A lakiteleki költő és tanító udvarában történt eseményeket a hazai és a nemzetközi sajtóvisszhang avatta országos és nemzetközi jelentőségűvé. A tanácskozáson részt vett az MTI tudósítója, de nem kizárt, hogy elhallgatta volna a történteket, ha a Magyar Rádió 168 Óra című műsora nem ad hangképeket az eseményekről. |
Az MTI híradása végül is a már elhangzott rádióműsorra hagyatkozott, de a vidéki szervezetek megalakulását, az esztergomi környezetvédelmi fórumot és a résztvevők kilétét elhallgatta, illetve leszűkítette. Nevezetesen azt, hogy nemcsak pesti értelmiségiek, hanem vidékiek, sőt parasztok és munkások is jelen voltak. Az általános és mindenre kiterjedő leszűkítésben megmutatkozott az esemény bagatellizálásának a szándéka, de azt már elhallgatni sem sikerült, hogy az „ország határain kívül élő magyar nemzetiség létérdekeiért” is fölszólalt a fórum egységesen, és bátorította „mindazokat a szellemi-kulturális törekvéseket, mozgalmakat és csoportosulásokat, amelyek a hagyományos nemzeti érdekek jegyében a közoktatás, a köznevelés, a művészeti és tudományos élet megújításáért munkálkodnak”.
A hivatalosság is megpróbálta eljelentékteleníteni a lakiteleki sátrat. Ifj. Marosán György kormányszóvivő ugyancsak a Kossuth rádióban közölte, „abban, hogy állampolgárok egy csoportja új mozgalom megalakulását kezdeményezi, semmi meglepő nincs, s aggodalomra sem ad okot. Az elmúlt években százával alakultak különböző öntevékeny közösségek. Ez egyébként egybevág a párt politikájával, és a kormány tevékenysége szempontjából kifejezetten örvendetes.”.
Ifj. Marosán György úgy is, mint hivatalos személy, mint a kormány képviselője, azt emelte ki, hogy a tanácskozók hangvétele kifejezetten együttműködési készségre utalt. Úgy vélte, hogy az összejövetel a kormány, az állampolgárok és közösségeik cselekedeteit a hatályos törvények alapján ítéli meg, és a mostani kezdeményezésnek is végig kell járnia a megalakulás törvény szabta útját.
Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes. A kormány nem zárkózott ugyan el kategorikusan a lakiteleki fórumtól, de jelezte, hogy a dolog még egyáltalán nincs lefutva, s annak a jövőjét a meglévő törvényektől teszi függővé.
Az akkori események árnyalt megrajzolásának az érdekében meg kell írnunk: Pozsgay Imrét évekkel annak előtte, még Kádár és Aczél uralgása teljében félretették, s Aczél György akkor (a félretevéskor) Kardos Györgynek, a Magvető igazgatójának azt mondta, hogy „Berecz Jánost mellékvágányra toltuk, de Pozsgay Imrét végleg holtvágányra”. Ami azt jelentette, Pozsgaynak a politikai pályafutása véget ért. Nyilván azért, mert párttagként is a nemzeti érdekeket képviselte. De Kádáréknak ez az elképzelése sem „jött be”. Nemcsak Berecz János tért vissza a politikai közéletbe, hanem Pozsgay is jóval nagyobb hatékonysággal. És főleg önálló politikai vonalvitellel. És ennek az önállóságnak a háttérereje elsősorban Lezsákéknak, Csoóriéknak a mozgalmában gyökerezett.
Az 1988. szeptember 4-i vasárnapi, bányásznapi ünnepségeken Pécsett Berecz kijelentette: a Magyar Demokrata Fórum olyan írókat tömörít, akik „a Magyar Írószövetséget nem találták elegendő fórumnak azon igényük kielégítésére, hogy részt vegyenek az ország ügyeinek intézésében”. Gyorsnak, elhamarkodottnak ítélte máskülönben az MDF megalakulását, és nehezményezte, hogy nem várta meg az új egyesülési törvény megjelenését. De hogy nivellálja a demokrata fórum megalakulásának a jelentőségét, közölte: állásfoglalásuk jó része egybecseng az új országos pártértekezlet állásfoglalásával.
(Folytatjuk.)
demokrata.hu
A hivatalosság is megpróbálta eljelentékteleníteni a lakiteleki sátrat. Ifj. Marosán György kormányszóvivő ugyancsak a Kossuth rádióban közölte, „abban, hogy állampolgárok egy csoportja új mozgalom megalakulását kezdeményezi, semmi meglepő nincs, s aggodalomra sem ad okot. Az elmúlt években százával alakultak különböző öntevékeny közösségek. Ez egyébként egybevág a párt politikájával, és a kormány tevékenysége szempontjából kifejezetten örvendetes.”.
Ifj. Marosán György úgy is, mint hivatalos személy, mint a kormány képviselője, azt emelte ki, hogy a tanácskozók hangvétele kifejezetten együttműködési készségre utalt. Úgy vélte, hogy az összejövetel a kormány, az állampolgárok és közösségeik cselekedeteit a hatályos törvények alapján ítéli meg, és a mostani kezdeményezésnek is végig kell járnia a megalakulás törvény szabta útját.
Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes. A kormány nem zárkózott ugyan el kategorikusan a lakiteleki fórumtól, de jelezte, hogy a dolog még egyáltalán nincs lefutva, s annak a jövőjét a meglévő törvényektől teszi függővé.
Az akkori események árnyalt megrajzolásának az érdekében meg kell írnunk: Pozsgay Imrét évekkel annak előtte, még Kádár és Aczél uralgása teljében félretették, s Aczél György akkor (a félretevéskor) Kardos Györgynek, a Magvető igazgatójának azt mondta, hogy „Berecz Jánost mellékvágányra toltuk, de Pozsgay Imrét végleg holtvágányra”. Ami azt jelentette, Pozsgaynak a politikai pályafutása véget ért. Nyilván azért, mert párttagként is a nemzeti érdekeket képviselte. De Kádáréknak ez az elképzelése sem „jött be”. Nemcsak Berecz János tért vissza a politikai közéletbe, hanem Pozsgay is jóval nagyobb hatékonysággal. És főleg önálló politikai vonalvitellel. És ennek az önállóságnak a háttérereje elsősorban Lezsákéknak, Csoóriéknak a mozgalmában gyökerezett.
Az 1988. szeptember 4-i vasárnapi, bányásznapi ünnepségeken Pécsett Berecz kijelentette: a Magyar Demokrata Fórum olyan írókat tömörít, akik „a Magyar Írószövetséget nem találták elegendő fórumnak azon igényük kielégítésére, hogy részt vegyenek az ország ügyeinek intézésében”. Gyorsnak, elhamarkodottnak ítélte máskülönben az MDF megalakulását, és nehezményezte, hogy nem várta meg az új egyesülési törvény megjelenését. De hogy nivellálja a demokrata fórum megalakulásának a jelentőségét, közölte: állásfoglalásuk jó része egybecseng az új országos pártértekezlet állásfoglalásával.
(Folytatjuk.)
demokrata.hu