Nagyon meg akarják mutatni a jelöltek, hogy ők bizony komolyan veszik ezt az egészet, nincs itt semmi sem lejátszva, ez a verseny a választók akaratáról szól. Na meg arról, hogy a lehető legjobb jelöltet állítsák Orbán Viktorral szemben. Ki is veszi a buliból mindenki a részét. Szél Bernadett például mikrofont ragadott, hogy minden egyes jelöltnél elmondja, mennyire alkalmas, Kunhalmi Ágnes meg kormányváltó hangulatot vélt érezni. Persze csak aztán nehogy megint szembe jöjjön egy ajtó.
Összeraktak egy baba oldalt, ahol tájékozódhatunk az egészről. E szerint Dobrev Klára, Ecsenyi Áron, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter és Pálinkás József szerepel a jelöltek között. Illusztris névsor, van itt minden, amire egy választó vágyhat: kommunista sarjak, ismeretlen aranyifjak, konzervatívnak hazudott paprikajancsik. Azért ezúton szeretném kifejezni elégedetlenségemet és felháborodva teszem fel a kérdést: hol marad a progresszió?
Ha emlékeim nem csalnak, akkor e jeles pártok képviselői állandóan a nők elnyomása miatt vernyákolnak és arról értekeznek, milyen borzalmasan elmaradottak ezek a magyarok, mert a politikában nincsen elég nő magas beosztásban. Erre most tessék! A hét jelölt közül csupán egy nő. Ez nagyon kőkori. Ráadásul nem látom, hogy az LMBTQxyz-propaganda megjelenne itt, hiszen egyik jelölt sem jött elő azzal, hogy ő férfi volt, de most szivárványos csillámpóniként azonosítja magát. Hol marad a sokszínűség?! Ez így nem elég haladó kérem szépen, mit fognak ehhez szólni a gazdik?
Sikerült azért túltennem magamat ezen a sötét középkort idéző névsoron és megnéztem, hogy haladnak a kampányolással. A közösségi oldalakon pörögnek ezerrel az már biztos. Dobrev Klára például arról értekezik, hogyan kell JÓL kormányozni. Ebben azért érzek némi iróniát.
Értem én, hogy arra utaznak, hogy a fiatalok nem elég tájékozottak, a mostani jó helyzetüket alapnak tekintik és nem emlékeznek a 2010 előtti időkre, de azért mégsem gondolhatják komolyan, hogy a magyarokon egységesen lobotómiát hajtottak végre. Vannak ugyan olyanok, akik Gyurcsány ténykedését követően látni ugyan már sajnos nem látnak, de azért nem hülyült meg mindenki. Mindenesetre a pofátlanságért jár a taps.
Jakab Péter még mindig fullba nyomja a kretént. Ő a nép egyszerű gyermeke, a hang, amely majd megtöri ezt a csúnya, gonosz diktatúrát. Pózol kajákkal, meg néha emberekkel is, pacsizik, meleg vloggerekkel utazgat. Közben fenyeget és ficsúrozik rendesen, a parizerről értekezik és persze egyetlen posztjából se hiányozhat az Orbán.
Azért ez már elég komoly komplexus, nem ártana végre felkeresni egy szakembert. Mindenesetre a képeken szépen tudja tenni magát, csak olyan ember ne menjen oda hozzá a fórumokon, aki nem osztja a ballik nézeteit, mert annak fennhéjázó üvöltözés lesz a vége. Így kell viselkednie egy felelős politikusnak, igaz?
Ha pedig már felelős politikusoknál tartunk, ne feledkezzünk meg a különböző táskák királyáról, Fekete-Győr Andrásról sem. A Momentum festékszórókkal dobálózó hős vezére sem akar lemaradni, ám neki még a saját közvélemény-kutatói szerint is rosszul áll a szénája, így leginkább arról akar meggyőzni mindenkit, hogy ez nincsen így. Ő nagyon erős, népszerű, okos és szép.
Ezzel szemben olyan, mint a népszerűtlen gyerek a suliban, aki nagyon ott akar lenni a nagymenők között, de sehogy se jön neki össze. De ahelyett, hogy végre megtalálná önmagát, még jobban teper és ugrál, mint egy törpepincsi. Turnézik is rendesen a lilainges gárdával. Tényleges munka azonban nincsen mögöttük, csak pénz, amit a gazdiktól valami rejtélyes oknál fogva még mindig kapnak. Jobb lesz vigyázni, mert ha nem jön az eredmény most már, akkor nem marad ez így.
Na de, van itt nekünk egy Karácsony Gergelyünk is, aki aztán már tényleg nagyon bebizonyította, mennyire alkalmas vezető. Budapestet gyakorlatilag lerohasztotta, a közlekedést megbénította, ökörséget ökörségre halmoz és minden fontosabb neki, mint az, hogy vezesse a fővárost. Gergely nagyon ambiciózus, hiszen amint elér valamit, szétosztja a pénzt és máris nekifog egy újabb kampánynak. Nála az érzelmek dominálnak.
Szegénykét mindenki csak bántja, de ő annyira nagyszerű ember, hogy ezt vállalja (bár maga sem tudja, miért) és kiskutya szemekkel, kínosan kacagva néz a kamerába és csak megy tovább. Ha pedig szól neki Gyurcsány mester, akkor elkezd keménykedni és zsarolni. Toporzékol és fogadkozik, hogy itt aztán ez meg az nem lesz. Ebben mondjuk következetes, mert az egész politikai tevékenységét a nem lesz és nincsen szavak jellemzik.
Végezetül itt van még Márki-Zay Péter, aki még elhiszi, hogy nem csak névleg szerepel a jelöltek listáján. Ő a melegek megmentője, aki mögött felsorakozott már pár levitézlett celeb is. Neki az a szerep jutott, hogy a kiábrándult jobboldaliakat megszólítsa. Kiábrándult ember akad pár, csak éppen nekik a zajos márkiból van elegük. Abból az emberből, aki szintén mindennel foglalkozik csak azzal nem, hogy vezesse a rá bízott várost.
Mindenesetre a leggusztustalanabb kampányolás címét ő nyerte el, hiszen még attól sem riad vissza, hogy az ellenfele családját kikezdje. De nehogy azt higgyük, hogy a többi jelölttel szemben kampányol. Nem ám, neki is Orbán Viktor van becsípődve. Valahogy senki nem vette észre, hogy ezen a „előválasztáson” a miniszterelnök nem indul, így felesleges folyton vele foglalkozni. Néha persze a tényleges szereplők is beszólnak egymásnak, mert kell a cirkusz a népnek és valahogy meg kell magyarázni a létüket, de lássuk be, az egésznek semmi értelme sincsen.
Ebből az elmélkedésből egy koppanás szakít ki. Miközben ezeket a sorokat írom, a lányaim éppen egy távirányítós autóval játszanak. A jármű ide-oda cikázik, nekicsapódva néha a székemnek. Visszafordulok a gépemhez és bevillan megint ez az egész előválasztósdi. Itt vannak a rajtvonalnál felsorakozott szereplők, akik nagyon igyekeznek eladni magukat, mint ahogyan azt is, hogy mennyire demokratikusak, hiszen a népre bízzák a választást.
Csinálnak magunknak egy versenyt, amiben legalább nyerhetnek és azt az illúziót keltik, hogy ennek az egésznek komoly tétje van. A valóság azonban az, hogy az előválasztósdi pontosan ugyanúgy működik, mint ez az autó a szobában. Távirányítással.
(A szerző politológus az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap
Összeraktak egy baba oldalt, ahol tájékozódhatunk az egészről. E szerint Dobrev Klára, Ecsenyi Áron, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter és Pálinkás József szerepel a jelöltek között. Illusztris névsor, van itt minden, amire egy választó vágyhat: kommunista sarjak, ismeretlen aranyifjak, konzervatívnak hazudott paprikajancsik. Azért ezúton szeretném kifejezni elégedetlenségemet és felháborodva teszem fel a kérdést: hol marad a progresszió?
Ha emlékeim nem csalnak, akkor e jeles pártok képviselői állandóan a nők elnyomása miatt vernyákolnak és arról értekeznek, milyen borzalmasan elmaradottak ezek a magyarok, mert a politikában nincsen elég nő magas beosztásban. Erre most tessék! A hét jelölt közül csupán egy nő. Ez nagyon kőkori. Ráadásul nem látom, hogy az LMBTQxyz-propaganda megjelenne itt, hiszen egyik jelölt sem jött elő azzal, hogy ő férfi volt, de most szivárványos csillámpóniként azonosítja magát. Hol marad a sokszínűség?! Ez így nem elég haladó kérem szépen, mit fognak ehhez szólni a gazdik?
Sikerült azért túltennem magamat ezen a sötét középkort idéző névsoron és megnéztem, hogy haladnak a kampányolással. A közösségi oldalakon pörögnek ezerrel az már biztos. Dobrev Klára például arról értekezik, hogyan kell JÓL kormányozni. Ebben azért érzek némi iróniát.
Értem én, hogy arra utaznak, hogy a fiatalok nem elég tájékozottak, a mostani jó helyzetüket alapnak tekintik és nem emlékeznek a 2010 előtti időkre, de azért mégsem gondolhatják komolyan, hogy a magyarokon egységesen lobotómiát hajtottak végre. Vannak ugyan olyanok, akik Gyurcsány ténykedését követően látni ugyan már sajnos nem látnak, de azért nem hülyült meg mindenki. Mindenesetre a pofátlanságért jár a taps.
Jakab Péter még mindig fullba nyomja a kretént. Ő a nép egyszerű gyermeke, a hang, amely majd megtöri ezt a csúnya, gonosz diktatúrát. Pózol kajákkal, meg néha emberekkel is, pacsizik, meleg vloggerekkel utazgat. Közben fenyeget és ficsúrozik rendesen, a parizerről értekezik és persze egyetlen posztjából se hiányozhat az Orbán.
Azért ez már elég komoly komplexus, nem ártana végre felkeresni egy szakembert. Mindenesetre a képeken szépen tudja tenni magát, csak olyan ember ne menjen oda hozzá a fórumokon, aki nem osztja a ballik nézeteit, mert annak fennhéjázó üvöltözés lesz a vége. Így kell viselkednie egy felelős politikusnak, igaz?
Ha pedig már felelős politikusoknál tartunk, ne feledkezzünk meg a különböző táskák királyáról, Fekete-Győr Andrásról sem. A Momentum festékszórókkal dobálózó hős vezére sem akar lemaradni, ám neki még a saját közvélemény-kutatói szerint is rosszul áll a szénája, így leginkább arról akar meggyőzni mindenkit, hogy ez nincsen így. Ő nagyon erős, népszerű, okos és szép.
Ezzel szemben olyan, mint a népszerűtlen gyerek a suliban, aki nagyon ott akar lenni a nagymenők között, de sehogy se jön neki össze. De ahelyett, hogy végre megtalálná önmagát, még jobban teper és ugrál, mint egy törpepincsi. Turnézik is rendesen a lilainges gárdával. Tényleges munka azonban nincsen mögöttük, csak pénz, amit a gazdiktól valami rejtélyes oknál fogva még mindig kapnak. Jobb lesz vigyázni, mert ha nem jön az eredmény most már, akkor nem marad ez így.
Na de, van itt nekünk egy Karácsony Gergelyünk is, aki aztán már tényleg nagyon bebizonyította, mennyire alkalmas vezető. Budapestet gyakorlatilag lerohasztotta, a közlekedést megbénította, ökörséget ökörségre halmoz és minden fontosabb neki, mint az, hogy vezesse a fővárost. Gergely nagyon ambiciózus, hiszen amint elér valamit, szétosztja a pénzt és máris nekifog egy újabb kampánynak. Nála az érzelmek dominálnak.
Szegénykét mindenki csak bántja, de ő annyira nagyszerű ember, hogy ezt vállalja (bár maga sem tudja, miért) és kiskutya szemekkel, kínosan kacagva néz a kamerába és csak megy tovább. Ha pedig szól neki Gyurcsány mester, akkor elkezd keménykedni és zsarolni. Toporzékol és fogadkozik, hogy itt aztán ez meg az nem lesz. Ebben mondjuk következetes, mert az egész politikai tevékenységét a nem lesz és nincsen szavak jellemzik.
Végezetül itt van még Márki-Zay Péter, aki még elhiszi, hogy nem csak névleg szerepel a jelöltek listáján. Ő a melegek megmentője, aki mögött felsorakozott már pár levitézlett celeb is. Neki az a szerep jutott, hogy a kiábrándult jobboldaliakat megszólítsa. Kiábrándult ember akad pár, csak éppen nekik a zajos márkiból van elegük. Abból az emberből, aki szintén mindennel foglalkozik csak azzal nem, hogy vezesse a rá bízott várost.
Mindenesetre a leggusztustalanabb kampányolás címét ő nyerte el, hiszen még attól sem riad vissza, hogy az ellenfele családját kikezdje. De nehogy azt higgyük, hogy a többi jelölttel szemben kampányol. Nem ám, neki is Orbán Viktor van becsípődve. Valahogy senki nem vette észre, hogy ezen a „előválasztáson” a miniszterelnök nem indul, így felesleges folyton vele foglalkozni. Néha persze a tényleges szereplők is beszólnak egymásnak, mert kell a cirkusz a népnek és valahogy meg kell magyarázni a létüket, de lássuk be, az egésznek semmi értelme sincsen.
Ebből az elmélkedésből egy koppanás szakít ki. Miközben ezeket a sorokat írom, a lányaim éppen egy távirányítós autóval játszanak. A jármű ide-oda cikázik, nekicsapódva néha a székemnek. Visszafordulok a gépemhez és bevillan megint ez az egész előválasztósdi. Itt vannak a rajtvonalnál felsorakozott szereplők, akik nagyon igyekeznek eladni magukat, mint ahogyan azt is, hogy mennyire demokratikusak, hiszen a népre bízzák a választást.
Csinálnak magunknak egy versenyt, amiben legalább nyerhetnek és azt az illúziót keltik, hogy ennek az egésznek komoly tétje van. A valóság azonban az, hogy az előválasztósdi pontosan ugyanúgy működik, mint ez az autó a szobában. Távirányítással.
(A szerző politológus az IKoN elnöke)
Magyar Hírlap