Vagy nettó ostobasága okán, vagy aljas politikai haszonleséstől vezérelve nem világosítja fel ezeket a nemi másságukban tetszelgő honpolgárokat arról, hogy másságuk rendellenes és nem egészséges állapot. Van azonban egy harmadik lehetőség is: mint mindenre nyitott és érdeklődő, a világirodalomban is jártas politikus lehet, hogy tesztelte magán azt a régi hiedelmet, miszerint aki átmegy a szivárvány alatt, annak megváltozik a neme (Carolina Maria de Jesus világhírű regénye: Aki átment a szivárvány alatt).
A főpolgármesternek a Városházára történő rejtélyes szivárványos zászló kihelyezési szándékát a továbbiakban nem firtatom. Csupán tényként állapítom meg, hogy az ilyen és ehhez hasonló akciók, valamint a hozzájuk fűzött balliberális demagóg panelszövegek azt igazolják, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak a Karácsony Gergely-féle balliberális hordának, akik hadjáratot indítottak hazánkban a család ellen.
Száz évvel ezelőtt vörös rongyaitól kellett megszabadítani a fővárost, most pedig annak kistestvére éktelenkedik, éktelenkedett a Városháza és néhány fővárosi kerületi önkormányzat épületének falán. Szivárvány zászlót középület falára kihelyezni nemzeti lobogó társaságában – erre Európa-szerte nem volt még példa. Egyébként is a magyar zászló használata különféle előírásokhoz kötött, Magyarország zászlaját és annak használatát szabályozza az Alaptörvény, törvények és kormányrendeletek. Továbbá a helyi önkormányzatok rendeletei rögzítik, hogy a nemzeti lobogó mellett még milyen más zászló és milyen sorrendben helyezhető ki. Kétlem, hogy a fővárosnak és az érintett kerületeknek lenne olyan helyi rendeletük, amelyik a szivárványos zászló kihelyezését előírná.
Karácsony és bandája évek óta megtévesztő módon szajkózza, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene. Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, senki nem vetné meg és nem nézné ki őket az emberi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűnek.
A segítségnyújtás helyett a Karácsony-félék ellenségképet gyártanak ezeknek a szerencsétlen embereknek. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt jelenleg már ott tartunk, hogy a homofóbiát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel. A meztelen igazság azonban az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserbenhagyták ezeket a politikai áldozatokat.Alapvető problémája az LMBTQ-közösség csendes többségének, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az egyének, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók.
Az értelmesebbek azonban jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni. Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív Karácsony Gergely álszent nyáladzása, ahogyan fogadatlan prókátorként oltalmába vette az LMBTQ-közösséget.
Szivárványos Gergely, súlyt adandó mondanivalójának, előszeretettel hivatkozik arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit ugyanazok az emberi és szabadságjogok illetnek meg. Talán tudtán kívül is a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. cikkelyére hivatkozik. Én azonban javasolom neki, hogy olvassa tovább az említett, 1966-ban elfogadott ENSZ-alapokmányt. A 23. cikkelyben legnagyobb örömömre azt fogja találni, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán, a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Szerintem Karácsony Gergelyéknek is el kellene olvasni ezt a 23. cikkelyt, ugyanis férfiakról és nőkről beszél a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt, mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli.
Nahát, megnyugodtam, mert Magyarország Alaptörvénye egyértelműen ugyanezt rögzíti: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Akkor tehát a hazai szabályozás mégsem ütközik ezzel a legmagasabb szintű nemzetközi dokumentummal. Biztosan a hazai balliberálisok nem olvasták az említett egyezségokmányt, adjon már valaki egyet a kezükbe!
Úgy látszik, bő fél évszázaddal ezelőtt még nem elmeroggyantak ültek az ENSZ-ben. Akkor még a hétköznapi emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a biológiai nemet az ivari kromoszómák határozzák meg. Normális esetben az ivari kromoszóma – X és Y – véletlenszerű találkozása szabja meg: ha fogamzáskor két X-kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor nő, ha X- és Y-kromoszóma találkozik, akkor férfi lesz a születendő gyermek neme. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek „dönti el”, hogy mi lesz.
Persze Karácsony Gergely és barátai csak azért is dönthetnek másként, de akkor kéretik ezt nekem is előre megüzenni, mert ha netán találkoznánk, akkor illendő módon „kezét csókolommal” szeretnék köszönni nekik. A fentiekből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar. Nem tudom, Karácsonyék hogyan tudják azt feldolgozni, hogy még a WHO betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá.
A jelenlegi hatályos ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus, szado-mazochizmus), amelyeket a sokféleség jegyében Karácsonyék ünneplésre méltónak tartanak.
A homoszexualitást a WHO pedig ügyesen átkeresztelte a szexuális orientáció elnevezésre, és csak az ebből fakadó rendellenességeket tekinti betegségnek. Ez az abszurditás az a fából vaskarika, amikor az okozatot gyógyítjuk, és csak azt tekintjük betegségnek, de magát az okot nem! Az új betegséglistát 2019 májusában terjesztették a WHO tagországai elé, és annak jóváhagyására 2022 januárjában kerülhet sor. Az ICD–11 az évek óta kampányoló balliberális lobbi hatására már tartalmaz ugyan olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel a nemi másságok stigmatizációját megszünteti ugyan, de a betegséglistáról nem törli azokat.
