Sokan gondoltuk azt, hogy a koronavírus-járvány nemcsak negatív, hanem pozitív változást is hoz majd az életünkbe. Figyelmeztetésképpen értelmeztük, hogy most már itt az ideje befejezni a folyamatos halmozást, az elidegenedést, a természet kifosztását és a közösségek szétverését. Bíztunk benne, hogy az otthon töltött napok, hetek során arra is jut idő, hogy kicsit magunkba szálljunk, és a világ visszatalál a normalitáshoz vezető útra. Tévedtünk.
Elképesztő folyamatoknak lehettünk tanúi már a járvány előtt is. A genderhisztéria, a metoo boszorkányüldözése, a polkorrektség fojtogató véleménydiktatúrája és az egyén isteni rangba emelése a mindennapjaink részévé váltak. Láthattuk, hogyan vonnak párhuzamot a környezetszennyezés és a gyermekek születése közé, amivel aztán igazolják az abortusz szélesebb körben való terjesztését. Szemtanúi voltunk annak, hogy a heteroszexuális fehér férfiak hogyan válnak a társadalom leggyűlöltebb rétegévé és a hangzatos feminista kántálások hogyan alázzák meg az édesanyákat. Eközben dübörgött a fogyasztás és a javak mérhetetlen felhalmozása. Na meg persze a nemzetek szétverésére irányuló fáradhatatlan támadássorozat és az emberek elidegenítése az értékektől. Aztán berobbant a járvány, szembesültünk a halandóságunkkal, de a nemzetek erejével is. Végre kicsit lelassulhattunk és számot vethettünk az eddigi életünkkel.
Annak ellenére is megtörténhetett a csendes elmélkedés, hogy közben az interneten világszerte ment a hisztériakeltés és uszítás. Aztán elérkezett az enyhítések időszaka és vele együtt az interneten tapasztalt frusztráció és őrület kiszabadulása is. A felszabadulás és öröm helyét teljesen átvette a dühöngés és a rombolás. A nyugalom, a békés együttélés, a nemzetek erősödése, az élet lefékezése, az alapértékeinkhez és a természethez való visszatalálás nem érdeke ugyanis bizonyos liberálbolsi, bocsánat, akarom mondani progresszív-haladó-független csoportoknak, ezért a béke jegyében mindent megtesznek azért, hogy megakasszák a józan ész térnyerését, és helyette inkább szétverjék a világot, hogy aztán a szemétdombon uralkodhassanak.
Ami Amerikában zajlik, az nem az amerikaiak problémája. Egy nagyhatalomról beszélünk, és ebben a globális világban nincsenek már lokális események. Az ott történtek intő példaként szolgálnak a számunkra. Láthatjuk, hogy az erőszakos érzékenyítés, az agymosás odáig vezet, hogy gondolkodni nem tudó, az összefüggéseket nem látó, a közösséget nem értő emberek halmaza alakul ki, akik azt hiszik, bármit megtehetnek. Ha megnézzük, miket tettek már meg büntetlenül, nem is tévednek. Kezdetben „csak” boltokat vertek szét és randalíroztak. Majd embereket öltek, most pedig a nemzeti identitásukat gyilkolják.
Egy nemzet az erős alapjai nélkül halálra van ítélve. Mi pontosan tudjuk, milyen az, amikor át akarják írni a történelmünket. Tudjuk, milyen az, amikor megfosztanak minket a szabad akaratunktól. Tudjuk, milyen az, amikor folyamatosan a széthúzást erősítik a társadalomban, és azt is tudjuk, milyen félelemben élni azért, mert a legegyenlőbbek magukhoz ragadták a hatalmat. Nemcsak a múltban tapasztaltuk meg ezt, hanem minden egyes alkalommal szembesülünk vele, amikor valamelyik ellenzéki felszólal a parlamentben vagy posztol a közösségi oldalán, ezzel eleget téve a gazdik kívánalmainak. Legutóbb épp Trianon kapcsán láthattuk ezt és persze azt is, hogyan akarják importálni a polgárháborús állapotot Európába. Nagyon tanulságos végignézni, hol torkollott zavargásba, fosztogatásba és rongálásba a világbéke zászlaja alatt meghirdetett tüntetés. Tanulságos, mert láthatóvá válik, mely nemzetek indultak el a megsemmisülés útján.
Az a világ, ahol Churchillnek, Jeffersonnak, Robert Lee-nek, Cook kapitánynak vagy az Elfújta a szélnek nincs helye, nem egészséges világ. Az a világ, amelyben egy kisebbség tartja rettegésben a többséget, megmérgezve az identitásukat és ezzel béklyót rakva a szabad akaratukra, nem szabad világ. Ahol nemzetek történelmét akarják átírni és elvenni a gondolkodás képességét, az nem demokrácia, hanem kőkemény diktatúra. Ahol a bűnöst védik az ártatlanok helyett, ott nincs igazság. Ahol éltetik és megmagyarázzák az erőszak, a rombolás, az anarchia jogosságát, miközben különböző skarlát betűket égetnek a más véleményen lévőkre, az nem a béke, hanem a perzselő gyűlölet világa.
Hiába reménykedtünk benne, hogy a járvány miatt változik a helyzet, a visszarendeződés helyett az őrület katalizátora lett ez az időszak. Azt is tudjuk, hová vezet. Láttuk, mi történik akkor, amikor az emberek keserűségét, frusztrációját felhasználva helyeznek megalománokat hatalomba. Láttuk milyen az, amikor haszonszerzés és önös érdekek miatt nemzeteket játszanak át véreskezű diktátorok kezébe, miközben meg vannak győződve arról, hogy irányítani tudják majd őket. Csak azt felejtik el, hogy az őrületnek nincs iránya. Ha pedig megint kiszabadítják ezt a vérgőzös szellemet a palackból, annak beláthatatlan következményei lesznek. Volt már erre példa a közelmúltban!
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Forrás: Magyar Hírlap
Annak ellenére is megtörténhetett a csendes elmélkedés, hogy közben az interneten világszerte ment a hisztériakeltés és uszítás. Aztán elérkezett az enyhítések időszaka és vele együtt az interneten tapasztalt frusztráció és őrület kiszabadulása is. A felszabadulás és öröm helyét teljesen átvette a dühöngés és a rombolás. A nyugalom, a békés együttélés, a nemzetek erősödése, az élet lefékezése, az alapértékeinkhez és a természethez való visszatalálás nem érdeke ugyanis bizonyos liberálbolsi, bocsánat, akarom mondani progresszív-haladó-független csoportoknak, ezért a béke jegyében mindent megtesznek azért, hogy megakasszák a józan ész térnyerését, és helyette inkább szétverjék a világot, hogy aztán a szemétdombon uralkodhassanak.
Ami Amerikában zajlik, az nem az amerikaiak problémája. Egy nagyhatalomról beszélünk, és ebben a globális világban nincsenek már lokális események. Az ott történtek intő példaként szolgálnak a számunkra. Láthatjuk, hogy az erőszakos érzékenyítés, az agymosás odáig vezet, hogy gondolkodni nem tudó, az összefüggéseket nem látó, a közösséget nem értő emberek halmaza alakul ki, akik azt hiszik, bármit megtehetnek. Ha megnézzük, miket tettek már meg büntetlenül, nem is tévednek. Kezdetben „csak” boltokat vertek szét és randalíroztak. Majd embereket öltek, most pedig a nemzeti identitásukat gyilkolják.
Egy nemzet az erős alapjai nélkül halálra van ítélve. Mi pontosan tudjuk, milyen az, amikor át akarják írni a történelmünket. Tudjuk, milyen az, amikor megfosztanak minket a szabad akaratunktól. Tudjuk, milyen az, amikor folyamatosan a széthúzást erősítik a társadalomban, és azt is tudjuk, milyen félelemben élni azért, mert a legegyenlőbbek magukhoz ragadták a hatalmat. Nemcsak a múltban tapasztaltuk meg ezt, hanem minden egyes alkalommal szembesülünk vele, amikor valamelyik ellenzéki felszólal a parlamentben vagy posztol a közösségi oldalán, ezzel eleget téve a gazdik kívánalmainak. Legutóbb épp Trianon kapcsán láthattuk ezt és persze azt is, hogyan akarják importálni a polgárháborús állapotot Európába. Nagyon tanulságos végignézni, hol torkollott zavargásba, fosztogatásba és rongálásba a világbéke zászlaja alatt meghirdetett tüntetés. Tanulságos, mert láthatóvá válik, mely nemzetek indultak el a megsemmisülés útján.
Az a világ, ahol Churchillnek, Jeffersonnak, Robert Lee-nek, Cook kapitánynak vagy az Elfújta a szélnek nincs helye, nem egészséges világ. Az a világ, amelyben egy kisebbség tartja rettegésben a többséget, megmérgezve az identitásukat és ezzel béklyót rakva a szabad akaratukra, nem szabad világ. Ahol nemzetek történelmét akarják átírni és elvenni a gondolkodás képességét, az nem demokrácia, hanem kőkemény diktatúra. Ahol a bűnöst védik az ártatlanok helyett, ott nincs igazság. Ahol éltetik és megmagyarázzák az erőszak, a rombolás, az anarchia jogosságát, miközben különböző skarlát betűket égetnek a más véleményen lévőkre, az nem a béke, hanem a perzselő gyűlölet világa.
Hiába reménykedtünk benne, hogy a járvány miatt változik a helyzet, a visszarendeződés helyett az őrület katalizátora lett ez az időszak. Azt is tudjuk, hová vezet. Láttuk, mi történik akkor, amikor az emberek keserűségét, frusztrációját felhasználva helyeznek megalománokat hatalomba. Láttuk milyen az, amikor haszonszerzés és önös érdekek miatt nemzeteket játszanak át véreskezű diktátorok kezébe, miközben meg vannak győződve arról, hogy irányítani tudják majd őket. Csak azt felejtik el, hogy az őrületnek nincs iránya. Ha pedig megint kiszabadítják ezt a vérgőzös szellemet a palackból, annak beláthatatlan következményei lesznek. Volt már erre példa a közelmúltban!
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Forrás: Magyar Hírlap