Meggyőződésem, hogy létezik a koronavírusnál egy még veszélyesebb vírus ezen a földön, és ez az istennélküliség.
Európa, főleg Nyugat-Európa nagy tragédiája, hogy a nemzetállamok létrejötte óta történelme során először próbál felépíteni egy civilizációt Isten és hit nélkül, vallás nélkül. Európa akkor született meg, amikor nemzetei találkoztak a kereszténységgel. A keresztény hit vezette ki Európát a barbárságból. Ma is ez a hit képes kivezetni földrészünket a legújabb kori barbárságból, a balliberálisok által képviselt szellemi vandalizmusból. De ez a hit képes bevezetni bennünket a koronavírus-járvány utáni új Európába is!
A klasszikus európai értékrend elemei a görög politikai gondolkodásban, a római jogi gondolkodásban, a keresztény hitben és az arra épülő moralitásban és kultúrában, a reneszánszban, a reformációban, a humanizmusban és a szuverén nemzetállamok létezésében gyökereznek. Ez a valódi európai értékrend az egész kontinensen, így hazánkban is évtizedek óta a balliberálisok részéről támadás alatt áll. Orbán Viktor alapos okkal mondta már évekkel ezelőtt, hogy a kereszténydemokráciát kell elővenni, kicsit modernizálni, ez ugyanis megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, megóv a káosztól és az anarchiától, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, vallja a nemzet fontosságát és védi az emberi méltóságot, a keresztény hit és kultúra megvédését pedig természetesnek tekinti. Ezért hívta fel a figyelmet a miniszterelnök arra, hogy Európa és hazánk jövője csak a keresztény hit és kultúra megőrzésével képzelhető el.
Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon fáradoznak, miként tudnák a keresztény kultúrát és a keresztény értékrendet visszaszorítani és száműzni. Azon fáradoznak, hogy Istent kiutasítsák Európából. Mintha drogos lenne ez az egész európai és hazai balliberális elit. Alapvető emberi értékeket tesznek félre vagy taposnak meg. Az általuk közvetített és követendőnek kikiáltott, romlott szabadságban élők az embert magát tették meg istenné, és ez nagyon kiszolgáltatott, sőt veszélyes állapot. Most, amikor a világ a pusztulás felé tart, ebben a krízishelyzetben kaptunk egy különös féket, hogy lassítsunk, gondolkodjunk. Csendesedjünk el, és keressük azt, ami igazi érték az emberi életben. Akik még nem felejtettünk el imádkozni, akik még tudunk imádkozni, ezekben a napokban még inkább kiáltsunk Teremtőnkhöz, az élet forrásához, hogy ne pusztuljunk el. Van reménységünk, hogy ez a vírusjárvány belátható időn belül megszűnik. De ezért nekünk, keresztényeknek is meg kell tennünk azt, ami tőlünk telhető, és amit joggal vár el tőlünk maga a Teremtő is.
Hazánk egy olyan ország, amelyik egész történelme során Istenre nézett, hogy védelmet és erőt kapjon a nehéz időkben. Olyan szellemóriások tanították a magyar népet imádkozni a sorsfordító időkben, mint Szent István királyunk, aki a magyarok vad olajfaágát beoltotta a keresztény gyökerekből szárba szökkent keresztény európai nemzetek szelíd olajfájába. Amikor a Nagy Király élete végén kezébe vette a Szent Koronát, majd azt a magasba emelte és szemeivel az égre tekintett, a világon ember szájából valaha elhangzott legmegrendítőbb imádsággal ajánlotta fel az országot Jézus anyjának, Máriának! De sokat beszélhetnék az imádkozni tanító szellemóriások közül Gellért püspökről vagy Kapisztrán Jánosról, azonban helyszűke okán nem teszem. Röviden megemlítem azonban a 20. századi Magyarország Kapisztrán Jánosát, Mindszenty bíboros hercegprímást, akit 1956. október 30-án, fogságából kiszabadítva, feldíszített katonai kocsikkal diadalmenetben vittek Budapestre, és amerre elhaladtak, megszólaltak a harangok. Az út két oldalán pedig örömtől könnyes szemű emberek letérdeltek és imádkoztak, ujjongtak és ünnepeltek. Akkor még tudtunk imádkozni, akkor még nem szégyelltük meghajtani a fejünket nyilvánosan Istenünk előtt. Akkor még természetes volt az ima, mint a lélegzetvétel.
Hazánk a hősei és szellemóriásai példáiból, azok tanításából is erőt merítve a nehéz időkben sem adta fel hitét, kitartóan ragaszkodott nemzeti eszméihez és a kereszténységhez. Ezért válhattak a sorsfordító idők a tragédiák ellenére is egyben a nemzeti büszkeség napjaivá. A vírusjárvánnyal most újból embert próbáló idők köszöntöttek ránk. Most termi meg ez a nép 21. századi történelmének első hőseit. Itt van már a névtelen hősök hosszú sora, a mentősöktől kezdve az ápolókon keresztül az orvosokig, akik saját egészségüket, sőt életüket sem kímélve rendíthetetlenül és fáradhatatlanul gondozzák, ápolják és gyógyítják a vírusfertőzött embereket. Követik őket a rendőrök, katonák, katasztrófavédők népes serege, akik felügyelik a rendet, őrzik a nyugalmunkat és segítenek az egészségügyi szakembereknek a szervezésben, logisztikában, beszerzésekben. A hősök között is az elsők, akik szolgálatuk közben vírussal megfertőződtek, azok az egészségügyi dolgozóink, akik között remélhetően nem lesznek mártírok. Arra bátorítom keresztény honfitársaimat, hogy cselekvő hittel forduljunk az imádság felé.
Kereszténydemokráciát csak keresztény emberekkel lehet építeni. A keresztényeknek pedig a legnagyobb szellemi fegyvere az ima. Imádkozzunk hát napjaink hőseiért! Imádkozzunk az egész nemzetért! Imádkozzunk az ország vezetőiért! Nemcsak egyszer, nemcsak kampányszerűen, hanem szüntelenül, ahogyan azt a Biblia is írja. Az ima több mint kampánytéma, az ima több mint tömegmegmozdulás! Talán sokan nem is gondoltuk még végig, hogy milyen hatalmas ereje van az őszintén, lélekből elmondott állandó közbenjáró imának. Ahogyan Csókay András, a sziámi ikreket szétválasztó orvosprofesszor mondta a minap a televízióban, az ima legyen olyan, mint a lélegzetvétel, folyamatos és szüntelen: kilégzésre Jézus, belégzésre Krisztus! Higgyen végre minden keresztény magyar ember az ima erejében és sorsfordító képességében. Dániel, az ószövetségi próféta három hétig tartó közbenjáró imájával és böjtölésével a babilóniai–perzsa fogságban lévő nemzete helyreállításának folyamatát képes volt mozgásba lendíteni.
Bennünket is a nehéz idők tanítottak meg buzgón imádkozni. Mert megértettük, hogy Isten ígéretei nem helyettesítik imáinkat, sőt inkább imára indítanak, mert az imáinkra van szükség ahhoz, hogy az Ő ígéretei valósággá váljanak az életünkben. Talán meglepő számunkra, de a Szentírás által javasolt imádságlista első helyén azok szerepelnek, azokért kell közbenjáró imát mondanunk elsődlegesen, akik hatalmon vannak (1 Tim 2,2). Ha ma feltenném keresztények ezreinek a kérdést, hogy hányan imádkoztak hazánk miniszterelnökéért, vajon hány kéz emelkedne a magasba? Ha a keresztények nem imádkoznak naponta azokért, akik hatalmon vannak a saját nemzetünkben, akkor ki fog?A föntebb hivatkozott szentírási szakasz meg is magyarázza, hogy azért kell imádkoznunk a hatalmon lévőkért, hogy „csendes és békés életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel”. Vagyis röviden: a jó kormányzásért kell imádkoznunk!
Mivel hazánkban a keresztény emberek csendes és békés életet élhetnek, teljes istenfélelemmel és tisztességgel, akkor azt hiszem, hogy az utóbbi tíz esztendőben jól imádkoztunk, és ezt a jó gyakorlatot nem szabad abbahagynunk, sőt most, ebben a válságos időben még „rá is kell tennünk egy lapáttal”! Meggyőződésem, hogy most a kormány vezetői jobban odaszánják magukat a feladatukra, mint amennyire a hívők többsége a keresztényi feladataira.
Mi, keresztények imádkozzunk hát a kormányért és a kormány első emberéért. A kormány pedig merítsen még nagyobb hitet a jóakaratú emberek lelki támogatásából és a keresztények imáiból, és higgyen még jobban személyes imája erejében és sorsfordító képességében. Európában kevés vezető politikus szeret arról beszélni, milyen szerepe van a Krisztus-hitnek nemzete és a saját életében. Nekünk hosszú idő után végre megadatott, hogy ilyen kormányfőnk legyen.
Magyar Hírlap
A klasszikus európai értékrend elemei a görög politikai gondolkodásban, a római jogi gondolkodásban, a keresztény hitben és az arra épülő moralitásban és kultúrában, a reneszánszban, a reformációban, a humanizmusban és a szuverén nemzetállamok létezésében gyökereznek. Ez a valódi európai értékrend az egész kontinensen, így hazánkban is évtizedek óta a balliberálisok részéről támadás alatt áll. Orbán Viktor alapos okkal mondta már évekkel ezelőtt, hogy a kereszténydemokráciát kell elővenni, kicsit modernizálni, ez ugyanis megvéd a migrációval szemben, megvédi a határokat, megóv a káosztól és az anarchiától, támogatja a hagyományos, egy férfira és egy nőre épülő családmodellt, vallja a nemzet fontosságát és védi az emberi méltóságot, a keresztény hit és kultúra megvédését pedig természetesnek tekinti. Ezért hívta fel a figyelmet a miniszterelnök arra, hogy Európa és hazánk jövője csak a keresztény hit és kultúra megőrzésével képzelhető el.
Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon fáradoznak, miként tudnák a keresztény kultúrát és a keresztény értékrendet visszaszorítani és száműzni. Azon fáradoznak, hogy Istent kiutasítsák Európából. Mintha drogos lenne ez az egész európai és hazai balliberális elit. Alapvető emberi értékeket tesznek félre vagy taposnak meg. Az általuk közvetített és követendőnek kikiáltott, romlott szabadságban élők az embert magát tették meg istenné, és ez nagyon kiszolgáltatott, sőt veszélyes állapot. Most, amikor a világ a pusztulás felé tart, ebben a krízishelyzetben kaptunk egy különös féket, hogy lassítsunk, gondolkodjunk. Csendesedjünk el, és keressük azt, ami igazi érték az emberi életben. Akik még nem felejtettünk el imádkozni, akik még tudunk imádkozni, ezekben a napokban még inkább kiáltsunk Teremtőnkhöz, az élet forrásához, hogy ne pusztuljunk el. Van reménységünk, hogy ez a vírusjárvány belátható időn belül megszűnik. De ezért nekünk, keresztényeknek is meg kell tennünk azt, ami tőlünk telhető, és amit joggal vár el tőlünk maga a Teremtő is.
Hazánk egy olyan ország, amelyik egész történelme során Istenre nézett, hogy védelmet és erőt kapjon a nehéz időkben. Olyan szellemóriások tanították a magyar népet imádkozni a sorsfordító időkben, mint Szent István királyunk, aki a magyarok vad olajfaágát beoltotta a keresztény gyökerekből szárba szökkent keresztény európai nemzetek szelíd olajfájába. Amikor a Nagy Király élete végén kezébe vette a Szent Koronát, majd azt a magasba emelte és szemeivel az égre tekintett, a világon ember szájából valaha elhangzott legmegrendítőbb imádsággal ajánlotta fel az országot Jézus anyjának, Máriának! De sokat beszélhetnék az imádkozni tanító szellemóriások közül Gellért püspökről vagy Kapisztrán Jánosról, azonban helyszűke okán nem teszem. Röviden megemlítem azonban a 20. századi Magyarország Kapisztrán Jánosát, Mindszenty bíboros hercegprímást, akit 1956. október 30-án, fogságából kiszabadítva, feldíszített katonai kocsikkal diadalmenetben vittek Budapestre, és amerre elhaladtak, megszólaltak a harangok. Az út két oldalán pedig örömtől könnyes szemű emberek letérdeltek és imádkoztak, ujjongtak és ünnepeltek. Akkor még tudtunk imádkozni, akkor még nem szégyelltük meghajtani a fejünket nyilvánosan Istenünk előtt. Akkor még természetes volt az ima, mint a lélegzetvétel.
Hazánk a hősei és szellemóriásai példáiból, azok tanításából is erőt merítve a nehéz időkben sem adta fel hitét, kitartóan ragaszkodott nemzeti eszméihez és a kereszténységhez. Ezért válhattak a sorsfordító idők a tragédiák ellenére is egyben a nemzeti büszkeség napjaivá. A vírusjárvánnyal most újból embert próbáló idők köszöntöttek ránk. Most termi meg ez a nép 21. századi történelmének első hőseit. Itt van már a névtelen hősök hosszú sora, a mentősöktől kezdve az ápolókon keresztül az orvosokig, akik saját egészségüket, sőt életüket sem kímélve rendíthetetlenül és fáradhatatlanul gondozzák, ápolják és gyógyítják a vírusfertőzött embereket. Követik őket a rendőrök, katonák, katasztrófavédők népes serege, akik felügyelik a rendet, őrzik a nyugalmunkat és segítenek az egészségügyi szakembereknek a szervezésben, logisztikában, beszerzésekben. A hősök között is az elsők, akik szolgálatuk közben vírussal megfertőződtek, azok az egészségügyi dolgozóink, akik között remélhetően nem lesznek mártírok. Arra bátorítom keresztény honfitársaimat, hogy cselekvő hittel forduljunk az imádság felé.
Kereszténydemokráciát csak keresztény emberekkel lehet építeni. A keresztényeknek pedig a legnagyobb szellemi fegyvere az ima. Imádkozzunk hát napjaink hőseiért! Imádkozzunk az egész nemzetért! Imádkozzunk az ország vezetőiért! Nemcsak egyszer, nemcsak kampányszerűen, hanem szüntelenül, ahogyan azt a Biblia is írja. Az ima több mint kampánytéma, az ima több mint tömegmegmozdulás! Talán sokan nem is gondoltuk még végig, hogy milyen hatalmas ereje van az őszintén, lélekből elmondott állandó közbenjáró imának. Ahogyan Csókay András, a sziámi ikreket szétválasztó orvosprofesszor mondta a minap a televízióban, az ima legyen olyan, mint a lélegzetvétel, folyamatos és szüntelen: kilégzésre Jézus, belégzésre Krisztus! Higgyen végre minden keresztény magyar ember az ima erejében és sorsfordító képességében. Dániel, az ószövetségi próféta három hétig tartó közbenjáró imájával és böjtölésével a babilóniai–perzsa fogságban lévő nemzete helyreállításának folyamatát képes volt mozgásba lendíteni.
Bennünket is a nehéz idők tanítottak meg buzgón imádkozni. Mert megértettük, hogy Isten ígéretei nem helyettesítik imáinkat, sőt inkább imára indítanak, mert az imáinkra van szükség ahhoz, hogy az Ő ígéretei valósággá váljanak az életünkben. Talán meglepő számunkra, de a Szentírás által javasolt imádságlista első helyén azok szerepelnek, azokért kell közbenjáró imát mondanunk elsődlegesen, akik hatalmon vannak (1 Tim 2,2). Ha ma feltenném keresztények ezreinek a kérdést, hogy hányan imádkoztak hazánk miniszterelnökéért, vajon hány kéz emelkedne a magasba? Ha a keresztények nem imádkoznak naponta azokért, akik hatalmon vannak a saját nemzetünkben, akkor ki fog?A föntebb hivatkozott szentírási szakasz meg is magyarázza, hogy azért kell imádkoznunk a hatalmon lévőkért, hogy „csendes és békés életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel”. Vagyis röviden: a jó kormányzásért kell imádkoznunk!
Mivel hazánkban a keresztény emberek csendes és békés életet élhetnek, teljes istenfélelemmel és tisztességgel, akkor azt hiszem, hogy az utóbbi tíz esztendőben jól imádkoztunk, és ezt a jó gyakorlatot nem szabad abbahagynunk, sőt most, ebben a válságos időben még „rá is kell tennünk egy lapáttal”! Meggyőződésem, hogy most a kormány vezetői jobban odaszánják magukat a feladatukra, mint amennyire a hívők többsége a keresztényi feladataira.
Mi, keresztények imádkozzunk hát a kormányért és a kormány első emberéért. A kormány pedig merítsen még nagyobb hitet a jóakaratú emberek lelki támogatásából és a keresztények imáiból, és higgyen még jobban személyes imája erejében és sorsfordító képességében. Európában kevés vezető politikus szeret arról beszélni, milyen szerepe van a Krisztus-hitnek nemzete és a saját életében. Nekünk hosszú idő után végre megadatott, hogy ilyen kormányfőnk legyen.
Magyar Hírlap