 | Gyászoló Gyülekezet és Mindazok, akiket a Világpusztító Vírus távol tart tőlünk, de ebben az órában gondolatban együtt kísérjük földi életének 71. évében utolsó útjára Nagyváradi Róbertet, a Családapát, a Sportembert, a közvetlen Munkatársat. |
Kortársaként, barátjaként csak az elmúlt közel három évtizedet tudom életközelből fölidézni. A kilencvenes évek elején szerveződő, formálódó lakiteleki Népfőiskolai Alapítvány Frici, a vállalkozó szellem címmel 30 részes televíziós filmsorozatot készített, s ennek Nagyváradi Róbert első felesége, Anna volt a gazdasági vezetője. Ekkor ismertem meg Nagyváradi Róbertet, aki az évek folyamán munkatársam, szövetségesem és a barátom lett. Sok-sok ezer autó-utas beszélgetéseink, kampányélmények, közéleti és népfőiskolai szervezőmunka kötöttek és kötnek össze bennünket mindmáig. A kilencvenes évek közepén mondta egy lázas rendezvény után: - Azt gondolják, valami biztonsági ember, fizetett testőr vagyok melletted. Pedig nem igaz.
Aztán inkább magának mormolta: - Ebből annyi igaz, hogy egy barát az élete árán is megvédi a barátját fizetség és hivatalos papír nélkül is.
Igen, Nagyváradi Róbert jelenléte folyamatos biztonságot, nyugalmat adott, legyen az ingerült, zaklatott politikai küzdelem, országot formáló, ügyeket intéző parlamenti kabinet vagy népfőiskolai, alapítványi felügyelő bizottsági munka.
Életútjának gazdag ismereteit, tapasztalatait képes volt közös munkánk során is hasznosítani. Gondolatainak aranymetszése a Család volt. Büszkén beszélt mindenkor az első házasságából született Róbertről és Péterről, és a Zsuzsával 20 esztendeje kötött házasságából született Andréról. Magam élménye is, amit a családi otthont megteremtő Zsuzsa megerősít, Robi így beszélt a három fiához: „Legyetek összetartóak, szeressétek egymást, mert később csak egymásra számíthattok.”
Gyászoló Gyülekezet! Kedves Család!
Találkozásaink alkalmával, ha csak egy-két mondatban is, de Robi folyamatosan beszámolt a most 16 esztendős André életéről. Büszkén mutatta rajzait, írásait, fantáziadús ötleteit. Sokat voltak együtt. Vasútvonalakat jártak végig Záhonytól Szombathelyig, Balassagyarmattól Mohácsig. Vasúti múzeumot tervezgettek. A bugaci kispöfögőről már együtt álmodoztunk. Gyakran mondogatta: - Ha végre beindul a sikerre ítélt Nagy Nyereményjátékom, a Gól-Lottó, akkor sok-sok álmunk megvalósulhat. Újra indulhat a bugaci kispöfögő, és még mennyi egyesületet, alapítványt, találmányával kalapozó embert tudunk majd kedvező, reményteli helyzetbe hozni!
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Nagyváradi Róbert nem csak álmodozó ember volt. A földön járt, mindenkor ütközött a valósággal. Ha sérülés érte, igen erős öngyógyító képessége volt. Ebben segítette őt katolikus hite, gyakorlati érzéke, rendkívüli munkabírása, átlagon felüli szervezőkészsége.
Róbert fiát idézem: „A 80-as évek végén Tatabányáról visszaköltözött Budapestre, ahol a bányász szakszervezet sportosztályát vezette. Talán ekkor volt a legboldogabb. Sokrétű munkáját jellemzi, hogy például egy alkalommal, őszinte és egyforma lelkesedéssel segítette a tekeversenyt Rudabányán és párhuzamosan a Tatabánya Real Madrid elleni mérkőzést és rá egy hétre egy olajbányász horgászversenyt, ahonnan már másnap átrohant a Mecsekbe, egy természetbarát találkozóra… Számomra gyerekként sose derült ki, hogy akivel éppen beszél, az egy nagy bányavállalat elnöke, vagy egy uszodai szertáros.”
Gyászoló Gyülekezet!
Ezekkel a személyiséget festő mondatokkal érzékelni lehet Nagyváradi Róbert egyéniségét. Állandó szellemi készenlétben, feszültségben élt, aki a nyolcvanas évek végén a Magyar Szabadidősport Szövetség finanszírozására találta ki és vezette be a Mázli elnevezésű sorsjegyet, ami anyagi forrást jelentett az amatőr sportéletnek. A Póló-Lottó és a Gól-Lottó találmánya is jelzi, hogy váltakozó sikerrel próbálta a szerencsejátékban rejlő lehetőségeket a tömegsport és minden nemzeti érdeket segítő civil közösség javára hasznosítani.
