 | A hatvan éves hagyományokat követve az USA az elnökjelöltek televiziós vitájával (presidential debate) készül a november 3-iki választásokra. A mostani három fordulósra tervezett vita első fordulója szeptember 29-én zajlott az Ohio állambeli Clevelandban (a hajdani „legnagyobb magyar város” Budapest után). |
Szereplők a duplázni készülő jelenlegi elnök, a Republikánus párti konzervativ Donald Trump és a korábbi, Obama melletti demokrata alelnök, a baloldali Joe Biden. (Utóbbi az eddigi legidősebb jelölt 77 évével, miközben Trump sem fiatal már.) Az eseményt a CNN televízió közvetítette élőben magyar idő szerint másnap hajnalban.
A másfél órás vita az előre meghatározott témák szerint – gazdaság, koronavirus, „race” (faji viszonyok) stb. hat különálló részből állt volna, de a témák hamarosan összekeveredtek, és szünet nélkül izgatott hangnemben zajlottak végig.
Az első téma számunkra és általában az európaiak számára talán kissé meglepően (mert nem a legfontosabbnak tartott) Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság – Amerikában nagyon fontos) volt, melynek új tagjául Trump az általa agyondicsért, sokgyerekes Amy Coney Barrett-et jelölte. Itt még nem volt túl nagy ellentét a vitázók között; Biden pl. azt kifogásolta, hogy Barrett abortusz-ellenes (egyik fő bűn amerikai körökben).
Európai ízlés szerint itt külügyek következtek volna. Erre azonban nemhogy itt, hanem a műsor során sehol sem került sor, egyetlen szóban sem. De akik ismerik valamelyest az amerikai átlagemberek érdeklődését, azok tudják, hogy a külügy számukra általában nem prioritás, már pedig a vita főként nekik szólt. Persze a téma elhagyása enyhén Trump-ellenesnek is fölfogható, akit éppen a közelmúltban javasoltak Nobel-békedíjra külpolitikai tevékenysége elismeréseként.
A vita többnyire nem volt különösebben érdekfeszítő; mindkét fél – vérmérsékletének megfelelően – nagy vonalakban azt képviselte, amit a republikánusoktól, illetve a demokratáktól megszoktunk vagy elvártunk, legalábbis amikor hagyták egymást szóhoz jutni. Mint várható volt, Trump volt az agresszívabb, rendszeresen belevágott Biden vagy a műsorvezető szavaiba. Mindketten személyeskedtek, Biden pl. rendszeresen hazugnak, hazudozónak, egyszer bohócnak nevezte ellenfelét, és fogd be a szádat-féle megjegyzésekkel illette. Mindez nem túl érdekes, bár a vita hevében számos olyan kijelentés elhangzott, mindkét részről és olyan stílusban, amihez képest például az ATV-ben időnként elhangzó egy-egy műsor kismiska.
A lényeg a vita után következett. Megjegyzem, az elején közölték, hogy rögtön utána közvélemény-kutatást tartanak arról, hogy a nézők hogyan értékelik a látottakat, hallottakat, vagyis szerintük melyik fél nyerte a vitát – a mai technikával ilyesmit percek alatt el lehet végezni. Ekkor magyar idő szerint már hajnali fél öt felé jártunk, igyekeztem kávéval ébren maradni, mert erre voltam a leginkább kiváncsi. Sajnos azonban a rögtönzött „poll” egyre késett, sőt szóba sem került, végül teljesen elmaradt, vagy legalábbis nem került adásba. Helyette olyasmit művelt a CNN, amilyet még nem láttam, bár természetesen tudtam, hogy magyar fogalmak szerint balliberális csatornát nézek, de az objektivitásnak vagy pártatlanságnak azért legalább a kötelező minimumát föltételeztem, és gondolom, hogy az amerikai nézők is elvárták volna.
A stúdióban ülő öt majd hat tagú „panel” olyan durva és egyoldalú szidalmazást, mit szidalmazást: gyalázkodást mutatott be, amilyet előtte soha sehol nem láttam-hallottam. Azzal kezdték, kapkodva, fölajzva és egymás szavába vágva, hogy az egész vita szörnyű volt, rettenetes, legrosszabb Amerika történetében, az ország lejáratása külföldön; a legenyhébb jelzők között volt a gyalázatos és a kaotikus. Azután gyorsan kiderült, hogy mindezért egy személyben és csakis Trump felelős. Ő is kapott a jelzőkből, melyeket nem ismételnék meg, legyen elég annyi, hogy több esetben elhangzott a fasiszta és a náci szó. Aztán külső „panelisták” is megszólaltak ugyanazt harsogva; egyetlen egy sem akadt közöttük, aki legalábbi annyit mondott volna, hogy álljunk meg egy pillanatra. Szinte lélegzetvétel nélkül egy emberként szapulta mindenki az Elnököt, saját elnökét válogatott gorombaságokkal. Kiderült viszont, hogy Biden a jó, a kompetens, az igazságos, a mérsékelt, a toleráns, a kiegyensúlyozott, a nép barátja és igy tovább.
Nem kellett sokat törni a fejem, hogy rájöjjek, miről van (egyebek között) szó: folyik a poll, a szavazás előkészitése, mondhatnám a tervszerű érzékenyités. Mert aki végighallgatja, és akár kis részben elfogadja ezt a Trump elleni fröcsögést, az biztosan nem fog rá szavazni. Valamelyest igy is történt: másnap reggelre megjelent az „eredmény”. Eszerint Bidenre szavazott a megkérdezettek 48, Trumpra pedig 41%-a. Bizonyára voltak tehát olyanok, ha nem is túl sokan, akik nem a szemüknek, a fülüknek, és a saját véleményüknek hittek, hanem a CNN-nek. Bár viszonylag tényleg nem túl sokan, mert a CNN alapján 100:0 lett volna az eredmény vagy legrosszabb esetben talán 95:5 vagy 90:10 Biden javára. Szóval még nem tökéletes az agymosás.
A műsor vége felé azt mondta az egyik vehemens panelista: A mai napon Trump kiírta magát a megválasztható jelöltek (kétszemélyes) listájából.
Nem tudjuk, de néhány héten belül megtudjuk. Ha ez beigazolódik, akkor meg kell hajolnunk az amerikai média hatalma előtt. De ami fontosabb: le kell vonnunk magunk számára a tanulságot – még időben.
Pordány László, a Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója
A másfél órás vita az előre meghatározott témák szerint – gazdaság, koronavirus, „race” (faji viszonyok) stb. hat különálló részből állt volna, de a témák hamarosan összekeveredtek, és szünet nélkül izgatott hangnemben zajlottak végig.
Az első téma számunkra és általában az európaiak számára talán kissé meglepően (mert nem a legfontosabbnak tartott) Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság – Amerikában nagyon fontos) volt, melynek új tagjául Trump az általa agyondicsért, sokgyerekes Amy Coney Barrett-et jelölte. Itt még nem volt túl nagy ellentét a vitázók között; Biden pl. azt kifogásolta, hogy Barrett abortusz-ellenes (egyik fő bűn amerikai körökben).
Európai ízlés szerint itt külügyek következtek volna. Erre azonban nemhogy itt, hanem a műsor során sehol sem került sor, egyetlen szóban sem. De akik ismerik valamelyest az amerikai átlagemberek érdeklődését, azok tudják, hogy a külügy számukra általában nem prioritás, már pedig a vita főként nekik szólt. Persze a téma elhagyása enyhén Trump-ellenesnek is fölfogható, akit éppen a közelmúltban javasoltak Nobel-békedíjra külpolitikai tevékenysége elismeréseként.
A vita többnyire nem volt különösebben érdekfeszítő; mindkét fél – vérmérsékletének megfelelően – nagy vonalakban azt képviselte, amit a republikánusoktól, illetve a demokratáktól megszoktunk vagy elvártunk, legalábbis amikor hagyták egymást szóhoz jutni. Mint várható volt, Trump volt az agresszívabb, rendszeresen belevágott Biden vagy a műsorvezető szavaiba. Mindketten személyeskedtek, Biden pl. rendszeresen hazugnak, hazudozónak, egyszer bohócnak nevezte ellenfelét, és fogd be a szádat-féle megjegyzésekkel illette. Mindez nem túl érdekes, bár a vita hevében számos olyan kijelentés elhangzott, mindkét részről és olyan stílusban, amihez képest például az ATV-ben időnként elhangzó egy-egy műsor kismiska.
A lényeg a vita után következett. Megjegyzem, az elején közölték, hogy rögtön utána közvélemény-kutatást tartanak arról, hogy a nézők hogyan értékelik a látottakat, hallottakat, vagyis szerintük melyik fél nyerte a vitát – a mai technikával ilyesmit percek alatt el lehet végezni. Ekkor magyar idő szerint már hajnali fél öt felé jártunk, igyekeztem kávéval ébren maradni, mert erre voltam a leginkább kiváncsi. Sajnos azonban a rögtönzött „poll” egyre késett, sőt szóba sem került, végül teljesen elmaradt, vagy legalábbis nem került adásba. Helyette olyasmit művelt a CNN, amilyet még nem láttam, bár természetesen tudtam, hogy magyar fogalmak szerint balliberális csatornát nézek, de az objektivitásnak vagy pártatlanságnak azért legalább a kötelező minimumát föltételeztem, és gondolom, hogy az amerikai nézők is elvárták volna.
A stúdióban ülő öt majd hat tagú „panel” olyan durva és egyoldalú szidalmazást, mit szidalmazást: gyalázkodást mutatott be, amilyet előtte soha sehol nem láttam-hallottam. Azzal kezdték, kapkodva, fölajzva és egymás szavába vágva, hogy az egész vita szörnyű volt, rettenetes, legrosszabb Amerika történetében, az ország lejáratása külföldön; a legenyhébb jelzők között volt a gyalázatos és a kaotikus. Azután gyorsan kiderült, hogy mindezért egy személyben és csakis Trump felelős. Ő is kapott a jelzőkből, melyeket nem ismételnék meg, legyen elég annyi, hogy több esetben elhangzott a fasiszta és a náci szó. Aztán külső „panelisták” is megszólaltak ugyanazt harsogva; egyetlen egy sem akadt közöttük, aki legalábbi annyit mondott volna, hogy álljunk meg egy pillanatra. Szinte lélegzetvétel nélkül egy emberként szapulta mindenki az Elnököt, saját elnökét válogatott gorombaságokkal. Kiderült viszont, hogy Biden a jó, a kompetens, az igazságos, a mérsékelt, a toleráns, a kiegyensúlyozott, a nép barátja és igy tovább.
Nem kellett sokat törni a fejem, hogy rájöjjek, miről van (egyebek között) szó: folyik a poll, a szavazás előkészitése, mondhatnám a tervszerű érzékenyités. Mert aki végighallgatja, és akár kis részben elfogadja ezt a Trump elleni fröcsögést, az biztosan nem fog rá szavazni. Valamelyest igy is történt: másnap reggelre megjelent az „eredmény”. Eszerint Bidenre szavazott a megkérdezettek 48, Trumpra pedig 41%-a. Bizonyára voltak tehát olyanok, ha nem is túl sokan, akik nem a szemüknek, a fülüknek, és a saját véleményüknek hittek, hanem a CNN-nek. Bár viszonylag tényleg nem túl sokan, mert a CNN alapján 100:0 lett volna az eredmény vagy legrosszabb esetben talán 95:5 vagy 90:10 Biden javára. Szóval még nem tökéletes az agymosás.
A műsor vége felé azt mondta az egyik vehemens panelista: A mai napon Trump kiírta magát a megválasztható jelöltek (kétszemélyes) listájából.
Nem tudjuk, de néhány héten belül megtudjuk. Ha ez beigazolódik, akkor meg kell hajolnunk az amerikai média hatalma előtt. De ami fontosabb: le kell vonnunk magunk számára a tanulságot – még időben.
Pordány László, a Nemzeti Fórum külügyi tanácsadója