Látva napjaink Európáját idézzük fel Robert Schuman szavait: „Európa keresi önmagát, tisztában van vele, hogy jövője saját kezében van. Sohasem volt még ennyire közel a célhoz. Adja Isten, hogy ne szalassza el a sorsdöntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét.” Habár hetven év elmúlt, de ezek a sorok semmit nem veszítettek aktualitásukból.
Olyan korban élünk, amikor nem a szokásos kérdések kerülnek elő, és nem lesz könnyű kijavítani, ha hibás irányt vesznek a dolgok. Sokaknak ezek a kérdések és ellentétek mégsem tűnnek többnek egyszerű kampánytémánál. Könnyű rájuk húzni, hogy összeesküvés-elméletek köré épülnek, vagy azt, hogy csupán pillanatnyi politikai haszonszerzés céljából vannak napirenden.
Azoknak, akik csak a jelenben, az egyénben és a javak halmozásában tudnak gondolkodni, nehéz megérteni, milyen folyamatok zajlanak Európában. Nekik valóban nehéz lehet felfogni, miért baj az, hogy migrációs vérátömlesztést igyekeznek alkalmazni az európai kontinens vezetői. És ugyancsak nekik, akik ráadásul még túl fejlettnek is gondolják magukat a gyermekvállaláshoz, valóban nehéz megérteni, hogy vannak olyan nemzetek, ahol érték a gyermek, és ez a tény egyáltalán nem a fejletlenségüket bizonyítja.
Ők az önhittség netovábbja, mert úgy vélik, mindenki hozzájuk hasonlóan akar élni, ha pedig valaki ellenkezni mer, kioktatják mi is a jogállam, a demokrácia. Ők kényelmesen hátradőlnek, és azt mondják, nem kell aggódni a migráció miatt, hiszen azok, akik idejönnek, arra vágynak, amire mi, ezért nem is jelentenek veszélyt. Nem kell attól tartani, hogy több gyereket szülnek, mint a befogadó ország népe, mert rájönnek maguktól, hogy gyerek nélkül sokkal jobb az élet. Rájönnek majd, hogy az egyén fontosabb, mint a közösség, megértik, hogy a hit béklyó, felfogják, hogy megvalósíthatják önmagukat, hogy lehetnek akármik és annak az ellenkezői is, ha úgy akarják, mert itt mindent megtehetnek. Semmi sem szab nekik határt, még a természet törvényei sem. Végre megtapasztalhatják, milyen fejlettnek és szabadnak lenni.
Fel kellene azonban végre fogni, hogy nem azonos kultúrájú országok lakóiról van szó, akik igenis másképpen látják a világot, mint mi. Meg kellene végre érteni, hogy a migrációs hullám szervezett, és nincs olyan, hogy majd válogatunk a bevándorlók között és csak a nekünk tetszőket engedjük be. Nem létezik olyan, hogy multikulturalizmus, ahol mindenki békésen megfér egymás mellett. Akik idejönnek, azoknak Európa javai kellenek, de eszmei irányzatai, vallási gyökerei már nem. Nem fogják feladni a hitüket, a kultúrájukat az eszméiket. Akik idejönnek, hazát akarnak, amit majd ők alakítanak a saját értékrendjük szerint. Ezek a népek pedig már most többen vannak, mint az európaiak, és nem fogják a kisebbségek jogait a többség, tehát a maguk érdekei elé helyezni, ahogyan azt teszik ma a roppant befogadó liberálisok.
Igaza van Schumannak, adja Isten, hogy Európa ne szalassza el a sorsdöntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét. Én még hiszek abban, hogy nem túl késő megállítani ezt a végzetes folyamatot. Bízom benne, hogy az évtizedek óta tartó agymosás megállítható. Bár, lássuk be, azt már sikeresen elérték, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amely csak az egyénben és a mában képes gondolkodni, a közösség érdekeit és boldogulását pedig saját magára veszélyesnek és elnyomónak tartja, mert nem látja a nemzetben az erőt és a lehetőséget. Tényleg csak bízni lehet abban, hogy Európa közös tudatában kigyullad a vészjelző, és azt mondja mindenki végre egységesen, hogy eddig és ne tovább.