Erkölcsileg, anyagilag támogatta az ’56-os szervezeteket, egyesületeket, pályázatokat, Pongrácz Gergelyék ’56-os majsai múzeumát, ifjúsági táborát, az 1956-os Magyar Szabadságharc Világszövetségét. Adományozott szoborállításra, az elszakított országrészek magyarságmentő programjaira, kiadványokra, hitünket erősítő egyházi rendezvényekre.
Gyászoló Gyülekezet! Kedves Család!
Nagyváradi Róbert, aki Testnevelési Főiskolát végzett, a szó klasszikus értelmezésében: sportember volt. Sportember, aki ötvözte magában az amatőr versenysportolót, a sportvezetőt, a tömeges sportra és versenysportra, a testmozgásra nevelő edző tulajdonságait. Nem ok nélkül hatotta át az 1987-es Lakiteleki Találkozó szellemisége. Nem ok nélkül vonzotta a Lakiteleki Népfőiskolához alapító kurátorunk, a magyar sporttörténet legendás személyisége: Gyarmati Dezső.
Nagyváradi Róbert is vízilabdázott, ifjúsági válogatott is volt, és sokszor elmondta, hogy 1967-ben a BVSC vízilabda játékosaként, a medencében csodálhatta a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső sziporkázó játékát, aki akkor már a Fradi játékos-edzője volt.
Dezső többször mondogatta Nagyváradi Róbertről: ennek az embernek a sportérdeme ér annyit, mint egy edző olimpiai aranya, mert Robi a sportvilág hétköznapjaiban, reflektor nélkül a gyerekek százait tanította meg úszni, vízilabdázni és nevelte, formálta őket tisztességes emberré.
A Jóisten nagy dramaturg, mert akkor szólította Robit az Égi Hazába, amikor a Lakiteleki Népfőiskola Gyarmati Dezső két esztendős kollégiumát Nagyváradi Róbert vezette. Munkaterve megmaradt, munkáját ennek alapján folytatjuk.
Igen, folytatjuk.
Lám, Tőled sem tudunk véglegesen elbúcsúzni, csak elköszönünk, kedves Robi! Földi életed tovább munkál a Családodban, utódaidban, barátok gondolatában, vízilabdázó mozdulatokban, a Népfőiskola, a Hungarikum Liget jövőjében.
Égi utadon kísérjen a Teremtő Atyánk áldása!
Isten Véled, Kedves Robi!
Isten velünk, gyászoló Család, víruson innen és víruson túl, Gyászoló Gyülekezet!
Budapest, Farkasréti temető - 2020. november 23.
Lezsák Sándor
író, az Országgyűlés alelnöke
Aztán inkább magának mormolta: - Ebből annyi igaz, hogy egy barát az élete árán is megvédi a barátját fizetség és hivatalos papír nélkül is.
Igen, Nagyváradi Róbert jelenléte folyamatos biztonságot, nyugalmat adott, legyen az ingerült, zaklatott politikai küzdelem, országot formáló, ügyeket intéző parlamenti kabinet vagy népfőiskolai, alapítványi felügyelő bizottsági munka.
Életútjának gazdag ismereteit, tapasztalatait képes volt közös munkánk során is hasznosítani. Gondolatainak aranymetszése a Család volt. Büszkén beszélt mindenkor az első házasságából született Róbertről és Péterről, és a Zsuzsával 20 esztendeje kötött házasságából született Andréról. Magam élménye is, amit a családi otthont megteremtő Zsuzsa megerősít, Robi így beszélt a három fiához: „Legyetek összetartóak, szeressétek egymást, mert később csak egymásra számíthattok.”
Gyászoló Gyülekezet! Kedves Család!
Találkozásaink alkalmával, ha csak egy-két mondatban is, de Robi folyamatosan beszámolt a most 16 esztendős André életéről. Büszkén mutatta rajzait, írásait, fantáziadús ötleteit. Sokat voltak együtt. Vasútvonalakat jártak végig Záhonytól Szombathelyig, Balassagyarmattól Mohácsig. Vasúti múzeumot tervezgettek. A bugaci kispöfögőről már együtt álmodoztunk. Gyakran mondogatta: - Ha végre beindul a sikerre ítélt Nagy Nyereményjátékom, a Gól-Lottó, akkor sok-sok álmunk megvalósulhat. Újra indulhat a bugaci kispöfögő, és még mennyi egyesületet, alapítványt, találmányával kalapozó embert tudunk majd kedvező, reményteli helyzetbe hozni!
