 | Ahogyan az ördög a Szentírásból idézett (Máté 4,6) Jézus megkísértésekor, úgy használta föl az amerikai nagykövet lánglelkű költőnk, Petőfi tündöklő szavait (szabadság, szerelem) torz gondolatainak alátámasztására. |
Néhány nappal ezelőtt, amikor az Egyesült Államok magyarországi nagykövete megnyitotta a 28. Budapest Pride Fesztivált, nagyívű, de meglehetősen alantas indíttatású beszédével, tudván, hogy mit mond ki, kibuggyantott magából két erőteljes magyar szót, amelyeket a poéta által meghatározott jelentésükből kiforgatva a szexuális másság népszerűsítésére és normaként történő igazolására kívánt felhasználni. Lám, lám, ez a szivárványos protektor az abnormalitást a normalitás világából lopott, a magyar költészet egyik legnagyobb csillagától származó, szívünkbe gyermekkorunktól beleivódott verssorokkal akarja ránk tukmálni. Azonban ne csodálkozzunk ezen, így tanulta ő a tanítómesterétől, mert ez már tényleg ördögi. Jézusnak nagyon egyszerű, az Írásokból vett válasza volt a kísértőnek, nekünk, magyaroknak is megvan a magunk válasza Pressman részére.
Pressman a megnyitón menetrendszerűen bírálta a magyar kormányt. Görcsösre sikeredett, logikai bakugrásoktól hemzsegő, farizeusi gondolataival a 2021-ben elfogadott gyermekvédelmi törvényt a holokauszthoz, a magyar többséget pedig habarcshoz hasonlította, akik hallgatásukkal összetartják a gyűlölet falát. Pontosan ez a józan és épeszű magyar többség az, aki nem akarja hallani Budapest utcáin azt, amit néhány héttel ezelőtt LMBTQ-aktivisták a New York-i drag queen felvonuláson skandáltak: „Itt vagyunk, queerek vagyunk, a gyerekeitekért jövünk”. A több száz drag queenből, és az LMBTQ-közösség más tagjaiból álló csoport a New York-i Büszkeség Hétvégéjén vonult fel és most az ő prófétájuk, Pressman házal itt nálunk ezzel és ehhez hasonló őrületekkel. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy közel másfél milliárd muszlim vallású ember él a világon, de Németországban és Franciaországban is van néhány tízmillió. Őket miért nem akarja a szexuális másság szépségeiről meggyőzni? Vagy az öböl menti partnerországokat? Miért nem ott kopogtat be az ajtókon ócska, hibbant ideológiájával? Mi az akadálya annak, hogy a nyakunkra küldött „présember” hozzájuk is ellátogasson egy kis érzékenyítésre? Nyilván azért nem teszi, mert jól tudja, hogy azok számára ő maga lenne az a habarcs, amely összetartaná azt a falat, amelybe megszólalása után azonnal befalaznák.
Pressman már előre beharangozta, hogy részt vesz az idei Budapest Pride Felvonuláson, amelyre 2023. július 15-én kerül sor. Várhatóan együtt múlatja majd vele az időt Karácsony Gergely főpolgármester is, aki e feletti örömében már ki is lógatta a Városháza homlokzatára a szivárványos zászlót. Száz évvel ezelőtt vörös rongyaitól kellett megszabadítani a fővárost, most pedig annak kistestvére éktelenkedik a Városháza épületének falán. Karácsony szerint az ő számára a Budapest Pride Felvonulás az egyik legszebb ünnep. Mit is mondhatok erre, váljék egészségére és soha ne legyen nagyobb öröme ennél. Az ilyen és ehhez hasonló akciók, valamint a hozzájuk fűzött balliberális demagóg panelszövegek azt igazolják, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak a Pressman- és Karácsony-féle balliberális politikusoknak, akik hadjáratot indítottak hazánkban a család ellen. Politikai haszonleséstől vezérelve nem világosítják fel ezeket a nemi másságukban tetszelgő polgárokat arról, hogy másságuk rendellenes és nem egészséges állapot. Sőt, ellenkezőleg, ezek a politikusok megtévesztő módon azt szajkózzák, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene és Pressmanre is ráférne az orvosi segítség. Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, senki nem vetné meg és nem nézné ki őket az emberi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűnek.
A segítségnyújtás helyett a baloldal ellenségképet gyártat ezekkel a szerencsétlen emberekkel. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt jelenleg már ott tartunk, hogy a homofóbiát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel. A meztelen igazság azonban az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserben hagyták ezeket a politikai áldozatokat. Alapvető problémája az LMBTQ-közösség csendes többségének, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az egyének, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók. Az értelmesebbek azonban jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni.
Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív Pressman vagy akár Karácsony álszent nyáladzása, ahogyan fogadatlan prókátorként oltalmába veszik az LMBTQ-közösséget. Javaslom nekik és barátaiknak, hogy olvassák el a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 23. cikkelyét. Legnagyobb örömömre azt fogják ott találni, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán, a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Szerintem Pressmannek feltétlenül el kellene olvasnia ezt a 23. cikkelyt, ugyanis férfiakról és nőkről beszél a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt, mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli.
Akkor még a hétköznapi emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a biológiai nemet az ivari kromoszómák határozzák meg. Normális esetben az ivari kromoszóma – X és Y – véletlenszerű találkozása szabja meg: ha fogamzáskor két X-kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor nő, ha X- és Y-kromoszóma találkozik, akkor férfi lesz a születendő gyermek neme. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek „dönti el”, hogy mi lesz. A fentiekből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar. Nem tudom, Pressmanék hogyan tudják azt feldolgozni, hogy még a WHO betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá.
A korábbi ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus), amelyeket a sokféleség jegyében Pressmanék ünneplésre méltónak tartanak. Az új betegséglista WHO részéről történő jóváhagyására 2022 januárjában került sor. A homoszexualitást a WHO ügyesen átkeresztelte a szexuális orientáció elnevezésre, és csak az ebből fakadó rendellenességeket tekinti betegségnek Az ICD–11 az évek óta kampányoló balliberális lobbi hatására már tartalmaz olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel csak a nemi másságok stigmatizációját szünteti meg, de ettől még a betegséglistáról nem kerültek le.
A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A balliberálisok család elleni felerősödő támadása azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Szerencsére azonban a magyar társadalom túlnyomó többsége egészséges lelkületű, ezért aztán egyáltalán nem csoda, ha nem tölt el bennünket semmiféle melegséggel a Pressman- és Karácsony-féle szivárványos propaganda. Azt tesszük, amit az Írás tanácsol: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és az elfut tőletek (Jakab levele 4,7)”. Tehát Pressmannak tudnia kell mi a dolga.
A szerző jogász
Magyar Hírlap
Pressman a megnyitón menetrendszerűen bírálta a magyar kormányt. Görcsösre sikeredett, logikai bakugrásoktól hemzsegő, farizeusi gondolataival a 2021-ben elfogadott gyermekvédelmi törvényt a holokauszthoz, a magyar többséget pedig habarcshoz hasonlította, akik hallgatásukkal összetartják a gyűlölet falát. Pontosan ez a józan és épeszű magyar többség az, aki nem akarja hallani Budapest utcáin azt, amit néhány héttel ezelőtt LMBTQ-aktivisták a New York-i drag queen felvonuláson skandáltak: „Itt vagyunk, queerek vagyunk, a gyerekeitekért jövünk”. A több száz drag queenből, és az LMBTQ-közösség más tagjaiból álló csoport a New York-i Büszkeség Hétvégéjén vonult fel és most az ő prófétájuk, Pressman házal itt nálunk ezzel és ehhez hasonló őrületekkel. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy közel másfél milliárd muszlim vallású ember él a világon, de Németországban és Franciaországban is van néhány tízmillió. Őket miért nem akarja a szexuális másság szépségeiről meggyőzni? Vagy az öböl menti partnerországokat? Miért nem ott kopogtat be az ajtókon ócska, hibbant ideológiájával? Mi az akadálya annak, hogy a nyakunkra küldött „présember” hozzájuk is ellátogasson egy kis érzékenyítésre? Nyilván azért nem teszi, mert jól tudja, hogy azok számára ő maga lenne az a habarcs, amely összetartaná azt a falat, amelybe megszólalása után azonnal befalaznák.
Pressman már előre beharangozta, hogy részt vesz az idei Budapest Pride Felvonuláson, amelyre 2023. július 15-én kerül sor. Várhatóan együtt múlatja majd vele az időt Karácsony Gergely főpolgármester is, aki e feletti örömében már ki is lógatta a Városháza homlokzatára a szivárványos zászlót. Száz évvel ezelőtt vörös rongyaitól kellett megszabadítani a fővárost, most pedig annak kistestvére éktelenkedik a Városháza épületének falán. Karácsony szerint az ő számára a Budapest Pride Felvonulás az egyik legszebb ünnep. Mit is mondhatok erre, váljék egészségére és soha ne legyen nagyobb öröme ennél. Az ilyen és ehhez hasonló akciók, valamint a hozzájuk fűzött balliberális demagóg panelszövegek azt igazolják, hogy az eltérő szexuális irányultságú emberek mára sajnálatos módon kiszolgáltatott eszközeivé váltak a Pressman- és Karácsony-féle balliberális politikusoknak, akik hadjáratot indítottak hazánkban a család ellen. Politikai haszonleséstől vezérelve nem világosítják fel ezeket a nemi másságukban tetszelgő polgárokat arról, hogy másságuk rendellenes és nem egészséges állapot. Sőt, ellenkezőleg, ezek a politikusok megtévesztő módon azt szajkózzák, hogy LMBTQ-nak lenni szép és értékes, sőt kifejezetten büszkeségre ad okot ez a természetellenes viselkedés. Miközben ezeket az embereket segíteni kellene és Pressmanre is ráférne az orvosi segítség. Ha tetszelgés, provokatív és megbotránkoztató viselkedés helyett arra biztatná őket a rájuk telepedő balliberális politikusi garnitúra, hogy segítséget kérjenek, senki nem vetné meg és nem nézné ki őket az emberi közösségekből, senki nem tartaná őket alacsonyabb rendűnek.
A segítségnyújtás helyett a baloldal ellenségképet gyártat ezekkel a szerencsétlen emberekkel. Így aztán számukra már mindenki homofób, aki nem áll százszázalékosan a mindenféle devianciával és hóborttal feltupírozott törekvéseik mellé. Sőt jelenleg már ott tartunk, hogy a homofóbiát a kriminalizálás felé terelik szorgos kezeikkel. A meztelen igazság azonban az, hogy az őket képviselő szervezetek és ellenzéki politikusok valójában cserben hagyták ezeket a politikai áldozatokat. Alapvető problémája az LMBTQ-közösség csendes többségének, hogy nem látja értelmét jogokért harcolni úgy, hogy azok az egyének, akik ezeket a jogokat megélhetnék, sokkal hamarabb meghalnak, mint a többiek. Nemcsak a HIV-fertőzésről van szó. Szociológiai felmérésekből és epidemiológiai vizsgálatokból mára már tudjuk, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők általánosságban rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Ebbe beleértjük a mentális egészséget is. Nagyobb arányban szoronganak, nagyobb arányban depressziósak, nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, ezek pedig mind összefüggenek bizonyos szerek használatával és az alkohollal. A melegházasság kérdése is sokuk számára pusztán erőltetett politikai ötlet, amivel azt akarnák sugallni, hogy ők ugyanolyanok, mint a heterók. Az értelmesebbek azonban jól tudják, hogy ezt a többségi társadalom soha nem fogja elhinni.
Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek. Ezért aztán teljesen fölösleges, sőt kontraproduktív Pressman vagy akár Karácsony álszent nyáladzása, ahogyan fogadatlan prókátorként oltalmába veszik az LMBTQ-közösséget. Javaslom nekik és barátaiknak, hogy olvassák el a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 23. cikkelyét. Legnagyobb örömömre azt fogják ott találni, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és a családnak joga van a társadalom és az állam védelmére. Aztán, a félreértések elkerülése érdekében ugyanitt azt is kimondja az alapokmány, hogy a házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. Szerintem Pressmannek feltétlenül el kellene olvasnia ezt a 23. cikkelyt, ugyanis férfiakról és nőkről beszél a család és a házasságkötés vonatkozásában. Sőt, mi több, a társadalom alapvető és természetes egységeként tekint a családra, védelemre méltó értékként kezeli.
Akkor még a hétköznapi emberek is birtokában voltak annak a tudásnak, hogy a biológiai nemet az ivari kromoszómák határozzák meg. Normális esetben az ivari kromoszóma – X és Y – véletlenszerű találkozása szabja meg: ha fogamzáskor két X-kromoszóma kerül össze a petesejtben, akkor nő, ha X- és Y-kromoszóma találkozik, akkor férfi lesz a születendő gyermek neme. Ezzel együtt jár a későbbi természetes nemi identitás, tehát nem a gyermek „dönti el”, hogy mi lesz. A fentiekből következik, hogy az ember nemisége az első pillanatban, a megtermékenyítéskor eldől. Ha problémák adódnak később, az már nem természetes, hanem abnormális jelenség, sok esetben betegség, sok esetben viselkedési zavar. Nem tudom, Pressmanék hogyan tudják azt feldolgozni, hogy még a WHO betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listája is ezt támasztja alá.
A korábbi ICD, magyar nevén BNO 10. sorszámú dokumentuma a nemi identitás zavarai, a szexuális beállítottság rendellenességei, a szexuális fejlődéshez és orientációhoz társuló pszichológiai, viselkedési rendellenességek között említi többek között azoknak a nemi másságoknak legtöbbjét (például szexuális preferencia zavara, transzszexualizmus, transzvesztitizmus, fetisizmus), amelyeket a sokféleség jegyében Pressmanék ünneplésre méltónak tartanak. Az új betegséglista WHO részéről történő jóváhagyására 2022 januárjában került sor. A homoszexualitást a WHO ügyesen átkeresztelte a szexuális orientáció elnevezésre, és csak az ebből fakadó rendellenességeket tekinti betegségnek Az ICD–11 az évek óta kampányoló balliberális lobbi hatására már tartalmaz olyan jellegű változásokat a szexuális zavarok osztályozását illetően, hogy azokat (például transzszexualizmus) már nem a mentális, hanem a nemi élettel kapcsolatos zavarok közé sorolja. Ezzel csak a nemi másságok stigmatizációját szünteti meg, de ettől még a betegséglistáról nem kerültek le.
A társadalomnak gyógyító őssejtje a család. A balliberálisok család elleni felerősödő támadása azt a célt szolgálja, hogy a nyitott társadalommal ellentétes értékrendet kiszorítsa a világból. Szerencsére azonban a magyar társadalom túlnyomó többsége egészséges lelkületű, ezért aztán egyáltalán nem csoda, ha nem tölt el bennünket semmiféle melegséggel a Pressman- és Karácsony-féle szivárványos propaganda. Azt tesszük, amit az Írás tanácsol: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és az elfut tőletek (Jakab levele 4,7)”. Tehát Pressmannak tudnia kell mi a dolga.
A szerző jogász
Magyar Hírlap