Nem indult valami fényesen 2020. Várható volt, hogy világrendi átalakulásoknak lehetünk majd tanúi, de arra azért senki nem számított, hogy egy járvány fogja majd beverni a globális világrend koporsójába az eddigi legnagyobb szöget.
Pedig, ha belegondolunk, ez teljesen érthető.
A jóléti társadalom legfontosabb alapelve, hogy fogyasszunk. Az embereket nem nemzetek tagjainak vagy éppen közösségnek fogják fel, hanem egybefüggő tömegnek, aminek semmi más dolga nincsen, mint termelni és fogyasztani. Ennek értelmében szükség van a nyitott határokra, a folyamatos mozgásra, hogy a kereskedelem zavartalanul működjön, miközben a profit az egekbe száll. Nyilvánvalóan ehhez szükség van minél több munkaerőre, de abból hiány van, hiszen arra nevelték a népet, hogy saját magával foglalkozzon leginkább, a gyerekek pedig ebben csak gátolják, így viszont utánpótlásra van szükség, hogy még jobban dübörögjön a fogyasztás és a profit. Ekkor jön a nagy ötlet: indítsuk el a migrációt. Ehhez viszont az kell, hogy még nyitottabb társadalom alakuljon ki, és végre leszámoljanak a nemzetállamokkal, hogy eljöjjön a szép, új, libsi-globális világrend. Amiben elvben ugyan a szabadságról mantráznak, de a gyakorlatban csak tömegfogyasztásra és gyártásra van szükség. A gazdasági érdek és profit mindent felülírt, ezért igyekeznek minden közösséget atomjaira robbantani. Egy ember ugyanis sokkal irányíthatóbb, mint egy csoport. Ahogyan pedig az lenni szokott, e vezetők és velük együtt az emberek is közben szépen elfelejtették, hogy nem mindenhatók.
Nem vagyunk Isten helyett istenek. Nem tehetünk meg mindent, amit akarunk, következmények nélkül. Az egyén tettei és döntései hatással vannak a közösségre. Senki sem létezik önmagában. A járvány gyorsasága és az arra adott reakciók pedig megint csak azt mutatják, hogy bizony nagyon nehéz meggátolni a terjedését olyankor, amikor a társadalom tagjai nem képesek közösségben, felelősen gondolkodni. Nem az ő hibájuk, hiszen évtizedekig ezt hallgatták, és ebben nőtt már fel két nemzedék is: te vagy a fontos, a te boldogulásoddal törődj, vegyél, fogyassz, valósítsd meg önmagad, semmi mással ne törődj. Csak te számítasz. Ez a liberális gondolkodás Isten helyébe az egyént ültette, a közösség helyébe pedig a tömeget.
Ebbe az ideológiába pedig nem fér bele az, amivel most szembetaláltuk magunkat. Szembesülünk saját gyarlóságunkkal és kiszolgáltatottságunkkal. Vakarják is a fejüket a magukat Istennek képzelő, libsi vezetők, mint ahogyan a mi ellenzéki gyülekezetünk is, hiszen az eddigi mantráiknak kell most ellentmondaniuk, amit úgy kell megtenniük, hogy közben mégse sérüljön az általuk felépített és ezidáig működtetett globális világrend torz eszményképe. Látjuk is, hogy teljesen meg vannak zavarodva, minden intézkedésre rálicitálnak, ugyanakkor kínosan ügyelnek arra, hogy ne emlékeztesse őket senki: eddig az egyén szabadsága és a kontroll nélküli szabad mozgás mellett voltak. Ezt azonban most nem mondhatják, mint ahogyan a kisebbségek jogaival se terrorizálhatják már a többséget, mert ebben a pillanatban ez már senkit nem érdekel. A túlélés és a jövőnkért való aggódás közben már nem lehet genderelméletekkel zsarolni a társadalmat.
A jelenlegi helyzetben nem tehetünk mást, mint belátjuk, hogy felül kell írni azt, amit eddig a világról és annak berendezkedéséről gondoltunk. Ugyanis a rendszerek, eszmények és világképek sosem örökéletűek. Mindig mozgásban vannak, mindig kitermelik az ellenpólusukat, amivel egyben biztosítják a túlélést is. Az emberiség azért tudott megmaradni ilyen sokáig a Földön, mert mindig képes volt arra, hogy a kellő időben váltson, és alkalmazkodjon az új helyzethez. A liberális gondolkodás és világkép meghaladta önmagát, az ideje lejárt. A következő években, évtizedekben folyamatos kihívások elé néz majd az emberiség, és a túlélés csak akkor válik majd biztos opcióvá, ha változtatunk az eddigi berendezkedésen és gondolkodáson.
Kezdjük most azzal, hogy egy kicsit magunkba szállunk, átgondoljuk, mi a fontos, és végre elkezdünk ismét figyelemmel lenni egymásra. A kormányok hiába hoznak korlátozó intézkedéseket, hiába dolgoznak az egészségügyi szakemberek éjt nappallá téve, ha a társadalom nem tartja be a rendelkezéseket, és továbbra sem lesz képes arra, hogy alulról szervezve önmagát, segítse a társait a bajban. Ez most nem az egyéni jogok skandálásának és a közös felelősségvállalás elkerülésének időszaka. Senki sem mentesítheti magát a kötelezettségek alól, mert amíg a tömeggondolkodás helyét nem veszi át a közösségi, addig nem tudjuk felvenni a kesztyűt semmilyen veszedelemmel szemben, és már a harc megkezdése előtt elbuktunk. Stephen King úgy fogalmazott: „A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.” Bízom benne, hogy a körülményekhez képest a lehető legkisebb veszteséget szenvedjük majd el, és végre elkezdjük a tömeg kora helyett a közösségek korát élni.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Forrás: Magyar Hírlap
A jóléti társadalom legfontosabb alapelve, hogy fogyasszunk. Az embereket nem nemzetek tagjainak vagy éppen közösségnek fogják fel, hanem egybefüggő tömegnek, aminek semmi más dolga nincsen, mint termelni és fogyasztani. Ennek értelmében szükség van a nyitott határokra, a folyamatos mozgásra, hogy a kereskedelem zavartalanul működjön, miközben a profit az egekbe száll. Nyilvánvalóan ehhez szükség van minél több munkaerőre, de abból hiány van, hiszen arra nevelték a népet, hogy saját magával foglalkozzon leginkább, a gyerekek pedig ebben csak gátolják, így viszont utánpótlásra van szükség, hogy még jobban dübörögjön a fogyasztás és a profit. Ekkor jön a nagy ötlet: indítsuk el a migrációt. Ehhez viszont az kell, hogy még nyitottabb társadalom alakuljon ki, és végre leszámoljanak a nemzetállamokkal, hogy eljöjjön a szép, új, libsi-globális világrend. Amiben elvben ugyan a szabadságról mantráznak, de a gyakorlatban csak tömegfogyasztásra és gyártásra van szükség. A gazdasági érdek és profit mindent felülírt, ezért igyekeznek minden közösséget atomjaira robbantani. Egy ember ugyanis sokkal irányíthatóbb, mint egy csoport. Ahogyan pedig az lenni szokott, e vezetők és velük együtt az emberek is közben szépen elfelejtették, hogy nem mindenhatók.
Nem vagyunk Isten helyett istenek. Nem tehetünk meg mindent, amit akarunk, következmények nélkül. Az egyén tettei és döntései hatással vannak a közösségre. Senki sem létezik önmagában. A járvány gyorsasága és az arra adott reakciók pedig megint csak azt mutatják, hogy bizony nagyon nehéz meggátolni a terjedését olyankor, amikor a társadalom tagjai nem képesek közösségben, felelősen gondolkodni. Nem az ő hibájuk, hiszen évtizedekig ezt hallgatták, és ebben nőtt már fel két nemzedék is: te vagy a fontos, a te boldogulásoddal törődj, vegyél, fogyassz, valósítsd meg önmagad, semmi mással ne törődj. Csak te számítasz. Ez a liberális gondolkodás Isten helyébe az egyént ültette, a közösség helyébe pedig a tömeget.
Ebbe az ideológiába pedig nem fér bele az, amivel most szembetaláltuk magunkat. Szembesülünk saját gyarlóságunkkal és kiszolgáltatottságunkkal. Vakarják is a fejüket a magukat Istennek képzelő, libsi vezetők, mint ahogyan a mi ellenzéki gyülekezetünk is, hiszen az eddigi mantráiknak kell most ellentmondaniuk, amit úgy kell megtenniük, hogy közben mégse sérüljön az általuk felépített és ezidáig működtetett globális világrend torz eszményképe. Látjuk is, hogy teljesen meg vannak zavarodva, minden intézkedésre rálicitálnak, ugyanakkor kínosan ügyelnek arra, hogy ne emlékeztesse őket senki: eddig az egyén szabadsága és a kontroll nélküli szabad mozgás mellett voltak. Ezt azonban most nem mondhatják, mint ahogyan a kisebbségek jogaival se terrorizálhatják már a többséget, mert ebben a pillanatban ez már senkit nem érdekel. A túlélés és a jövőnkért való aggódás közben már nem lehet genderelméletekkel zsarolni a társadalmat.
A jelenlegi helyzetben nem tehetünk mást, mint belátjuk, hogy felül kell írni azt, amit eddig a világról és annak berendezkedéséről gondoltunk. Ugyanis a rendszerek, eszmények és világképek sosem örökéletűek. Mindig mozgásban vannak, mindig kitermelik az ellenpólusukat, amivel egyben biztosítják a túlélést is. Az emberiség azért tudott megmaradni ilyen sokáig a Földön, mert mindig képes volt arra, hogy a kellő időben váltson, és alkalmazkodjon az új helyzethez. A liberális gondolkodás és világkép meghaladta önmagát, az ideje lejárt. A következő években, évtizedekben folyamatos kihívások elé néz majd az emberiség, és a túlélés csak akkor válik majd biztos opcióvá, ha változtatunk az eddigi berendezkedésen és gondolkodáson.
Kezdjük most azzal, hogy egy kicsit magunkba szállunk, átgondoljuk, mi a fontos, és végre elkezdünk ismét figyelemmel lenni egymásra. A kormányok hiába hoznak korlátozó intézkedéseket, hiába dolgoznak az egészségügyi szakemberek éjt nappallá téve, ha a társadalom nem tartja be a rendelkezéseket, és továbbra sem lesz képes arra, hogy alulról szervezve önmagát, segítse a társait a bajban. Ez most nem az egyéni jogok skandálásának és a közös felelősségvállalás elkerülésének időszaka. Senki sem mentesítheti magát a kötelezettségek alól, mert amíg a tömeggondolkodás helyét nem veszi át a közösségi, addig nem tudjuk felvenni a kesztyűt semmilyen veszedelemmel szemben, és már a harc megkezdése előtt elbuktunk. Stephen King úgy fogalmazott: „A tömeg magányos hely, olyan közösség, amiből hiányzik a szeretet.” Bízom benne, hogy a körülményekhez képest a lehető legkisebb veszteséget szenvedjük majd el, és végre elkezdjük a tömeg kora helyett a közösségek korát élni.
(A szerző politológus, az IKoN elnöke)
Forrás: Magyar Hírlap