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Nagyváradi Róbert nem csak álmodozó ember volt. A földön járt, mindenkor ütközött a valósággal. Ha sérülés érte, igen erős öngyógyító képessége volt. Ebben segítette őt katolikus hite, gyakorlati érzéke, rendkívüli munkabírása, átlagon felüli szervezőkészsége.
Róbert fiát idézem: „A 80-as évek végén Tatabányáról visszaköltözött Budapestre, ahol a bányász szakszervezet sportosztályát vezette. Talán ekkor volt a legboldogabb. Sokrétű munkáját jellemzi, hogy például egy alkalommal, őszinte és egyforma lelkesedéssel segítette a tekeversenyt Rudabányán és párhuzamosan a Tatabánya Real Madrid elleni mérkőzést és rá egy hétre egy olajbányász horgászversenyt, ahonnan már másnap átrohant a Mecsekbe, egy természetbarát találkozóra… Számomra gyerekként sose derült ki, hogy akivel éppen beszél, az egy nagy bányavállalat elnöke, vagy egy uszodai szertáros.”
Gyászoló Gyülekezet!
Ezekkel a személyiséget festő mondatokkal érzékelni lehet Nagyváradi Róbert egyéniségét. Állandó szellemi készenlétben, feszültségben élt, aki a nyolcvanas évek végén a Magyar Szabadidősport Szövetség finanszírozására találta ki és vezette be a Mázli elnevezésű sorsjegyet, ami anyagi forrást jelentett az amatőr sportéletnek. A Póló-Lottó és a Gól-Lottó találmánya is jelzi, hogy váltakozó sikerrel próbálta a szerencsejátékban rejlő lehetőségeket a tömegsport és minden nemzeti érdeket segítő civil közösség javára hasznosítani.
Erkölcsileg, anyagilag támogatta az ’56-os szervezeteket, egyesületeket, pályázatokat, Pongrácz Gergelyék ’56-os majsai múzeumát, ifjúsági táborát, az 1956-os Magyar Szabadságharc Világszövetségét. Adományozott szoborállításra, az elszakított országrészek magyarságmentő programjaira, kiadványokra, hitünket erősítő egyházi rendezvényekre.
Gyászoló Gyülekezet! Kedves Család!
Nagyváradi Róbert, aki Testnevelési Főiskolát végzett, a szó klasszikus értelmezésében: sportember volt. Sportember, aki ötvözte magában az amatőr versenysportolót, a sportvezetőt, a tömeges sportra és versenysportra, a testmozgásra nevelő edző tulajdonságait. Nem ok nélkül hatotta át az 1987-es Lakiteleki Találkozó szellemisége. Nem ok nélkül vonzotta a Lakiteleki Népfőiskolához alapító kurátorunk, a magyar sporttörténet legendás személyisége: Gyarmati Dezső.
Nagyváradi Róbert is vízilabdázott, ifjúsági válogatott is volt, és sokszor elmondta, hogy 1967-ben a BVSC vízilabda játékosaként, a medencében csodálhatta a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső sziporkázó játékát, aki akkor már a Fradi játékos-edzője volt.
Dezső többször mondogatta Nagyváradi Róbertről: ennek az embernek a sportérdeme ér annyit, mint egy edző olimpiai aranya, mert Robi a sportvilág hétköznapjaiban, reflektor nélkül a gyerekek százait tanította meg úszni, vízilabdázni és nevelte, formálta őket tisztességes emberré.
A Jóisten nagy dramaturg, mert akkor szólította Robit az Égi Hazába, amikor a Lakiteleki Népfőiskola Gyarmati Dezső két esztendős kollégiumát Nagyváradi Róbert vezette. Munkaterve megmaradt, munkáját ennek alapján folytatjuk.
Igen, folytatjuk.
Lám, Tőled sem tudunk véglegesen elbúcsúzni, csak elköszönünk, kedves Robi! Földi életed tovább munkál a Családodban, utódaidban, barátok gondolatában, vízilabdázó mozdulatokban, a Népfőiskola, a Hungarikum Liget jövőjében.
Égi utadon kísérjen a Teremtő Atyánk áldása!
Isten Véled, Kedves Robi!
Isten velünk, gyászoló Család, víruson innen és víruson túl, Gyászoló Gyülekezet!
Budapest, Farkasréti temető - 2020. november 23.
Lezsák Sándor
író, az Országgyűlés alelnöke