A szólásszabadság alatt sem azt a balliberálisok által szomjúhozott korlátlan jogot értjük, amelynek értelmében bárki bármit mondhat bármiről, bármikor és bárhol.
A pokol Dante Alighieri száz énekből álló, Isteni színjáték című elbeszélő költeményének első része. Advent idején Dante poklának legaljasabb bűnösei, az istenkáromlók elevenedtek meg és jöttek fel a mélyből Bolognában. A Szeplőtelen fogamzásgátlás elnevezésű összejövetelre toboroztak résztvevőket a bolognai Alma Mater Studiorum Egyetem liberális szervezeteinek szellemi toprongy aktivistái. A szervezők célja Jézus anyja, Mária szüzességének kigúnyolása volt. Mocskos és perverz gondolkodásukról árulkodott már maga a rendezvényre szóló meghívójuk is, amely a Szűzanyát óvszeresőben ábrázolta.
Az 1300-ban harmincöt éves Dante korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá fent említett művének megírásához. Ha a költő ma élne, a torz gondolkodású balliberálisok jelenkori politikai viszonyainak láttán legalább akkora, ha nem nagyobb inspirációt kapna elbeszélő költeményének megírásához, mint hét évszázaddal ezelőtt. Az Isteni színjáték három helyszíne közül a pokol a legzordabb. Az alvilági tűztől megvilágított sivár táj káromkodásoktól és szitkoktól hangos. A bűnösök személyiségük börtönébe vannak bezárva, így sohasem szabadulhatnak. Ilyen figurák, a jóérzésű emberek és politikusok tömegeit sokkoló vallásgyalázók reprezentálhatták volna az istenkáromló bűnösöket főművében. A pokol helyszínéül keresve sem találhatott volna jobbat, mint a trágár szabad gondolattól szellemileg kietlenné vált bolognai egyetemet. Az ötletgazdák és buliszervezők, akik az egész olasz keresztény jobboldalt akarták nyíltan és provokatív módon lealázni, valójában önmaguk torz személyiségének foglyai, ugyanúgy, mint Dante bűnösei. Ebből a börtönből paradox módon csakis az általuk kigúnyolt isteni szellemi erőnek a segítségével szabadulhatnak. Meggyőződésem, hogy Dante felülmúlta volna önmagát, ha ma alkotta volna meg elbeszélő költeményét.
Mivel mi itt, Európában meghatározott társadalmi közösségben, állami keretek között, és nem anarchiában, vadak módjára élünk, nagy általánosságban kimondhatjuk, hogy senki sem jogosult jogainak és szabadságának parttalan, korlátlan gyakorlására, annak szellemi perverzióként történő kiélésére. Az alapvető jogok minden normális és morális társadalomban terjedelmüket illetően korlátozottak, vagyis nem korlátlan és nem korlátozhatatlan lehetőségeket jelentenek. Nem hiszem, hogy az éppen a jogi karáról híres egyetemen erről ne okították volna a hallgatókat. Azért a kétely e tekintetben mégis csak ott bujkál bennem, mert miféle alakok tanítanak manapság ezen a híres olasz egyetemen, ha csak a közfelháborodásra való tekintettel és az utolsó pillanatban törölte el a rendezvényt az egyetem vezetősége? Vajon mivel magyarázható, hogy a Szeplőtelen fogamzásgátlás elnevezésű, most még meghiúsult buli hírére a Vatikán mind ez idáig nem reagált? Tulajdonképpen a hivatalból érintettek (az egyetem és az egyház) szeme láttára omlott össze a normális és morális kommunikáció Európa egyik legrégibb egyetemén!
Mi állhat a bolognai istenkáromlás-jelenség mögött, mik lehetnek a valós okok? A gyökerek visszanyúlnak a neoliberalizmus létrejöttéhez. Ennek az ideológiának a hatására az egyenlőség helytelen közfelfogása alapján minden szabály, tekintély megkérdőjelezhető. Ez a gondolkodásmód mindenkit arra késztet, hogy önmaga keresse az igazságot. Így ez a fajta szabadságfelfogás észrevétlenül megszabadít minden szabály, tradicionális kötelék alól, és lassan az erények megszűnéséhez vezet. Egyszer csak létrejön egyfajta romlott szabadság, amely arra ösztönöz, hogy mindent megtegyünk, ami jólesik.
Ez a szabadság nem ismer semmiféle tekintélyt, leráz magáról minden szabályt. Ez a romlott szabadság a táptalaja azoknak a torz gondolatoknak, amelyek a Szeplőtelen fogamzásgátlás elnevezésű összejövetelre szóló meghívóban is napvilágot láttak. Pedig az unió rendelkezéseinek mások általi betartására oly kényes balliberálisok számára is etalon az unió alapjogi chartája, amely egyértelműen és félreérthetetlenül kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét és annak védelmét, valamint a lelkiismeret- és vallás szabadsághoz való jogot.
A szólásszabadság alatt sem azt a balliberálisok által szomjúhozott abszolút, korlátlan jogot értjük, amelynek értelmében bárki bármit mondhat bármiről, bármikor és bárhol. Normális és morális civilizált társadalomban a szólásszabadság nem terjed ki gyűlöletkeltésre, a becsületsértő, obszcén és istenkáromló megnyilvánulásokra. A véleménynyilvánítás szabadsága sem ad jogi felhatalmazást az egyetemisták által nagy ügyszorgalommal előkészített és ördögi módon kitervelt vallásgyalázásra. Maga az alapjogi charta is hangsúlyozza, hogy az egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak meghatározott feltételek és korlátozások mellett, mások jogainak védelmére tekintettel gyakorolhatók. Például az említett véleménynyilvánítás szabadsága vagy szólásszabadság, amelyre a hoppon maradt és dühöngő, elnyomást kiáltó szervezők hivatkoztak, mint alapjog gyakorlása nem sértheti mások emberi méltóságát vagy vallásos meggyőződését, mint úgyszintén alapvető jogot. Sőt hazai viszonylatban Sólyom László korábban, még az Alkotmánybíróság elnökeként úgy foglalt állást, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága csak második a sorban az emberi méltósághoz való jog mögött. A véleménynyilvánítás semmilyen körülmények között nem lehet nyilvánvalóan sértő, túlzó, vagy az érintett személyt vagy közösséget méltóságában és hitében megalázó.
Sajnálatos módon rohamosan terjed az európai és hazai egyetemisták, a fiatal felnövekvő generáció tagjai között a szóbeli agresszió és a trágárság. Az igénytelen, önjelölt balliberális újságírók és média szakemberek karöltve a hasonszőrű politikusokkal az utóbbi évtizedben Európa-szerte sikeresen lezüllesztették a politikai közbeszédet. Napjainkra alantas indulataik kifejezésére olyan széles körű és változatos módszereket fejlesztettek ki, amire korábban még nem volt példa. Az agresszív modor és a trágár szóhasználat egyre elvadultabb formában és egyre gyakrabban jelenik meg a közszereplések során. Úgy tűnik, ez a magatartás permanens jellemzőjévé vált a balliberálisoknak és a bűvkörükbe került fiataloknak. A másként gondolkodni merészelők szüntelen gúnyolása, a nemzeti és polgári, valamint vallásos értékeket vallók civilizált, sőt emberi mivoltának elvitatása újult erővel tört felszínre hazánkban is. A balliberális gondolat létrehozta Európában és itthon is azokat a fiatal közösségeket, amelyek az igénytelen sajtó- és médiatermékek fogyasztóivá váltak.
E tömegek igényei szókincsükben és nyelvhasználatukban folyamatosan nivellálódnak.
Nem azért kellene kerülniük a durva és trágár kifejezéseket, valamint a vallásgyalázást, mert azok önmagukban is helytelenek és az adott anyanyelv elleni vétségnek számítanak, hanem azért, mert az a műveletlenség és a bunkóság megnyilvánulásának a jele határainkon belül és azon túl. Innen pedig egyenes út vezet a gondolkodás további elszegényedéséhez, elsivárosodásához. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy a nyelvhasználat csupán a gondolkodással függ össze oly szorosan, abból egyenesen következik az egyén várható magatartása is. A balliberálisok mosdatlan szájú képviselői trágár és agresszív kommunikációjának következménye a hétköznapi közbeszéd és magatartás durvasága, eldurvulása.
A balliberálisok agresszív magatartása sugallja a „szellemi tömegtakarmányukat” fogyasztó fiatalok számára a tőlük eltérő nézeteket vallók dehumanizálását, emberi minőségük tagadását. Ennek a folyamatnak egyenes következménye többek között. Bolognában tapasztalt istenkáromlás-jelenségtaszító megnyilvánulása.
A bolognai események jól reprezentálják a torz gondolkodású balliberálisok által szellemileg megfertőzött fiatalok morális talajvesztését. Azonban az agresszió, a trágár beszéd, mások vallásos hitének kigúnyolása a józanul gondolkodó emberek számára nem lehet pozitívum, nem lehet alternatíva sem itthon, sem Európában. Könnyen belátható, hogy akik ilyen brutális stílusban értekeznek, azok ellenségei a rendnek, a békének és a nyugalomnak, amelyre egyébként pártállástól függetlenül mindnyájunknak szüksége van – nem csak karácsony idején.
Magyar Hírlap
Az 1300-ban harmincöt éves Dante korának szánalmas politikai helyzetén elkeseredve kezdett hozzá fent említett művének megírásához. Ha a költő ma élne, a torz gondolkodású balliberálisok jelenkori politikai viszonyainak láttán legalább akkora, ha nem nagyobb inspirációt kapna elbeszélő költeményének megírásához, mint hét évszázaddal ezelőtt. Az Isteni színjáték három helyszíne közül a pokol a legzordabb. Az alvilági tűztől megvilágított sivár táj káromkodásoktól és szitkoktól hangos. A bűnösök személyiségük börtönébe vannak bezárva, így sohasem szabadulhatnak. Ilyen figurák, a jóérzésű emberek és politikusok tömegeit sokkoló vallásgyalázók reprezentálhatták volna az istenkáromló bűnösöket főművében. A pokol helyszínéül keresve sem találhatott volna jobbat, mint a trágár szabad gondolattól szellemileg kietlenné vált bolognai egyetemet. Az ötletgazdák és buliszervezők, akik az egész olasz keresztény jobboldalt akarták nyíltan és provokatív módon lealázni, valójában önmaguk torz személyiségének foglyai, ugyanúgy, mint Dante bűnösei. Ebből a börtönből paradox módon csakis az általuk kigúnyolt isteni szellemi erőnek a segítségével szabadulhatnak. Meggyőződésem, hogy Dante felülmúlta volna önmagát, ha ma alkotta volna meg elbeszélő költeményét.
Mivel mi itt, Európában meghatározott társadalmi közösségben, állami keretek között, és nem anarchiában, vadak módjára élünk, nagy általánosságban kimondhatjuk, hogy senki sem jogosult jogainak és szabadságának parttalan, korlátlan gyakorlására, annak szellemi perverzióként történő kiélésére. Az alapvető jogok minden normális és morális társadalomban terjedelmüket illetően korlátozottak, vagyis nem korlátlan és nem korlátozhatatlan lehetőségeket jelentenek. Nem hiszem, hogy az éppen a jogi karáról híres egyetemen erről ne okították volna a hallgatókat. Azért a kétely e tekintetben mégis csak ott bujkál bennem, mert miféle alakok tanítanak manapság ezen a híres olasz egyetemen, ha csak a közfelháborodásra való tekintettel és az utolsó pillanatban törölte el a rendezvényt az egyetem vezetősége? Vajon mivel magyarázható, hogy a Szeplőtelen fogamzásgátlás elnevezésű, most még meghiúsult buli hírére a Vatikán mind ez idáig nem reagált? Tulajdonképpen a hivatalból érintettek (az egyetem és az egyház) szeme láttára omlott össze a normális és morális kommunikáció Európa egyik legrégibb egyetemén!
Mi állhat a bolognai istenkáromlás-jelenség mögött, mik lehetnek a valós okok? A gyökerek visszanyúlnak a neoliberalizmus létrejöttéhez. Ennek az ideológiának a hatására az egyenlőség helytelen közfelfogása alapján minden szabály, tekintély megkérdőjelezhető. Ez a gondolkodásmód mindenkit arra késztet, hogy önmaga keresse az igazságot. Így ez a fajta szabadságfelfogás észrevétlenül megszabadít minden szabály, tradicionális kötelék alól, és lassan az erények megszűnéséhez vezet. Egyszer csak létrejön egyfajta romlott szabadság, amely arra ösztönöz, hogy mindent megtegyünk, ami jólesik.
Ez a szabadság nem ismer semmiféle tekintélyt, leráz magáról minden szabályt. Ez a romlott szabadság a táptalaja azoknak a torz gondolatoknak, amelyek a Szeplőtelen fogamzásgátlás elnevezésű összejövetelre szóló meghívóban is napvilágot láttak. Pedig az unió rendelkezéseinek mások általi betartására oly kényes balliberálisok számára is etalon az unió alapjogi chartája, amely egyértelműen és félreérthetetlenül kimondja az emberi méltóság sérthetetlenségét és annak védelmét, valamint a lelkiismeret- és vallás szabadsághoz való jogot.
A szólásszabadság alatt sem azt a balliberálisok által szomjúhozott abszolút, korlátlan jogot értjük, amelynek értelmében bárki bármit mondhat bármiről, bármikor és bárhol. Normális és morális civilizált társadalomban a szólásszabadság nem terjed ki gyűlöletkeltésre, a becsületsértő, obszcén és istenkáromló megnyilvánulásokra. A véleménynyilvánítás szabadsága sem ad jogi felhatalmazást az egyetemisták által nagy ügyszorgalommal előkészített és ördögi módon kitervelt vallásgyalázásra. Maga az alapjogi charta is hangsúlyozza, hogy az egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak meghatározott feltételek és korlátozások mellett, mások jogainak védelmére tekintettel gyakorolhatók. Például az említett véleménynyilvánítás szabadsága vagy szólásszabadság, amelyre a hoppon maradt és dühöngő, elnyomást kiáltó szervezők hivatkoztak, mint alapjog gyakorlása nem sértheti mások emberi méltóságát vagy vallásos meggyőződését, mint úgyszintén alapvető jogot. Sőt hazai viszonylatban Sólyom László korábban, még az Alkotmánybíróság elnökeként úgy foglalt állást, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága csak második a sorban az emberi méltósághoz való jog mögött. A véleménynyilvánítás semmilyen körülmények között nem lehet nyilvánvalóan sértő, túlzó, vagy az érintett személyt vagy közösséget méltóságában és hitében megalázó.
Sajnálatos módon rohamosan terjed az európai és hazai egyetemisták, a fiatal felnövekvő generáció tagjai között a szóbeli agresszió és a trágárság. Az igénytelen, önjelölt balliberális újságírók és média szakemberek karöltve a hasonszőrű politikusokkal az utóbbi évtizedben Európa-szerte sikeresen lezüllesztették a politikai közbeszédet. Napjainkra alantas indulataik kifejezésére olyan széles körű és változatos módszereket fejlesztettek ki, amire korábban még nem volt példa. Az agresszív modor és a trágár szóhasználat egyre elvadultabb formában és egyre gyakrabban jelenik meg a közszereplések során. Úgy tűnik, ez a magatartás permanens jellemzőjévé vált a balliberálisoknak és a bűvkörükbe került fiataloknak. A másként gondolkodni merészelők szüntelen gúnyolása, a nemzeti és polgári, valamint vallásos értékeket vallók civilizált, sőt emberi mivoltának elvitatása újult erővel tört felszínre hazánkban is. A balliberális gondolat létrehozta Európában és itthon is azokat a fiatal közösségeket, amelyek az igénytelen sajtó- és médiatermékek fogyasztóivá váltak.
E tömegek igényei szókincsükben és nyelvhasználatukban folyamatosan nivellálódnak.
Nem azért kellene kerülniük a durva és trágár kifejezéseket, valamint a vallásgyalázást, mert azok önmagukban is helytelenek és az adott anyanyelv elleni vétségnek számítanak, hanem azért, mert az a műveletlenség és a bunkóság megnyilvánulásának a jele határainkon belül és azon túl. Innen pedig egyenes út vezet a gondolkodás további elszegényedéséhez, elsivárosodásához. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy a nyelvhasználat csupán a gondolkodással függ össze oly szorosan, abból egyenesen következik az egyén várható magatartása is. A balliberálisok mosdatlan szájú képviselői trágár és agresszív kommunikációjának következménye a hétköznapi közbeszéd és magatartás durvasága, eldurvulása.
A balliberálisok agresszív magatartása sugallja a „szellemi tömegtakarmányukat” fogyasztó fiatalok számára a tőlük eltérő nézeteket vallók dehumanizálását, emberi minőségük tagadását. Ennek a folyamatnak egyenes következménye többek között. Bolognában tapasztalt istenkáromlás-jelenségtaszító megnyilvánulása.
A bolognai események jól reprezentálják a torz gondolkodású balliberálisok által szellemileg megfertőzött fiatalok morális talajvesztését. Azonban az agresszió, a trágár beszéd, mások vallásos hitének kigúnyolása a józanul gondolkodó emberek számára nem lehet pozitívum, nem lehet alternatíva sem itthon, sem Európában. Könnyen belátható, hogy akik ilyen brutális stílusban értekeznek, azok ellenségei a rendnek, a békének és a nyugalomnak, amelyre egyébként pártállástól függetlenül mindnyájunknak szüksége van – nem csak karácsony idején.
Magyar Hírlap