A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A balliberálisok család elleni felerősödő támadása azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Szerencsére azonban a magyar társadalom túlnyomó többsége egészséges lelkületű, ezért aztán egyáltalán nem csoda, ha egyáltalán nem tölt el bennünket semmiféle melegséggel a Karácsony Gergely-féle szivárványos propaganda.
(A szerző jogász)
Forrás: Magyar Hírlap
A főpolgármesternek a Városházára történő rejtélyes szivárványos zászló kihelyezési szándékát a továbbiakban nem firtatom. Csupán tényként állapítom meg, hogy az ilyen és ehhez hasonló akciók, valamint a hozzájuk fűzött balliberális demagóg panelszövegek azt igazolják, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak a Karácsony Gergely-féle balliberális hordának, akik hadjáratot indítottak hazánkban a család ellen.
Száz évvel ezelőtt vörös rongyaitól kellett megszabadítani a fővárost, most pedig annak kistestvére éktelenkedik, éktelenkedett a Városháza és néhány fővárosi kerületi önkormányzat épületének falán. Szivárvány zászlót középület falára kihelyezni nemzeti lobogó társaságában – erre Európa-szerte nem volt még példa. Egyébként is a magyar zászló használata különféle előírásokhoz kötött, Magyarország zászlaját és annak használatát szabályozza az Alaptörvény, törvények és kormányrendeletek. Továbbá a helyi önkormányzatok rendeletei rögzítik, hogy a nemzeti lobogó mellett még milyen más zászló és milyen sorrendben helyezhető ki. Kétlem, hogy a fővárosnak és az érintett kerületeknek lenne olyan helyi rendeletük, amelyik a szivárványos zászló kihelyezését előírná.
Karácsony és bandája évek óta megtévesztő módon szajkózza, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene. Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, senki nem vetné meg és nem nézné ki őket az emberi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűnek.
A segítségnyújtás helyett a Karácsony-félék ellenségképet gyártanak ezeknek a szerencsétlen embereknek. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt jelenleg már ott tartunk, hogy a homofóbiát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel. A meztelen igazság azonban az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserbenhagyták ezeket a politikai áldozatokat.Alapvető problémája az LMBTQ-közösség csendes többségének, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az egyének, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók.
Az értelmesebbek azonban jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni. Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív Karácsony Gergely álszent nyáladzása, ahogyan fogadatlan prókátorként oltalmába vette az LMBTQ-közösséget.
Szivárványos Gergely, súlyt adandó mondanivalójának, előszeretettel hivatkozik arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkit ugyanazok az emberi és szabadságjogok illetnek meg. Talán tudtán kívül is a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 2. cikkelyére hivatkozik. Én azonban javasolom neki, hogy olvassa tovább az említett, 1966-ban elfogadott ENSZ-alapokmányt. A 23. cikkelyben legnagyobb örömömre azt fogja találni, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán, a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Szerintem Karácsony Gergelyéknek is el kellene olvasni ezt a 23. cikkelyt, ugyanis férfiakról és nőkről beszél a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt, mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli.
Nahát, megnyugodtam, mert Magyarország Alaptörvénye egyértelműen ugyanezt rögzíti: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Akkor tehát a hazai szabályozás mégsem ütközik ezzel a legmagasabb szintű nemzetközi dokumentummal. Biztosan a hazai balliberálisok nem olvasták az említett egyezségokmányt, adjon már valaki egyet a kezükbe!
Úgy látszik, bő fél évszázaddal ezelőtt még nem elmeroggyantak ültek az ENSZ-ben. Akkor még a hétköznapi emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a biológiai nemet az ivari kromoszómák határozzák meg. Normális esetben az ivari kromoszóma – X és Y – véletlenszerű találkozása szabja meg: ha fogamzáskor két X-kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor nő, ha X- és Y-kromoszóma találkozik, akkor férfi lesz a születendő gyermek neme. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek „dönti el”, hogy mi lesz.
Persze Karácsony Gergely és barátai csak azért is dönthetnek másként, de akkor kéretik ezt nekem is előre megüzenni, mert ha netán találkoznánk, akkor illendő módon „kezét csókolommal” szeretnék köszönni nekik. A fentiekből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar. Nem tudom, Karácsonyék hogyan tudják azt feldolgozni, hogy még a WHO betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá.
A jelenlegi hatályos ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus, szado-mazochizmus), amelyeket a sokféleség jegyében Karácsonyék ünneplésre méltónak tartanak.
A homoszexualitást a WHO pedig ügyesen átkeresztelte a szexuális orientáció elnevezésre, és csak az ebből fakadó rendellenességeket tekinti betegségnek. Ez az abszurditás az a fából vaskarika, amikor az okozatot gyógyítjuk, és csak azt tekintjük betegségnek, de magát az okot nem! Az új betegséglistát 2019 májusában terjesztették a WHO tagországai elé, és annak jóváhagyására 2022 januárjában kerülhet sor. Az ICD–11 az évek óta kampányoló balliberális lobbi hatására már tartalmaz ugyan olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel a nemi másságok stigmatizációját megszünteti ugyan, de a betegséglistáról nem törli azokat.
A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A balliberálisok család elleni felerősödő támadása azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Szerencsére azonban a magyar társadalom túlnyomó többsége egészséges lelkületű, ezért aztán egyáltalán nem csoda, ha egyáltalán nem tölt el bennünket semmiféle melegséggel a Karácsony Gergely-féle szivárványos propaganda.
(A szerző jogász)
Forrás: Magyar Hírlap