A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke
A cikk megjelent a Magyar Hírlap március 27-ei számában és az újság online felületén.
Azoknak, akik csak a jelenben, az egyénben és a javak halmozásában tudnak gondolkodni, nehéz megérteni, milyen folyamatok zajlanak Európában. Nekik valóban nehéz lehet felfogni, miért baj az, hogy migrációs vérátömlesztést igyekeznek alkalmazni az európai kontinens vezetői. És ugyancsak nekik, akik ráadásul még túl fejlettnek is gondolják magukat a gyermekvállaláshoz, valóban nehéz megérteni, hogy vannak olyan nemzetek, ahol érték a gyermek, és ez a tény egyáltalán nem a fejletlenségüket bizonyítja.
Ők az önhittség netovábbja, mert úgy vélik, mindenki hozzájuk hasonlóan akar élni, ha pedig valaki ellenkezni mer, kioktatják mi is a jogállam, a demokrácia. Ők kényelmesen hátradőlnek, és azt mondják, nem kell aggódni a migráció miatt, hiszen azok, akik idejönnek, arra vágynak, amire mi, ezért nem is jelentenek veszélyt. Nem kell attól tartani, hogy több gyereket szülnek, mint a befogadó ország népe, mert rájönnek maguktól, hogy gyerek nélkül sokkal jobb az élet. Rájönnek majd, hogy az egyén fontosabb, mint a közösség, megértik, hogy a hit béklyó, felfogják, hogy megvalósíthatják önmagukat, hogy lehetnek akármik és annak az ellenkezői is, ha úgy akarják, mert itt mindent megtehetnek. Semmi sem szab nekik határt, még a természet törvényei sem. Végre megtapasztalhatják, milyen fejlettnek és szabadnak lenni.
Fel kellene azonban végre fogni, hogy nem azonos kultúrájú országok lakóiról van szó, akik igenis másképpen látják a világot, mint mi. Meg kellene végre érteni, hogy a migrációs hullám szervezett, és nincs olyan, hogy majd válogatunk a bevándorlók között és csak a nekünk tetszőket engedjük be. Nem létezik olyan, hogy multikulturalizmus, ahol mindenki békésen megfér egymás mellett. Akik idejönnek, azoknak Európa javai kellenek, de eszmei irányzatai, vallási gyökerei már nem. Nem fogják feladni a hitüket, a kultúrájukat az eszméiket. Akik idejönnek, hazát akarnak, amit majd ők alakítanak a saját értékrendjük szerint. Ezek a népek pedig már most többen vannak, mint az európaiak, és nem fogják a kisebbségek jogait a többség, tehát a maguk érdekei elé helyezni, ahogyan azt teszik ma a roppant befogadó liberálisok.
Igaza van Schumannak, adja Isten, hogy Európa ne szalassza el a sorsdöntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét. Én még hiszek abban, hogy nem túl késő megállítani ezt a végzetes folyamatot. Bízom benne, hogy az évtizedek óta tartó agymosás megállítható. Bár, lássuk be, azt már sikeresen elérték, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amely csak az egyénben és a mában képes gondolkodni, a közösség érdekeit és boldogulását pedig saját magára veszélyesnek és elnyomónak tartja, mert nem látja a nemzetben az erőt és a lehetőséget. Tényleg csak bízni lehet abban, hogy Európa közös tudatában kigyullad a vészjelző, és azt mondja mindenki végre egységesen, hogy eddig és ne tovább.
A szerző a Nemzeti Fórum alelnöke
A cikk megjelent a Magyar Hírlap március 27-ei számában és az újság online felületén.