 | Magyarország számára messzemenően nem közömbös, hogy ki nyeri a november 3-án sorra kerülő amerikai elnökválasztást, mint ahogy eleve nem közömbös, milyen lesz az USA gazdasági, valamint külpolitikája a következő elnöki ciklusban. Ezért vártuk nagy érdeklődéssel az elnökjelölti vita utolsó fordulóját. |
Az eredetileg három részre tervezett, majd kettőre csökkentett televiziós vita második, tehát egyben utolsó fordulóját október 22-én tarották, Nashville-ben, Tennessee államban. A két szereplő: a jelenlegi elnök, Donald Trump, a Republikánus Párt képviseletében, valamint a Demokrata Párt képviseletében Joe Biden, aki alelnök volt az előző elnök, Barack Obama alatt.
Sok volt az üresjárat, azaz inkább: a fölösleges ismétlés. Több esetben kétszer vagy háromszor elmondták – néha szó szerint - ugyanazt. Összefogottabban fele annyi idő alatt el lehetett volna mondani azt, amit másfél óra alatt elmondtak. Ugyanakkor még így is célratörőbb és fegyelmezettebb volt a vita, mint az előző. A kölcsönös személyeskedés kevesebb, és így elviselhetőbb volt. Míg az előző fordulót követően az összes gyorsteszt Bindent hozta ki győztesnek, ezúttal korán sem ez történt. Néhányan ugyan most is Biden javára döntöttek; a legnagyobb Biden-párti szavazati eredmény 54:35 volt (mindig van néhány % határozatlan is), de a legtöbb közvélemény-kutatás ezúttal Trumpot hozta ki győztesnek. Míg az egyébként egyértelműen Trump-ellenes CNN televizió is jobban pontozta az elnököt, mint az előző fordulóban. De volt például 74-24-es szavazati eredmény is Trump javára, a többé-kevésbé jobboldali Fox televizió felmérésében. És rajta kivül sokan mások is Trumpot mérték győztesnek.
A vita témái a koronavírustól a faji kérdéseken keresztül a gazdaságig és a környezetvédelemig nagyjából ugyanazok voltak, mint előzőleg. Nem kivánom elemezni vagy értékelni őket; megtették számosan és valószínűleg megteszik még sokan. Számunkra talán fontosabb Amerikának a többi országhoz (köztük hazánkhoz) való viszonya, vagyis a külpolitika, mint az oszág helyzetének specifikus részletei, bár Amerika számára ugyanúgy fontosak a külkapcsolatok, mégha a szavazók tömegeinek számára nem is elsődlegesek. Mégis, a téma majdnem ugyanúgy elmaradt, mint az első fordulóban, az előre megadott hat téma között sem szerepelt. Később szóba került pl. Oroszország vagy Kína, de főleg személyeskedő szinten (Biden fiának ukrajnai machinációi, Trump kínai bankszámlái stb.), valamint érintőlegesen a nemzetbiztonság szintjén, de ez nem azonos a külpolitikával. Igaz, a biztonságról is lehetett volna több szót ejteni. Trump megválasztásakor, sőt már korábban előtérbe helyezte a nemzetbiztonságot, a költségvetés ezirányú tételét egyik első rendelkezésében 54 milliárd dollárral (10%) növelte. Jelentős részét a terrorizmus elleni küzdelemre fordította. Ennek kapcsán szabadultak meg tavaly az Iszlám Állam vezetőjétől, Abu Bakr al-Baghdaditól, továbbá Soleimanitól, a terrorista iráni vezérőrnagytól. Szóval lett volna mit értékelni, legalábbis azt hiszem, sokakat érdekelt volna a demokraták véleménye és szándékaik választási győzelmük esetén. Minderről nem volt szó.
De a biztonság valóban nem ugyanaz, mint a külpolitika. Ez utóbbi téren jelentősek Trump eredményei, míg Biden nem igen dicsekedhet ilyenekkel, és gyanúm szerint ezért is hagyták ki az egészet a baloldali szerkesztők a programból, ugyanúgy, mint a korábbiból; amerikai szervezetek ezirányú javaslatainak ill. kéréseinek ellenére.
