Folyó hó 23-án tudósított a magyar televízió (és talán más médiumok is) Lenin születése 15o. évfordulójának megünnepléséről. Új Lenin szobrot is emeltek ezen alkalomból valahol Szibériában.
Legyen az alábbi, 3o éve elhangzott beszéd több ezres tömeg előtt egy kissé másfajta értelmezés és emlékezés Lenin elvtárs nimbuszára. Csurka István akkor levélben üdvözölte a szoborcsomagolási akciót és az elhangzott szöveget. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ma sem múlt el teljesen az időszerűsége.
Legyen az alábbi, 3o éve elhangzott beszéd több ezres tömeg előtt egy kissé másfajta értelmezés és emlékezés Lenin elvtárs nimbuszára. Csurka István akkor levélben üdvözölte a szoborcsomagolási akciót és az elhangzott szöveget. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ma sem múlt el teljesen az időszerűsége.
Kedves Barátaim, tisztelt Szegediek!
Annyi év, majd évtized múltán most először gyűltünk össze ezen a téren mindannyian, hogy ennek a szobornak ne a kötelező dicséretét zengjük, hanem hogy búcsút mondjunk neki, méghozzá mindörökre. Túlságosan régóta pöffeszkedik már itt, uralva ennek a szép alföldi köztérnek a képét. Igaz, mi voltunk azok, akik ez idáig megtűrtük, és talán továbbra is megtűrtük volna, ha szerényen meghúzódik, tized ekkora méretben, netán egy Kossuth- vagy éppen egy Nagy Imre -szobor árnyékában, esetleg a tér valamelyik sarkában. De nem tűrhetjük tovább azt a mindent maga alá gyűrni akaró kizárólagosságot, amit nemcsak szellemében, hanem ily módon fizikai formájában is képvisel. És bocsásson meg az a néhány leninista barátunk, de mi egyébként is úgy véljük: magyar térre magyar szobor való.
Hát igen, valóban. Tegnap, amikor megtudták, hogy csomagolásra készülünk, megkerestek bennünket néhányan és azt mondták: gyerekek, lényegileg egyetértünk veletek, Sztálin szobrát például mi is letakarnánk, mi is demokráciát akarunk ebben az országban. De Lenint ne bántsátok, Lenin jót akart. Hiszen tudjátok, ő igazi hős volt. És filozófus. És, és … nos igen, és szerette a gyermekeket, tehetném hozzá, ahogyan az iskolában tanultuk, az ő iskolájában, és a népek barátja volt, és a népek megmentője, és ő volt a lánglelkű forradalmár, és ő volt a szelíd szavú filozófus is, hogyne, szerette a gondolat szabadságát, a lelkiismeret szabadságát, sőt, a vallásszabadságot, netán az egyház és a papok barátja is volt?!
Barátaim! Most Lenintől fogok idézni, hogy Önök döntsék el, mi minden volt még Vlagyimir Iljics, remélve egyben, hogy ezúttal nagyon sokáig ez lesz az utolsó Lenin-idézet, ami ezen a téren elhangzik. Ne keressék a „Lenin-összes”-ben, mert nincs benne, mint ahogy nincs benne számos egyéb mű sem, hiszen kimaradt belőle mindaz, ami a szerkesztők véleménye zavarta volna a tiszta Vlagyimir Iljics-képet. Amiből idézek, egy levél; egy a sok kötetben nem közölt levél közül. 1922-ben íródott „Molotov elvtársnak”, és éppen a „vallásszabadságról”, azazhogy annak lenini változatáról van benne szó, no meg arról, hogyan szerezte a bolsevik párt néhányszáz millió rubeles vagyonát. Ime az idézetek:
„…van lehetőségünk végrehajtani az egyházi kincsek elkobzását féktelen és kegyetlen energiával. Nem szabad meghátrálnunk, és el kell fojtanunk mindenféle ellenállást …”
„Akármilyen áron is, nekünk el kell végeznünk az egyház kincseinek elkobzását a legradikálisabb és a legrövidebb úton. Ezzel megteremthetünk magunknak egy néhány százmilliós anyagi alapot az arany rubelben …. Akármilyen áron le kell foglalnunk ezt a néhány százmillió rubeles vagyont.”
Igen. És most nézzük, hogyan képzelte el Vlagyimir Iljics (és valósította is meg később) a javaslatait.
Ugyanabból a levélből idézek: „…a központi hatalom valamelyik képviselőjét …..kell kiküldeni, és ennek az embernek a politikai bizottság valamelyik tagjától szóbeli utasítást kell kapnia. Ezen utasítás szerint a megbízottnak minél több embert kell letartóztatnia, a helyi egyház, a helyi kispolgárság és a helyi polgári rend képviselőit, akiket az egyházi kincsek elkobzásáról szóló, az összoroszországi végrehajtó bizottság által hozott dekrétum elleni erőszakos fellépés vagy közvetett együttműködés vádjával kell gyanúsítani. E munka elvégzése után neki azonnal vissza kell térnie Moszkvába, mindenről be kell számolnia a politikai bizottságnak. E jelentés alapján a politikai bizottság ugyancsak pontos szóbeli utasítást ad az igazságügy vezetőinek, hogy az ellenállók perét maximális sürgősséggel kell levezetnie, és feltétel nélkül azzal kell véget érnie, hogy Suias legtekintélyesebb és legveszélyesebb feketeszázasait golyó általi halálra ítéljék, és a lehetőségek szerint nemcsak a város lázadóit kell halálra ítélni, hanem Moszkva és más egyházi központok képviselőit is.”
„…a vagyon elkobzását, különösen a leggazdagabb lavrákban, kolostorokban és templomokban kérlelhetetlen keménységgel kell levezetni, mindenféle meghátrálás nélkül és a lehető legrövidebb időn belül. A reakciós polgárság és a reakciós egyház minél több képviselőjét ítéljük halálra, annál jobb. Éppen most kell megleckéztetnünk ezt a társaságot úgy, hogy néhány évtizeden keresztül még gondolatban se merjen ellenállni nekünk..”
Eddig az idézet. Itéljék meg Önök, kedves Barátaim, hogy melyik Lenin igazi arca, a gyermekeket szerető és a vallás szabadságát tisztelő filozófusé, avagy netalán – tömeggyilkosé.
De mi nem vagyunk szoborrongálók vagy szobordöntögetők. Szeged MDF-képviselőjelöltjei, valamint a Szegedi Elnökség és a Választmány nevében levelet írtunk a Városi Tanácsnak. Ebben kérjük, hogy a szobrot távolítsák el a térről, és emeljenek helyette méltó másikat, például – Rákóczi-térről lévén szó – egy Rákóczi szobrot. Mind a réginek az eltávolításában, mind az újnak a létrehozásában segítségünket ajánlottuk föl. Meg is érkezett a válasz annak rendje és módja szerint. Eszerint a jövő héten tárgyalják javaslatunkat, és döntésükről mielőbb értesítenek.
Bízunk a megfelelő döntésben. Annál is inkább, mert az Önök akaratát és egyetértését tudjuk magunk mögött, és tudjuk azt is, hogy ez a mostani Tanács már nem képes – reméljük: nem is kíván – az Önök akarata ellenében tenni semmit. Hogy azonban fölszólításunknak mégis nyomatékot adjunk – eleget téve egyúttal Lezsák Sándor országos fölszólításának – most minden esetre becsomagoljuk ezt a műalkotást.
Ezzel szimbolikusan időt is nyerhetünk, hiszen így a döntés meghozatalakor ez a szobor már készen fog állni a „feladásra”. Vigyék a rossz emlékek múzeumába, szellemét pedig – ha ott még igényt tartanak rá – vissza a feladójának.**
Vlagyimir Iljics, tűnj el békében!
Pordány László a szegedi MDF elnöke.
*Elhangzott 199o március 18-án Szegeden, a Lenin-szobornál.
** A becsomagolt Lenin-szobrot március 3o-án a Szeged Városi Tanács megbízottai a Szegedi MDF tagjainak segítségével eltávolították a Rákóczi térről.
Pordány László nyugalmazott nagykövet, a Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója.
Annyi év, majd évtized múltán most először gyűltünk össze ezen a téren mindannyian, hogy ennek a szobornak ne a kötelező dicséretét zengjük, hanem hogy búcsút mondjunk neki, méghozzá mindörökre. Túlságosan régóta pöffeszkedik már itt, uralva ennek a szép alföldi köztérnek a képét. Igaz, mi voltunk azok, akik ez idáig megtűrtük, és talán továbbra is megtűrtük volna, ha szerényen meghúzódik, tized ekkora méretben, netán egy Kossuth- vagy éppen egy Nagy Imre -szobor árnyékában, esetleg a tér valamelyik sarkában. De nem tűrhetjük tovább azt a mindent maga alá gyűrni akaró kizárólagosságot, amit nemcsak szellemében, hanem ily módon fizikai formájában is képvisel. És bocsásson meg az a néhány leninista barátunk, de mi egyébként is úgy véljük: magyar térre magyar szobor való.
Hát igen, valóban. Tegnap, amikor megtudták, hogy csomagolásra készülünk, megkerestek bennünket néhányan és azt mondták: gyerekek, lényegileg egyetértünk veletek, Sztálin szobrát például mi is letakarnánk, mi is demokráciát akarunk ebben az országban. De Lenint ne bántsátok, Lenin jót akart. Hiszen tudjátok, ő igazi hős volt. És filozófus. És, és … nos igen, és szerette a gyermekeket, tehetném hozzá, ahogyan az iskolában tanultuk, az ő iskolájában, és a népek barátja volt, és a népek megmentője, és ő volt a lánglelkű forradalmár, és ő volt a szelíd szavú filozófus is, hogyne, szerette a gondolat szabadságát, a lelkiismeret szabadságát, sőt, a vallásszabadságot, netán az egyház és a papok barátja is volt?!
Barátaim! Most Lenintől fogok idézni, hogy Önök döntsék el, mi minden volt még Vlagyimir Iljics, remélve egyben, hogy ezúttal nagyon sokáig ez lesz az utolsó Lenin-idézet, ami ezen a téren elhangzik. Ne keressék a „Lenin-összes”-ben, mert nincs benne, mint ahogy nincs benne számos egyéb mű sem, hiszen kimaradt belőle mindaz, ami a szerkesztők véleménye zavarta volna a tiszta Vlagyimir Iljics-képet. Amiből idézek, egy levél; egy a sok kötetben nem közölt levél közül. 1922-ben íródott „Molotov elvtársnak”, és éppen a „vallásszabadságról”, azazhogy annak lenini változatáról van benne szó, no meg arról, hogyan szerezte a bolsevik párt néhányszáz millió rubeles vagyonát. Ime az idézetek:
„…van lehetőségünk végrehajtani az egyházi kincsek elkobzását féktelen és kegyetlen energiával. Nem szabad meghátrálnunk, és el kell fojtanunk mindenféle ellenállást …”
„Akármilyen áron is, nekünk el kell végeznünk az egyház kincseinek elkobzását a legradikálisabb és a legrövidebb úton. Ezzel megteremthetünk magunknak egy néhány százmilliós anyagi alapot az arany rubelben …. Akármilyen áron le kell foglalnunk ezt a néhány százmillió rubeles vagyont.”
Igen. És most nézzük, hogyan képzelte el Vlagyimir Iljics (és valósította is meg később) a javaslatait.
Ugyanabból a levélből idézek: „…a központi hatalom valamelyik képviselőjét …..kell kiküldeni, és ennek az embernek a politikai bizottság valamelyik tagjától szóbeli utasítást kell kapnia. Ezen utasítás szerint a megbízottnak minél több embert kell letartóztatnia, a helyi egyház, a helyi kispolgárság és a helyi polgári rend képviselőit, akiket az egyházi kincsek elkobzásáról szóló, az összoroszországi végrehajtó bizottság által hozott dekrétum elleni erőszakos fellépés vagy közvetett együttműködés vádjával kell gyanúsítani. E munka elvégzése után neki azonnal vissza kell térnie Moszkvába, mindenről be kell számolnia a politikai bizottságnak. E jelentés alapján a politikai bizottság ugyancsak pontos szóbeli utasítást ad az igazságügy vezetőinek, hogy az ellenállók perét maximális sürgősséggel kell levezetnie, és feltétel nélkül azzal kell véget érnie, hogy Suias legtekintélyesebb és legveszélyesebb feketeszázasait golyó általi halálra ítéljék, és a lehetőségek szerint nemcsak a város lázadóit kell halálra ítélni, hanem Moszkva és más egyházi központok képviselőit is.”
„…a vagyon elkobzását, különösen a leggazdagabb lavrákban, kolostorokban és templomokban kérlelhetetlen keménységgel kell levezetni, mindenféle meghátrálás nélkül és a lehető legrövidebb időn belül. A reakciós polgárság és a reakciós egyház minél több képviselőjét ítéljük halálra, annál jobb. Éppen most kell megleckéztetnünk ezt a társaságot úgy, hogy néhány évtizeden keresztül még gondolatban se merjen ellenállni nekünk..”
Eddig az idézet. Itéljék meg Önök, kedves Barátaim, hogy melyik Lenin igazi arca, a gyermekeket szerető és a vallás szabadságát tisztelő filozófusé, avagy netalán – tömeggyilkosé.
De mi nem vagyunk szoborrongálók vagy szobordöntögetők. Szeged MDF-képviselőjelöltjei, valamint a Szegedi Elnökség és a Választmány nevében levelet írtunk a Városi Tanácsnak. Ebben kérjük, hogy a szobrot távolítsák el a térről, és emeljenek helyette méltó másikat, például – Rákóczi-térről lévén szó – egy Rákóczi szobrot. Mind a réginek az eltávolításában, mind az újnak a létrehozásában segítségünket ajánlottuk föl. Meg is érkezett a válasz annak rendje és módja szerint. Eszerint a jövő héten tárgyalják javaslatunkat, és döntésükről mielőbb értesítenek.
Bízunk a megfelelő döntésben. Annál is inkább, mert az Önök akaratát és egyetértését tudjuk magunk mögött, és tudjuk azt is, hogy ez a mostani Tanács már nem képes – reméljük: nem is kíván – az Önök akarata ellenében tenni semmit. Hogy azonban fölszólításunknak mégis nyomatékot adjunk – eleget téve egyúttal Lezsák Sándor országos fölszólításának – most minden esetre becsomagoljuk ezt a műalkotást.
Ezzel szimbolikusan időt is nyerhetünk, hiszen így a döntés meghozatalakor ez a szobor már készen fog állni a „feladásra”. Vigyék a rossz emlékek múzeumába, szellemét pedig – ha ott még igényt tartanak rá – vissza a feladójának.**
Vlagyimir Iljics, tűnj el békében!
Pordány László a szegedi MDF elnöke.
*Elhangzott 199o március 18-án Szegeden, a Lenin-szobornál.
** A becsomagolt Lenin-szobrot március 3o-án a Szeged Városi Tanács megbízottai a Szegedi MDF tagjainak segítségével eltávolították a Rákóczi térről.
Pordány László nyugalmazott nagykövet, a Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója.