 | Már az első tárgyalási napon megbukott a Matteo Salvini elleni vád. Az államügyész szerint sem történt törvénysértés, és Catania ügyészei arra kérték a bírót, hogy ejtse a vádat. |
Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter ellen szégyenteljes politikai boszorkányüldözés folyik hazájában. Sőt, az inkvizíciós lelkületű balliberálisok Salvini korábbi szövetségeseivel együtt az ellene indított politikai perrel már tűzhalálba is küldték őt. Csak a máglya meggyújtásával, az ítélet kimondásával bíbelődik még a bíróságnak csúfolt jogorzó intézmény.
A valóságban azonban éppen fordítva van: rút politikai boszorkányok üldözik Salvinit. Reméljük, az autodafé elmarad, az a bizonyos tűz sohasem fog fellobbanni. Pedig az erre irányuló gonosz igyekezet igen nagy: ugyanis a napokban kiszivárgott, lehallgatott telefonbeszélgetésben a főinkvizítor bíró elmondja, ugyan Matteo Salvininek igaza van, de mindenképpen el kell ítélni.
Emlékszünk még arra az egy évvel ezelőtti eseményre, amikor a Salvini vezette Liga kilépett a tovább már vállalhatatlan Öt Csillag Mozgalommal alkotott kormányból. Sergio Mattarella köztársasági elnök azonban nem írt ki új választásokat, ehelyett a demokráciát megcsúfolva az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt koalícióra léphetett, kormányt alakított. Azóta a Liga népszerűsége kétszeresére nőtt, az ötcsillagosoké pedig a felére csökkent. Így történhetett meg az Öt Csillag Mozgalommal az a csúfság, hogy már nem ő a csillag az olasz politika egén, hanem Salvini.
Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy a balliberális oldal le akarja vadászni Salvinit. Számukra ő javíthatatlan eretnekké vált azzal, hogy hazája védelmében és az olaszok biztonsága érdekében, a hatályos jogszabályoknak megfelelően több alkalommal is megtagadta az illegális migránsokkal és embercsempészekkel megrakott hajók kikötését. Most pedig jogi paródiába illő módon azért kell bíróság elé állnia Szicíliában, mert tavaly nyáron még belügyminiszterként napokig nem engedett kikötni egy illegális bevándorlókkal és embercsempészekkel teli hajót, és ezzel a vád szerint többek között emberrablást követett el, amelyért akár tizenöt év börtönbüntetés is járhat.
A balliberálisok a háttérhatalom vezetőivel és a Soros-féle civil szervezetekkel karöltve jogi erőszakkal akarják Salvinit eltávolítani az olasz politika egéről és hatalomba juttatni, illetve ott megtartani a balliberális leértékelt komprádor politikai garnitúrát. Gyomorforgató módon korábbi szövetségesei, az Öt Csillag Mozgalom vezetői hátba döfték Salvinit. Ugyanis az ő szavazataik nélkül soha nem lehetett volna megszavazni a büntetőeljárás megindítását. Februárban a szenátus tagjaiként szavazataikkal hozzájárultak a Salvini ellen induló büntetőeljáráshoz, csak azért, hogy ezzel megszilárdítsák újonnan megszerzett hatalmukat. Luigi Di Maio, az Öt Csillag Mozgalom egykori vezetője, az akkori kormánykoalícióban Salvini szövetségese egy pillanatig sem habozott máglyára küldeni őt.
Hasonlóképen tette ezt 467 éve, 1553. október 27-én Genfben maga Kálvin, aki megégettette Szervét Mihály (Miguel Serveto) spanyol orvost és vallásreformátort mint eretneket. Szervét hiába alapozta védekezését a Bibliára. Mindezt Sütő András Csillag a máglyán című drámájában örökítette meg. Pedig évekkel azelőtt Kálvin János és Szervét Mihály diáktársak és hitbeli szövetségesek voltak Párizsban. Az egyetemista ifjúság Kálvin álnéven írt, Institution című művével a reformáció győzelmét ünnepelte, amikor az inkvizíció megtalálta barátjánál az álnéven rejtőzködő Kálvint. A vérkeringést kutató fiatal Szervét azt mondta, ő a vallásújító, csak hogy Kálvint mentse.
Húsz év múlva Szervét került az inkvizíció elé Kálvinhoz írt levelei miatt. Kálvinnál keresett menedéket, aki vitájukban eszméi visszavonására akarta rávenni. Aztán hogy megszilárdítsa a reformáció újonnan megszerzett hatalmát, valamint a katolikus egyház nyomására könyveivel együtt máglyára küldte Szervét Mihályt. Most Salvini esetében is bebizonyosodott, hogy a hála nem politikai kategória.
Az olasz közvélemény előtt pedig nem más történik, mint az olasz típusú parasztvakítás. Ugyanis a po-litikai küzdelem büntetőjogi síkra terelése olyan olasz specialitás, amelyet az átpolitizálódott olasz bírói hatalom tesz hozzá a hatalmi harcokhoz. Ebből pedig az átlag olasz állampolgár semmit nem lát és semmit nem érez. A bírói kar jelentős része 1993 óta a baloldali erők mellett látszik elhelyezkedni.
Olaszországban a bíráknak nincs megtiltva a nyílt politikai fellépés és párttisztségek vállalása. A legteljesebb mértékben átpolitizálódott bírói hatalom a politikai felelősség kriminalizálásával (1992) az akkori Tiszta Kezek mozgalma révén megbuktatta az egész addigi politikai elitet, kivéve a kommunistákat. A Berlusconi által alakított új nemzeti–konzervatív pártot is meg tudta fosztani a bírói hatalom a kormányzástól annak idején, majd néhány évvel ezelőtt ezt másodszor is megtette. A bírói kar túlnyomó részének jelenleg is baloldali a politikai beállítottsága. Ezért a Matteo Salvinivel szemben indított eljárás jogi és politikai szempontból egyaránt figyelmet érdemel.
Salvini ugyanis nem magánemberként áll a bíróság előtt, nem közönséges bűncselekmény, korrupció vagy adócsalás vádjával indult ellene eljárás, mint Silvio Berlusconi esetében, akit miniszterelnöksége alatt is magánemberként elkövetett ügyekért idéztek bíróság elé. Volt belügyminiszterként a kormánytagoknak fenntartott miniszteri bíróság elé kellett állnia, amely kiemelt bírókból áll, de teljes mértékben egy rendes bíróságnak felel meg.
Precedens nélkülinek számít az olasz politika második világháború utáni történetében, hogy egy egykori kormánytagot nem rendes eljárás keretében állítanak bíróság elé. Salvini esetében a bíróság a volt belügyminiszter politikai döntéseit kérdőjelezi meg, ami jogi nonszensz. A mindenkori kormánytagoknak, vagyis az állami szervek képviselőinek az akkor fennálló jogszabályok szerint tett lépéseit akarják bíróságon tisztázni. A konkrét vádpontok között szerepel a hivatali hatalommal való visszaélés, a bevándorlók személyi szabadságának korlátozása, emberrablás, valamint nemzetközi konvenciók, például a tengeri segítségnyújtás megtagadása.
Matteo Salvini azonban nem önkényesen határozott, hanem döntéseit akkori kormányszövetségesével, az Öt Csillag Mozgalommal (M5S) és a Conte-kormánnyal egyetértésben, az akkor hatályos jogi szabályozás alapján hozta meg, amely döntésekkel szemben az akkori kormányfő sem emelt kifogást, a többi kormánytag sem tiltakozott. A Liga vezetőjét első fokon jogerősen még nem ítélhetik el, de közhivatal viselésétől eltilthatják, amely akár a parlamenti mandátuma elvesztését és az aktív politikából való kizárását is jelentheti.
A Salvinivel szembeni eljárás ezért nevezhető abszolút politikai indíttatású pernek, amely valójában Salvini meghurcolásáról szól, egy illegálisbevándorlás-ellenes politikus politikai likvidálására irányul. A per időzítése sem véletlen, hiszen annak menete egybeeshet majd a következő parlamenti választásokkal.
Azonban már az első tárgyalási napon megbukott a Matteo Salvini elleni vád. Az államügyész szerint sem történt törvénysértés, és Catania ügyészei, akik arról ismertek, hogy több vizsgálatot indítottak a segélycsoportok által működtetett mentőhajók ellen, arra kérték a bírót, hogy ejtse a vádat. Szerintük a migránsok partraszállásának megakadályozásáról szóló döntés politikai volt, a politikai felelősséget pedig nem lehet kriminalizálni.
Nunzio Sarpietro inkvizítor bíró azonban agyaskodik, úgy döntött, hogy tisztázást akar, ezért behívta Contét, Luigi Di Maio külügyminisztert, valamint Danilo Toninellit, a korábbi infrastrukturális és közlekedési minisztert. Akkoriban mindannyian a kormány tagjai voltak. A per novemberben annak ellenére folytatódik, hogy a vádemelést egyedül a Soros-féle civil szervezetek és az általuk felbérelt néhány illegális bevándorló naplopó szorgalmazza.
Ordítóan kendőzetlen a nyomásgyakorlás a Soros-féle szervezetek részéről az amúgy is átpolitizált bíróságon. Soros már májusban nyílt támadást indított Salvini ellen, amelyről a nemzetközi sajtó is beszámolt. „Ha Soros »Úr«, a gátlástalan spekuláns, Olaszország ellensége, az illegális bevándorlás és a szélsőbaloldali NGO-k támogatója megtámad, az számomra csak megtiszteltetés és aranyérem” – reagált Matteo Salvini a spekuláns kirohanására.
Mi, magyarok Salvinivel együtt tudjuk, ha Soros és zsoldosai megtámadnak, az azt jelenti, hogy igazad van. Egy normális világban ez a karakter börtönben lenne, de legalábbis politikailag őt égetnék meg boszorkányként.
(A szerző jogász)
Magyar Hírlap
A valóságban azonban éppen fordítva van: rút politikai boszorkányok üldözik Salvinit. Reméljük, az autodafé elmarad, az a bizonyos tűz sohasem fog fellobbanni. Pedig az erre irányuló gonosz igyekezet igen nagy: ugyanis a napokban kiszivárgott, lehallgatott telefonbeszélgetésben a főinkvizítor bíró elmondja, ugyan Matteo Salvininek igaza van, de mindenképpen el kell ítélni.
Emlékszünk még arra az egy évvel ezelőtti eseményre, amikor a Salvini vezette Liga kilépett a tovább már vállalhatatlan Öt Csillag Mozgalommal alkotott kormányból. Sergio Mattarella köztársasági elnök azonban nem írt ki új választásokat, ehelyett a demokráciát megcsúfolva az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt koalícióra léphetett, kormányt alakított. Azóta a Liga népszerűsége kétszeresére nőtt, az ötcsillagosoké pedig a felére csökkent. Így történhetett meg az Öt Csillag Mozgalommal az a csúfság, hogy már nem ő a csillag az olasz politika egén, hanem Salvini.
Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy a balliberális oldal le akarja vadászni Salvinit. Számukra ő javíthatatlan eretnekké vált azzal, hogy hazája védelmében és az olaszok biztonsága érdekében, a hatályos jogszabályoknak megfelelően több alkalommal is megtagadta az illegális migránsokkal és embercsempészekkel megrakott hajók kikötését. Most pedig jogi paródiába illő módon azért kell bíróság elé állnia Szicíliában, mert tavaly nyáron még belügyminiszterként napokig nem engedett kikötni egy illegális bevándorlókkal és embercsempészekkel teli hajót, és ezzel a vád szerint többek között emberrablást követett el, amelyért akár tizenöt év börtönbüntetés is járhat.
A balliberálisok a háttérhatalom vezetőivel és a Soros-féle civil szervezetekkel karöltve jogi erőszakkal akarják Salvinit eltávolítani az olasz politika egéről és hatalomba juttatni, illetve ott megtartani a balliberális leértékelt komprádor politikai garnitúrát. Gyomorforgató módon korábbi szövetségesei, az Öt Csillag Mozgalom vezetői hátba döfték Salvinit. Ugyanis az ő szavazataik nélkül soha nem lehetett volna megszavazni a büntetőeljárás megindítását. Februárban a szenátus tagjaiként szavazataikkal hozzájárultak a Salvini ellen induló büntetőeljáráshoz, csak azért, hogy ezzel megszilárdítsák újonnan megszerzett hatalmukat. Luigi Di Maio, az Öt Csillag Mozgalom egykori vezetője, az akkori kormánykoalícióban Salvini szövetségese egy pillanatig sem habozott máglyára küldeni őt.
Hasonlóképen tette ezt 467 éve, 1553. október 27-én Genfben maga Kálvin, aki megégettette Szervét Mihály (Miguel Serveto) spanyol orvost és vallásreformátort mint eretneket. Szervét hiába alapozta védekezését a Bibliára. Mindezt Sütő András Csillag a máglyán című drámájában örökítette meg. Pedig évekkel azelőtt Kálvin János és Szervét Mihály diáktársak és hitbeli szövetségesek voltak Párizsban. Az egyetemista ifjúság Kálvin álnéven írt, Institution című művével a reformáció győzelmét ünnepelte, amikor az inkvizíció megtalálta barátjánál az álnéven rejtőzködő Kálvint. A vérkeringést kutató fiatal Szervét azt mondta, ő a vallásújító, csak hogy Kálvint mentse.
Húsz év múlva Szervét került az inkvizíció elé Kálvinhoz írt levelei miatt. Kálvinnál keresett menedéket, aki vitájukban eszméi visszavonására akarta rávenni. Aztán hogy megszilárdítsa a reformáció újonnan megszerzett hatalmát, valamint a katolikus egyház nyomására könyveivel együtt máglyára küldte Szervét Mihályt. Most Salvini esetében is bebizonyosodott, hogy a hála nem politikai kategória.
Az olasz közvélemény előtt pedig nem más történik, mint az olasz típusú parasztvakítás. Ugyanis a po-litikai küzdelem büntetőjogi síkra terelése olyan olasz specialitás, amelyet az átpolitizálódott olasz bírói hatalom tesz hozzá a hatalmi harcokhoz. Ebből pedig az átlag olasz állampolgár semmit nem lát és semmit nem érez. A bírói kar jelentős része 1993 óta a baloldali erők mellett látszik elhelyezkedni.
Olaszországban a bíráknak nincs megtiltva a nyílt politikai fellépés és párttisztségek vállalása. A legteljesebb mértékben átpolitizálódott bírói hatalom a politikai felelősség kriminalizálásával (1992) az akkori Tiszta Kezek mozgalma révén megbuktatta az egész addigi politikai elitet, kivéve a kommunistákat. A Berlusconi által alakított új nemzeti–konzervatív pártot is meg tudta fosztani a bírói hatalom a kormányzástól annak idején, majd néhány évvel ezelőtt ezt másodszor is megtette. A bírói kar túlnyomó részének jelenleg is baloldali a politikai beállítottsága. Ezért a Matteo Salvinivel szemben indított eljárás jogi és politikai szempontból egyaránt figyelmet érdemel.
Salvini ugyanis nem magánemberként áll a bíróság előtt, nem közönséges bűncselekmény, korrupció vagy adócsalás vádjával indult ellene eljárás, mint Silvio Berlusconi esetében, akit miniszterelnöksége alatt is magánemberként elkövetett ügyekért idéztek bíróság elé. Volt belügyminiszterként a kormánytagoknak fenntartott miniszteri bíróság elé kellett állnia, amely kiemelt bírókból áll, de teljes mértékben egy rendes bíróságnak felel meg.
Precedens nélkülinek számít az olasz politika második világháború utáni történetében, hogy egy egykori kormánytagot nem rendes eljárás keretében állítanak bíróság elé. Salvini esetében a bíróság a volt belügyminiszter politikai döntéseit kérdőjelezi meg, ami jogi nonszensz. A mindenkori kormánytagoknak, vagyis az állami szervek képviselőinek az akkor fennálló jogszabályok szerint tett lépéseit akarják bíróságon tisztázni. A konkrét vádpontok között szerepel a hivatali hatalommal való visszaélés, a bevándorlók személyi szabadságának korlátozása, emberrablás, valamint nemzetközi konvenciók, például a tengeri segítségnyújtás megtagadása.
Matteo Salvini azonban nem önkényesen határozott, hanem döntéseit akkori kormányszövetségesével, az Öt Csillag Mozgalommal (M5S) és a Conte-kormánnyal egyetértésben, az akkor hatályos jogi szabályozás alapján hozta meg, amely döntésekkel szemben az akkori kormányfő sem emelt kifogást, a többi kormánytag sem tiltakozott. A Liga vezetőjét első fokon jogerősen még nem ítélhetik el, de közhivatal viselésétől eltilthatják, amely akár a parlamenti mandátuma elvesztését és az aktív politikából való kizárását is jelentheti.
A Salvinivel szembeni eljárás ezért nevezhető abszolút politikai indíttatású pernek, amely valójában Salvini meghurcolásáról szól, egy illegálisbevándorlás-ellenes politikus politikai likvidálására irányul. A per időzítése sem véletlen, hiszen annak menete egybeeshet majd a következő parlamenti választásokkal.
Azonban már az első tárgyalási napon megbukott a Matteo Salvini elleni vád. Az államügyész szerint sem történt törvénysértés, és Catania ügyészei, akik arról ismertek, hogy több vizsgálatot indítottak a segélycsoportok által működtetett mentőhajók ellen, arra kérték a bírót, hogy ejtse a vádat. Szerintük a migránsok partraszállásának megakadályozásáról szóló döntés politikai volt, a politikai felelősséget pedig nem lehet kriminalizálni.
Nunzio Sarpietro inkvizítor bíró azonban agyaskodik, úgy döntött, hogy tisztázást akar, ezért behívta Contét, Luigi Di Maio külügyminisztert, valamint Danilo Toninellit, a korábbi infrastrukturális és közlekedési minisztert. Akkoriban mindannyian a kormány tagjai voltak. A per novemberben annak ellenére folytatódik, hogy a vádemelést egyedül a Soros-féle civil szervezetek és az általuk felbérelt néhány illegális bevándorló naplopó szorgalmazza.
Ordítóan kendőzetlen a nyomásgyakorlás a Soros-féle szervezetek részéről az amúgy is átpolitizált bíróságon. Soros már májusban nyílt támadást indított Salvini ellen, amelyről a nemzetközi sajtó is beszámolt. „Ha Soros »Úr«, a gátlástalan spekuláns, Olaszország ellensége, az illegális bevándorlás és a szélsőbaloldali NGO-k támogatója megtámad, az számomra csak megtiszteltetés és aranyérem” – reagált Matteo Salvini a spekuláns kirohanására.
Mi, magyarok Salvinivel együtt tudjuk, ha Soros és zsoldosai megtámadnak, az azt jelenti, hogy igazad van. Egy normális világban ez a karakter börtönben lenne, de legalábbis politikailag őt égetnék meg boszorkányként.
(A szerző jogász)
Magyar Hírlap