Külpolitikai téren sűrű és célirányos programot bonyolított Trump az elnöki ciklus folyamán. Elődje, Barack Obama még háborút vizionált az USA és Észak-Korea között. Ezt követően Trump három ízben találkozott Kim Dzsong Un elnökkel, melynek eredményeként gyakorlatilag elhárult a közvetlen háborús veszély. Egyébként ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki ellátogatott Észak-Koreába. Ezt megelőzően Olaszországba ment, megerősítve a felhőtlen viszonyt és a stratégiai partnerséget az olaszokkal. Több ágon részt vett és vezető szerepet vállalt a közel-keleti békefolyamatban; a közelmúltban közvetített a Szerbia és Koszovo közötti gazdasági megállapodásban. Még előzőleg, 2017-ben, közvetlenül olaszországi programja után Lengyelországba ment, ahol Andrzej Duda elnökkel és másokkal folytatott tárgyalásai eredményeként megerősítette az egyébként számunkra sem érdektelen lengyel-amerikai kapcsolatokat, nem utolsó sorban nemzetvédelmi vonatkozásban. Ugyanabban az időszakban többek között egy sor más európai országban is járt, mindenütt erősítve a kétoldalú kapcsolatokat.
Mindezek csak kiragadott példák, melyek közül bármelyik vagy mind együtt igényt tarthatott volna arra, hogy összevessék a demokrata párti törekvésekkel és halhassuk az ő álláspontjukat.
Végezetül, ha nem is a vita keretében, és ha hazánk nem is annyira számottevő az amerikai külpolitikában, hogy az elnöki vitában szerepeljen (nem is szerepelt természetesen), de itt jegyzem meg, hogy Orbán Viktor és Donald Trump számos alapvető kérdésben hasonló vagy azonos nézeteket vall és ezek értelmében cselekszik, nem utolsó sorban például a határvédelem és a migrációs politika kérdéseiben. Mindketten a nemzeti függetlenség és a nemzeti tudat (Amerikában: sovereignity és national pride) hangsúlyos szószólói és támogatói. Nem véletlen, hogy az Obama alatti hűvös viszonyt követően Trump elnöksége alatt jelentősen javultak a magyar-amerikai kapcsolatok.
Ezért a folytatás reményében Trump választási győzelmében vagyunk érdekeltek. Itthonról ezügyben nem sokat tehetünk, de Amerikában egy kicsivel esetleg többet. Ha az ottani magyarság, fölismerve a magyar érdekeket, tízezres, vagy akár százezres nagyságrendben érdekünk szerint szavazna, akkor kiélezett esetben akár a mérleg nyelvének szerepét is betölthetné. Néhány napon belül kiderül.
A szerző nyugalmazott nagykövet, a Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója.
Sok volt az üresjárat, azaz inkább: a fölösleges ismétlés. Több esetben kétszer vagy háromszor elmondták – néha szó szerint - ugyanazt. Összefogottabban fele annyi idő alatt el lehetett volna mondani azt, amit másfél óra alatt elmondtak. Ugyanakkor még így is célratörőbb és fegyelmezettebb volt a vita, mint az előző. A kölcsönös személyeskedés kevesebb, és így elviselhetőbb volt. Míg az előző fordulót követően az összes gyorsteszt Bindent hozta ki győztesnek, ezúttal korán sem ez történt. Néhányan ugyan most is Biden javára döntöttek; a legnagyobb Biden-párti szavazati eredmény 54:35 volt (mindig van néhány % határozatlan is), de a legtöbb közvélemény-kutatás ezúttal Trumpot hozta ki győztesnek. Míg az egyébként egyértelműen Trump-ellenes CNN televizió is jobban pontozta az elnököt, mint az előző fordulóban. De volt például 74-24-es szavazati eredmény is Trump javára, a többé-kevésbé jobboldali Fox televizió felmérésében. És rajta kivül sokan mások is Trumpot mérték győztesnek.
A vita témái a koronavírustól a faji kérdéseken keresztül a gazdaságig és a környezetvédelemig nagyjából ugyanazok voltak, mint előzőleg. Nem kivánom elemezni vagy értékelni őket; megtették számosan és valószínűleg megteszik még sokan. Számunkra talán fontosabb Amerikának a többi országhoz (köztük hazánkhoz) való viszonya, vagyis a külpolitika, mint az oszág helyzetének specifikus részletei, bár Amerika számára ugyanúgy fontosak a külkapcsolatok, mégha a szavazók tömegeinek számára nem is elsődlegesek. Mégis, a téma majdnem ugyanúgy elmaradt, mint az első fordulóban, az előre megadott hat téma között sem szerepelt. Később szóba került pl. Oroszország vagy Kína, de főleg személyeskedő szinten (Biden fiának ukrajnai machinációi, Trump kínai bankszámlái stb.), valamint érintőlegesen a nemzetbiztonság szintjén, de ez nem azonos a külpolitikával. Igaz, a biztonságról is lehetett volna több szót ejteni. Trump megválasztásakor, sőt már korábban előtérbe helyezte a nemzetbiztonságot, a költségvetés ezirányú tételét egyik első rendelkezésében 54 milliárd dollárral (10%) növelte. Jelentős részét a terrorizmus elleni küzdelemre fordította. Ennek kapcsán szabadultak meg tavaly az Iszlám Állam vezetőjétől, Abu Bakr al-Baghdaditól, továbbá Soleimanitól, a terrorista iráni vezérőrnagytól. Szóval lett volna mit értékelni, legalábbis azt hiszem, sokakat érdekelt volna a demokraták véleménye és szándékaik választási győzelmük esetén. Minderről nem volt szó.
De a biztonság valóban nem ugyanaz, mint a külpolitika. Ez utóbbi téren jelentősek Trump eredményei, míg Biden nem igen dicsekedhet ilyenekkel, és gyanúm szerint ezért is hagyták ki az egészet a baloldali szerkesztők a programból, ugyanúgy, mint a korábbiból; amerikai szervezetek ezirányú javaslatainak ill. kéréseinek ellenére.
Külpolitikai téren sűrű és célirányos programot bonyolított Trump az elnöki ciklus folyamán. Elődje, Barack Obama még háborút vizionált az USA és Észak-Korea között. Ezt követően Trump három ízben találkozott Kim Dzsong Un elnökkel, melynek eredményeként gyakorlatilag elhárult a közvetlen háborús veszély. Egyébként ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki ellátogatott Észak-Koreába. Ezt megelőzően Olaszországba ment, megerősítve a felhőtlen viszonyt és a stratégiai partnerséget az olaszokkal. Több ágon részt vett és vezető szerepet vállalt a közel-keleti békefolyamatban; a közelmúltban közvetített a Szerbia és Koszovo közötti gazdasági megállapodásban. Még előzőleg, 2017-ben, közvetlenül olaszországi programja után Lengyelországba ment, ahol Andrzej Duda elnökkel és másokkal folytatott tárgyalásai eredményeként megerősítette az egyébként számunkra sem érdektelen lengyel-amerikai kapcsolatokat, nem utolsó sorban nemzetvédelmi vonatkozásban. Ugyanabban az időszakban többek között egy sor más európai országban is járt, mindenütt erősítve a kétoldalú kapcsolatokat.
Mindezek csak kiragadott példák, melyek közül bármelyik vagy mind együtt igényt tarthatott volna arra, hogy összevessék a demokrata párti törekvésekkel és halhassuk az ő álláspontjukat.
Végezetül, ha nem is a vita keretében, és ha hazánk nem is annyira számottevő az amerikai külpolitikában, hogy az elnöki vitában szerepeljen (nem is szerepelt természetesen), de itt jegyzem meg, hogy Orbán Viktor és Donald Trump számos alapvető kérdésben hasonló vagy azonos nézeteket vall és ezek értelmében cselekszik, nem utolsó sorban például a határvédelem és a migrációs politika kérdéseiben. Mindketten a nemzeti függetlenség és a nemzeti tudat (Amerikában: sovereignity és national pride) hangsúlyos szószólói és támogatói. Nem véletlen, hogy az Obama alatti hűvös viszonyt követően Trump elnöksége alatt jelentősen javultak a magyar-amerikai kapcsolatok.
Ezért a folytatás reményében Trump választási győzelmében vagyunk érdekeltek. Itthonról ezügyben nem sokat tehetünk, de Amerikában egy kicsivel esetleg többet. Ha az ottani magyarság, fölismerve a magyar érdekeket, tízezres, vagy akár százezres nagyságrendben érdekünk szerint szavazna, akkor kiélezett esetben akár a mérleg nyelvének szerepét is betölthetné. Néhány napon belül kiderül.
A szerző nyugalmazott nagykövet, a Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója.