilyen. Hódmezővásárhely zajos márkija azonban a legkisebb gyalog ezen a sakktáblán. Tényleg csak mutatóban van ott, hiába igyekszik felzárkózni a kormánypárti szavazókat gyalázó ellenzéki kántálásban.
Jelen pillanatban neki még mindig nem sikerült megfejtenie a keresztrejtvényt, amelyben az a kérdés, hogy miért van az indulók között. Segíthetnénk ugyan neki, de ugye belőlünk nem nézi ki, hogy egyedül képesek lennénk egy fejtörő helyes kitöltésére, így örömmel nézzük, ahogyan próbálja magát fontosabbnak beállítani, mint amilyen.
Nyilván megvan ennek az ellenzéki előválasztósdinak az értelme, mint ahogyan annak is, hogy Karácsony Gergelynek miért lett hirtelen annyira fontos, hogy ki hogyan néz ki. Amíg ugyanis ezzel foglalkozik a közélet, legalább elterelődik arról a figyelem, hogy nincs programjuk, nincs érdemi mondanivalójuk, és a gazdiktól kapott kottán kívül semmi önálló elképzelésük sincs.
A játék pedig arra megy ki, hogy ne is legyen erre szükségük. A kampányban a látványra és az uszításra mennek majd rá, mert tartalom nincsen mögöttük. Szemfényvesztésre épül az egész létük, mint ahogyan az előválasztás is. A forgatókönyvet megkapták, a porondmester megadta a jelet, a pojácák felsorakoztak, és lelkesen játsszák a szerepüket. Már láthattuk Amerikában az első részt, így csak rajtunk áll, hogy legalább nálunk a folytatás csúfos bukás legyen.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap