 | Brüsszelben lebilincselő módon burjánzik az ipari méretű korrupció. Az elmúlt napokban történelmi léptékű botrány pattant ki az unió fővárosában. |
A történtek és a folytatás megrengetheti az unió vezetését. A rendőrség tizenhat helyszínen razziázott, és legalább négy embert vett őrizetbe. A letartóztatott személyek között van az unió parlamentjének egyik alelnöke is, a görög szocialista Eva Kaili.
Az egész ügy egy katasztrófával ér fel a brüsszeli adminisztráció számára, mivel megerősíti azt az idáig is tudott, de agyonhallgatott tényt, hogy Brüsszelben burjánzik az ipari szintű korrupció. A nyomozó hatóság bűnszervezet létrehozása, korrupció és pénzmosás elleni nyomozásról beszél. Eva Kaili szocialista európai parlamenti alelnök mellett őrizetbe vették élettársát, az olasz Francesco Giorgit. Emberünk egy szintén szocialista európai parlamenti képviselő, Marie Arena asszisztenseként dolgozik, másrészt alapítója a Fight Impunity (Küzdelem a büntetlenség ellen) nevű, brüsszeli székhelyű civil szervezetnek, amelynek a korrupció helyett a súlyos emberi jogi jogsértések büntetlensége elleni küzdelmet kellett volna támogatnia. Miután a Fight Impunity brüsszeli irodáját is átkutatták a hatóságok, a szervezet elnökét, Pier Antonio Panzeri volt olasz szocialista európai parlamenti képviselőt, valamint feleségét és lányát is letartóztatták olaszországi otthonukban. Aztán őrizetbe került egy harmadik olasz is, Niccolò Figà-Talamanca, aki egy másik civil szervezet, a No Peace Without Justice (Nincs béke igazság nélkül) igazgatója. Ezt a formációt Emma Bonino, egy olasz liberális politikusnő alapította, aki merő véletlenségből egyúttal a Fight Impunity tiszteletbeli igazgatósági tagja is. Az olasz politikusnő, aki jelenleg a +Europa nevű olasz liberális kispárt elnöke, közismerten Soros György nemzetközi felforgató hálózatának oszlopos tagja.
Szóval ez a szervezet zéró moralitásához képest bájos céljai szerint, korrupciós elfoglaltsága mellett, ráérő idejében az igazságszolgáltatás, az emberi jogok és a demokrácia hirdetése érdekében lép föl a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ez a két érintett civil szervezet egyébként Brüsszelben ugyanarra a címre van bejegyezve. Így nincsenek messze egymástól, ezért a korrupció szinte házhoz jön. Aztán az ügyben érintett még, minő véletlen, egy szintén szocialista európai parlamenti képviselő, Marc Tarabella, akinek az otthonában ugyancsak házkutatást tartottak a hatóságok. További információ az L’Echo című belga napilap szerint, hogy a rendőrség egy több százezer eurót tartalmazó bőröndöt talált Eva Kaili apjánál. Nem véletlen, hogy a botrányban csupa kicombosodott szocialista européer érintett, akik között kulcsszereplő Eva Kaili. Ő egyébként meghatározó tagja az European Councilon Foreign Relations (Nemzetközi Kapcsolatok Európai Tanácsa) nevű politikai tanácsadó szervezetnek (think tank), ahol együtt hülyítik egymást a szintén tagként jelen levő Bajnai Gordon, Korányi Dávid, Dobrev Klára és Soros György nevű politikai elvetemültek. A föntebb ismertetett baloldali csapattal kapcsolatban napvilágra került globális gazemberség meggyőződésem szerint csak a jéghegy csúcsa. Az arcátlan és dekadens brüsszeli liberális elit jogszerűvé tette a lopást az ipari méretű korrupció és pénzmosás hallgatólagos jóváhagyásával.
Ha az unió vezetése idáig is komolyan fel akarta volna venni a harcot a korrupció és a pénzmosás ellen, akkor Brüsszelnek már régen fel kellett volna hagynia a képmutatással, és végre rendet kellett volna tennie a saját háza táján. Ezzel szemben pont ők azok, mármint a brüsszeli elit, akik büszke felsőbbrendűségi tudatuk ájulatában élen járnak a mutyizásban. Hiszen Brüsszel az elmúlt években is tele volt korrupciós botrányokkal. Furcsamód az összes érintett politikus Soros bizalmi köréhez tartozott. A helyszűke miatt foghíjas felsorolásból véletlenül sem szabad kihagyni a bevándorláspárti belga Guy Verhofstadt díszliberális volt frakcióvezetőt. Kiderült, hogy kétes hírű cégek és oligarchák fizetett lobbistájaként eurómilliókat kasszírozott. Sötét ügyletei miatt kénytelen volt megválni frakcióvezetői posztjától. Emellett, mint tudjuk, ráérő idejében szívesen ordítozik az unió parlamentjében és ő üvölti bagolyként a verébnek, hogy nagyfejű. Nem mehetek el szó nélkül a magát nagyon elbűvölőnek és okosnak tartó, szintén bevándorláspárti svéd Cecilia Wikström esete mellett sem, aki liberális képviselőként kétmilliárdos adócsalásban működött közre. A szintén bevándorláspárti Elmar Brok német néppárti képviselő saját választóit verte át. Trükkösen pénzt szedett be az általa utaztatott parlamenti látogatóktól (százötven eurót fejenként), miközben ezeket az összegeket a parlamenttől visszaigényelte. Két év leforgása alatt tizennyolcezer eurót kalapozott így össze törvénytelenül. Hozzáértő szakértők állítják, minden évben több milliárd euró tűnik el nyomtalanul az unió kasszájából. Az európai számvevőszék szerint a tagállamok mellett a bizottság a felelős ezen összegek eltüntetéséért. Az auditorok szerint a hiány fő oka a hanyagság, a korrupció és a csalások. Ellenben akik felderítették a gyanús ügyeket, azokat kirúgták, megszégyenítették, és igyekeztek őket ellehetetleníteni vagy elmebetegnek beállítani.
Ordítóan szembetűnő a brüsszeli adminisztráció kecsketermészet jellege, amely eredendő oka a szűnni nem akaró korrupciónak, csalásnak és visszaélésnek. Erről írt könyvet 2009-ben Marta Andreasen Kifosztott Brüsszel címmel (Brussels Laid Bare, St. Edwards Press Ltd. 2009). Marta képesített könyvvizsgálóként közvetlenül a bizottság mellett dolgozott. Azonban nem Marta Andreasen volt az egyetlen, aki tollat ragadott az unió intézményeinek visszaéléseivel kapcsolatban. Bernard Connolly, aki a monetáris ügyek szakterületen osztályvezető volt, az Európa rothadt szíve – Piszkos háború Európa pénzéért című könyv szerzője, művében már 1995-ben számos belső korrupciós ügyről lerántotta a leplet. Természetesen mind a két tollforgatót fegyelmi úton megfosztották hivatalától, és nem csekély üldöztetésben volt részük korábbi munkáltatójuktól. Az viszont bebizonyosodott, hogy a vezető tisztségviselők közül jó néhányan szinte egymással versengve pákosztos kecskeként degeszre tömték magukat a tilosban lelegelt káposztával, vagyis a tisztességtelen módon szerzett pénzekkel.
Ennek a rothadó rendszernek a fenntartásához asszisztál az igazság verhetetlen bajnoka és a demokrácia védelmezője szerepében tetszelgő Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnöke nem is olyan régen kénytelen volt védeni a védhetetlent, a vakcinabeszerzési botránnyal kapcsolatosan személyét érintő korrupciós vádakkal szemben. Von der Leyen és föntebb említett elvtársai úgy kerülik az elszámoltathatóságot, mint ördög a tömjénfüstöt. Ezért bizonyára mindent elkövetnek majd a kibontakozó botrány eltusolására, annak relativizálására. Az ilyen politikai nímandoknak köszönhető, hogy ma már az unió polgárai valójában csak vendégeknek érezhetik magukat saját kontinensükön. Ugyanis azt látják, hogy Ukrajna parttalan támogatása és az Oroszország elleni öngyilkos szankciók őket másodrendű polgárokká degradálják. Egyik napról a másikra, megkérdezésük és akaratuk ellenére hitelezői lettek az ukrán államnak, mert többek között az ő befizetéseikből pénzeli Brüsszel Ukrajna államháztartási hiányát. A meztelen igazság az, hogy az Ukrajna felé irányuló pénzmozgásokból, az oroszellenes szankciókból, az elcsalt eurómilliókból és az élősködő migránsok eltartásából adódó veszteségek komoly kihatással vannak az unió őshonos lakosságának jelenlegi és jövőbeni életszínvonalára.
Ezért mélységesen felháborító, hogy a bilincsbe vert balliberális brüsszeli elit hazánkon átláthatóságot és korrupciómentességet kér számon, miközben ők maguk egy morálisan züllött rendszer részeként és fenntartóiként haszonélvezői az átláthatóság hiányának. A jelenség rámutat arra, hogy a brüsszeli rendszer velejéig züllött és igazságtalan, szétveri a társadalmi rendet, mert ha az elit következmények nélkül kijátszhatja a törvényeket, akkor az egész demokratikus rendszer alapjait ássa alá.
A szerző jogász
Az egész ügy egy katasztrófával ér fel a brüsszeli adminisztráció számára, mivel megerősíti azt az idáig is tudott, de agyonhallgatott tényt, hogy Brüsszelben burjánzik az ipari szintű korrupció. A nyomozó hatóság bűnszervezet létrehozása, korrupció és pénzmosás elleni nyomozásról beszél. Eva Kaili szocialista európai parlamenti alelnök mellett őrizetbe vették élettársát, az olasz Francesco Giorgit. Emberünk egy szintén szocialista európai parlamenti képviselő, Marie Arena asszisztenseként dolgozik, másrészt alapítója a Fight Impunity (Küzdelem a büntetlenség ellen) nevű, brüsszeli székhelyű civil szervezetnek, amelynek a korrupció helyett a súlyos emberi jogi jogsértések büntetlensége elleni küzdelmet kellett volna támogatnia. Miután a Fight Impunity brüsszeli irodáját is átkutatták a hatóságok, a szervezet elnökét, Pier Antonio Panzeri volt olasz szocialista európai parlamenti képviselőt, valamint feleségét és lányát is letartóztatták olaszországi otthonukban. Aztán őrizetbe került egy harmadik olasz is, Niccolò Figà-Talamanca, aki egy másik civil szervezet, a No Peace Without Justice (Nincs béke igazság nélkül) igazgatója. Ezt a formációt Emma Bonino, egy olasz liberális politikusnő alapította, aki merő véletlenségből egyúttal a Fight Impunity tiszteletbeli igazgatósági tagja is. Az olasz politikusnő, aki jelenleg a +Europa nevű olasz liberális kispárt elnöke, közismerten Soros György nemzetközi felforgató hálózatának oszlopos tagja.
Szóval ez a szervezet zéró moralitásához képest bájos céljai szerint, korrupciós elfoglaltsága mellett, ráérő idejében az igazságszolgáltatás, az emberi jogok és a demokrácia hirdetése érdekében lép föl a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ez a két érintett civil szervezet egyébként Brüsszelben ugyanarra a címre van bejegyezve. Így nincsenek messze egymástól, ezért a korrupció szinte házhoz jön. Aztán az ügyben érintett még, minő véletlen, egy szintén szocialista európai parlamenti képviselő, Marc Tarabella, akinek az otthonában ugyancsak házkutatást tartottak a hatóságok. További információ az L’Echo című belga napilap szerint, hogy a rendőrség egy több százezer eurót tartalmazó bőröndöt talált Eva Kaili apjánál. Nem véletlen, hogy a botrányban csupa kicombosodott szocialista européer érintett, akik között kulcsszereplő Eva Kaili. Ő egyébként meghatározó tagja az European Councilon Foreign Relations (Nemzetközi Kapcsolatok Európai Tanácsa) nevű politikai tanácsadó szervezetnek (think tank), ahol együtt hülyítik egymást a szintén tagként jelen levő Bajnai Gordon, Korányi Dávid, Dobrev Klára és Soros György nevű politikai elvetemültek. A föntebb ismertetett baloldali csapattal kapcsolatban napvilágra került globális gazemberség meggyőződésem szerint csak a jéghegy csúcsa. Az arcátlan és dekadens brüsszeli liberális elit jogszerűvé tette a lopást az ipari méretű korrupció és pénzmosás hallgatólagos jóváhagyásával.
Ha az unió vezetése idáig is komolyan fel akarta volna venni a harcot a korrupció és a pénzmosás ellen, akkor Brüsszelnek már régen fel kellett volna hagynia a képmutatással, és végre rendet kellett volna tennie a saját háza táján. Ezzel szemben pont ők azok, mármint a brüsszeli elit, akik büszke felsőbbrendűségi tudatuk ájulatában élen járnak a mutyizásban. Hiszen Brüsszel az elmúlt években is tele volt korrupciós botrányokkal. Furcsamód az összes érintett politikus Soros bizalmi köréhez tartozott. A helyszűke miatt foghíjas felsorolásból véletlenül sem szabad kihagyni a bevándorláspárti belga Guy Verhofstadt díszliberális volt frakcióvezetőt. Kiderült, hogy kétes hírű cégek és oligarchák fizetett lobbistájaként eurómilliókat kasszírozott. Sötét ügyletei miatt kénytelen volt megválni frakcióvezetői posztjától. Emellett, mint tudjuk, ráérő idejében szívesen ordítozik az unió parlamentjében és ő üvölti bagolyként a verébnek, hogy nagyfejű. Nem mehetek el szó nélkül a magát nagyon elbűvölőnek és okosnak tartó, szintén bevándorláspárti svéd Cecilia Wikström esete mellett sem, aki liberális képviselőként kétmilliárdos adócsalásban működött közre. A szintén bevándorláspárti Elmar Brok német néppárti képviselő saját választóit verte át. Trükkösen pénzt szedett be az általa utaztatott parlamenti látogatóktól (százötven eurót fejenként), miközben ezeket az összegeket a parlamenttől visszaigényelte. Két év leforgása alatt tizennyolcezer eurót kalapozott így össze törvénytelenül. Hozzáértő szakértők állítják, minden évben több milliárd euró tűnik el nyomtalanul az unió kasszájából. Az európai számvevőszék szerint a tagállamok mellett a bizottság a felelős ezen összegek eltüntetéséért. Az auditorok szerint a hiány fő oka a hanyagság, a korrupció és a csalások. Ellenben akik felderítették a gyanús ügyeket, azokat kirúgták, megszégyenítették, és igyekeztek őket ellehetetleníteni vagy elmebetegnek beállítani.
Ordítóan szembetűnő a brüsszeli adminisztráció kecsketermészet jellege, amely eredendő oka a szűnni nem akaró korrupciónak, csalásnak és visszaélésnek. Erről írt könyvet 2009-ben Marta Andreasen Kifosztott Brüsszel címmel (Brussels Laid Bare, St. Edwards Press Ltd. 2009). Marta képesített könyvvizsgálóként közvetlenül a bizottság mellett dolgozott. Azonban nem Marta Andreasen volt az egyetlen, aki tollat ragadott az unió intézményeinek visszaéléseivel kapcsolatban. Bernard Connolly, aki a monetáris ügyek szakterületen osztályvezető volt, az Európa rothadt szíve – Piszkos háború Európa pénzéért című könyv szerzője, művében már 1995-ben számos belső korrupciós ügyről lerántotta a leplet. Természetesen mind a két tollforgatót fegyelmi úton megfosztották hivatalától, és nem csekély üldöztetésben volt részük korábbi munkáltatójuktól. Az viszont bebizonyosodott, hogy a vezető tisztségviselők közül jó néhányan szinte egymással versengve pákosztos kecskeként degeszre tömték magukat a tilosban lelegelt káposztával, vagyis a tisztességtelen módon szerzett pénzekkel.
Ennek a rothadó rendszernek a fenntartásához asszisztál az igazság verhetetlen bajnoka és a demokrácia védelmezője szerepében tetszelgő Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnöke nem is olyan régen kénytelen volt védeni a védhetetlent, a vakcinabeszerzési botránnyal kapcsolatosan személyét érintő korrupciós vádakkal szemben. Von der Leyen és föntebb említett elvtársai úgy kerülik az elszámoltathatóságot, mint ördög a tömjénfüstöt. Ezért bizonyára mindent elkövetnek majd a kibontakozó botrány eltusolására, annak relativizálására. Az ilyen politikai nímandoknak köszönhető, hogy ma már az unió polgárai valójában csak vendégeknek érezhetik magukat saját kontinensükön. Ugyanis azt látják, hogy Ukrajna parttalan támogatása és az Oroszország elleni öngyilkos szankciók őket másodrendű polgárokká degradálják. Egyik napról a másikra, megkérdezésük és akaratuk ellenére hitelezői lettek az ukrán államnak, mert többek között az ő befizetéseikből pénzeli Brüsszel Ukrajna államháztartási hiányát. A meztelen igazság az, hogy az Ukrajna felé irányuló pénzmozgásokból, az oroszellenes szankciókból, az elcsalt eurómilliókból és az élősködő migránsok eltartásából adódó veszteségek komoly kihatással vannak az unió őshonos lakosságának jelenlegi és jövőbeni életszínvonalára.
Ezért mélységesen felháborító, hogy a bilincsbe vert balliberális brüsszeli elit hazánkon átláthatóságot és korrupciómentességet kér számon, miközben ők maguk egy morálisan züllött rendszer részeként és fenntartóiként haszonélvezői az átláthatóság hiányának. A jelenség rámutat arra, hogy a brüsszeli rendszer velejéig züllött és igazságtalan, szétveri a társadalmi rendet, mert ha az elit következmények nélkül kijátszhatja a törvényeket, akkor az egész demokratikus rendszer alapjait ássa alá.
A szerző jogász